Vissza a tartalomjegyzékhez

3. évfolyam 2. szám
A. D.
MMII

Fekete Csaba:
Pataki rektor adta -- pataki lelkész kapta könyv (1615)
Lévai Pap György

 

Lővei Szűcs (Pellionis) György 1590 előtt (vagy a körül született). Nem tudjuk, hogy hol, és azt is csak találgathatjuk, hogy hol végezhette hazai iskoláit. Vagy Nagyszombat vagy Sárospatak környékéről származhatott, és feltehetően Patakon (vagy ott is) tanult. Hazai tanulmányai után rektornak vitték Komjátiba. Innen indult bújdosásra. 1613. március 26-án beiratkozott Heidelberg egyetemére Georgius Pellionis, Leöuei Vngarus[1] néven két debreceni diák társaságában. Ők már megjárták Wittenberget, onnan jöttek át, nevezetesen az erdélyi Miklósvári Rác Tamás[2] és a nagyszombati Óvári Sidó János.[3]

Negyedévvel később először disputált Lővei 1613. július 23-án. Majd másodszor november 27-én. Vitatkozásai szövegének első kiadását nem ismerjük, tehát ezek ajánlásait és üdvözlő verseit sem, pedig minden bizonnyal megjelentek két vagy háromszáz példányban. Ő is abba a szélesebb értelmiségi csoportba tartozott, amelyet a Pfalz protestáns egyetemére évente hármasával–ötösével érkező neves diákok társasága alkotott, olyanok mint Alvinci Pap Péter, Prágai András, Pécselyi Király Imre, Samarjai Máté János, Geleji Katona István, Bojti Veres Gáspár stb., és akik Bethlen Gábor és Bocskai István törekvéseinek igen erőteljes támogatói voltak. Időnként még ma is fölbukkan az a hagyományos felfogás, amely az egyetemi vitatkozásokat csak élettelen iskolás gyakorlatnak tekinti, és a vezető professzor nézetei önállótlan átvételének minősíti az értekezések anyagát. Pareus és Bethlen Gábor kora – a hitviták tüzében égve, és irénizmusra igyekezve – az elvont dogmatikai tételeket társadalmi és szellemi valóságként élte meg. Az erdélyi fejedelemség tündöklése idején végleges társadalmi és politikai beilleszkedésüket keresték a protestánsok, a harmincéves háborúra készülődött Nyugat-Európa, a törökvész még nem múlt el, az ellenreformáció pedig már támadásba lendült. Mindennapos összecsapásokra és megpróbáltatásokra készültek valamennyi vitatkozáson és ennek jegyében írták tudós értekezéseiket a protestáns akadémiák magyar peregrinusai. Az egykorú kapcsolathálókra, művelődési és társadalmi törekvésekre apró, de hézagpótló és igen szemléletes az ajánlások és üdvözlő versek tárháza is, és minden kötet, amely ebben a köveben forgattak.

Lőveinek két üdvözlő verséről tudunk. Az egyiket a nagyszombati Ceglédi Szabó Pál (circiter 1590–1649)[4] tételeihez írta. Ezek a tételek Bartholomaeus Coppen elnöklete alatt hangzottak el a nyilvánosság előtt Heidelbergben.[5] Ceglédit hazatérte után néhány évvel 1622-ben a jezsuiták birtokolta Vágsellyéről Pázmány és emberei kitoloncolták; ő aztán 1623-ban a komjáti kánonokat szerkesztette, ez a protestáns egyházi törvénygyűjtemény 1625-ben meg is jelent,[6] később dunántúli püspökké választották. Könyveinek egyik része Esterházy Pálnak a kismartoni ferenceseknél letétbe helyezett könyvtárában maradt meg.[7]

Lővei másik verse Szentgyörgyi Nagy Bálint (circiter 1590–circiter 1650) – debreceni diák és majd ugyanott rektor – disputáját tisztelte meg. Ő később Nagyszőlősön lett prédikátor és ugocsai esperes.[8] Lövei Szűcs disputáinak szövege, amelyekben felelő volt, megjelent másodszor összegyűjtve is, társaiéval együtt (Heidelberg, 1620)[9], a 113–117. lapon: XI. De ecclesia. Respondente et aucthore Georgio P. Leövei Ungaro, és a 144–145. lapon: IV. De providentia Dei. Respondente et authore Georgio Pellionis Leövei Ungaro címmel.

Ceglédi Szabó Pál Kismartonba került könyvei között volt egy sajátkezű ajánlással ellátott példány Lővei Szűcs György harmadik (egyébként nem ismert és korábban nem regisztrált) munkájából: Theses theologicae de aeterna Dei… Heidelbergae 1613.[10]

Jó másfél évet tölthetett Pfalzban Lövei Szűcs György. Külföldjárásából hazatérve 1615. tavaszán Patakon találjuk a kollégiumi első rektora tisztségében. Korábban úgy vélték, hogy ezt a tisztségét még azév ősszén elfoglalta. Az alább következő könyvbejegyzés kétségtelenné teszi azt, hogy ez legkésőbb 1615. márciusában már megtörtént. Két éves pataki rektorsága után 1617–1636 között Mádon, a neves mezővárosban volt prédikátor. További sorsa ismeretlen, alighanem ez után nem sokkal meg is halt.

Heidelbergi tanulmányai idején vásárolta meg azt a fehér hártyába kötött 8° kolligátumot Lővei Pellionis György, amelyen a GPL 1613 vaknyomásos superexlibris látható.[11] A monogram feloldása az ajándékozó bejegyzésből adódik. A címlevél alján erőteljes tintás vonásokkal kihúzva található az alábbi szöveg négy apró betűs sorban az impresszum adatai közé és mellé szorítva:

 

<Scholae Patach. R. Primar. R. Clari?s. vir Georg. Leovei ddt M O Surio Aō 1615 Mense Martii>.[12]

 

A megajándékozott személy lehúzgált nevének olvasata nem egészen kétségtelen. Lehetne esetleg Sári, vagy Sali (=Sályi?), Sóti, stb. Sajnos, a sárospataki diáknévsor csupán 1617-től ismeretes,[13] ezért ha ez a megajándékozott mégis egy ott tanuló diák lett volna, akkor az ő nevének, személyének, életrajzának a tisztázása jelenleg megoldhatatlan.

A megajándékozott mégis inkább Lövei másfél évtizeddel idősebb szintén heidelberganus lelkészbarátja lehetett, azaz Suri Orvos Mihály pataki első lelkész, akinek a kötetet a híres kollégium akkoriban hivatalba lépő tiszteletes és tudós rektora emlékezetül adta, és aki ezt a könyv elején meg is örökítette. Ezt megerősíti az a nyomtatásban maradt adat is, hogy Pataki Fűsűs János (circiter 1595–1626)[14] 1617. április 26-án elhangzott fizikai tárgyú heidelbergi vitatkozását (többek között) Suri Orvos Mihály pataki első lelkész mellett volt tanárának, Lövei György pataki rektornak ajánlotta.[15]

A tipikus prédikátori kommentárokat tartalmaz Lővei Szűcs kolligátuma. Néhány évtizeddel később már a Debrecenben a Kollégium könyvtárában volt a címlevélen jól olvasható Liber Scholae Debrecinae 17. század közepe táján szokásos bejegyzés bizonysága szerint. A könyvtárnak a kötet megszerzéséről, az ajándékozás vagy vásárlás keltéről nem marad meg semmi egykorú dokumentuma. A hasonló köteteken olvasható 17. századi jelzetek alapján mégis arra következtethetünk, hogy a kötet azután kikerült az állományból, vagy használatra kölcsönben volt és a könyvtár Veresegyházi Tamás (1643–1716) superintendens, Dállyai Vas János (1711–1715-ben volt professzor) és Debreceni Herceg János (1678–1713) professzorok valamelyikétől szerezte meg vagy szerezte vissza. A címlapon olvasható Q. D. O.7. L.15. alfanumerikus jelzet tudniillik a 18. század elején fölfelé megtoldott tékák polcszámával egyezik. Ezeket a köteteket Kocsi Csergő István 1718-ban az említettek könyveiből sorolta hozzá az állományhoz, és hogy elférjenek, a tékákat fölfelé újabb polcokkal kellett bővíttetnie.

Thomas Brigthman (1562–1607)[16] ünnepelt prédikátor és bibliamagyarázó munkájából (amely először 1609-ben jelent meg) volt egy példány Sárospatakon is.[17] Ceglédi Szabó Pál könyvei között két másik munkája is megvolt, az Énekek éneknek (Basileae 1614), illetve a Dániel könyvének (ugyanott 1614) a magyarázata.[18] A könyv debreceni besorolásnál nem említik, hogy Franciscus Junius (du Jon, 1545–1602) munkája is bele van kötve Lövei kötetébe[19], tehát nem lehetetlen, hogy a jegyzékekben korábban Brightman munkájának csak más példányairól van szó. Debrecenben a könyvtárnak tudniillik a Brigthman Apokalypsis magyarázatából ezen kívül még két másik példánya is volt (Q15. C. 16. illetve M. 1. 16 és F. VI. 6. tékajelzettel). Ha apasztás során a példányok kicserélése történt meg időközben, akkor gyaníthatóan az egykori depositorium anyagából (mindmáig kifogástalan állapota miatt) a hajdan Lövei által birtokolt majd elajándékozott példányt választották a 18. századi átrendezések idején a megőrzött állományrészbe, és így a gyűjteményben lappangva megérte napjainkat. Brightman, a Jelenések könyve magyarázatainak szerzője, inspiráltnak tekintette munkáját, amelyben sajátosan aktualizált. A laodiceai gyülekezetet az angliai egyházzal (Church of England), az Isten előtt kedves angyalt Genf gyülekezetével illetve a skót egyházzal (Kirk of Scotland) azonosította.

Ez a fehér hártyaborítású kötet tehát Suri Orvos Mihálytól (talán ajándékként, vagy hagyatékából, vagy a későbbi birtokostól) azaz mindenképpen ugyanannak a Pareus és Szenci Molnár körül szerveződött heidelbergi körnek egy másik neves tagjától jutott el Debrecenbe. Az ajándékozás sorait alighanem a könyvtáros diák húzgálta le, ez előfordul más 17. században könyvtárba iktatott köteteken is. Ha azonban a könyvtárból kikerült kötetet időközben más tulajdonolta, akkor ő törölhette ki a korábbi nevet (például Veresegyházi). Más tulajdonos neve azonban a kötetben nem található sehol.

Suri Orvos Mihály (circiter 1575–1634), egykor maga is debreceni diák volt, 1595. október 20-án írta alá a tógátusokra érvényes iskolai törvényeket. Alig két esztendővel később, 1597-ben, collaborator et senior tisztségre választották.[20] Diáktársa volt Debrecenben Vörösmarti Mihály (1572–1646), a későbbi római katolikus kanonok. Suri korábban tanult Heidelbergben Thököly Sebestyén alumnusaként, Szenci Molnár Alberttel együtt iratkozott be.[21] Személyes ajánlólevelet kapott professzorától Pareustól, majd Komjáti, azután Nagyszombat prédikátora volt. Őt ugyan nem üldözték el, mint Ceglédi Szabó Pált, ámde az úrvacsorával kapcsolatos nézetei következtében itteni prédikátorságát 1608-ban el kellett hagynia. Így lett aztán belőle pataki első lelkész. A lelkészek között szokásos könyvajándékozásban ő is részes volt: két könyvéről tudunk, amelyeket Ceglédi Szabó Pálnak ajándékozott.[22]

A katolizáló Vörösmartival szívósan vitázott Suri Orvos Mihály.[23] Az akkori vitákban nálunk sem hiányzott a politikai aktualizálás, akárcsak Brightman könyvében, mert például Kecskeméti Elekes Jánosnak a Dániel próféciáit magyarázó munkájában is vannak ilyen és hasonló nézetek a Bethlen Gábor korára értelmezve.[24] Prédikátori hivatásának kihívásai közben Brightman kötetét Suri Orvos Mihály is jól hasznosíthatta, ezért ha később véletlenül felbukkannának az Apokalypsist magyarázó prédikációi, bizonnyal megtalálnánk bennük az ehhez a kötethez vezető szálakat. Ennek a Sárospatakon 1615 márciusában elajándékozott kötetnek a hátterét az egykori református lelkésztársadalomnak egy olyan sokrétű szerveződé alkotja, amely egyháztörténetünkben páratlan.

 

Jegyzetek



[1] Toepke, Gustav (Bearb. und Hrsg.): Die Matrikel der Universität Heidelberg von 1386 bis 1662. II. Heidelberg, 1886. 264. p.; vö. még: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977.; Heltai János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595–1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1980. Bp., 1982. (továbbiakban: Heltai, 1980.) 299. p.; : Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok. Bp., 1994. 16. p.

[2] Debrecenben tanult 1607-től; majd Váradon lett rektor. Szenci Molnár megörökítette naplójában, hogy mikor Váradon járt 1615-ben, a déli istentiszteleten Miklósvári Tamás praedikálott. Ld. még: Heltai, 1980. 302 p. Téziseinek egy kódexlapba kötött példánya Ceglédi Szabó Pálé volt, Kismarton 15289(1); Vö. Szelestei N[agy] László: Ceglédi Szabó Pál dunántúli református püspök könyvtárának kötetei. In: Bálint István János (szerk.): Adalékok a 16-20. századi magyar művelődés történetéhez. Bp., 1987. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai. Új sorozat, 2.) 97-128. p. (továbbiakban: Szelestei, 1987.)

[3] Társainál idősebbnek gondoljuk, hisz Debrecenben 1601-től tanult; és mint tehetősebb nagyszombati család sarja, valószínűleg nem is lett soha prédikátor. Heltai, 1980. 246., 307. p. Hozzátartozója lehetett az az Óvári János, akit Szenci Molnár felsorol a Calvin Institutiojának kiadására gyűjtögetők között. RMNy 1308 Mmmmmmmmm3a.

[4] De causa efficiente peccati. Heltai, 1980. 247., 269. p. Többek között az akkor Komjátiban lelkészkedő Suri Orvos Mihálynak szóló ajánlással jelent meg. A másik két köszöntő vers írója Suri Orvos Pál, Mihály testvére, és a föntebb említett Szentgyörgyi Nagy Bálint.

[5] RMK III. 1123 – Kismartonban 15289(10), vö. Szelestei, 1987. 108. p.

[6] RMNy 1343.

[7] Jegyzéküket ld. Szelestei, 1987. passim.

[8] RMK III. 1125 – Kismartonban 15289(6) Ceglédy Szabó Pálé volt, vö. Szelestei, 1987. 107. p.

[9] De ecclesia Dei. RMK III. 6089

[10] 15289(9) vö. Szelestei, 1987. 107. p.

[11] A kötet raktári jelzete a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtárban (1860 óta) E 356. – Tartalma: [1] Apocalypsis Apocalypseos. Id est, Apocalypsis D. Iohannis. Praefigitur Synopsis universalis & refutatio Rob. Bellarmini de Antichristo libro tertio de Romano Pontifice, ad finem capitis decimi septimi insertur. Per Thomam Brithmannum Anglum… In Bibliopolio Commeliano M. DC. XII. A–Z, Aa–Zz, Aaa–Hhh7+1= [12], 1 tábla, 415 fol. [2] Francisdi Iunii Biturigensis Analytica expositio secundum Matthaeum et Marcum evangelistas nunc primum publicata. In bibliopolio Commeliano. M DC XXII. A–I, K6 =155 pag.

[12] Itt is megköszönöm Dienes Dénesnek, hogy az olvasat pontosításában és az adat tisztázásában segített.

[13] Vö. Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diákjai, 1617–1777. Sárospatak, 1998.

[14] Heltai, 1980. 310. p. A (Bethlen Gáborra utaló) református fejedelmi erényekről írott Királyoknak tüköre című munkájához (RMNy 1347) Szenci Molnár Albert Kassán, 1625. december 6-án írt köszöntő verset.

[15] De elementis in genere. Elnök: Nikolaus Matthiadis Bachendorf. RMK III. 1195.

[16] Dictionary of National Biblography. VI. London, 1886. 339.

[17] Partiumi könyvházak, 1623-1730. Bp.-Szeged, 1988. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 14.) (továbbiakban: Partiumi könyvesházak, 1988.) 33., 63., 83. p.

[18] Kismartonban 1532(1) és 1532(2), vö. Szelestei, 1987. 105-106. p. Mindkettő ma is megvan Debrecenben.

[19] Vö. Partiumi könyvesházak, 1988. 190., 203., 257., 277., 290. p. – A kötet elején szintén olvasható C.4.8. raktári jelzet körülbelül 1740–1750 között volt használatos Debrecenben. A kötet gerincén Commentari9 Bricthmanni in Apocalypsin & kéziratos megjelölés olvasható, tehát a Junius munkáját elfeledték feltüntetni. Ezért nem bizonyos, hogy elkülöníthető-e a többi példánytól, amelyhez más munka nem volt hozzákötve. Másrészt azonban a föntebb megemlített 17. századi tékajelzetek közül egyik sem található a kötetben, tehát ez a példány semmiképpen nem azonosítható azokkal. E kötet hátsó tábláján van még három további tékajelzet 1750–1860. közötti időből. Brightman munkáiból mai napig megvan Debrecenben az Apocalypsis magyarázatának első kiadása (1609), valamint a Dániel és az Énekek éneke magyarázata is, amelyek közül az előző jegyzetben megemlítettem Ceglédi Szabó Pál Kismartonba került példányait. Ezekkel itt most nem foglalkozom.

[20] Thury Etele: Iskolatörténeti adattár. Pápa, 1909. II. Felsőbb tanulmányainak egyik részét bizonnyal elvégezhette valahol korábban, ha mindössze két esztendőt kellett tanulnia, és már – mintegy végzettként – széniorrá és „tanársegéddé” választották (a collaborator tisztség Debrecenben csak a 16. században és a 17. század elején létezett, olyasféle lehetett, mint a későbbi docens).

[21] Michael Orfo [! = Orvos], Surius, beiratkozott 1599. április 1-én 34. sorszámmal. Toepke op. cit. 201. 559. Vö. még: Szenci Molnár Albert válogatott művei. Bp., 1976. passim.

[22] Kismarton vö. Szelestei, 1987.

[23] Vö. Jankovics József – Nyerges Judit (sajtó alá rend.): Vörösmarti Mihály kálvinista predikátor megtérése históriája. Bp., 1992.

[24] RMNy 1236. Vö. az említett irodalmat, valamint: Vásárhelyi Judit: Eszmei áramlatok és politika Szenci Molnár Albert életművében. Bp., 1985. (Humanizmus és reformáció. 12.)

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,