TEMPlom

1. évfolyam 1. szám
A. D.
MM

Az Egyháztörténeti Szemle köszöntése.
Péter Katalin
Ez a folyóirat nagy kockázattal indul. Mindent nyerhet vagy mindent veszíthet. Azért gondolom így, mert a világ és az egyházak viszonya ma változásban van. Nemcsak itt, Magyarországon, hanem mindenütt a világon tapasztalható az, hogy az emberek érzései szélsőséges pontokon sűrűsödnek. Vannak, akik mindenfajta egyháztól tökéletesen elfordulnak, mások saját lényük lényegét keresik egyházuk tanításaiban. A politika hol vállalja, esetleg túlhajtja az egyházak és az államok egyidejű létezésének következményeit, hol a tökéletes szétválasztást tudná csak elfogadni. Az egyes egyházakon belül sem egyértelmű a helyzet. Az intézmények megújítása, a laikusok, a nők szóhoz juttatása mindenütt napirendre került, illetve heves vitákat vált ki. Ugyanígy, súlyos érzelmek terhelik a új egyházak megjelenését.

Abban a kultúrkörben, amelyben mi élünk, a zsidó-keresztény párbeszéd akadozik. Az antiszemitizmus minden civilizált lény egyik legsúlyosabb gondja. Ehhez társul az, hogy a kereszténységen belül is vannak ellentmondások. Kutatják az egység visszaállításának, vagy legalább az összetartozás szimbolikus megjelenítésének lehetőségét, ugyanakkor mások saját felekezetük egyeduralmára törekednek. Az érem másik oldalán, mind Nyugat-Európában, mind Kelet-Európában nő a közöny. Nő ugyanakkor az elbizonytalanodás. Ha kényelmes fotelból nézhetjük az egyházi szertartásokat, könnyen válik minden puszta látványossággá.

Egyelőre nem tudjuk, hogyan hat mindez az egyháztörténet iránti érdeklődésre. Mellőzik az egyházak történetét, mert nem tekintik a lényeghez, a mindennapos döntésekhez szükségesnek? Rávetik magukat mint kuriózumra? Segítségül hívják, hogy az információk végtelen áramában segítsen tájékozódni? Tudomásul veszik az eredményeit éppen úgy, mint a történettudomány bármelyik más ágazatától származókat? Akármi lehetséges.

Ilyen külső adottságok mellett a régi, intézményesült egyháztörténeti folyóiratok helyzete sem könnyű. Őket azonban segíti az, hogy kialakult arculatuk, közönségük van. Az Egyháztörténeti Szemle viszont most keresi helyét a Nap alatt. Most kell eldöntenie, kikhez szól, miről ír. Most kell tisztáznia, miben különbözik más egyháztörténeti folyóiratoktól, és most kerül abba a kényszerbe, hogy a létezését igazolja.

A szerkesztők bemutatkozó nyilatkozata - alább olvasható - nekem rokonszenves. Nagyon kívánom a tervek megvalósulását. Kívánok sok olvasót! Végül azt szeretném, ha a vállalkozás fiatal indítói közül kiemelkednék akár több olyan nagy személyiség is, aki mintegy irányt ad a kutatásoknak és saját tanítványokat, utódokat nevel. Legyen az Egyháztörténeti Szemle munkálója a múlt és a jövő között kialakítandó kapcsolatnak!

a cikk elejé- re, a címlap- ra,