Vissza a tartalomjegyzékhez

6. évfolyam 2. szám
A. D.
MMV

Fedeles Tamás:
Egyházi kapcsolatok Pécs és Zágráb között.
(Pécsi kanonokok a zágrábi székeskáptalanban, 1345–1526)
A két szomszédos püspökség között élénk kapcsolat alakult ki már a középkor korábbi szakaszában, amely alól természetesen a ké

A két szomszédos püspökség között élénk kapcsolat alakult ki már a középkor korábbi szakaszában, amely alól természetesen a két dioecesis egyházi középrétege sem képezett kivételt. A két püspöki székhely kanonoki testületei több alkalommal érintkezésbe kerültek egymással, így előfordult, hogy az intézmények egymás ügyeiben állítottak ki közhitelű okleveleket, hatósági emberekkel vettek részt határjárásokon, vizsgálatokon, birtokba iktatásokon. Ezen felül pedig gyakran személyi kapcsolatok is erősítették a két kanonoki testület viszonyát.[1] A két egyházmegye között a kapcsolatok még intenzívebbé váltak a 15. század első felében. Ebben az időszakban a pécsi- és a zágrábi püspököket rokoni szálak fűzték egymáshoz, így a két püspökség kapcsolatait nyilván ez is erősítette. Eberhard főkancellár első ízben 1397–1406 között, majd 1409–1419 között volt zágrábi püspök. Alsáni Bálint halálát (1408) követően, pedig rövid ideig a pécsi püspökség gubernatora volt (1408–1410).[2] Az Albeni család ettől kezdve közel fél évszázadig irányította a pécsi-, és három évtizedig a zágrábi püspökséget. Eberhard Petermann nevű unokaöccsére bízta a pécsi egyházmegye vezetését, így 1409–1411 között ő világiként kormányozta azt.[3] Albeni János, szintén Eberhard unokaöccse, 1410-ben jutott a pécsi püspöki székbe, majd egy évtized múltán (1420) a zágrábi egyházmegye élére került, amelyet egészen az 1433-ban bekövetkezett haláláig irányított.[4] A családból utolsóként, János öccse, Henrik töltötte be a pécsi főpásztori hivatalt 1421–1444 között.[5]

E rövid bevezetést követően, a pécsi székeskáptalan archontológiájának és prozopográfiájának összeállítása során összegyűjtött, zágrábi vonatkozású adatokat vesszük sorra. A vizsgált időszakban a pécsi székeskáptalan hat ízben állított ki közhitelű okiratot a zágrábi káptalan számára, érdekében. 1359-ben és 1402-ben egyaránt a zágrábi káptalan Toplicha nevű, Varasd megyei birtokának határjárásánál voltak jelen a káptalan testimoniumai.[6] Egyetlen alkalommal szállt ki pécsi tanúbizonyság Zágráb megye területére: Mátyás csázmai prépost és zágrábi kanonok kérte a káptalant, hogy küldje ki egyik tagját azon eskü letételére, amely János zágrábi püspök és a zágrábi káptalan közti birtokvitát volt hivatva lezárni.[7] A káptalan Gál baranyai archidiaconust bízta meg a feladattal, aki a zágrábi székesegyházban jelen volt az eskü letételénél.[8] 1405-ben György pécsi custos vett részt a zágrábi káptalan Perlak nevű possessiojának határjárásán, amelyről aztán Pécsett privilégiumot állítottak ki.[9] 1436 októberében a káptalan előtt megjelent Fábián, pécsi és zágrábi kanonok, és a zágrábi káptalan nevében tiltotta Chillei Ulrikot, Medvevár és tartozékai elidegenítésétől.[10] Utolsó alkalommal 1458-ban állítottak ki oklevelet a zágrábi kanonoki testület részére Pécsett. Ekkor Mátyás király (1458–1490) utasítására, a királyi kúriából delegált János literátus – Péter pécsi kanonok jelenlétében – visszaiktatta a zágrábi káptalant Bythowc nevű, muraközi birtokába, amelyet Chillei Ulrik özvegye elfoglalt.[11]

1517-ből egy igen érdekes adat áll rendelkezésünkre, amely szintén a két egyházi testület szoros kapcsolatát bizonyítja. Ebben az esztendőben a zágrábi székesegyház orgonájának modernizálása céljából Stek János mestert hívták a városba. Stek már 1494-től a pécsi székeskáptalan kanonokja volt, aki nemcsak kiváló orgonista hírében állt, hanem az orgonaépítés terén is kiváló szaktudással rendelkezett. Pécsett ő volt a székesegyház és a Szent Bertalan plébániatemplom orgonistája 1513-tól.[12]

A továbbiakban, a két testületben egyaránt javadalommal rendelkező személyek bemutatására térünk rá. Két személy a zágrábi káptalan éléről került a pécsi préposti méltóságba. Alsáni Bálint bíboros neposa, Garai László 1401-ben került a pécsi káptalan élére, míg Gatalóczi Mátyás 1428–1437 között állt a kanonoki testület élén. Az említett két prépost mellett további 18 személyről van tudomásunk, akik mindkét testületben kanonoki stallummal rendelkeztek. Büki Basó István a zágrábi főesperesi hivatalt cserélte fel az Erdélyben lévő küküllői archidiaconatussal, majd onnét került a pécsi kanonoki testület élére. A két testületben a vizsgált személyek közül hat került a méltóságviselők közé. 5 fő (Herard, Regensburgi, Sienai, Zloteg, Zólyomi) a lectori tisztséggel járó feladatokat látta el, míg egy személy (Zágrábi) az éneklőkanonoki méltóságot töltötte be. A vizsgált személyek közel 40%-a (a két András, Büki, Gál, Herard, Hueveni, János, Zólyomi) a két testület egyikében archidiaconusi hivatal élén állt.

A származás tekintetében 8 fő (38%) esetében nem tudtuk megállapítani eredetüket. Az ismert származású személyek közül négyen (Hueveni, Montilioi, Regensburgi, Sienai) külföldről érkeztek. Három fő (Brodarics, Büki, Gatalóczi) köznemesi família tagja volt. Garai László bárói-, míg Garai Kelemen, Zágrábi és Zólyomi alkalmasint polgári származásúak voltak.

Mindössze öten (25%) folytattak egyetemi tanulmányokat a vizsgált személyek közül. Ketten (Büki, János) Bécsben tanultak, és egyaránt magister artium fokozattal zárták stúdiumaikat. Brodarics Padovában szerezte meg a kánonjogi doktorátust. A németalföldi származású, Hueveni Goeswin korábbi párizsi tanulmányait, 1412-től a kölni egyetemen folytatta egy pécsi kanonoki javadalom birtokában. Egy heidelbergi intermezzót követően egészen 1421-ig Kölnben tanult. Ehhez további anyagi támogatásra volt szüksége, amelyet újabb egyházi javadalmak megszerzésével biztosított: pécsi oltárigazgató, zágrábi és utrechti kanonok, zempsai plébános volt.[13] Tanulmányai során a következő grádusokat szerezte meg: a szabad művészetek mestere, a teológia borostyánkoszorúsa, a medicina doktora. Montilioi egyetemi tanulmányait csak valószínűsíteni lehet.

Egyháziakról lévén szó, mindenképpen szólnunk kell kanonokjaink szerepvállalásáról a szentmise liturgiájában, zsolozsma-végzésében. A káptalanok létrejöttekor a kanonokok elsődleges feladata, a közös imavégzés és szentmise-bemutatás, a közös élet (vita communis) feladásával fokozatosan háttérbe szorult. Ezen feladatok ellátására helyetteseket (prebendarii, sacerdotes de choro) alkalmaztak. A kanonokok nem törekedtek a magasabb egyházi rendek felvételére, így gyakorlatilag nyitva maradt előttük a laikus életbe való visszatérés lehetősége.[14] A kanonokoknak nem kellett felszentelt papoknak lenniük, hiszen az 1311-es viennei zsinat előírása alapján csak a subdiaconussá szentelés volt számukra követelmény.[15] A most vizsgált személyek közül mindössze kettőnél (Gatalóczi, Miklós I.) vannak adataink egyházi státusukról: presbiterek voltak. Brodaricsnál és Huevenininél források hiányában valószínűsíteni tudjuk, hogy szintén áldozópapok voltak. Egyházi pályafutásukat ketten (Brodarics, Gatalóczi) püspöki székben fejezték be, míg 5 személy (András, Büki, Garai László, Gál, Montiliói) jutott préposti méltósághoz.

Négy személy a királyi kancellárián tevékenykedett. Gatalóczi és Brodarics kancellárok, míg Büki és Fábián ítélőmesterek voltak.

 

Pécsi és zágrábi kanonokok (1345–1526)

 

Nr.

Név

Javadalmak

Pécs

Év(ek)

Zágráb

Év(ek)

1.

Zágrábi Miklós

kanonok, cantor

1345–1358

kanonok

1345–?

2.

Montilioi Péter

kanonok

1352–1368

kanonok

1353–1368

3.

Gál

kanonok, ispotályigazgató

1359

bekcsényi főesperes

1359 előtt

4.

Miklós (I.)

kanonok

1394

kanonok

1394

5.

Miklós (II.)

kanonok

1434 (?)

kanonok

1434 e. (?)

6.

András

valkói főesperes, kanonok

1393–1403

kanonok

1397

7.

András, Demeter fia

tolnai főesperes

1393–1415

vaskai főesperes

1415 után

8.

Garai László

prépost, kanonok

1401, 1389–1402

prépost

1402

9.

Sienai Miklós

kanonok

1414

olvasókanonok

1414

10.

János, Fülöp fia

tolnai főesperes

1415–1430

vaskai főesperes

1415 előtt

11.

Hueveni Goeswin

kanonok, oltárigazgató

1412–1427

kanonok

1425–1427

12.

Gatalóczi Mátyás

kanonok, prépost

1412–1437

prépost, kanonok

1412–1428

13.

Regensburgi Erhard

kanonok, oltárigazgató

1429–1430

kanonok, lector ?

1429–1430

14.

Fábián

kanonok

1411–1439

kanonok

1436

15.

Zólyomi Benedek

valkói főesperes

1432–1433?

lector

1434–

16.

Herard

valkói főesperes

1434 ?

lector

–1434 ?

17.

Zloteg Fábián

kanonok

1438

kanonok

?–1438

18.

Büki Basó István

prépost

1438

zágrábi főesperes

1433–1438

19.

Garai Kelemen

kanonok

1446

kanonok

1457

20.

Brodarics István

kanonok, prépost

1508–1526

kanonok

1506 előtt

 

Adattár

 

1. András

Pécsi kanonok és valkói főesperes volt 1393 és 1397 között.[16] A zágrábi káptalanban egy kanonoki stallumra kapott kinevezést, amely elnyerése esetén a főesperesi hivatalról le kellett mondania. Eberhard választott zágrábi püspöktől megkapta az üresedésben lévő csázmai társaskáptalan prépostságát, azonban kételkedett a collatio jogosságában, így a pápa amennyiben a vizsgálat során alkalmasnak bizonyul, neki adja a javadalmat.[17] Ez a kérvény nyolc hónappal később megismétlődött, ám ekkor már csak pécsi kanonokként szerepelt.[18] Haláláról szintén egy kérvénykönyvből értesülünk, melyben a csázmai prépostságért folyamodnak.[19]

 

2. András, Demeter fia

Tolnai főesperes volt 1393–1411 között.[20] 1397-ben a káptalan akaratából és annak több tagjával, valamint jobbágyaival egy gadányi szőlő elfoglalásában ő is részt vett.[21] 1402-ben hiteleshelyi testimoniumként vett részt Bátmonostori László fai: László oldalán az ő Bátmonostora és Pál bátai apát Szeremlyén nevű Bodrog vármegyében fekvő birtokainak határjárásán, amelyet azonban az árvíz miatt el kellett halasztani.[22] Ő a tolnai főesperesi hivatalt és pécsi kanonoki stallumát elcserélte a zágrábi egyházmegyében lévő váskai archidiaconatusért és a zágrábi székeskáptalan kanonoki stallumáért Jánossal, annak birtokosával, amelyet a pápa is megerősített.[23]

 

3. Arnheiminek nevezett, Hueveni Goeswin[24]

1412-től rendelkezett egy kanonoki stallummal a pécsi káptalanban.[25] 1425-ben pécsi javadalmas kanonok és a pécsi püspökvárban egy meg nem nevezett oltár sine cura igazgatója volt.[26] Ekkor ismételt kérvényét terjesztette a Szentszékhez a zágrábi egyházmegyében lévő csázmai főesperesi hivatalért, melyet János zágrábi püspöktől már elnyert.[27] A következő javadalmakkal rendelkezett az említetteken kívül a supplicatio idejében: egy-egy utrechti és zágrábi kanonoki stallum,[28] a Szent Péter plébániatemplom javadalma a cambrai egyházmegyében lévő Zempsa településen.[29] Két esztendő múlva is az említett archidiaconatusért pereskedett.[30] Kiváló képességekkel és páratlan szorgalommal rendelkezett, hisz több egyetemen és fakultáson folytatott tanulmányokat, kimutathatóan legalább 25 esztendőn át. 1397-től 1406-ig a párizsi egyetemen tanult. 1397-ben a szabad mesterségek borostyánkoszorúsa, két esztendő múlva, pedig magistere, majd 1403-ban az angol nemzet procuratora volt. 1404-ben a medicina baccalaureusi fokozatát szerezte meg, majd 1412 szeptemberében a bécsi egyetem orvosi fakultásán a medicina doktoraként tűnt fel, majd 3 hónap elteltével a kölni egyetemen találjuk.[31] 1418-ban, Kölnben tartózkodott még, és ekkor két könyvét adományozta az egyetem artes fakultásának vélhetőleg a tandíja fejében. A könyvek „szakterületéhez” tartoztak, hisz egy teológiai és egy orvosi szakkönyvről van szó melyek értéke 2 forint volt.[32] 1418 decemberében a heidelbergi egyetemre iratkozott be,[33] majd 1421-ben ismét Kölnben találjuk.[34] Pécsi javadalmát feltételezésünk szerint Tamásfalvai Miklósnak köszönhette, aki 1412 őszén pécsi kanonokként iratkozott be a bécsi egyetemre. Pécsett alkalmasint igen keveset időzött, mely mellett szól az említett oltár javadalmának szinekúra birtoklása is. A pécsi káptalan ismert tagjai közül ő az egyetlen, aki orvosi végzettséggel rendelkezett a most vizsgált korszakban. A hosszú – és nyilvánvalóan nagy anyagi áldozatokat kívánó – egyetemi tanulmányait minden bizonnyal csak az időközben megszerzett egyházi javadalmak birtokában tudta abszolválni. Származását tekintve németalföldi, az Arnheim közelében, attól D-re, található, ma Hoevennek nevezett városka szülötte. Polgári származásához nem férhet kétség.

 

 

 

4. Brodarics István

1524–1526 között volt pécsi nagyprépost.[35] 1470 táján született régi szlavóniai nemes családban.[36] A család Körös megyében volt birtokos, és nemesi előneveiket is az ott fekvő ősi birtokukról, Polyánáról és Jarossynről vették.[37] Két testvére volt: Mátyás és Ilona.[38] Pécsett, a székesegyházi iskolában kezdte tanulmányait, majd alkalmasint Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505) küldte Padovába az egyetemre,[39] Szegedi Lukács zágrábi püspök is támogatta tanulmányait.[40] Az 1490-es években kezdte tanulmányait, majd 1506-ban kánonjogi doktorátust szerzett.[41] Hazatérte után rövid ideig Bakócz Tamás alkalmazta a kancellárián, majd 1508-ban már Szatmári György pécsi püspök és kancellár mellett találjuk titkárként.[42] Ezt a hivatalt több mint egy évtizedig töltötte be.[43] Egyetemi tanulmányai alatt Zágrábban volt egy kanonoki stalluma, de azt hazatérte után, valószínűleg Lukács püspökkel való megromlott kapcsolata miatt elhagyta.[44] 1517-ben érdemeire való tekintettel, címerbővítő levelet kapott.[45] Ebből tudjuk, hogy ekkor egy pécsi kanonoki stallummal és a Szent András kápolna rektorátusával rendelkezett, nyílván Szatmárinak köszönhetően.[46] 1521–1526 között királyi titkárként diplomáciai feladatokat teljesített: 1521-ben I. Zsigmond lengyel királynál, 1522–1524 között Velencében és Rómában tartózkodott követként, majd 1525–1526: ismét követ volt Rómában.[47] 1526 tavaszán kancellárrá nevezte ki a király.[48] 1522 januárjában, mint pécsi prépost érkezett Rómába követként.[49] 1524-ben már pécsi nagyprépostként és esztergomi kanonokként kapta meg a szent Margit oltár javadalmát,[50] majd ez év őszén elnyerte e káptalan éneklőkanonoki stallumát.[51] A budafelhévízi préposti javadalmat is vélhetőleg kezében tartotta.[52] 1526 tavaszán püspöki méltóságra emelkedett. A kinevezésre nemcsak az addigi kiváló szolgálataiért számíthatott joggal, hanem a kancellári hivatalt sem viselte azelőtt senki püspöki rang nélkül.[53] Burgio pápai követ elérte, hogy Macedóniai László szerémi püspök a pécsi prépostságért és az egri őrkanonoki méltóságért cserébe átengedte püspökségét.[54] Pétervárad elestének hírére, a pápához intézett levelében már azt írta, hogy szerémi püspökből újra pécsi prépost lett.[55] A mohácsi csatából „szerencsésen” Pozsonyba menekült,[56] ahol megírta a tragédia történetét.[57] Pécsi (1532–1537), végül váci (1537–1539) püspök lett.[58] Vácott fejezte be mozgalmas életét.[59]

 

 

 

5. Büki Basó István

Apja Körös vármegye főispáni tisztét látta el 1381-ben és 1384-ben. A család Zala és Vas megyében rendelkezett birtokokkal.[60] 1420-ban László nevű testvérével a vasvári káptalan előtt zalai és vasi birtokokat adományoztak Ollári Tompa András fiainak.[61] Úgy látszik ekkor még nem volt egyházi javadalma, vagy legalábbis azt ebben az oklevélben nem tüntették fel. Albeni János zágrábi püspök indította el a pályáján. Csázmai kanonokként iratkozott be a bécsi egyetem artes fakultására, amelyet a magister fokozat megszerzésével fejezett be. Zágrábi főesperes és kanonok volt, mely javadalmat és hivatalt Csupor Demeterrel cserélte el annak küküllői archidiaconusi hivataláért és erdélyi kanonoki stallumáért.[62] 1433 és 1439 között a titkos kancellária egyik protonotariusa volt.[63] 1436-ban – Gatalóczi távollétében – Zsigmond rábízta az alkancellári teendők ellátását. 1433-ban Rómában Zsigmond kíséretében tartózkodott a császárrá koronázás alkalmával.[64] Fontos szerepe volt hivatalnoki pályafutásában Gatalóczinak, aki ekkor már pécsi prépost, hisz Büki az ő familiárisa volt,[65] így nem kétséges, hogy ő vette maga mellé a kancelláriára. Minden kétséget kizáróan szintén kancelláriai „főnökének” köszönhette pécsi kanonoki javadalmát, és miután a pécsi préposti stallum Gatalóczi váci püspökségre emelkedésével megüresedett, ő azonnal a kúriánál folyamodott érte.[66] A pécsi prépostságáról egyetlen adatunk van: 1438 márciusában a préposti és kanonoki javadalma után lefizette az annátát,[67] azonban igen rövid ideig áll(hatot)t a káptalan élén, hisz a hiteleshelyi kiadványok intitulatiojában már 1438 decemberében Németi Gergely prépost neve szerepelt.[68] Albert király kiváló embere volt, hisz az uralkodó kérvényt intézett a pápához, hogy Zólyomi Benedeket nevezze ki a zágrábi püspökség élére, és az így megüresedett fehérvári prépostságra pedig Bükit.[69] A pápa ezt ekkor megtagadta, ám fél esztendő múlva már Büki ült a fehérvári káptalan préposti stallumában.[70] Albert király halála után már csak a fehérvári prépostság ügyeit irányította, végül 1443 derekán elhunyt.[71]

 

6. Fábián

Pécsi kanonokságát 1411–1439 között tudjuk adatolni. 1411-től a nagy kancellária nótáriusa, pécsi javadalma mellett egy pozsonyi stallummal is rendelkezett.[72] 1417-ben Zsigmond Konstanzban kelt parancsában is még „curie nostre notarius specialis”-ként van feltüntetve.[73] 1423–1437 között a nagy kancellária protonotáriusaként tevékenykedett.[74] Feladatköréhez tartoztak az ország különböző területein végzendő vizsgálatok, határjárások, így nem tartózkodott székhelyén.[75] 1436 októberében a pécsi káptalan előtt megjelenvén a zágrábi káptalan nevében tiltotta Chillei Ulrikot, Medvevár és tartozékai elidegenítésétől.[76] Ekkor, a pécsi mellett egy zágrábi javadalommal is rendelkezett. 1439 májusában a csázmai káptalan előtt a néhai Szerdahelyi Márton bán fiával, Derssel fennállott minden perüknek véget vetettek, nyugtatták egymást minden hatalmaskodásról és az összes peres iratukat semmisnek nyilvánították.[77] Származásáról, családjáról nem rendelkezünk közelebbi információval, így az egytagú névhasználatból alkalmasint jobbágyi eredetére következtethetünk.[78]

 

7. Garai Kelemen

IV. Jenő pápa a Sienai János elhunytával megüresedett pécsi kanonoki stallumot adományozta neki.[79] Kelemen ekkor a pécsi püspökvárban működő Keresztelő Szent János társaskáptalanban rendelkezett egy kanonoki javadalommal, továbbá a préposti kúriában lévő kápolna, Szűz Mária oltárának jövedelmét is élvezte.[80] Később a zágrábi székeskáptalanban is kanonoki stallumhoz jutott, és úgy látszik Zágrábba is költözött. 1457 októberében a zágrábi káptalan kiküldöttjeként részt vett Blagay Gergely Oresia nevű, Zágráb vármegyében fekvő birtokba történő beiktatásán, és az azt megelőző határjáráson.[81] Származását tekintve a Valkó megyei Gara mezővárosból származó polgár volt.

 

8. Garai László

Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök unokaöccse, bizonyosan e családi kapcsolat révén jut javadalmaihoz. 1389-ben, Bálint püspök terjesztett a szentszékhez kérvényt a nepos érdekében, hogy az esztergomi káptalanban javadalmat kaphasson.[82] Ekkor már pécsi és boszniai kanonok, valamint a zágrábi székeskáptalan prépostja. 1401 áprilisában már pécsi prépostként szerepelt a káptalan egy közhitelű kiadványában.[83] IX. Bonifác okleveléből arról értesülünk, hogy a zágrábi székeskáptalan préposti javadalmát, miután László elfoglalta a pécsi préposti stallumot, most a pápa Körösi Dénesnek adta.[84] Úgy tűnik azonban, hogy továbbra is kezében tartotta a zágrábi prépostságot, mivel a következő év tavaszán a pécsi káptalan oklevelében is még szerepel e címe, azonban ekkor már nem ő töltötte be a pécsi préposti méltóságot.[85] A fenti oklevél arról tájékoztat, hogy Katalin nevű nővérének és két unokaöccsének 1000 aranyforint értékben birtokokat zálogosított el.[86] Ezzel el is érkeztünk egy rejtélyes kérdéshez: a családi viszonyokhoz. A pápai oklevelekben kivétel nélkül Jánost nevezik meg apjaként és Kollányi munkájában is ez szerepel.[87] A családfákon azonban nem találunk ilyen leszármazást. Legújabban az Engel Pál által készített genealógiai táblán szerepel egy Garai László, akinek apja Alsáni Bálint nagybátyja, azonban e László apja Pál zalai ispán volt.[88] Amennyiben az Alsáni családot vizsgáljuk, úgy szintén azt kell megállapítanunk, hogy Bálint bíborosnak ott is volt egy János nevű unokaöccse, ám az ő apja, Bálint testvére, szintén a Pál nevet viselte.[89] A Garai család mellett szól az, hogy az ott szereplő Lászlónak volt egy Katalain nevű leánytestvére, aki Korbáviai Gergelyhez ment nőül, azonban gyermekeikről a genealógiai táblák nem közölnek adatokat.[90] Ezek alapján mindenképpen bárói származásúnak tartjuk.

 

9. Gatalóczi Mátyás[91]

Szlavóniai köznemes család sarja volt, ám születési idejéről nem rendelkezünk közelebbi információkkal.[92] Már igen fiatalon a királyi udvarba került, alkalmasint a pályakezdését is támogató Eberhard zágrábi püspöknek, a főkancellárnak köszönhetően.[93] Egyházi javadalmai közül az első, melyről információk állnak rendelkezésünkre, a bácsi székeskáptalan olvasókanonoki méltósága volt.[94] 1410-ben a zágrábi székeskáptalanban jutott egy kanonoki stallumhoz, melyet nagy valószínűséggel szintén Eberhardnak köszönhetett.[95] Már pécsi kanonoki javadalommal és a falakon kívüli Krisztus teste kápolna rectorátusával is bírt, amikor a pápa rá ruházta a zágrábi székeskáptalan préposti dignitasát, továbbá – a már korábban birtokolt – zágrábi kanonoki stallumát még egy kanonoki javadalommal egészítette ki.[96] Zsigmond 1426-i adományleveléből arról értesülünk, hogy az uralkodót külföldi útjai során több alkalommal elkísérte, sőt érdemeket szerzett hadjárataiban is. Mind az uralkodópárnak, mind a nagyuraknak sok szolgálatot tett, melyekért adományként a Verőce megyei Mindszent (Verőcefő) és még tíz további birtokot kapta. A nagykancellária ítélőmestereként – mely hivatalt 1419 és 1423 közt látta el – többször kapott pápai felmentést a rezideálás alól.[97] 1424-től titkos alkancellárként tevékenykedett, majd 1434-től, – Albeni János zágrábi püspök, főkancellár halálát követően – a nagykancellária élén állt.[98] Zsigmondot jelentős költségek mellett a császárkoronázásra (1433) is elkísérte. A titkos kancellária bírói tevékenységét az 1435-ös reform után főkancellárként ő irányította és – Mályusz szavaival élve – „vezetése alatt a személyes jelenlét bírósága Zsigmond uralkodásának legvégén már kialakultnak tekinthető”.[99] A személyes jelenlét bíróságának folyamatos működése végett 1436-ban nem tartott Zsigmonddal csehországi útján, hanem két ítélőmestere, Büki István és Németi Gergely látta el a kancellári teendőket az uralkodó mellett.[100] 1428-ban a király, szolgálatait honorálandó, a pécsi székeskáptalan préposti stallumát juttatta neki, mely egyházi testületet püspökségre emelkedéséig irányított.[101] A kancelláriákban teljesítendő szolgálatai végett vélhetőleg igen keveset időzhetett Pécsett. Kisebb egyházi javadalmait a főpapi székbe történő emelkedése után kiadta kezéből, ám adataink csak a pécsi székeskáptalan préposti benefíciumára vonatkozóan vannak. A fentebb már említett Németi Gergely – ítélőmester, boszniai és pécsi kanonok, pécsi custos – fordult kérvénnyel a pápai kúriához e javadalomért, 1437 decemberében, mivel Mátyás a váci püspökségre emelkedett.[102] Zsigmond halála után rövid ideig még segítette a kancellária munkáját, azonban élete hátralévő részében már főpásztorként tevékenykedve szolgálta egyházmegyéit. Elsőként a váci püspöki méltóságot kapta meg (1437-1439), majd rövidesen a jóval tekintélyesebb veszprémi egyházmegye élére került (1440), melyet egészen haláláig (1457) irányított.[103] Életének javát kancelláriai hivatalnokként élte le, ám úgy látszik, nem érezte hiányát a jogi képesítésnek, nincs nyoma ugyanis, hogy kapcsolatba került volna valamelyik egyetemmel, így alkalmasint csak az egyháziak általános műveltségével rendelkezett.[104]  Kétségtelen, hogy a szokásjoggal és törvényekkel tisztában volt, hisz munkájának kielégítő ellátásához ezen ismeretekre nélkülözhetetlen szüksége volt. Ifjú korától kezdve a kancelláriai irodákban tevékenykedett, így alkalma nyílt azok működését alaposan tanulmányozni, a tapasztaltabb tisztségviselőktől újabb ismeretekre szert tenni. Pályája alakulásában nagy szerepe volt bizonyára tehetségének. Elengedhetetlen volt azonban, hogy olyan kiemelkedő pártfogója legyen, mint Eberhard, majd az ő halála után Albeni János. Nem meglepő ezek után, hogy Gatalóczi is „szárnyai” alá vette az általa tehetségesnek tartott ifjakat és egyengette pályájukat. A fentebb már említett – szintén köznemesi származású – Bükit, akit familiárisi szálak is hozzá kötöttek, 1433-ban maga mellé vette ítélőmesternek a titkos kancelláriára, majd egy kanonokságot és egy főesperesi hivatalt (1436) eszközölt ki számára a zágrábi székeskáptalanban.[105] Veszprémi püspökként sem feledkezett meg róla, és valószínűleg ő segítette a fehérvári préposti stallumhoz is.[106] Másik ítélőmestere – a fentebb már szintén említett – Németi Gergely a pécsi káptalanban őrkanonoksághoz jutott, majd Gatalóczit ő követte a préposti méltóságban. Nem nehéz e javadalomszerzések mögött is Mátyás közbenjárását sejteni, hiszen elég csak arra utalni, hogy az ő irányítása alatt működő káptalanban jutott méltósághoz, majd prépostsághoz.[107] Unokaöccse – a szintén Körös megyei – Vitéz János is neki köszönhette pályakezdését, hisz az ő révén került a kancelláriára, ahol 1439-ben már ítélőmesterként tevékenykedett, és szintén neki köszönhette a zágrábi káptalanban elnyert őrkanonokságot (1438).[108] László nevű testvére vélhetőleg világi pályán maradt, ám róla nem rendelkezünk okleveles adatokkal.[109] A hivatali pályája mellett a lelkiekről sem feledkezett meg, minthogy egyházi állapotát tekintve áldozópap (presbiter) volt.[110] 1431-ben teljes feloldozásra és hordozható oltár tartására kapott engedélyt a Szentszéktől. 1433-ban pápai engedélyt kért, hogy a zágrábi egyházmegyében fekvő gathaluczi Szent Kereszt plébániatemplomban tíz keresztényt teljes bűnbocsánatban részesítsen, majd e templom számára búcsú tartását kéri a Szent Kereszt feltalálása (május 3.) és a Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14.) ünnepekre. Valószínűleg e templom számára kívánt relikviákat szállítani, melyért szintén supplicatioval fordult a pápai kúriához.[111]

 

10. Gál, Bálint fia

1359-ben pécsi javadalmas kanonok és a Szent Bertalan ispotály rectora lett.[112] Egyházi pályafutását a zágrábi székeskáptalan kanonoki stallumával és a bekcsényi főesperesi hivatallal kezdte meg, bár e javadalmak elnyerésének időpontját nem tudjuk.[113] Ezután rövidesen a kalocsai székeskáptalanban is kanonoki javadalomhoz jutott.[114] 1360-ban a kői prépostság élére került. Ennek elfoglalása után a bekcsényi főesperességről le kellett volna mondania, mivel a pápa, a király előterjesztése alapján, e hivatalra már kinevezte Miklós győri kanonokot.[115] 1365-ig biztosan ő töltötte be az említett főesperesi hivatalt, ám ekkor lemondott róla. Ebben az esztendőben a király kérvényt nyújtott be érdekében a pápai kúriához, amelyből megtudjuk, hogy időközben elnyerte az esztergomi székeskáptalan éneklőkanonoki hivatalát is,[116] lemondott a kői prépostságról, továbbá – a zágrábi javadalma és az ispotály rectoratusa mellett – a pécsi káptalanban még egy stallumra tett szert.[117] Szintén ebben az évben vált meg az ispotály rectoratusától, mely élére Plawe Konrád került.[118] 1365–1373 között az esztergomi székeskáptalanban rendelkezett egy kanonoki javadalommal.[119] 1374-ben hájszentlőrinci prépostságát és zágrábi javadalmát még kézben tartotta.[120] 1372-ben váradi olvasókanonoki hivatalra pápai kinevezést kapott és noha már az – addig birtokolt – esztergomi kanonoki stallumára is kinevezték utódját, mivel a káptalan székvárosában meg sem jelent és levelet sem küldött, így nem nyerte el a méltóságot.[121] Az esztergomi lectoratusért akkor folyamodott (1374), amikor a korábbi javadalmas, Alsáni Bálint a pécsi egyházmegye élére került. Békefi és Kollányi is hangsúlyozza, hogy ezt a hivatalt ténylegesen nem nyerte el, ám az oklevelekben még 1378-ban is esztergomi olvasókanonokként szerepelt.[122] Származásáról semmit nem tudunk. Több alkalommal a király nyújtott be supplicatiot Gál érdekében, aki a kérvények alapján a király alkancellárjaként működött.[123] Apját Bálintnak hívták, ám családjáról és származásáról további adatok nem állnak rendelkezésünkre.

 

11. Herard

Egyetlen, 1434-ben kelt, hiteleshelyi oklevélben szerepelt neve valkói főesperesként.[124] Lukcsics Pál regesztakötetében az 1437-es évnél a következőket olvashatjuk: „[…] miután Zólyomi Mátyásfi Benedek a valkói főesperességről és a pécsi javadalmas kanonikátusról, Jánosfi Miklós a javadalmas zágrábi kanonikátusról, és Jánosfi Herard a zágrábi lectoratusról csere okából lemodtak, az említett cserét Henrik pécsi püspök és Kaproncai János a zágrábi egyház vikáriusa hatalmuknál fogva úgy rendelik el, hogy a főesperesség Herardé, a javadalmas pécsi kanonikátus Miklósé, míg a zágrábi kanonoki javadalom és a lectoratus Benedeké legyen.”[125] A hiteleshelyi oklevéllel összevetve, mindenképpen azt kell mondanunk, hogy Lukcsics kiváló munkájában ez a regeszta vélhetőleg téves évszámmal szerepel. A valkói főesperesi hivatalban 1435-ben már Barnabást találjuk.[126]

 

 

 

12. János

1415–1431 közt volt tolnai archidiaconus.[127] Tanulmányokat folytatott valamely külhoni egyetem artes fakultásán, melyet sikeresen abszolvált, így 1430-ban már a szabad művészetek mestereként szerepelt egy hiteleshelyi oklevél méltóságsorában.[128] Alkalmasint azonosíthatjuk azzal a Johannes de Tolnaval, aki 1429-ben a bécsi egyetem bölcsészeti karán bukkant fel.[129] Korábban a zágrábi egyházmegyében lévő váskai főesperesség élén állt, melyet András tolnai főesperessel elcserélt.[130] A zágrábi káptalanban birtokolt kanonoki javadalmát szintén elcserélte Andrással, annak pécsi stallumáért.[131]

 

13. Miklós (I.)

1394-ben kapott egy – lemondás folytán megüresedett – kanonoki javadalmat Pécsett.[132] Ekkor már egy-egy kanonoki javadalommal rendelkezett a zágrábi székeskáptalanban, továbbá a pécsi püspökvárban működő társaskáptalanban is. A pápai bulla meghagyta neki, hogy amennyiben elfoglalta a javadalmat, úgy a kiskáptalani stallumot adja ki kezéből. Egyházi állását tekintve áldozópap (presbiter) volt.[133]

 

14. Miklós (II.)

Zágrábi kanonoki javadalmát cserélte Zólyomi Benedekkel annak pécsi javadalmáért.[134]

 

15. Montilioi Péter[135]

Már 1352 előtt rendelkezett egy kanonoki stallummal a pécsi káptalanban.[136] 1352-ben Miklós pécsi püspök a pozsegaszentpéteri társaskáptalan préposti méltóságát, mint saját adományozási körébe tartozó javadalmat, neki adta és a pápai megerősítést is kieszközölte számára. Egy közelebbről nem ismert egyetemen folytatott jogi tanulmányait sejteti, hogy a püspök in iure perito káplánjának és familiárisának nevezte. De Judicis Vilmos bíboros is familiárisának nevezte, és az általa korábban birtokolt zágrábi stallumot kérte számára,[137] amelyet VI. Ince pápa 1353-ban neki adományozott.[138] Ugyanebben az esztendőben a dömösi társaskáptalan éneklőkanonoki hivatalát is betöltötte, azonban pozsegai stalluma érdekében erről lemondott. Péter igen jó módban élhetett, melynek ékes bizonyítéka, hogy Renoldus mester személyében saját káplánt alkalmazott. Koszta neve alapján olasz, vagy francia származását valószínűsítette, és véleménye szerint Vilmos bíboros kíséretében érkezhetett az országba, a főpap itt birtokolt javadalmai kezelésére.[139] 1368 márciusában már nem volt az élők sorában, mivel ekkor zágrábi javadalmát Mihályfi Gergely esztergomi kanonok kapta.[140] Pécsett birtokolt stallumát Oslnai Konrád fia: Kelemen társaskáptalani kanonok nyerte el a következő év júniusában.[141]

 

16. Regensburgi Erhard

1429-ben a zágrábi székeskáptalan lectori hivataláért nyújtott be ismételt kérelmet a római kúriához.[142] Ekkor a pécsi és a zágrábi kanonoki testületekben birtokolt egy-egy kanonoki javadalmat.[143] A következő évben ismét az említett hivatalért supplicált, ám ekkor már két kanonoki stalluma mellett a pécsi székesegyház Szent Dániel oltárának rectoratusát is megszerezte.[144] A Német–Római császárság területén, Bajorországban található egyházmegyei központból származó egyházfi alkalmasint polgári családból származott.[145]

 

17. Sienai Miklós

XXIII. János pápa írnoka és familiárisa volt. Az Apostoli Széknek tett szolgálataiért kapta meg 1414-ben a pécsi káptalan kanonoki stallumát, valamint a zágrábi káptalan olvasókanonoki hivatalát.[146] A toszkánai városból származó egyházfi az itáliai polgárságot képviselte a káptalanban, melynek székhelyén alkalmasint igen ritkán tartózkodott.

 

18. Zágrábi Miklós

1345 óta volt javadalma a pécsi káptalanban, és birtokolt egy kanóniát a zágrábi egyházban is. Endre nápolyi király káplánja volt.[147] 1351 augusztusában már pécsi cantorként szerepelt,[148] mely hivatal adta teendőket egészen 1357 tavaszáig ellátta.[149] A tárgyalt időszak két hiteleshelyi kiadványában szerepel a neve: 1356 októberében és a rákövetkező esztendő májusában.[150] Zágráb városából származott, minden bizonnyal polgári famíliából.

 

19. Zloteg Fábián

1438-ban nyújtotta be folyamodványát a kúriához, hogy a zágrábi egyházmegyében, addig általa birtokolt, Stezesa plébániaegyház javadalmát Nagyszabói (Nagfabo?) Mátyás fia: Pállal annak pécsi kanonoki javadalmáért és az olvasókanonoki stallumért elcserélhessék. Már korábban rendelkezett egy javadalmas kanonoki stallummal a zágrábi káptalanban.[151] Nem tudom adatokkal alátámasztani a csere megvalósulását, ám amennyiben az realizálódott is, Fábián igen rövid ideig volt pécsi olvasókanonok.[152]

 

20. Zólyomi Benedek

Egyetlen adatot találtam rá vonatkozólag Lukcsics Pál regeszta kötetében, az 1437-es évnél, ám az év megjelölése minden bizonnyal téves.[153] Benedek főesperes pécsi javadalmát és a valkói archidiaconusi hivatalt elcserélte a zágrábi olvasókanonokkal és egy másik zágrábi kanonokkal, azok stallumaiért.[154] Benedek neve nem szerepel a pécsi káptalan által írásba foglalt közhitelű oklevelekben, így valkói hivatalviselését csak a rendelkezésre álló adatokból tudom bekalibrálni. A valkói hivatal élén 1431 októberében még János teológiai doktor,[155] majd 1434 márciusában már Benedek utóda, Herard állt.[156] Ezek alapján hivatalviselését e két esztendő közé kell helyeznünk, de természetesen – adatok hiányában – pontos meghatározása nem lehetséges. A polgárháborús időszakban (1440–1445) az Erzsébet és László párti Cilleiek oldalán találjuk Benedeket, így a Szlavónia birtoklásában stratégiai fontosságú zágrábi püspökségre nevezték ki, azonban ténylegesen csak 1445 februárjában tudta elfoglalni az egyházmegyét.[157] 1454-ben hunyt el. Zólyomból származott, alkalmasint mezővárosi polgárcsaládból.



[A tanulmány horvát nyelven megjelent: Crkvene veze između Pečuha i Zagreba. Pečuški kanonici u zagrebačkom stolnom kaptolu (1354.–1526.). In: Etnografija Hrvata u Mađarskoj, 2004. 141-161. p.]

Jegyzetek:





[1] A korábbi időszakban erre Koszta László irányította a figyelmet. Koszta László: Püspöki székhely és városfejlődés. Pécs központi funkciói és vonzáskörzete a 14. század közepéig. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged, 1995. 233-272., 257. p.; Uő: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214-1353). In: Tanulmányok Pécs történetéből, 4. Pécs, 1998. (továbbiakban: Koszta, 1998.) 95. p.

[2] Engel Pál: Magyarország világi archontológiája (1310-1457). I-II. Bp., 1996. (továbbiakban: Engel, 1996.) I. 79., 80. p.; Engel Pál – Süttő Szilárd: Beiträge zur Herkunft und zur Tätigkeit der Familie von Alben in Ungarn. In: Südost-Forschungen. Bd. 54. 1995. 23-48. p. (továbbiakban: Engel-Süttő, 1995.) 32-33. p.

[3] Ezt követően Horvát-dalmát bánként folytatott sikeres harcokat Velence ellen. Engel-Süttő, 1995. 37. p.

[4] Engel, 1996. I. 73., 80. p. Az államkormányzatban is fontos pozíciókat töltöttek be ebben az intervallumban a pécsi és zágrábi egyháziak. Eberhard 1404-1419 között állt a nagykancellária élén, akit Albeni János (1421-1433), majd Gatalóczi Mátyás (1433-1437) követett e hivatalban, de már főkancellárként. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. (továbbiakban: Bónis, 1971.) II. tábla.

[5] Engel, 1996. I. 73. p.

[6] 1359. 11. 21.: Magyar Országos Levéltár, Mohács előtti Gyűjtemény, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (továbbiakban: DF.) 256677.; 1402. 04. 03.: DF. 256678, regesztája: Zsigmond-kori oklevéltár. I-VII. Szerk.: Mályusz Elemér – Borsa Iván. Bp., 1951-2001. (továbbiakban: ZSO.) II/1. 656. p., Nr.2835.

[7] 1392. 02. 19.: Monumenta Historica Episcopatus Zagrabiensis. I-II. Ed.: Tkalčič, Ivan Baptista. Zagrabiae, 1874. (továbbiakban: Tkalčič, 1874.) I. 332-334. p.; Reg.: ZSO. I. Nr.2395.

[8] „ad ecclesiam Sancti regis Stephani de eadem hora tertiarum, hora scilicet magne misse accessisset” Uo.

[9] 1405. 03. 11.: DF. 256489.

[10] 1436. 10. 23.: Codex Diplomaticus Regni Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tom. I-XI. Ed.: Fejér, Georgius. Budae, 1829-1844. (továbbiakban: CD.) X/7. 823-824. p.; Koller, Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum. I-VII. Posonii, Pesthini, 1782-1812. (továbbiakban: Koller.) III. 353-354. p.; Tkalčič, 1874. II. 128. p.

[11] 1458. 09. 29.: DF. 256448.

[12] Grünpeck József királyi orgonistától tanulta a hangszeres játékot, és sajátította el a hangszerkészítés technikai elemeit. Szigeti Kilián: Pécs orgonistái és orgonaépítői a késő középkorban. In: Baranyai Helytörténetírás, 1974-1975. Pécs, 1976. 13-19., 14. p.; Uő: Régi magyar orgonák. – Pécs. Bp., 1979. 14-19. p.

[13] Die Matrikel der Universität Köln von 1389 bis 1559. Hrsg.: Keussen, H. v. 3 Bde. Bonn, 1928-1931. (Publikationen der Gesellschaft für Rheinische Geschitskunde VIII. 2. erw. Aufl.) (továbbiakban: MUK.) I. 159. p.; Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I-II. Bp., 1931-1938. (továbbiakban: Lukcsics, 1931-1938.) I. Nr. 785.

[14] Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp., 1971. (továbbiakban: Mályusz, 1971.) 67-79. p., Németországban vikáriusnak nevezték őket. Ld. Hauck, Albert: Kirchengeschichte Deutschlands. V/1. Berlin-Leipzig, 1954.8 198-199. p.

[15] Hollmann, Michael: Das Mainzer Domkapitel im späten Mittelalter (1306-1476). Mainz, 1990. (Quellen und Abhandlungen zur mittelrheinischen Kirchengeschichte. Bd. 64.) 17. p. Azonban a példák alapján ezt sem tartották be minden esetben. A helyetteseknek felszentelt áldozópapoknak kellett lenniük, hiszen csak így végezhették el a rájuk bízott feladatokat. Ld. Mályusz, 1971. 78-79. p.

[16] 1393. 11. 19-én még László (CD X/2. 134-136.), míg 1397. 03. 26-án már Márton (DF. 233128) volt a valkói főesperes. A vatikáni okmánytár alapján nehéz tisztázni a helyzetet, ugyanis a 3. kötetében a következők szerepelnek: 1391. 06. 22-én a pápa Jánosfi Mártonnak adta a Jecozai Henrik halálával megüresedett valkói főesperességet. A hiteleshelyi oklevelek tanúnévsorában, pedig László neve szerepel két 1393-ban kelt diplomában. Vö. Magyar Országos Levéltár, Mohács előtti Gyűjtemény, Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: DL.) 7825. ill. 7903.

[17] 1398. 04. 09.: Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungariae Illustrantia. Vatikáni magyar okirattár. I/1-6. II/1-3. Bp., 1881-1909. [reprint: 2000] (továbiakban: Mon. Vat.) I/4. 61. p. A csázmai prépost éves jövedelme 100 ezüstmárka volt. Ez igen magas összeg, hisz ez kb. az egri prépost jövedelmének szintje.

[18] 1398. 12. 01.: Mon. Vat. I/4. 96-97. p.

[19] 1403. 02. 26.: Mon. Vat. I/4. 507-508. p.

[20] 1393. 11. 19.: CD X/2. 134-136. Reg.: ZSO. I. Nr. 3214.; 1411. 11. 23.: A Pécz-nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok levéltárában őrzött oklevelei. I. Szerk.: Kammerer Ernő. Bp., 1906. 264-266. p. Egyes adatok szerint 1412-ben is ő töltötte be e hivatalt, ám erre vonatkozóan okleveles adatokat nem találtam. Vö. Timár György: Tolnavár Mohács előtt. In: Tolna mezőváros monográfiája. Szerk.: Glósz József. Tolna, 1992. 41-90. p. (továbbiakban: Timár, 1992.) 49. p.

[21] A zichi és a vásonkeői gróf Zichy-család idősb. ágának okmánytára. Szerk.: Nagy Imre – Nagy Iván – Véghely Dezső et al. I-XII. Pest-Bp., 1871-1931. (továbbiakban: Zichy-okmánytár.) V. 42-44. p.

[22] 1402. 07. 01.: Zichy-okmánytár. V. 299-300. p.

[23] Néhány év késéssel 1420. 07. 19-én a pápa utasította, többek közt a csázmai prépostot, hogy a cserét erősítse meg. Lukcsics, 1931. Nr. 310.; ZSO. VII. Nr. 1960.

[24] Részletesebben ld. Fedeles Tamás: Egy németalföldi orvosdoktor a középkori Magyarországon. In: Orvostörténeti közlemények. (Megjelenés előtt.)

[25] 1412. 12. 20.: MUK. I. 159. p. 94,1.

[26] 1425. 02. 09.: Lukcsics, 1931. Nr. 785.

[27] Uo.

[28] Már 1412-ben is kezén van ez a javadalom. Vö. MUK. I. 159. p.

[29] A Franciaországban található egyházmegyében a nevezett települést nem tudtam azonosítani, talán hibásan került be a névalak a supplicatioba. Vö. Orbis Latinus. Ed.: Graesse, J. G. Th. – Benedict, F. Großausgabe Hgg. Pelch, T. I-III. Braunschweig, 1972. III. passim.

[30] 1427. 07. 18.: Lukcsics, 1931. Nr. 951.

[31] MUK. I. 159. p. 94,1.

[32] Az egyik Halis-i Alexander Summa super tertio libro Sententiaruma, amely a tulajdonában lévő teológiai munka egy része lehetett, a másik Summa Guidonis in Medicina, amely a kor egyik sebészeti alapmunkája volt. Vö. Keussen, Hermann: Beiträge zur Geschichte der Universität Köln. In: Westdeutsche Zeitschrift für Geschichte und Kunst, 1899. 319-320. p.

[33] 1419. 06. 23.: MUK. I. 142. p.

[34] 1421. 06. 28.: MUK. I. 223. p. 10.

[35] Petrovich elképzelhetőnek tartja, hogy az őt ebben a javadalomban követő Macedóniai László váradi püspöki székbe jutását követően (1527) ismét ő foglalta el a stallumot. Petrovich Ede: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1956. Pécs, 1956. 31-47. p. (továbbiakban: Petrovich, 1956.) 34., 39. p.; : A pécsi káptalani házak. Pécs, 1983. (Dunántúli Dolgozatok (C) Történettudományi Sorozat.) 19. p.; Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, 1900. (továbbiakban: Kollányi, 1900.) 135. p. Bónis tévesen kisprépostként említette. Bónis, 1971. 314. p.

[36] Október 20-án született. Kujáni Gábor: Adalékok a Brodarics-család és Brodarics István történetéhez. Bp., 1913. (továbbiakban: Kujáni 1913.) 12-13. p. Sörös 1471-re, míg Nagy Iván, majd munkája nyomán Kollányi 1490 tájára teszi születését. Sörös Pongrác: Jerosini Brodarics István (1471-1539). Bp., 1907. (továbbiakban: Sörös, 1907. 7. p.; Kollányi, 1900. 135. p.

[37] Kujáni, 1913. 9-10. p.; vö. Sörös, 1907. 7. p.

[38] Sörös, 1907. 7. p.; Kujáni, 1913. 14. p.

[39] Kujáni, 1913. 19. p. Bónis szerint Szatmári püspök anyagi támogatásával került Padovába. Azonban ehhez figyelembe kell venni, hogy Szatmári 1505-től állt az egyházmegye élén, míg Brodarics már az 1490-es években Padovában volt. Ernuszt halála után valóban Szatmári patronálta. Bónis, 1971. 314. p. Hasonlóképpen vélekedik Farbaky Péter: Szatmári György, a mecénás. In: Művészettörténeti Füzetek, 27. Bp., 2002. (továbbiakban: Farbaky, 2002.) 194. sz. jegyz.

[40] Ezzel szemben inkább Thuz Osvát zágrábi püspök (1466-1499) támogatását tartja valószínűnek: Farbaky, 2002. 26. p.

[41] Kujáni, 1913. 19. p.; Sörös, 1907. 8. p.

[42] Bakócz Tamás 1491-1521 között főkancellár, Szatmári 1503-1521 között kancellár, majd 1521-1524 között főkancellár volt. Bónis, 1971. VII. tábla.

[43] Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás (1457-1524). Bp., 1906. (Magyar Történeti Életrajzok 22. 1-3 füzet.) 290. p.

[44] Valószínűleg Jalsics János, anyai nagybátyja, ajánlotta a püspök figyelmébe, aki a zágrábi káptalan éneklőkanonokja volt. Kujáni, 1913. 14. és 20. p.; Sörös, 1907. 8-9. p.

[45] A régi armálist a család egyik őse hadi érdemekért kapta alkalmasint Nagy Lajostól, vagy Zsigmondtól. A címer a következő elemekkel lett kiegészítve: „István érdemeit a babérkoszorút vivő fekete holló simbolisálja és azt jelenti, hogy István a tanultságával és tudományával ékesítette a család érdemeit.” Kujáni, 1913. 8., 12-13. p.

[46] Sörös, 1907. 11. p.; Kujáni, 1913. 21. p.; Bónis, 1971. 314. p.; Petrovich, 1956. 38. p.

[47] Itáliai útján testvére, Mátyás is vele volt 1524 januárjáig. Ezen diplomáciai utak mellett, többször járt követként Bécsben, Prágában. Bónis, 1971. 314. p.; VII. tábla; Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel. II. köt. Bp., 1902. (továbbiakban: Fraknói, 1902.) 356. p.; Sörös, 1907. 12-19. p.

[48] Bónis, 1971. 314. p., VII. tábla; Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban, 1458-1526. In: Különlenyomat a „Turul” 1930. évi XLIV. kötetéből. Bp., 1930. 10. p. Érdemes itt Kubinyi András értékelését idézni: „1526 elején Brodaricsot nevezték ki kancellárnak […] nyilván a Szentszék és a Vatikán politikáját képviselte, az eredmény mégis az lett, hogy Mohács esztendejében egy kellő tekintéllyel és hazai kapcsolatokkal nem rendelkező férfi állt a kancellária élén.” Kubinyi András: Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori magyar állam és a pápaság között (1490-1526). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Szerk.: Zombori István. Bp., 1996. 119-134. p., 129. p. Megemlítendő, hogy Szalkai László esztergomi érsek, kancellárt – akit teljesen negatívan értékelt Burgio – már korábban rá akarták venni, hogy adja át a kancellária vezetését. Brodarics kinevezése ellenére is a prímás kezében maradt a hatalom. Kubinyi András: Szalkai László esztergomi érsek politikai szereplése. In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp., 1999. 147-160. p., 159. p.

[49] Fraknói, 1902. 331. p.; 1522. 09. 01-én kelt levelében is pécsi prépostnak írja magát: DL. 25663. Sörös szerint a pécsi várbeli társaskáptalan préposti stallumát kapta meg 1518-ban és még 1522-ben is bírta. Sörös, 1907. 11-12. p. Ez azonban mindenképpen téves információ, mivel 1517 és 1522 között Piso Jakab töltötte be a pécsi kispréposti stallumot. Vö. Bónis, 1971. 323. p.; Fógel József: II. Ulászló udvartartása. Bp., 1913. 42. p.; Uő: II. Lajos udvartartása. Bp., 1917. 19. p.; Kubinyi András: A budavári Szent Zsigmond káptalan a késő középkorban. 231. Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp., 1999. 225-232. p., 231. p.

[50] Az esztergomi káptalan 1524. 09. 03-án kelt oklevelében: „reverendo domino Stephano Brodarico decretorum doctori, preposito maiori Quinqueecclesiensi et canonico Strigoniensi secretarioque regie maiestatis […] rectoratus altaris beate Margarete virginis et martiris in dicta ecclesia nostra Strigoniensi […] cum domo et aliis omnibus eius pertinentiis vobis […] auctoritate iuris patronatus nostri duximus danundum, donandum et conferendum”. Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve (1500-1502, 1507-1527). Közzéteszi: Solymosi László. Bp., 2002. (továbbiakban: EKJ.) 157-158. p.; Kollányi nem említi. 1524. 02. 29-én kelt hiteleshelyi oklevélben, már ő van prépostként megnevezve: DF. 276068.

[51] EKJ. 51. p. 35. sz. jegyz. Burgio Pápai követ 1524. 12. 06-án kelt levelében: „Stephano lo cantorato Strigoniense; vale 800 ducati”. Ezt kárpótlásul kapta, mivel az erdélyi püspökséget nem nyerte el. A király ígéretet tett, hogy az első megüresedő püspökséget neki juttatja. Mon. Vat. II/1. 91. p.; Sörös, 1907. 22. p.

[52] Nincsenek olyan adatok, melyek alapján teljes bizonyossággal állítható lenne e javadalom viselése, de Kujáni valószínűsíti. Kujáni, 1913. 23. p., 1. sz. jegyz.

[53] Kancellárrá történő kinevezése is igen elhúzódott. Ennek hátterében Szalkai László esztergomi érsek, főkancellár állhatott. Fraknói, 1902. 373-381. p.; Sörös, 1907. 27-34. p. Szalkai szerepének újraértékelését Kubinyi András végezte el. Ld. fentebb.

[54] Az egri custodiatusról, kárpótlásért cserébe, Bonzagno János – aki Brodariccsal baráti viszonyban állt – lemondott. A pápához intézett levelében Brodarics arra kérte VII. Kelement, hogy „méltóztassék neki valami 500 aranyas vagy nagyobb javadalmat adni”. Mon. Vat. II/1. 351. p.; Koller. V. 52-53., 182. p.; Aigl, Paulus: Historia brevis venerabilis capituli cathedralis ecclesiae Quinque-Ecclesiensis a prima ejusdem origine usque finem anni 1838. Quinque-Ecclesiis, 1838. 77-78. p.; Sörös, 1907. 34., 37. p.

[55] 1526. 07. 27.: „Illud preterieam me ex episcopo Sirmiensi rursus praepositum Quinqueecclesiensem esse factum: omnia castella, vill, episcopatus illius, tota diocesis est in hostium potestate.” Theiner, Augustinus: Vetera monumenta historica Hungariam illustrantia. Tom. II. Romae, 1860. (továbbiakban: Theiner, 1860.) 674-675. p.; Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás, 1440-1711. Bp., 1990. (Magyarok Európában II.) 113. p.; Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora. In: A magyar nemzet története. IV. köt. Szerk.: Szilágyi Sándor. Bp., 1896. 500. p.; Sörös, 1907. 46. p.

[56] Szerencsésnek tekinthető, hisz életben maradt, de meglehetős viszontagságok közt érkezett meg szeptember 6-án. A táborban elveszítette készleteit, útközben elpusztult a lova, cseh katonák elfogták és kifosztották. Sörös, 1907. 62. p.

[57] De conflictu Hungarorum cum Solymano turcarum imperatorem ad Mohach. Krakkóban (1527) és Baselben (1568) jelent meg. Kiadása: Kulcsár, Petrus. Ed. Bibliotheca Scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova. Budapestini, 1985. Pozsonyban kelt az a levele is, melyet a lengyel alkancellárhoz írt, és amelyben beszámolt arról, hogy elvesztette püspökségét, pécsi prépostságát és az esztergomi kanonoki stalluma is veszélyben van. Sörös, 1907. 63. p.; Petrovich, 1956. 24. jegyz.

[58] Kujáni, 1913. 23. p.; Bónis, 1971. 314. p.; Fricsy Ádám: A pécsi egyházmegye püspökei. In: Pécsi Szemle, 2001 tavasz. 22-23. p.; Kollányi, 1900. 136. p.

[59] 1539. 11. 07. Kujáni, 1913. 61. p.; vö. Sörös, 1907. 145. p. I. János király mellett állt 1527. március közepétől egészen haláláig, mint egyik leghűségesebb híve. Ld. Barta Gábor: Humanisták I. János király udvarában. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk.: R.Várkonyi Ágnes. Bp., 1987. 194. p.

[60] Wertner Mór: Zsigmond király magyar kísérete Rómában 1433-ban. In: Századok, 1903. 907-920. p., 909. p.

[61] Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk.: Nagy Imre – Véghely Dezső – Nagy Gyula. I-II. Bp., 1886-1890. Nr. 186.

[62] IV. Jenő pápa 1438. 04. 16-án hagyta jóvá a cserét. Monumenta romana episcopatus Vespremiensis – A veszprémi püspökség római oklevéltára. I-IV. Bp., 1896-1907. (továbbiakban: Mon. Vesp.) III. 101-102. p.

[63] Bónis, 1971. II. és III. tábla.

[64] Fraknói, 1902. 18. p.; Fraknói Vilmos: Genealogiai és heraldikai közlemények a vatikáni levéltárból. In: Turul, 1893. 1-8. p.

[65] Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. In: Századok, 1957. 5-6. sz. 46-123., 592-602. p. (továbbiakban: Mályusz, 1957.) 584. p.

[66] 1438. 01. 13.: Lukcsics, 1938. Nr. 532-533.

[67] 1438. 03. 22.: Körmendy József: Annatae e regno Hungaria provenientes in Archivo Secreto Vaticano 1421-1536. A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái. Bp., 1990. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 21.) (továbbiakban: Körmendy, 1990.) Nr. 104.

[68] 1438. 12. 07.: DL. 64764.

[69] Mon. Vesp. III. 102-103. p.

[70] Mon. Vesp. III. 107. p., IV. 435. p.

[71] Utoljára 1443. 04. 22-én szerepelt fehérvári prépostként, majd 1443. 08. 14-én a méltóság már üresedésben volt, tehát Büki ekkor már nem volt az élők sorában. 1443. 11. 02-án IV. Jenő pápa utasította a veszprémi püspököt, hogy az István halálával megüresedett fehérvári prépostságban Andrást, a pécsi társaskáptalan prépostját, I. Ulászló alkancellárját, erősítse meg. Lukcsics, 1938. Nr. 792.; Bónis, 1971. 110. p.; Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Bp., 1994. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 12.) 338. p. 4. sz. jegyz.

[72] Bónis, 1971. 106. p.

[73] Bónis, 1971. 106. p. 54. jegyz.

[74] Bónis, 1971. II. tábla.

[75] Pl. Szeged és a szomszédos települések határjárása, az óvári uradalom osztálya stb. Bónis, 1971. 106. p.

[76] CD X/7. 823-824. p.; Tkalčič, 1874. II. 102. p.

[77] 1439. 05. 24.: DL. 13378, Reg.: Bónis György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. Szerk. Balogh Elemér. Bp., 1997. (továbbiakban: Bónis, 1997.) Nr. 2508.

[78] Bónis, 1971. 106. p.

[79] 1446. 01. 13.: Lukcsics, 1938. Nr. 879.

[80] Uo. és Timár György: A szenttisztelet Pécsett, a középkorban (patrocínium, titulus ecclesiae). In: Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk.: Font Márta. Pécs, 2001. (Tanulmányok Pécs történetéből 9.) 69-100. p. (továbbiakban: Timár, 2001.) 92. p.

[81] 1357. 10. 18. „hominem nostrum videlicet honorabilem virum magistrum Clementem de Gara socium et concanonicum nostrum” A Blagay család oklevéltára. Szerk.: Thallóczy Lajos – Barabás Samu. Bp., 1897. (Monumenta Hungariae Historica, Diplomataria 28.) 355-357. p.

[82] 1389. 11. 09.: Mon. Vat. I/3. 3-5. p.; Békefi Remig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Bp., 1910. (továbbiakban: Békefi, 1910.) 302., 385-386. p.; Kollányi, 1900. 70. p.

[83] 1401. 04. 20.: Zichy-okmánytár. V/249-50. p.; ZSO. II/1. Nr. 1020.

[84] 1401. 06. 21.: Mon. Vat. I/4. 343. p.

[85] 1402. 03. 19.: DL. 45919.; ZSO. II/1. Nr. 1522.

[86] Uo.

[87] Pl. 1401. 06. 21.: „Ladislaus Johannis” Mon. Vat. I/4. 343. p.; Kollányi, 1900. 70. p.

[88] Engel Pál: Középkori magyar genealógia. In: Középkori magyar adattár. 2001. (PC CD-ROM, Arcanum Digitéka) (továbbiakban: Gen.) 2. Tábla. Dorozsma nem Garai Bánfi ága.

[89] Fügedi Erik: Alsáni Bálint, a pécsi egyetem második kancellárja. In: Jubileumi tanulmányok a pécsi egyetem történetéből. Szerk.: Csizmadia Andor. Pécs, 1967. 97-109. p., 100-101. p.

[90] Gen. 2. Tábla.

[91] Életrajzát korábban két alkalommal röviden összefoglaltam: Fedeles Tamás: Két pécsi prépost a 15. század első feléből. In: Pécsi Szemle, 2002. Nyár. 21-27. p., 25-27. p.; : Matthias von Gatalócz Propst von Pécs/Fünfkirchen (1428-1437). In: Specimina Nova. Pars Prima Sectio Mediaevalis II. Hersg.: Font Márta. Pécs, 2003. 77-82. p.

[92] A család névadója egy bizonyos Gathal nevű személy 1300 táján élhetett. Erről a Gatalóczi Miklós számára 1481-ben Varasd megye gyűlésén a nádor és az országbíró által kiadott kiváltságlevélből szerzünk tudomást. Bónis, 1971. 107. p. Mátyás 1457-ben távozott az élők sorából, így ebből arra lehet következtetni, hogy talán valamikor a 14. század utolsó évtizedében láthatta meg a napvilágot.

[93] 1404. 11. 07. – 1419. 09. 01. között volt főkancellár. Engel, 1996. I. 89. p.; 1397. 08. 16. – 1406. 11. 08. és 1409. 08. 19. – 1419. 09. 01. között állt a zágrábi egyházmegye élén. Engel, 1996. I. 79-80. p.; Engel-Süttő, 1995. 44-45. p.

[94] A pápa 1401. 05. 05-én adta neki a lectoratust: Mon. Vat. I/1. 328-329. p. Békefi szerint 1401 és 1411 között viselte e hivatalt, míg Fügedi 1428-ig tolta ki hivatalviselésének idejét. Véleményünk szerint azonban vélhetőleg egyik „záróévszám” sem jöhet szóba. A Békefi által megállapított 1411-es évvel szemben elég csak arra utalni, hogy az 1412. 10. 29-i supplicatiojában is még bácsi lectorként szerepel, míg a Fügedi által megjelölt 1428-as év Gathalóczi kancelláriai működése miatt kevésbé valószínű. Vö. Békefi, 1910. 67. p.; Fügedi Erik: A XV. századi magyar püspökök. In: Történelmi Szemle, 1965. 477-498. p. (és később az adattár nélkül: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. 89-113. p.) 488. p.; ZSO. III. Nr. 2849.

[95] Brüsztle, Josephus: Recensio universi cleri dioecesis Quinqueecclesiensis. Tom. I. Quinque-Ecclesiensis 1874. 532. p.

[96] 1412. 10. 29.: ZSO. III. Nr. 2849.; Eberhard állt természetesen mögötte. Engel-Süttő, 1995. 45. p.

[97] 1419 08. 18.: Lukcsics, 1931. Nr. 202.; 1421. 10. 20.: ekkor arra hivatkozik, hogy a javait a törökök becsapása tönkretette („propter incursiones turcorum diminuta sunt”). Uo. Nr. 422.; 1423. 05. 10.: Uo. Nr. 588.; 1424. 12. 10.: Uo. Nr. 760.

[98] Albeni 1421. 10. 18. – 1433. 03. 14. között volt főkancellár. Gathalóczi főkancellársága: 1434. 07. 25. – 1437. 11. 05., majd már váci püspökként: 1439. 09. 17. – 1439. 11. 03. Engel, 1996. I. 89. p.; vö. Bónis, 1971. II. tábla.

[99] Mályusz, 1957. 579. p.

[100] Ezt egy 1436. 11. 03-án kelt diploma corroboratioja is igazolja, mivel azt Zsigmond császári kisebb pecsétjével kellett megerősíteni, mert egyéb pecsétjei – a nagyobb kettős (maiori duplici) és a kisebb titkos (minori secreto) – Mátyás főkancellárnál maradtak. Mályusz, 1957. 579. p. 506. jegyz. A személyes jelenlét bíróságát 1435-1437 között irányította. Bónis. 1971. III. tábla.

[101] 1430. 01. 11-én Leweldi Mihály fizette le a prépostság jövedelme után járó annátát. Körmendy, 1990.

[102] 1437. 12. 27.: „Supplicatio Gregorii Johannis de Nempti, de nobili genere, canonici Bosniensis pro provisione canonicatus et prebendae ac praepositurae ecclesiae Quinqueecclesiensis (150 fl), vacantium per promotionem Mathiae Gregorii de Gathaloutz ad ecclesiam Waciensem ...” Lukcsics, 1938. Nr. 520.

[103] A nagykancellária alkancellárja: 1438-1439: Bónis, 1971. III. tábla; főkancellárságára ld. 25. sz. jegyz.; 1437. 12. 27. előtt – 1439. 11. 03.: váci püspök. Lukcsics, 1938. Nr. 520.; Engel, 1996. I. 75. p.; 1440. 05. 08. – 1457. 03. 21.: veszprémi püspök. Engel, 1996. I. 78. p.

[104] Bónis, 1997. 109., 146. p.

[105] Mályusz, 1957. 584. p.

[106] 1443. 11. 02.: a Büki halála folytán üressé vált javadalmat András pécsi kisprépost kapta. Lukcsics, 1931. Nr. 792.

[107] 1445. 06. 30-án már nincs életben, mert ekkor már Hangácsi Albert, – aki érdekes módon szintén ítélőmester a kancellárián – kérte a préposti stallumot. Lukcsics, 1938. Nr. 859.

[108] Bónis, 1971. 149-150. p.; Mályusz, 1957. 584. p.; Mályusz, 1971. 202. p.; Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp., 1984. 145. p.

[109] Róla Fügedi tanulmányából tudunk, de sajnos nem jelölte meg forrását. Vö. Fügedi 1965. 488.

[110] Erről egy 1423-ban kelt supplicatiojából értesülünk. Lukcsics, 1931. Nr. 588.

[111] Lukcsics, 1931. Nr. 1451-1452.; Lukcsics, 1938. Nr.1. 59., 283., 312.

[112] 1359. 02. 10.: Bossányi Árpád: Regesta Supplicationum. (A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású adatai) 1342-1394. II. köt. Bp., 1918. (továbbiakban: Bossányi, 1918.) 2. Nr. 185.

[113] 1365. 05. 11-én kelt kérvényében, melyben egy esztergomi javadalomért folyamodott: „non obstante, quod in Quinqueecclesiensi et Zagrabiensi ecclesiis canonicatus et prebendas et rectoratum in hospitali s Bartholomei Quinqueecclesiensi obtineat.” Bossányi, 1918. Nr. 389.; Petrovich Ede: Pécs középkori kórháza. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1960. Pécs, 1960. 271-274. p. (továbbiakban: Petrovich, 1960.) 271., 272. 8. jegyz.; Fedeles Tamás: A pécsi ispotály igazgatói a 14-16. században. 121. In: Orvostörténeti Közlemények, 2003. 182-185. sz. 117-126. p.

[114] Bossányi, 1918. 199. p.

[115] 1360. 07. 29-én nevezte ki a pápa Miklóst a főesperesi hivatalra. Ld. Bossányi, 1918. 199. p.

[116] 1365-ben az éneklőkanonokok sorában szerepel. Békefi, 1910. 101. p.

[117] 1365. 05. 11.: kollányi, 1900. 63. p.; Mon. Vat. I/1. 494. p.; Bossányi, 1918. 198. p. Idézi: Petrovich, 1960. 272. p. 8. jegyz.

[118] 1365. 09. 24.: Bossányi, 1918. Nr. 389.; Petrovich, 1960. 272. p. 9. jegyz.

[119] Kollányi, 1900. 63. p.

[120] Prépostságát László fia: Mihály, míg zágrábi stallumát István fia: Miklós kérte, mivel az „vacantibus/vacabit per assecutionem lectoratus ecclesie Strigoniensis”. A pápa azonban nem járult hozzá, mert „quia Gallus non est prosequutus gratiam suam”. Mon. Vat. I/1. 500., 512. p.

[121] Békefi, 1910. 151. p.; Bunyitay Vince: A váradi püspökség káptalanai és monostorai a püspökség alapításától az 1566. évig. In: Uő: A váradi püspökség története. I. köt. Nagyvárad, 1883. 105. p.; Kollányi, 1900. 63. p.

[122] Békefi, 1910. 97-98. p.; Kollányi, 1900. 63. p.

[123] Pl. Bossányi, 1918. Nr. 389.; Kollányi, 1900. 63. p. Engelnél és Szentpéterynél sem szerepel az alkancellárok között. Vö. Engel, 1996. I. 90. p.; Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. A magyarországi középkori okleveles gyakorlat ismertetése. Bp., 1930. (A magyar történettudomány kézikönyve II/3.) 169. p.

[124] 1434. 03. 18.: DF. 233442.

[125] 1437. 05. 09.: „postquam Benedictus Mathie de Zolio de archidiaconatu de Walko et praebenda ac canonicatu Qinqueecclesiensibus, Nicolaus Johannis de canonicatu et praebenda ecclesiae Zagrabiensis ac Herardus Johannis de lectoratu Zagrabiensi ex causa permutationis resignaverant, auctoritate ordinaria Johannis Caproncha, vicarii generalis in spiritualibus ecclesiae Zagrabiensis et Henrici episcopi Quinqueecclesiensis ita permutaverunt, ut archidiaconatus Herardo, canonicatus et praebendae ecclesiae Quinqueecclesiensis Nicolao, canonicatus et praebendae ac lectoratus ecclesiae Zagrabiensis Benediczo tradita sint.”Lukcsics, 1938. Nr. 481.

[126] 1435. 05. 17.: DL. 44035.

[127] 1415. 01. 30.: DF. 290632, 1431. 10. 06.: DL. 12411. A Petrovich-hagyaték alapján 1413 és 1430 közé helyezte működését: Timár, 1992. 49. p. Azonban az okleveles anyagban 1415 előtt nem akadtam nyomára.

[128] 1430. 05. 23.: DL. 12254.

[129] Fraknói Vilmos: Magyarországi tanárok és diákok a bécsi egyetemen a XIV-XV. században. Bp., 1874. 44. p.

[130] Lukcsics, 1931. Nr. 310. p.; ZSO. VII. Nr. 1960.

[131] Uo.

[132] 1394. 10. 26.: Mon. Vat. I/3. 275-276. p.

[133] Uo.

[134] Téves évszámmal (1437. 05. 09.) szerepel: Lukcsics, 1938. Nr. 481. Vö. az adattárban Herard és Zólyomi Benedek nevek alatt írottakkal!

[135] Rövid életrajzát összeállította: Koszta László: A pozsegai társaskáptalan tagjai a XIV. sz. közepéig. In: Aetas, 1991. 3-4. sz. 40-58. p. (továbbiakban: Koszta, 1991.) 51. p.

[136] Uo.

[137] Uo.

[138] Theiner, 1860. 6. p.

[139] Koszta, 1991. 51. p.

[140] Mon. Vat. I/1. 500. p.

[141] Mon. Vat. I/1. 494. p.

[142] 1429. 04. 09.: Lukcsics, 1931. Nr. 1242.

[143] Uo.

[144] 1430. 08. 03.: Lukcsics, 1931. Nr. 1418.; Timár, 2001. 87. p.

[145] Apja nevét 1429-ben Péternek, míg 1430-ban Jánosnak írták. Lukcsics, 1931. Nr. 1242., 1418.

[146] ZSO. IV. Nr. 2477.; Békefi, 1910. 185. p.

[147] Bossányi, 1918. 195-196. p.

[148] Koszta, 1998. 231. p., Nr. 467.

[149] Bossányi, 1918. 196. p.; Békefi, 1910. 137. p. szerint 1358. 05. 26-a előtt volt e hivatalban, melyben Alexius követte, azonban Békefi utóbbit nem említette.

[150] 1356. 10. 10.: DL. 1875, 1357. 05. 16.: DL. 86504.

[151] 1438. 08. 14.: Lukcsics, 1938. Nr. 577.

[152] 1438. 12. 07-én már Bertalan volt a lector. DL. 64764.

[153] Ld. fentebb Herard neve alatt és a 119. jegyzetben!

[154] Lukcsics, 1938. Nr. 481.

[155] 1431. 10. 06.: DL. 12411.

[156] 1434. 03. 18.: DF. 233442.

[157] A korszakra és a zágrábi püspökség szerepére ld.: Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: Küzdelem Szlavóniáért (1440-1448). In: Századok, 2000. 45-98. p., küln. 54-55., 71-73. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,