Vissza a tartalomjegyzékhez

6. évfolyam 2. szám
A. D.
MMV

Dominkovits Péter:
Egy soproni városplébános végrendelete a felekezeti küzdelmek korából
(Csehi István, 1644)
Sopron kora újkori egyháztörténetének autentikus forrásfeltáráson nyugvó kézikönyvei mind a katolikus, mind az evangélikus f

Sopron kora újkori egyháztörténetének autentikus forrásfeltáráson nyugvó kézikönyvei mind a katolikus,[1] mind az evangélikus[2] felekezet részéről már a 20. század első felében elkészültek, miként máig is kiindulópontként szolgál a közel fél évszázada született város- és megyetörténeti összegzés is.[3] Ugyanakkor a városban tevékenykedő kora újkori katolikus és evangélikus papság életútjának, vagyoni helyzetének meghatározó dokumentumai (pl. végrendeletek, inventáriumok) – egy későbbi társadalomtörténeti vizsgálat szempontjára – máig csekély mértékben kerültek közzéadásra. Az alábbi kis adatközlés e jelenségre kívánja felhívni a figyelmet azzal, hogy Csehi István városplébános Sopron város levéltárában eredeti példányban fennmaradt végakaratát közzéteszi.[4]

Csehi István fölöttébb viharos előzmények után került a városplébánosi székbe. 1638 tavaszán, midőn Káldy Mihály nagypréposti címmel a győri székeskáptalan élére került, viszonylag váratlanul megürült az egyházmegye fontos és javadalmazó helye, a soproni városplébánosi szék. A szabad királyi város kegyúri jogával élve, 1638. május 14-én, III. Ferdinánd király javaslatára Michael Johannes Ströbele ruszti és fertőrákosi plébánost választotta városplébánossá, akinek mint e tisztre érdemes személynek a megerősítését a polgármester a bíró és a magisztrátus még aznap kérte Draskovich (II.) György győri püspöktől.[5] Az új városplébános személye egyházi és világi főméltóságok ellenkezését váltotta ki. Így tiltakozott ellene gr. Esterházy Miklós nádor, aki nagyhöflányi (ma: Großhöflein, Ausztria) plébánosát, Rohonczy Istvánt[6] akarta e tisztbe juttatni.[7] A város határozott, de fölöttébb udvarias levélben felelt a szomszédos birtokos nádornak. Kiemelték: „Az varasnak eleitűl ualo szokasa, szabadsagha es reghy priuilegiuma az, hogy resignalvan az parochiat az varasnak, az kik competitory leßnek azon parochianak, az kinek tőbe s meltosagosb commendatioia leend hozza jarulvan az io maga viselete es tudomannya, per voces menven az dologh, az kinek tőb uotuma leend annak szoktuk conferalny.” Hangsúlyozták: mind a tanács, mind az egész választó közösség számára kedves lett volna Esterházy ajánlása, és azt el is fogadták volna, de a város az alábbi okokból juttatta annak, aki vetélytárs (competitor) volt:

a.) a város régi szokása szerint aki a plébániát megszerezni kívánja, annak folyamodnia kell érte és ajánlói kell, hogy legyenek. Bár Rohonczynak az utóbbi meg volt, de maga nem folyamodott.

b.) Jelenleg a betegek látogatása, gondozása is a plébánosok feladata, de minthogy a városban több a német, semmint magyar katolikus, inkább német, semmint magyar plébánosra van szükség . Arra hivatkoztak, hogy sok évvel korábban is német plébánosokkal rendelkeztek, akik magyar káplánokat tartottak, „es igy a magyar nemzetnek gialazattyara semmit nem cselekedtűnk”.[8]

c.) Arra pedig a nádor is nyilvánvalóan emlékezik, hogy idősebb fia, Esterházy István közbenjárására és ajánlására a város Rohonczynak már juttatott egy beneficiumot, amit ő sem át nem vett, sem pedig meg nem köszönt („az parochia beneficiumot ha neky conferaltuk volna, feltűnk hogy csak megh se kőszőnnyő”). Kérik, a nádor ne nehezteljen azért a városra, hogy az őfelsége ajánlásával az e tisztre kérvényező személy, azaz Ströbele számára adományozták a plébániát.[9]

Esterházy válaszában először jelezte: ő Rohonczyt Sopron városhoz méltó személyként ajánlotta, majd felháborodottan a plébános és az etnikum viszonyára tért ki: „sok estendeokteöl foguast mindenkor magiar plebanusok voltanak ot”. Véleménye szerint míg az evangélikusoknak három avagy négy lelkészük van, és közöttük magyar is található, a német katolikusok számára mind a jezsuitáknál, mind a ferenceseknél („az baratoknal”) található csak magyar nyelven tudó pap. Így meglátása szerint a magyar katolikusok kerülnek rossz helyzetbe („Czak az magiarokat akaria exulalnj onnet nemetnek akaruan confirmalni azt az parochiatis az kit annj este[n]deöktöl foguast magiar birt…”). A nádor felháborodott a számára elfogadhatatlan collatión, és biztosnak vélte, hogy Őfelsége sem akart így a magyar katolikusok ellen lépni.[10] A látszólag csupán nemzeti-nyelvi ellentétek mögött valójában nagyon erős felekezeti konfliktusok húzódtak meg. Ugyanis a 16. század utolsó harmadától egyre nagyobb számban Sopronba költöző katolikus vallású magyar köz- és kisnemesség folyamatosan hivatkozási alapul szolgált a 17. század első felében az evangélikus városvezetésével szemben, a katolikus intézmények kiépítésével kapcsolatban. Esterházy a fenti eseményekről értesítette a Magyar Udvari Kancelláriát, illetve annak titkárát, Ferencffy Lőrincet is, aki a városhoz írt levelében megparancsolta: a régi szokásoknak megfelelően magyar plébánost kell választaniuk.[11]

A nádor intézkedéseinél is fontosabb volt Draskovich (II.) György győri püspök állásfoglalása. Ő annyira felháborodott Ströbele megválasztásán, hogy pár nappal később, május 20-án kelt levelében Ströbelét mint magyarul nem tudó papot e stallumban nem erősítette meg, majd közel egy hét múlva, május 28-án, a plébánoshoz írott levelében exkommunikációval is megfenyegetve szólította fel őt a városplébánosi szék elhagyására.[12] Az ügyet a Lósy Imre érsek által összehívott nagyszombati nemzeti zsinat (Sacra Synodus Nationalis) elé terjesztette, amit azt június 13-án a megyéspüspök véleményének támogatásával tárgyalta.[13] Bár a városi követek ott is német nyelvű plébános kinevezéséért jártak közbe, a zsinat kimondta: Sopron városplébánosa csak magyarul tudó személy lehet. Ez a határozat Ströbele lemondását, „általános” visszavonulását hozta: a feketevárosi (Purbach, ma: Ausztria) plébániára visszahúzódva szolgált. Helyzetét az egyházmegye papságában jelezte: Draskovich  püspök a város által néki felajánlott beneficiumot sem engedélyezte.[14] Bár a város cseppet sem nyugodott bele e határozatba, de mind Draskovich levele (jún. 17.), mind az azt megerősítő érseki parancs (jún. 29.) meghátrálásra késztette.[15] A püspök közben informálta az uralkodót is a soproni plébános-választásról, és Prágából kelt levelében (aug. 4.) nyomatékosabban felszólította a soproni magisztrátust a fenti rendelet betartására.[16] Majd két héttel Draskovich első levele után Losy Imre esztergomi érsek a zsinat végzését ismertetve megerősítette a püspök által írottakat („…az ott valo plebaniara nem más, hanem magiarol tudo es országunkban szűletét pap rendeltessek, ahoz képest keglmeték affelénék conferallia…”). Ströbelével szemben szigorúan meghagyta, maradjon a régi plébánián, ellenkező esetben szigorú büntetésben részesül („az my az mostany nemet papot illeti, annák az maga régi parochiaian kéll maradni ueszteségben, nemis szabad licentia nélkül parochiaiat elhadni, nagy bűntetéseis lészen ha kűlőmbeth czelekészik.”)[17]

Ebbe az erősen konfliktusos közegbe jelentkezett Csehi István mosoni főesperes, győri székeskáptalani kanonok és dékán.[18] A Zala vármegyei Alsólendván (ma: Lendava, Szlovénia), magyar családban született Csehi – avagy Cheh – István, aki nevét szinte állandóan a latinosított Chehovius-ként írta. (Apja: Cheh avagy Csizmazia János, anyja Orsolya.) Magasabb fokú tanulmányait alsólindvai Bánffy Kristóf ajánlásával 1621 áprilisában, a gráci Ferdinendeum ingyenes növendékeként kezdte meg. 1623-ban a szépművészetek és a filozófia magisztere lett. A veszprémi székeskáptalan visszaállításával, 1630. január 5-én, Kapossy János nagyprépost a hantai prépostságba és a veszprémi kanonokságba iktatta be. 1631. július 6-án győri kanonoki javadalomba iktatták; 1631–1632 során mesterkanonok, 1632-től 1636-ig pápai, 1636–1638 között mosoni főesperes. 1635-ben káptalani dékán lett. Kanonoki javadalmáról soproni városplébánossá választásával mondott le.[19] Győri kanonokként két házat vett az erődvárosban; 1632-ben 800 ft-ért és 6 aranyért maga és szülei számára Beccaria Virgil győri nagykereskedőnek a város főterén fekvő házát vásárolta meg, majd 1635-ben 250 ezüst talléron további házat vásárolt apja és nővére számára.[20]

A fent vázolt konfliktusokat követően, 1638. szeptember 7-én a kegyúri jogokat gyakorló Sopron sz. kir. város magisztrátusa (és az egész communitas) Csehit a városplébánosi székbe választotta és őt a város régi kiváltságait megtartó, hét pontba foglalt kriterium-rendszer betartására kötelezte. A városplébánosnak hivatalában – többek között – szorgalmasan és kegyesen botrány nélkül kellett tevékenykednie, a város polgáraival és lelkészeivel (concionatores) szemben magát illendően kellett viselnie. A jelenlegi templomhasználatot az evangélikus soproni lakosság legkisebb háborítása nélkül kellett a jövőben is folytatni. A temetőt (coemiterium siue sepulturae ) a katolikus és evangélikus felekezetű hívők a semleges szokás szerint közösen használják. A bormérésben sem szabad vétenie a város privilegiumai ellen, ezért tartózkodjon a saját maga számára történő borméréstől. Hasonlóképpen a szabadságok ellenébe se a városba, se a külvárosokba ne hozzon be idegen borokat. Végezetül, minthogy a város lakosságának többsége német és nem magyar, arra kötelezték, hogy maga mellé egy németül jól tudó káplánt vegyen.[21] Draskovich püspök csak 1638. október 23-án hagyta jóvá Csehi városplébánosi megválasztását.[22] Őt a város közéletében magyar plébánosnak nevezték, ez a kitétel fordult elő egy, 1641 nyarán a városi tanács elé került nézeteltérsben is („zwischen des Herrn Stephanj Chechouy hiesig[en] wng[a]r[ischen] Pfarrers vnd den Agatschischen Kind[ern]…”).[23]

Csehi városplébánosságának rövid időszaka a polgársággal való békés és közvetlen kapcsolattartás, a fokozatos katolikus intézményépítés jegyében telt el. Elfogadtatásáért meg kellett küzdenie, amit egy javadalom esete is jól példáz. Az 1639. április 13-i tanácsülésben a városplébánosként pályázó Csehivel szemben a városi magisztrátus a helyi születésű Lónyi Mihálynak juttatta a megüresedett ispotály beneficiumot (Spittel zum St. Elisabeth).[24] Ugyanakkor Csehi (Chehovius) idején indította el Draskovich püspök az ispotályhoz tartozó Szt. Erzsébet templom katolikus kézbe kerülését. III. Ferdinándtól rendeletben eszközölte ki a templom beneficiumhoz tartozását, ami teljességgel szemben állt az egykorú evangélikus felfogással, amely szerint ez a templom, ahol 1565-től evangélikus istentiszteletet tartottak, nem a Szt. Erzsébet beneficiumhoz hanem a kórházhoz tartozik. A század első harmadában valójában a templom romos állapotban volt, az Bocskay hajdúkapitánya, Némethy Gergely 1605-ös dunántúli hadjárata, Sopron ostroma(i) során elpusztult. Az elmúlt időben újjáépített ispotálykápolna egyházjogi hovatartozása körüli vitákban a plébános is szót szemelt, 1641. február 1-jén a győri püspök nevében az egész tanács ellenében idézést tett (den Capell[en] Kirchen zur St. Elisabethe zur hiesigen Spittal sonsten gehörig). 1642-ben a plébánia épületének renoválása, bővítése ügyében a tanácshoz folyamodott.[25] Az elhúzódó ügyről majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megindult hadjárata, illetve annak itt is riadalmat keltő hírei fordítják el a figyelmet.[26]

A kora újkori Sopron katolikus egyháztörténetét megíró BÁN János őt a városban működő szerzetesekkel teljes egyetértésben tevékenykedő, igazi papi lelkülettel rendelkező, vallásos buzgósággal tevékenykedő városplébánosként mutatta be, akinek buzgósága, igazságszeretete a hívek elismerését váltotta ki. Csehi németül keveset tudott ezért német hívei kedvéért káplánnak Csapó (Chapo) Györgyöt vette maga mellé. Jó gazdaként ügyelt a plébánia vagyonára és jövedelmeire is. Életét az 1644-es pestisjárvány során, annak következtében veszítette el. E járvány a Payr krónika szerint a városban 1350 áldozatot követelt, Csehi hívei, a lakosság ápolása közepette halt meg, holttestét végrendelete szerint a Szentlélek-templom főoltára elé temették.[27] Ez utóbbit Kaleschiák Péter feljegyzései is bizonyítják („admodum reverendus dom[inus] Stephanus Chehonius [!] bonae memoriae, qui in capella S. Spiritus ante magnum altare sepultus jacet…”).[28]

Csehi a végrendeletét 1644. szeptember 21-én írta; halála nem sokkal ezután bekövetkezett.[29] A testamentum bemutatását az erről értesült püspök is kérte, felszólítva a várost: az ott rögzítetteket ne sértse („elhittűk hogy tett testamentomot, mellyet latnunk kell, kegmetek azokaert annak praejudiciumjara valamit ne chelekedgyek”).[30] A városplébános hagyatéki ügyét a város 1644. novemberében tárgyalta, a 9-i tanácsülés a folyó hó 28-áig történő elintézést a hitelezők kifizetését rendelte el.[31] Valószínű ekkor keletkezett a városi kancellárián a végakarat latin nyelvű fordítása is.[32] A város mint kegyúr akarata már a hónap végére megfogalmazódott: hogy a város utódként Csehi utódaként a városplébánosi székben Lónyi Mihályt szeretnék látni.[33]

Csehi halát követően a megürült városplébánosságra többen jelentkeztek, akiket támogatva a patronusok is hallatták hangjukat. Ezt elsőként a Csehi végrendeletének bemutatását kérő levelében Draskovich püspök tette, aki egyrészt – a városi szándékkal egybevágóan – Lónyi Mihály vasvári prépost személyét ajánlotta e tisztre és kifejezetten tiltotta az akkor feketevárosi plébánián szolgáló – ez irányba újra érdeklődő – Ströberle megválasztását.[34] A jelölt mellett a vármegye és a tágabb térség több meghatározó főnemesi családja is megmozdult. Gr. Esterházy László – Sopron vármegye későbbi főispánja – egyrészt a püspöki ajánlásról való tudomását is felemlítve, másrészt gr. Batthyány (I.) Ádám egyetértését is jelezve hasonlóképpen Lónyi városplébánosi megválasztását kérte.[35] Vas vármegye egyik legnagyobb birtokosa, a Kanizsa elleni végek főkapitánya, Batthyány (I.) Ádám ugyancsak a Draskovich püspök által is támogatott, volt szombathelyi plébános, soproni beneficiátus Lónyi Mihály installációjára kérte a várost.[36] Lónyi maga egy héttel később folyamodott a Csehi István elhunytával megüresedett városplébánosságba történő collatiójára.[37] Valószínű, hogy közvetlenül sorai megírása előtt is Draskovich püspökkel tárgyalt, hisz levelét a korban földrajzi fekvése miatt legkedveltebb győri püspöki rezidenciáról, [Fertő]Rákosról írta. De ez esetben is több jelentkezővel lehetett számítani. Folnai Ferenc szentgyörgyi apát, vasvári olvasókanonok röviddel Lónyi folyamodását követően (november 1-jén) kérvényezte maga számára e helyet.[38] A két magasabb rangú egyházi személyiség folyamodását követően kissé meglepő – és a főnemességen belüli kapcsolatok további kutatását megkövetelő – gr. Esterházy Miklós Sopron városhoz írott ajánlása. Ő ugyanis a birtokán szolgáló, a német, magyar, horvát nyelven tudó Kissicz Jánost ajánlotta a városplébánosi székbe.[39] Valószínű, ez időben íródhatott az alsópapság sorába tartozó Kissicz János káplán e hivatalért tett folyamodása is.[40] Kissicz a darázsfalvi (ma: Trausdorf a. d. Wulka, Ausztria) születésű soproni kerületi esperes tisztjét is betöltő Vlachivich (Wlachovich) János vulkapordányi (Wulkaprodersdorf, ma: Ausztria) plébános káplánja volt. Vlahovich 1611-től végig nagy tekintélynek örvendve szolgált az Esterházy birtokhoz tartozó Vulkapordányban saját költségén templomot, majd iskolát építtetett), rövid ideig Draskovich kanonokká nevezte ki (1647), majd őt stallumáról lemondatva (1648), a korábbi plébániájára visszahelyezte (1651?).[41] E pályázói körből nem pozíciója, hanem inkább annak egyházmegyén belüli helye miatt „lógott ki” Elias Herber komáromi főesperes, a győri székeskáptalan dékánja,[42] akit Sopron város tanácsa 1644. december 28-án városplébánossá nevezett ki. Esetében kísértetiesen az 1638-as plébános választás ismétlődött meg. A magyarul nem tudó, győri német családból származó kanonok megválasztását Draskovich nem erősítette meg, sőt vele szemben a választási csalás vádjának felmerülését is megengedte. Sopron város társadalmát, kapcsolatrendszerét tekintve mindezek után fölöttébb elgondolkodtató döntés született. Az új plébánost a város a pestis november 25-i alábbhagyásával választotta meg. Először a voksok legnagyobb része Kissicz (Kissich) Jánosra esett, de a tanács Draskovich püspök akadályállításától tartva Lónyi Mihály megválasztására beszélte rá a közgyűlést, ami a fenti napon meg is történt, Lónyi a püspöki jóváhagyást is elnyerte.[43]

 

 

DOKUMENTUMOK

 

1. Csehi (Chehovius) István soproni városplébános végrendelete. Sopron, 1644. szeptember 21.[44]

 

In Nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti. Amen.

 

En Chehouius Istuan pap, illien testamentumoth tezek.

Elsöben búnós lelkemeth aianlo[m] az en kegielmes vramnak Istenemnek, testem pedigh temetessek it az ßent Lelek szentegihazaban. Ez utan uagio[n] az fekete lada eggik fiokiaba[n] huz[45] aranÿ, ezek közül eggÿ araniath hagiok praelat[us] vramnak eo n[agysá]ganak. Geörÿ nemes captalonnak hagiok huz[46] forintot. Az soproni spitalnak hagiok ket araniat, es 25. köböl gabonat: az töb araniakkat temetesemre es az ßegeniekre kölczek. Az soproni Franciscanus baratoknak hagiok egy hordo bort, es 40 köböl gabonat. Bezpremÿ ßentegihaz epületire hagiok es 18. chöbrös hordo bort. Ker[em] Gorup Ferencz[47] vramat n[agysá]gat, uisellie gondgjat, auagÿ mas canonicus vr exequaltassa. Az georÿ haz Szabo Istua[n] sogorome, es maradekie, az mint immar azon geőrÿ nemes captalamba[n] beis uallotta[m] nekie. Az vÿ subamat az seliem ruhakkal egiúth hagio[m] Czapo Georgÿ[48] frater vramnak. Az ket subamat Bagolÿ Istuannak, e’ mellett huz forintot. Az fekete louat niergestúl Körmendinek, az kis uörös louat niergestúl az Janczinak hagiom. Az mas ket louat koczistul Longÿ Janos sogoromnak. Az kelihemet portatilet, es az vÿ missalet, hagio[m] az papoczÿ zentegihazhoz.[49] Hußtotÿ Geörg[50] vra[m] ados fl. 18. es Vitniedi Istua[n][51] vra[m] fl. 10. Azt hagiom Zabo Istuan sogoromnak. Somliaÿ Peternek vasuarÿ custosnak hagio[m] az falon ualo skarlat zönieget az keppel es az szór kamuka reuerendaual egiúth. Az Körmendinek, es Janczinak hagiok ismegh egÿ egÿ zönieget. A töb ßöniegeket oßa fel Czapo vra[m] az Longÿ Janos sogorom[m]mal. Bezprimi vicze[52] kapitanÿ eőczenek Bezpremÿ N.[53] az ki Geörrül uette uolt maganak hazas tarsul azon georÿ lector Stephan[us] Jaurien[sis][54] attiafiat hagiok szaz forintot. Az ket pistolis[55] legien Longÿ Janos sogorome. Az papoczÿ negy eokör legienn zekerestül Zandi Matthiase ot ualo gazdae. Sebesen lakozo Nagy Mihaly neuö attiamfianak adgianak haro[m] tehenet. Irta[m] Sopronban 21. Septemb[ris] 1644.

 

Idem qui supra mp.

 

Az inuentarium az successoromnak az borbul az melÿ 63 czöbröt tezen megh adattathatik az idei jöuedelembúl, az 40 köböl gabona megh uagion.

 

Az legatumokat megh fizeti it valo soproni camaras uram eo k[e]g[yel]me[56] az ki ados bor arraual fl. 177.

 

Geörÿ Virgilius[57] maradekinak maratta[m] uolt adossa flor[enos] 117. adta[m] uolt kölczön p[ater] Petrus Belesiusnak 100 forintot, melirül ados leueleis uagion nala[m], melliet mutattamis p[ater] Thuroczinak, azt eök magoknak tartottak, mindenbúl rezt kiuanuan magoknak. Az 17 forintiat adgia megh Zabo Istuan sogoro[m]. Tudom az aruaknak lezen gongiok arra, a mi meg abbul az zaz forintbul jarna nekiek.

 

[A végrendelet külzetén:]

[Ugyanazon kézírással:] Testamentaria dispositio Stephani Chehouÿ[58]

 

2. A soproni római katolikus Szent Lélek plébánia és templom inventáriuma, Csehi István városplébános számára. Sopron, 1638. szeptember 7. [59]

 

Inuentarium in domo parochiali S[ancti] Sp[irit]u[al]i dicatae, templomq[ue] eidem domui annexo, pro admodum r[evere]ndo d[omi]no Stephano Chehouio, plebano liberae ac regiae ciuit[a]tis Sopronien[sis], per deputatos tam n[obi]lis[si]mi senatus quam vero communitatis consignatum, 7. 7bris. 1638.[60]

 

Calix argentens deauratus cum pertinentiis.[61]

Liber copulator[um] et mortuor[um] [62]

Agendaria duo. Tria.[63]

Candelabra aerea duo, cujus extremitas unius est fraeta.[64]

Teca stannca pro hostiis.[65]

Missale Romanoru[m] unum satis tritum.[66]

Vela duo[67] parva.[68]

Casula nigra sericea cum stola et manipula.[69]

Alba una cum humerali sine cingulo.[70]

Casula una sericea antiqua uiridis[71] cum stola sine manipula.[72]

Alia casula rubra sericea cum stola et manipula trita.[73]

Alia casula alba cum stola et manipula.

Aliae casulae undecim inter quas uiolaeci coloris est valde attrita.[74]

Crucifixus unus.[75]

Ampulnae duae stanneae.[76]

Ampulnae quatuor[77] stanneae.

Teca stannea pro sacris liquoribus.[78]

Strophiola longa duo.[79]

Materiae uexillor[um] antiquor[um].[80]

Velum pro calice sericeum unu[m].[81]

Velum pro calce ex[82] tela.[83]

Purificatoria duo.[84]

Linteum pro altar[i].[85]

Alba laura.[86]

Materiae quaedam tericeae tritae.[87]

Tela nigra pro feretro.[88]

Antipendium ex tela.[89]

Tela nigra pro feretro.[90]

Cingulus unus tenuis.[91]

Coopertura [!] pro venerabili sacramento gemmis ornata.[92]

Stolae tres una lacera. Manipulus unus.[93]

Imago magna B[eatae] Mar[iae] Virginis in tela.[94]

Antipendium nigrum sericeum.[95]

Antipendium 2dum[96] nigrum sericeum.[97]

Articularis rubra sericea.[98]

Pluuiale in cujus gremio dependet globus argenttus [!] deauratus et lapis cristallinus argento annexus sericeum uiolacis coloris.[99]

Pluuiale rubrum sericeum aureis filis intertextu[m] cum nodulo argenteo.[100]

Pluuiale tertium album satis tritu[m].[101]

Dalmaticae duae rubrae sericae cu[m] niligniis S[ancti] Michaelis archangeli.[102]

Item aliae dalmaticae duae sericae deauratae tritae.[103]

Antipendium uiride sericeum.[104]

Crucifixus pro casula ex filo aureo contextus.[105]

Super pelliceum unum.[106]

Crux una pro uexillo.[107]

Ferrum pro hostiis exscindendis paruis.[108]

Vas stanneum[109] pro aqua benedicta.[110]

Turibulum aereum.[111]

Antipendium album sericeum[112] argento inter textu[m] in maiori altari.[113]

Caudelabra duo aerea.[114]

Crucifixus unus.[115]

Strophiola duo acu picta.[116]

Linteum unu[m] longu[m].[117]

Linteum al[te]rum in eodem al[ta]ri.[118]

Candelabrum aereum dependens unu[m].[119]

Vexilla sex.[120]

Campanula una apud altare maius.[121]

In 2do al[ta]ri minor[e] antipendiu[m] albu[m] sericeu[m] tritu[m].[122]

Mappa una pro altari.[123]

Strophiolum unu[m] magnu[m].[124]

Aliud strophiolum longu[m] (mstar??)[125] veli.[126]

Candelabra duo lignea antiqua.[127]

In tertio al[ta]ri antipendiu[m] rubru[m] sericeum tritu[m]. [128]

Mappa una pro al[ta]ri.[129]

Striophiola duo acu picta unu[m] laceru[m].[130]

Candelabra duo lignea antiqua in forma Angeli.[131]

Unu[m] baptisteriu[m] supra quod materia sericea aureis filis intertexta satis trita.[132]

Positiuum unu[m] in choro.[133]

Gradualia duo antiqva ex pergameno confecta.[134]

Ciborium unu[m] aerum deauratu[m] pro venerabi sacramento, ante quod velum sericeu[m] uiride aureo filo intertextu[m].[135]

Imago [Chris]ti in tela.

In domo refecto[rum] mensa antiqua sine scamnis.[136]

 

Jegyzetek:



[1] Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron, 1939. (Győregyházmegye múltjából IV/2.) (továbbiakban: Bán, 1939.)

[2] Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet, A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron, 1917. (továbbiakban: Payr, 1917.)

[3] Az újkorra: Mollay Károly: Sopron vármegye vázlatos története. In: Sopron és környéke műemlékei. Szerk.: Dercsényi Dezső. Bp., 1956. (2. jav. bőv. kiad.) 67-82. p.

[4] A hasonló tárgyú kutatások, forrásfeltárások jelentőségére a figyelmet felhívta: Fazekas István: A győri egyházmegye katolikus alsópapsága 1641–1714. között. In: Történelmi Szemle, 1993. 1-2. sz. 101-131. p.

[5] Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (továbbiakban: SL.) Sopron város levéltára (továbbiakban: Svlt), Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/44., Sopron város Draskovich Györgyhöz, Sopron, 1638. máj. 14. Osztrák papként írja: Bán János: Fertőrákos politikai, gazdasági, egyházi és kulturális története. Fertőrákos, 2000. 93-94. p. (Fertőrákosi Füzetek 1.) Csak szórványadatot hoz: Allgemeine Landestopographie des Burgenlandes. Der Verwaltungsbezirk Eisenstadt und die Freistädte Eisenstadt und Rust. Eisenstadt, 1963. S. 484. (továbbiakban: ALB:VbE II/1. 1963.)

[6] Rohoncyról nem szól: Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából III.) (továbbiakban: Bedy, 1938.) Nagyhöflány rekatolizációja az Esterházy család birtokszerzésével vette kezdetét, az eddigi ismeretek szerint Rohonczy 1638/1639-ig volt e plébánia plébánosa és egyben 1628-tól (?) 1638-ig a Szt Radegund beneficium beneficiátusa. ALB VbE Bd. II/1. 1963. S. 598., 600-601.

[7] SL Svlt, Lad. LI. Fasc. III. Nr. 44/45. Gr. Esterházy Miklós Sopron városának, Kismarton, 16[38], márc. 16.

[8] A város fogalmazása szerint „mivel nemis volt magyar competitora”, ami így egyértelmű sarkítás, ugyanis a megelőző városplébánosok közül is több magyar anyanyelvű volt.

[9] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. III. No. 44/90.

[10] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/45., 1638. máj. 15. (v. 16.)

[11] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/46., Ferencffy Lőrinc Sopron városához, Bécs, 1638. máj. 18.

[12] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/48., Draskovich György Ströbelehez, Győr, 1638. máj. 28.; Bán, 1939. 180. p.; Póda Endre: A soproni kath. „parochia” és a „soproni kath. hitközség” története. Sopron, 1892. (továbbiakban: Póda, 1892.) 39. p.

[13] Bán, 1939. 180. p.; ld. még: SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/51., Draskovich György Sopron városhoz, Nagyszombat, 1638. jún. 17.

[14] Póda, 1892. 40. p.

[15] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/51., 48/55.; Draskovich György Sopron városhoz, Nagyszombat, 1638. jún. 17., Prága, 1638., aug. 4.

[16] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/55., Draskovich György Sopron városhoz, Prága, 1638. aug. 4.; Póda, 1892. 40. p. Ezen a napon kelt Sopron város Ströbeléhez írott azon levele, amely a város plébánosválasztásának törvényességét, a német hitközség lelki gondozásának fontosságát (is) hangsúlyozta. SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/56., Sopron, 1638. aug. 4.

[17] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/53., Losy Imre Sopron városához, Bécs, 1638. jún. 29.

[18] Csehi datálatlan folyamodása: SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. III. No. 44/40., másolata: uo. Lad. LI. Fasc. III. No. 44/46.

[19] Életútjának – a korábi irodalmak kritikáit is tartalmazó – összefoglalója: Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950) püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. (továbbiakban: Pfeiffer, 1987.)

[20] Bedy, 1938. 411. p. Beccaria házára: Borbíró Virgil – Valló István: Győr városépítéstörténete. Győr, 1956. 115. p.

[21] SL: SVlt., Lad. LI. Fasc. III. No. 44/52., ua. uo. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/61.

[22] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/63., Bécs, 1638. okt. 23.

[23] SL. Svlt. IV.A.1033.a. Sopron város tanácsülési jegyzőkönyvei/Gemeinbetrachtungen: Rats Protocol (továbbiakban Prot.), 51. köt., Raths Prothocol de Anno 1641., 34-35. p. (1641. jún. 21.)

[24] SL. Svlt. Prot. 48. köt., Prothocol de Anno 1639., p. 92-93., vö.: uo. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/65., Draskovich György Sopron városhoz, Bécs, 1639. ápr. 17.

[25] SL. Svlt. Prot. 52. köt., Raths Protocoll de Anno 1642., 240. p. (1642. máj. 30.)

[26] Ld. Pl.: SL. Svlt. Prot. 50. köt., Raths Protocol de Anno 1641, 1641. febr. 22., 89., 91. p.; Payr, 1917. 328-329. p.

[27] Bán, 1939. 181-182. p. Vö.: Payr György és Payr Mihály krónikája 1584–1700. Közzéadja: Heimler Károly. Sopron, 1942. (Soproni krónikák 2.) 32. p.

[28] Idézi: Póda, 1892. 39. p. Póda a nevet következetesen Chehonius-két írja!

[29] A kegyes hagyományokat, a győri és a veszprémi egyházmegyéket, illetve családját, káplánját, szolgálóját érintő rövid és tömör végrendelet elemzésére, annak gyakori, viszonylag részletes jegyzetelése miatt, itt nem térek ki.

[30]  SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/71., Draskovich György Sopronnak, Bécs, 1644. okt. 5.

[31] SL. Svlt. Prot. 56. köt., Reths Protocol de Anno 1644., 256. p. (1644. nov. 9.), vö.: uo. 264. p. (1644. nov. 22.)

[32] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. V. No. 49/109.

[33] SL. Svlt. Prot. 56. köt., Raths Protocol de Anno 1644., 264-265., 267-271. p. (1644. nov. 22.)

[34] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/71. Draskovich György Sopron városhoz, Bécs, 1644. okt. 5.

[35] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/72., Gr. Esterházy László Sopron városhoz, Szentgotthárd, 1644. okt. 8.

[36] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/74., Batthyány Ádám Sopron városhoz, [Német]Újvár, 1644.okt. 10.

[37] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/76., Lónyi Mihály Sopron városhoz, Rákos, 1644. okt. 16.

[38] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/79., Folnay Ferenc Sopron városhoz, Szombathely, 1644. nov. 1. vö.: uo. 48/78., Rákos, 1644. okt. 22.

[39] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/80., Gr. Esterházy Miklós Sopron városhoz, Nagyszombat, 1644. nov. 3.

[40] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. III. No. 44/6., Kissicz János Sopron városhoz, h. n., é. n.

[41] Vlachovich Soproni magisztrátushoz Kissicz ügyében írt levele: SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/81., Vulkapordány (Prodersdorf), 1644. nov. 20. Életútjára: Bedy, 1938. 423. p.

[42] Folyamodása: SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/73., Győr, 1644. okt. 9. Herber győri német családból származott, 1637–1639 között a székesegyház német karkáplánja volt, 1639. jannuár 2-án Draskovich kanonokká nevezte ki és a komáromi főesperesi stallumba iktatta. 1645-ben kácsi apát, 1646–1648 között pápai főesperes. 1648. január 7-én halt meg. Bedy, 1938. 416-417. p.

[43] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. IV. No. 48/82., Draskovich püspök megerősítő levele, Győr, 1645. jan. 24.

[44] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. V. Nr. 49/111. Papírfelezetre nyomott gyűrűspecséttel ellátott eredeti, tisztázat.

[45] Áthúzott szóvéggel!

[46] Javított számnév, szóvégén áthúzással.

[47] Gorup Ferenc Dávid: 1626-ban a szombathelyi plébános diákja, 1630–1631 szombathelyi káplán, 1635–1636: vasvári kanonok; 1636-ban dékán, 1637–1639 során olvasókanonok. 1635–1639 során rajki prépost, 1638 októberétől fehérvári őrkanonok 1664-ig. 1638 novemberében Veszprémbe költözött, ahol 1638. nov. 20. –1657-ig a veszprémi egyházmegye nagypréposti hivatalát viselte, püspöki helynökként tevékenykedett. 1640. márciusától 1647-ig zirci apát. 1641. február 22-én Sopron város magisztrátusától oltárjavadalmat kért és kapott, amiről később lemondott. (1660–1667 között ismét soproni beneficiátus.) 1643. július 13-tól választott novi püspök, 1644. jan. 29-től 1670. szept. 6-ig rátóti prépost. 1677. február 22-én, állítólag 80 éves korában halt meg. Életútjára, a győri egyházmegyét még később is többször érintő törekvéseire – pl. 1645-ben Draskovich felkínálta neki a vasvári prépostságot – részletesen ld.: Bedy, 1938. 430-432. p.; Pfeiffer, 1987. 105-108. p.

[48] Csapó (Chapo) György káplán Csehi mellett, 1645. október 9-től – valószínűsíthetően december 28-ig – a plébánia adminisztrátora, 1626-tól 1649-ben bekövetkezett haláláig hidegségi plébános. Dominkovits Péter: Csapó György hidegségi plébános végrendelete. In: Egyháztörténeti Szemle, 2004. 1. sz. 129-136. p. A hidegségi plébánia kéziratban fennmaradt plébánosi archontológiáját felhasználva Csapó 1646–1650-re tett plébánosságát a 19. század elejéig futó adatsorban publikálja: Kelemen István: Adatok a fertőhomoki horvátság történetéhez. In: Arrabona. Múzeumi Közlemények, 41/1-2. Szerk.: Tóth László. Győr, 2003. 72. p.

[49] Csehi soproni városplébánossága alatt az alábbi személyek viselték a pápóci préposti stallumot: a korábbi városplébános, Káldy Mihály 1624–1641, Nyéki Vörös Mátyás 1641–1644, az utód, Lónyi Mihály 1644–1645. A prépostság történetére: Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története. Győr, 1939. (Győregyházmegye múltjából; 6.) A préposti archontológiára: uo. 62. p.

[50] Váti Hosszútóthy György 1616–1632 között egerszegi lovaskapitány, 1632-ben pápai vicekapitány. 1640–1641 során török fogságban volt. Budai török fogságát, kiváltását követően 1638. április – 1644. február között a veszprémi végvár főkapitánya. Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és alkapitányainak életrajzi adattára (16–17. század). In: Veszprém a török korban. Felolvasó ülés Veszprém török kori emlékeiről. Szerk.: G.Tóth Péter. Veszprém, 1998. (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9.) (továbbiakban: Pálffy, 1998.) 122., 145-146. p. Hosszútóthy kiszabadulásához a Lackner Kristóf polgármester végrendeletében ez ügyben létrehozott alapból is pénzsegélyt kapott. Kovács József László: Török rabszolgák Sopronban, soproniak török rabságban a 17. században. In: Soproni Szemle, 1959. 1. sz. 6-11. p.; : Lackner Kristóf és kora (1571–1631). Sopron, 2004. (2. jav. bőv. kiad.) 34. p.

[51] A köztudatban Zrínyi Miklós „ügyvéde”-ként elhíresült Vittnyédy István a tárgyidőszakban, Metzger Kristóf német jegyző mellett 1638–1647 között Sopron sz. kir. város magyar jegyzője volt. Életútjára: Payr Sándor: Muzsaji Wittnyédy István soproni prókátor és evangélikus főember. Bp., 1906. 11. p., és passim.

[52] Sor fölé írt betoldás.

[53] Veszprémi Jánosról van szó, akit bár 1642-ben is ajánlottak már e tisztre, 1644 májusa és 1655 júliusa között töltötte be a veszprémi végvár alkapitányi tisztét. Ő 1610-es évektől végvári katona volt, az 1630-as években részt vett a harmincéves háborúban, a svédek elleni harcokban, 1639 előtt Győr erődváros lovashadnagya, majd 1639–1643 között veszprémi lovaskapitány. 1655-ben halt meg. Pálffy, 1998. 135., 168-169. p.

[54] A nemesi jogállású, protestáns szülőktől származott Győri István, illetve Győri Kolompár Istvánról van szó, aki korábban Győrben házat bírt, tanulmányait a nagyszombati szemináriumban kezdte, majd a bécsi szemináriumban folytatta és Rómában fejezte be. 1622-ben szekszárdi apát és vasvári prépost, 1634–1636 között olvasókanonok. Végrendelkezését követően 1636. március előtt halt meg. Életútjára: Bedy, 1938. 260., 412-413. p.

[55] Először „pistoltis” írt, ezt javította át.

[56] Az 1644. évben Zuanna Péter Menyhért (Petrus Melchioris de Zuanna) töltötte be Sopron sz. kir. város kamarási hivatalát. Az 1623 decemberében polgáresküt tett személyt csak regisztrálja: Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok, 1535–1848., Bp., 1982. Nr. 12.070.

[57] Beccaria Virgil győri kereskedőről van szó.

[58] A következőkben négy tételben a végrendelet másolatáról készült kiadványok olvashatók. Ezekről ld. a bevezetőben.

[59] Későbbi kiegészítésekkel ellátott, eredetileg tisztázat. SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. II. No. 42/2. A hátoldali feljegyzés szerint, az inventárium alapján először 1645. március 14-én a polgármester, a bíró és Schwartz György, majd 1646. május 18-án a bíró, Zacharias Kroißl, Kéry István az új plébános, és Csapó (Czapo) György volt káplán, majd adminisztrátor ellenőrizték a jegyzékbe vett tárgyakat.

[60] Az inventárium egy évtizedig bizonyosan folyamatosan használt dokumentum volt, e sorokat követően 1648 d[ie] 4 xb[ris] – azaz 1648. december 4-i – dátummal az itt feltüntetett tételek többségéhez megjegyzéseket fűztek. Ezeket az aktuális helyen, lábjegyzetben közlöm.

[61] A sor előtt: Caliam D[omi]nus Czapo dicit se dedisse d[omi]no Varro priori in Papocz. A sor végén: adest.

[62] Sor végén kihúzva: adest. Utána: adsunt.

[63] Sor végén: adsunt.

[64] Sor végén: adsunt.

[65] Sor végén: adest.

[66]  Aláhúzás az eredetiben. A sor elején: NB. Missale nouu[m] dicit se dedisse d[omi]no Varro priorii in Papocz. A sor végén: Renouatum.

[67] Aláhúzás az eredetiben.

[68] A sor után kihúzások, valószínű: adsunt.

[69] Sor végén: adsunt via

[70] Sor végén: adsunt.

[71] Sor fölé írt betoldás.

[72] Sor végén: adest.

[73] Sor végén: adest.

[74] Sor elején: NB. casulae [kétszer írta le a többesszámú főnevet!] inventae universu[m]. Sor végén: adsunt.

[75] Sor végén: adest.

[76] Aláhúzás az eredetiben.

[77] Áthúzott számnév, a sor elé – minden bizonnyal a későbbi felülvizsgálatkor –egy 2-es számot írtak.

[78] Sor végén: adest.

[79] A sor elejére – minden bizonnyal a későbbi ellenőrzés során – egy 1-es számot írtak. Ugyanakkor a sor végén: adsunt.

[80] Sor végén: adsunt.

[81] Sor végén javított szóként: adest.

[82] Utána erősen áthúzott, nem olvasható szó.

[83] Előtte egykorú kézírással kihúzott szó. Sor végén: adsunt.

[84] Sor végén: 5. adsunt.

[85] Sor végén: adest.

[86] Sor elején: emandata. Sor végén: adest.

[87] Sor végén: adsunt.

[88] Sor végén: adest.

[89] Sor végén: adest.

[90] Sor végén: adest.

[91] Sor végén: adest.

[92] Sor végén: adest.

[93] Sor végén: adsunt.

[94] Sor végén: adest.

[95] Sor végén: adest.

[96] Secundum.

[97] Sor végén: adest.

[98] Sor végén: adest.

[99] Sor végén: adest.

[100] Sor végén: adest.

[101] Sor végén: adest.

[102] Sor végén: adest.

[103] Sor végén: adsunt.

[104] Sor végén: adest.

[105] Sor végén: adest.

[106] Sor végén: adest.

[107] Sor végén: adest.

[108] Sor elején: Est apud. Franciscanos.

[109] Áthúzott szó, minden bizonnyal később föléírva: crujmen[?]. Sor végén: adest.

[110] Sor végén: adest.

[111] Sor végén: adest.

[112] A következő három szó egykorú sor fölé írt betoldás.

[113] Sor végén: adest.

[114] Sor végén: adsunt.

[115] Sor végén: adest.

[116] Sor végén: adsunt.

[117] Sor végén: adest.

[118] Sor végén: adest.

[119] Sor végén: adest.

[120] Sor végén: adsunt.

[121] Sor végén: adest.

[122] Sor végén: adest.

[123] Sor végén: adest.

[124] Sor végén: adest.

[125] Bizonytalan olvasat!

[126] Sor végén: adest.

[127] Sor végén: adsunt.

[128] Sor végén: adest.

[129] Sor végén: adest.

[130] Sor végén: -

[131] Sor végén: adest.

[132] Sor végén: adest.

[133] Sor végén: adest.

[134] Sor végén: adest.

[135] Sor végén: adest.

[136] Az eredetiben aláhúzással kiemelt sor. Utána későbbi betoldás: Mensae 6. Litendae 4. Scamna duo. Subsellia 10. minera.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,