A Szegeden élő Miklós Péter korábban is tartalmas válogatást tett közzé kisebb-nagyobb tanulmányaiból, közleményeiből,[1] újabb gyűjteményét szintén haszonnal forgathatjuk, ajánlhatjuk az olvasók („szakmabeliek” illetve az egyháztörténet iránt érdeklődők) számára. A szerző maga állapítja meg utószavában, hogy bár mostani közleményei is többnyire kapcsolódnak „kedvelt témájához”, „a szegedi nagytáj, a csanádi egyházmegye és a Dél-Alföld katolicizmus- és művelődéstörténetéhez”, az újraközölt, részben ki is egészített írások tematikailag sokszínűbb képet mutatnak.

Miklós Péter válogatott tanulmánykötetei – a hasonló elektronikus illetve nyomtatott gyűjteményekhez hasonlóan – több célt szolgálhatnak. Azon túl, hogy az olvasó, kutató tájékozódása során sokrétűen felhasználhatja a forrásközlésekben, tanulmányokban szereplő megállapításokat, adatokat, vélhetően itt találkozik először a kisebb példányszámú orgánumokban, múzeumi periodikákban, helyi lapokban megjelent közleményekkel, konferenciákon elhangzott előadás tanulmánnyá szerkesztett változatával. Együtt olvasva pedig mindez bepillantást enged egy sokirányú érdeklődéssel rendelkező, számos archívumot felkereső, feltárt adatait rendszerezni és közérthető formában közzétenni tudó kutató munkásságával.

A Haág Zalán István szerkesztésében a Szegedi Tudományegyetem műhelyeinek közreműködésével megjelent kötet összesen 26 írást tartalmaz. A közlemények első megjelenési helye legtöbbször valamilyen országos szakfolyóirat (az Aetasban 2, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatokban 6, az Egyháztörténeti Szemlében 2 közlemény[2]); szegedi tudományos intézmény kiadványa (a szegedi egyetem illetve a Móra Ferenc Múzeum periodikáiban 1-1 közlemény); vagy épp a szegedi közéletben jelentős, helyi jellegű – így értelemszerűen a rövidebb lélegzetvételű írásoknak helyt adó – orgánum (Bölcső 1, Délmagyarország 1, Szeged 6, Szegedi Műhely 1 közlemény). Négy írásnak ez az első megjelenési helye, részben a szerző korábbi kutatásainak kiegészítéséről, részben konferencia-előadásról van szó, s akad köztük olyan is, amelyet a kötet szerkesztésekor már közlésre elfogadtak, de csak később látott napvilágot.[3]

Miklós Péter érdeklődésének homlokterében egyértelműen a 19-20. századi egyháztörténeti folyamatok állnak, ennek ellenére három tanulmányt is szentelt a kötetben korábbi korszakoknak. Jó érzékkel dolgozta fel a középkori magyar szentek (Szent Imre, Szent Margit) legendáinak egy-egy speciális vonatkozását, valamint külön írást szentelt Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai elemzésének. Korábbi kötetében is foglalkozott egy írás Újszentiván községgel, ezt a mostaniban a település felekezeti összetételének bemutatásával folytatta. Összesen hat cikke foglalkozik könyvismertetéssel, a recenzált művek témaválasztása is jellemzi a szerzőt: a fontos, 19-20. századi egyháztörténeti munkák, forráskiadások mellett észre lehet venni a szegedi illetőségű alkotók művei iránti kiemelt érdeklődést is. Recenzióit a művek egyszerű bemutatásán túl kritikus szemléletmód, szakmailag messzemenően korrekt vitakészség és az eredeti elolvasására való érdeklődés felkeltése egyaránt jellemzi.

Több tanulmány foglalkozik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyháztörténeti kérdéseivel (A katolikus egyház Szegeden 1848/49-ben, A szegedi katolikus egyházi beszédek nemzetfelfogása 1848/49-ben), továbbá érdekes írások olvashatók az 1879. évi nagy szegedi árvíz – irodalomtörténeti adalékokat is felvonultató – egyházi dokumentumaival, a 19. századi katolicizmus kiemelkedő szegedi alakjával, Oltványi Pállal, sőt a dél-alföldi népi építészet egy vonatkozását ismertető néprajzi kérdéssel stb. kapcsolatosan is. A 20. századi témájúak közül különösen foglalkoztatta a szerzőt Balogh István politikai pályakezdése és szegedi kötődése, de a Mindszenty József életútját adatoló forrásközlés, illetve a hódmezővásárhelyi katolikusok 1945 utáni megpróbáltatásait bemutató tanulmányok is kiemelkedőek.

A változó terjedelmű, így értelemszerűen eltérő mélységű írások közös jellemzője az egyaránt alapos, forrásközpontú megközelítés, illetve a szerző világos, jól követhető, olvasmányos stílusa. Ha röviden akarunk Miklós Péter kötete kapcsán összegző megállapítást megfogalmazni, elsősorban a szerző szemléletét kell méltatnunk. A helytörténet művelése tolmácsolásában távolról sem jelenti lokális jellegű kérdések aprólékos boncolgatását, erőltetett részletezését – épp ellenkezőleg. A szerző – azon túl, hogy elmélyíti a Szeged-környéki olvasók lokálpatrióta érzéseit – példamutatóan kezeli a helytörténet mások által fel nem tárt dokumentumait, azokban minden esetben képes az országos jelentőséget megszólaltatni, felmutatni, alapvetően új információkkal gazdagítani a 19. és a 20. századra vonatkozó egyháztörténeti ismereteinket. A kisebb forrásközlések melletti alaposabb írások egyaránt mutatják, hogy a szerzőt jellemzi a monografikus szemléletmód, a nagyobb egyháztörténeti folyamatok áttekintésének és tolmácsolásának képessége.

Érdeklődéssel várhatjuk Miklós Péter újabb (és újabb…) összefoglaló köteteit.

(ism.: Fazekas Csaba)

 

Jegyzetek