3. évfolyam 2.
szám |
Fekete Csaba: Pataki rektor adta -- pataki lelkész kapta könyv (1615) |
Lővei Szűcs (Pellionis) György 1590 előtt (vagy a körül
született). Nem tudjuk, hogy hol, és azt is csak találgathatjuk, hogy hol
végezhette hazai iskoláit. Vagy Nagyszombat vagy Sárospatak környékéről
származhatott, és feltehetően Patakon (vagy ott is) tanult. Hazai tanulmányai
után rektornak vitték Komjátiba. Innen indult bújdosásra. 1613. március 26-án
beiratkozott Heidelberg egyetemére Georgius Pellionis, Leöuei Vngarus[1]
néven két debreceni diák társaságában. Ők már megjárták Wittenberget, onnan
jöttek át, nevezetesen az erdélyi Miklósvári Rác Tamás[2] és a
nagyszombati Óvári Sidó János.[3] Negyedévvel később először
disputált Lővei 1613. július 23-án. Majd másodszor november 27-én. Vitatkozásai
szövegének első kiadását nem ismerjük, tehát ezek ajánlásait és üdvözlő verseit
sem, pedig minden bizonnyal megjelentek két vagy háromszáz példányban. Ő is
abba a szélesebb értelmiségi csoportba tartozott, amelyet a Pfalz protestáns
egyetemére évente hármasával–ötösével érkező neves diákok társasága alkotott,
olyanok mint Alvinci Pap Péter, Prágai András, Pécselyi Király Imre, Samarjai
Máté János, Geleji Katona István, Bojti Veres Gáspár stb., és akik Bethlen
Gábor és Bocskai István törekvéseinek igen erőteljes támogatói voltak. Időnként
még ma is fölbukkan az a hagyományos felfogás, amely az egyetemi vitatkozásokat
csak élettelen iskolás gyakorlatnak tekinti, és a vezető professzor nézetei
önállótlan átvételének minősíti az értekezések anyagát. Pareus és Bethlen Gábor
kora – a hitviták tüzében égve, és irénizmusra igyekezve – az elvont dogmatikai
tételeket társadalmi és szellemi valóságként élte meg. Az erdélyi fejedelemség
tündöklése idején végleges társadalmi és politikai beilleszkedésüket keresték a
protestánsok, a harmincéves háborúra készülődött Nyugat-Európa, a törökvész még
nem múlt el, az ellenreformáció pedig már támadásba lendült. Mindennapos
összecsapásokra és megpróbáltatásokra készültek valamennyi vitatkozáson és
ennek jegyében írták tudós értekezéseiket a protestáns akadémiák magyar
peregrinusai. Az egykorú kapcsolathálókra, művelődési és társadalmi
törekvésekre apró, de hézagpótló és igen szemléletes az ajánlások és üdvözlő
versek tárháza is, és minden kötet, amely ebben a köveben forgattak. Lőveinek két üdvözlő verséről
tudunk. Az egyiket a nagyszombati Ceglédi Szabó Pál (circiter 1590–1649)[4]
tételeihez írta. Ezek a tételek Bartholomaeus Coppen elnöklete alatt hangzottak
el a nyilvánosság előtt Heidelbergben.[5]
Ceglédit hazatérte után néhány évvel 1622-ben a jezsuiták birtokolta
Vágsellyéről Pázmány és emberei kitoloncolták; ő aztán 1623-ban a komjáti
kánonokat szerkesztette, ez a protestáns egyházi törvénygyűjtemény 1625-ben meg
is jelent,[6]
később dunántúli püspökké választották. Könyveinek egyik része Esterházy Pálnak
a kismartoni ferenceseknél letétbe helyezett könyvtárában maradt meg.[7] Lővei másik verse Szentgyörgyi
Nagy Bálint (circiter 1590–circiter 1650) – debreceni diák és majd ugyanott
rektor – disputáját tisztelte meg. Ő később Nagyszőlősön lett prédikátor és
ugocsai esperes.[8]
Lövei Szűcs disputáinak szövege, amelyekben felelő volt, megjelent másodszor
összegyűjtve is, társaiéval együtt (Heidelberg, 1620)[9], a
113–117. lapon: XI. De ecclesia. Respondente et aucthore Georgio P. Leövei
Ungaro, és a 144–145. lapon: IV. De providentia Dei. Respondente et
authore Georgio Pellionis Leövei Ungaro címmel. Ceglédi Szabó Pál Kismartonba
került könyvei között volt egy sajátkezű ajánlással ellátott példány Lővei
Szűcs György harmadik (egyébként nem ismert és korábban nem regisztrált)
munkájából: Theses theologicae de aeterna Dei… Heidelbergae 1613.[10] Jó másfél évet tölthetett
Pfalzban Lövei Szűcs György. Külföldjárásából hazatérve 1615. tavaszán Patakon
találjuk a kollégiumi első rektora tisztségében. Korábban úgy vélték, hogy ezt
a tisztségét még azév ősszén elfoglalta. Az alább következő könyvbejegyzés
kétségtelenné teszi azt, hogy ez legkésőbb 1615. márciusában már megtörtént.
Két éves pataki rektorsága után 1617–1636 között Mádon, a neves mezővárosban
volt prédikátor. További sorsa ismeretlen, alighanem ez után nem sokkal meg is
halt. Heidelbergi tanulmányai idején
vásárolta meg azt a fehér hártyába kötött 8° kolligátumot Lővei Pellionis
György, amelyen a GPL 1613 vaknyomásos superexlibris
látható.[11]
A monogram feloldása az ajándékozó bejegyzésből adódik. A címlevél alján
erőteljes tintás vonásokkal kihúzva található az alábbi szöveg négy apró betűs
sorban az impresszum adatai közé és mellé szorítva: <Scholae Patach. R. Primar.
R. Clari?s. vir Georg. Leovei A megajándékozott személy
lehúzgált nevének olvasata nem egészen kétségtelen. Lehetne esetleg Sári, vagy
Sali (=Sályi?), Sóti, stb. Sajnos, a sárospataki diáknévsor csupán 1617-től
ismeretes,[13]
ezért ha ez a megajándékozott mégis egy ott tanuló diák lett volna, akkor az ő
nevének, személyének, életrajzának a tisztázása jelenleg megoldhatatlan. A megajándékozott mégis inkább
Lövei másfél évtizeddel idősebb szintén heidelberganus lelkészbarátja
lehetett, azaz Suri Orvos Mihály pataki első lelkész, akinek a kötetet a híres
kollégium akkoriban hivatalba lépő tiszteletes és tudós rektora emlékezetül
adta, és aki ezt a könyv elején meg is örökítette. Ezt megerősíti az a
nyomtatásban maradt adat is, hogy Pataki Fűsűs János (circiter 1595–1626)[14]
1617. április 26-án elhangzott fizikai tárgyú heidelbergi vitatkozását (többek
között) Suri Orvos Mihály pataki első lelkész mellett volt tanárának, Lövei
György pataki rektornak ajánlotta.[15] A tipikus prédikátori
kommentárokat tartalmaz Lővei Szűcs kolligátuma. Néhány évtizeddel később már a
Debrecenben a Kollégium könyvtárában volt a címlevélen jól olvasható Liber
Scholae Debrecinae 17. század közepe táján szokásos bejegyzés
bizonysága szerint. A könyvtárnak a kötet megszerzéséről, az ajándékozás vagy
vásárlás keltéről nem marad meg semmi egykorú dokumentuma. A hasonló köteteken
olvasható 17. századi jelzetek alapján mégis arra következtethetünk, hogy a
kötet azután kikerült az állományból, vagy használatra kölcsönben volt és a könyvtár
Veresegyházi Tamás (1643–1716) superintendens, Dállyai Vas János (1711–1715-ben
volt professzor) és Debreceni Herceg János (1678–1713) professzorok
valamelyikétől szerezte meg vagy szerezte vissza. A címlapon olvasható Q. D.
O.7. L.15. alfanumerikus jelzet tudniillik a 18. század elején fölfelé
megtoldott tékák polcszámával egyezik. Ezeket a köteteket Kocsi Csergő István
1718-ban az említettek könyveiből sorolta hozzá az állományhoz, és hogy
elférjenek, a tékákat fölfelé újabb polcokkal kellett bővíttetnie. Thomas Brigthman (1562–1607)[16]
ünnepelt prédikátor és bibliamagyarázó munkájából (amely először 1609-ben
jelent meg) volt egy példány Sárospatakon is.[17]
Ceglédi Szabó Pál könyvei között két másik munkája is megvolt, az Énekek
éneknek (Basileae 1614), illetve a Dániel könyvének (ugyanott 1614) a
magyarázata.[18]
A könyv debreceni besorolásnál nem említik, hogy Franciscus Junius (du Jon,
1545–1602) munkája is bele van kötve Lövei kötetébe[19],
tehát nem lehetetlen, hogy a jegyzékekben korábban Brightman munkájának csak
más példányairól van szó. Debrecenben a könyvtárnak tudniillik a Brigthman
Apokalypsis magyarázatából ezen kívül még két másik példánya is volt (Q15. C.
16. illetve M. 1. 16 és F. VI. 6. tékajelzettel). Ha apasztás során a példányok
kicserélése történt meg időközben, akkor gyaníthatóan az egykori depositorium
anyagából (mindmáig kifogástalan állapota miatt) a hajdan Lövei által birtokolt
majd elajándékozott példányt választották a 18. századi átrendezések idején a
megőrzött állományrészbe, és így a gyűjteményben lappangva megérte napjainkat.
Brightman, a Jelenések könyve magyarázatainak szerzője, inspiráltnak tekintette
munkáját, amelyben sajátosan aktualizált. A laodiceai gyülekezetet az angliai
egyházzal (Church of England), az Isten előtt kedves angyalt Genf
gyülekezetével illetve a skót egyházzal (Kirk of Scotland) azonosította. Ez a fehér hártyaborítású kötet
tehát Suri Orvos Mihálytól (talán ajándékként, vagy hagyatékából, vagy a
későbbi birtokostól) azaz mindenképpen ugyanannak a Pareus és Szenci Molnár
körül szerveződött heidelbergi körnek egy másik neves tagjától jutott el
Debrecenbe. Az ajándékozás sorait alighanem a könyvtáros diák húzgálta le, ez
előfordul más 17. században könyvtárba iktatott köteteken is. Ha azonban a
könyvtárból kikerült kötetet időközben más tulajdonolta, akkor ő törölhette ki
a korábbi nevet (például Veresegyházi). Más tulajdonos neve azonban a kötetben
nem található sehol. Suri Orvos Mihály (circiter
1575–1634), egykor maga is debreceni diák volt, 1595. október 20-án írta alá a
tógátusokra érvényes iskolai törvényeket. Alig két esztendővel később,
1597-ben, collaborator et senior tisztségre választották.[20]
Diáktársa volt Debrecenben Vörösmarti Mihály (1572–1646), a későbbi római
katolikus kanonok. Suri korábban tanult Heidelbergben Thököly Sebestyén
alumnusaként, Szenci Molnár Alberttel együtt iratkozott be.[21]
Személyes ajánlólevelet kapott professzorától Pareustól, majd Komjáti, azután
Nagyszombat prédikátora volt. Őt ugyan nem üldözték el, mint Ceglédi Szabó
Pált, ámde az úrvacsorával kapcsolatos nézetei következtében itteni
prédikátorságát 1608-ban el kellett hagynia. Így lett aztán belőle pataki első
lelkész. A lelkészek között szokásos könyvajándékozásban ő is részes volt: két
könyvéről tudunk, amelyeket Ceglédi Szabó Pálnak ajándékozott.[22] A katolizáló Vörösmartival
szívósan vitázott Suri Orvos Mihály.[23] Az
akkori vitákban nálunk sem hiányzott a politikai aktualizálás, akárcsak
Brightman könyvében, mert például Kecskeméti Elekes Jánosnak a Dániel
próféciáit magyarázó munkájában is vannak ilyen és hasonló nézetek a Bethlen
Gábor korára értelmezve.[24]
Prédikátori hivatásának kihívásai közben Brightman kötetét Suri Orvos Mihály is
jól hasznosíthatta, ezért ha később véletlenül felbukkannának az Apokalypsist
magyarázó prédikációi, bizonnyal megtalálnánk bennük az ehhez a kötethez vezető
szálakat. Ennek a Sárospatakon 1615 márciusában elajándékozott kötetnek a
hátterét az egykori református lelkésztársadalomnak egy olyan sokrétű
szerveződé alkotja, amely egyháztörténetünkben páratlan. Jegyzetek
[1] Toepke, Gustav (Bearb. und Hrsg.): Die
Matrikel der Universität Heidelberg von 1386 bis 1662. II. Heidelberg, 1886.
264. p.; vö. még: Zoványi Jenő:
Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977.; Heltai János: Adattár a heidelbergi
egyetemen 1595–1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról. In:
Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1980. Bp., 1982. (továbbiakban: Heltai, 1980.) 299. p.; Uő: Alvinczi Péter és a heidelbergi
peregrinusok. Bp., 1994. 16. p. [2]
Debrecenben tanult 1607-től; majd Váradon lett rektor. Szenci Molnár
megörökítette naplójában, hogy mikor Váradon járt 1615-ben, a déli
istentiszteleten Miklósvári Tamás praedikálott. Ld. még: Heltai, 1980. 302 p. Téziseinek egy
kódexlapba kötött példánya Ceglédi Szabó Pálé volt, Kismarton 15289(1); Vö. Szelestei N[agy] László: Ceglédi Szabó
Pál dunántúli református püspök könyvtárának kötetei. In: Bálint István János
(szerk.): Adalékok a 16-20. századi magyar művelődés történetéhez. Bp., 1987.
(Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai. Új sorozat, 2.) 97-128. p.
(továbbiakban: Szelestei, 1987.) [3]
Társainál idősebbnek gondoljuk, hisz Debrecenben 1601-től tanult; és mint
tehetősebb nagyszombati család sarja, valószínűleg nem is lett soha prédikátor.
Heltai, 1980. 246., 307. p.
Hozzátartozója lehetett az az Óvári János, akit Szenci Molnár felsorol a Calvin
Institutiojának kiadására gyűjtögetők között. RMNy 1308 Mmmmmmmmm3a. [4] De
causa efficiente peccati. Heltai, 1980. 247.,
269. p. Többek között az akkor Komjátiban lelkészkedő Suri Orvos Mihálynak
szóló ajánlással jelent meg. A másik két köszöntő vers írója Suri Orvos Pál,
Mihály testvére, és a föntebb említett Szentgyörgyi Nagy Bálint. [5] RMK
III. 1123 – Kismartonban 15289(10), vö. Szelestei,
1987. 108. p. [6] RMNy
1343. [7]
Jegyzéküket ld. Szelestei, 1987. passim. [8] RMK
III. 1125 – Kismartonban 15289(6) Ceglédy Szabó Pálé volt, vö. Szelestei, 1987. 107. p. [9] De
ecclesia Dei. RMK III. 6089 [10]
15289(9) vö. Szelestei, 1987. 107.
p. [11] A kötet
raktári jelzete a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi
Nagykönyvtárban (1860 óta) E 356. – Tartalma: [1] Apocalypsis Apocalypseos.
Id est, Apocalypsis D. Iohannis. Praefigitur Synopsis universalis &
refutatio Rob. Bellarmini de Antichristo libro tertio de Romano Pontifice, ad
finem capitis decimi septimi insertur. Per Thomam Brithmannum Anglum… In
Bibliopolio Commeliano M. DC. XII. A–Z, Aa–Zz, Aaa–Hhh7+1= [12], 1
tábla, 415 fol. [2] Francisdi Iunii Biturigensis Analytica expositio
secundum Matthaeum et Marcum evangelistas nunc primum publicata. In
bibliopolio Commeliano. M DC XXII. A–I, K6 =155 pag. [12] Itt is
megköszönöm Dienes Dénesnek, hogy az olvasat pontosításában és az adat
tisztázásában segített. [13] Vö. Hörcsik Richárd: A Sárospataki
Református Kollégium diákjai, 1617–1777. Sárospatak, 1998. [14] Heltai, 1980. 310. p. A (Bethlen
Gáborra utaló) református fejedelmi erényekről írott Királyoknak tüköre című
munkájához (RMNy 1347) Szenci Molnár Albert Kassán, 1625. december 6-án írt
köszöntő verset. [15] De
elementis in genere. Elnök: Nikolaus Matthiadis Bachendorf. RMK III. 1195. [16]
Dictionary of National Biblography. VI. London, 1886. 339. [17]
Partiumi könyvházak, 1623-1730. Bp.-Szeged, 1988. (Adattár XVI–XVIII. századi
szellemi mozgalmaink történetéhez, 14.) (továbbiakban: Partiumi könyvesházak,
1988.) 33., 63., 83. p. [18]
Kismartonban 1532(1) és 1532(2), vö. Szelestei,
1987. 105-106. p. Mindkettő ma is megvan Debrecenben. [19] Vö.
Partiumi könyvesházak, 1988. 190., 203., 257., 277., 290. p. – A kötet elején
szintén olvasható C.4.8. raktári jelzet körülbelül 1740–1750 között volt
használatos Debrecenben. A kötet gerincén Commentari9 Bricthmanni
in Apocalypsin & kéziratos megjelölés olvasható, tehát a Junius
munkáját elfeledték feltüntetni. Ezért nem bizonyos, hogy elkülöníthető-e a
többi példánytól, amelyhez más munka nem volt hozzákötve. Másrészt azonban a
föntebb megemlített 17. századi tékajelzetek közül egyik sem található a
kötetben, tehát ez a példány semmiképpen nem azonosítható azokkal. E kötet
hátsó tábláján van még három további tékajelzet 1750–1860. közötti időből.
Brightman munkáiból mai napig megvan Debrecenben az Apocalypsis magyarázatának
első kiadása (1609), valamint a Dániel és az Énekek éneke magyarázata is,
amelyek közül az előző jegyzetben megemlítettem Ceglédi Szabó Pál Kismartonba
került példányait. Ezekkel itt most nem foglalkozom. [20] Thury Etele: Iskolatörténeti adattár.
Pápa, 1909. II. Felsőbb tanulmányainak egyik részét bizonnyal elvégezhette
valahol korábban, ha mindössze két esztendőt kellett tanulnia, és már – mintegy
végzettként – széniorrá és „tanársegéddé” választották (a collaborator
tisztség Debrecenben csak a 16. században és a 17. század elején létezett,
olyasféle lehetett, mint a későbbi docens). [21] Michael
Orfo [! = Orvos], Surius, beiratkozott 1599. április 1-én 34. sorszámmal.
Toepke op. cit. 201. 559. Vö. még: Szenci Molnár Albert válogatott művei. Bp.,
1976. passim. [22]
Kismarton vö. Szelestei, 1987. [23] Vö. Jankovics József – Nyerges Judit (sajtó
alá rend.): Vörösmarti Mihály kálvinista predikátor megtérése históriája. Bp.,
1992. [24] RMNy
1236. Vö. az említett irodalmat, valamint: Vásárhelyi
Judit: Eszmei áramlatok és politika Szenci Molnár Albert életművében. Bp.,
1985. (Humanizmus és reformáció. 12.) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |