Vissza a tartalomjegyzékhez

2. évfolyam 1. szám
A. D.
MMI

Fekete Csaba:
Fundata est in 1537?
Egy 18. századi omniarium tanúsága
Készült az OTKA T 029146 pályázat támogatásával

Készült az OTKA T 029146 pályázat támogatásával. Nyelvi és művelődéstörténeti adattár. 11.

 

Hírmondó is alig maradt Debrecen város régi okmányaiból a török idők, a gyakori tüzek, végül az 1705-ben dúlópusztító császáriak elvonulása után. Eltűntek a korai iratok a város levéltárából, a Református Kollégiumból is elvándorolt a hajdani coetus–láda. Ezért nem szemléltethetjük világosan, hogy miként vált Debrecenben a ferencesek városi iskolája (schola externa) a protestantizmus (majd annak helvét ága) befogadására alkalmas intézménnyé, s hogyan működött a reformáció századának harmincas-negyvenes éveiben. Becses alkalom tehát, ha valamivel pontosabb kép megrajzolásával biztatnak egészen véletlenül felbukkanó aprócska adalékok.

Kérdőjellel illette az „alapítási” évet (1538?) Zsigmond Ferenc a Debreceni Református Kollégium történetéről írott munkájának címlapján. Nála a reformáció századára vonatkozó korábbi vélemények foglalata megtalálható, és sokat igazított a Nagy Sándor – elég sok anyaga és úttörő volta ellenére inkább népszerűsítő, mintsem tudományos – könyvei által formált képen: „Debrecen 1536-ban új földesurat kapott. Enyingi Török Bálintot, akinek német származású és protestáns hajlandóságú nő, Pemfflinger Katalin volt a felesége. Másik birtokán, Pápán, a Török-házaspár már korábban is pártfogója lett a protestantizmusnak, noha a régi egyháztól sem szakadt el... szinte bizonyosra vehető, hogy a városi iskolát mindjárt a földesúrváltozás megtörténte után, a földesuraság csendes pártfogása alatt, a református lakosság vette birtokába és alakította át a maga igényei szerint.”[1]

Ilyesféle, közvetett és feltételes módú az akkori időkről való ismereteink nagyobb része. Amennyire lehet, ezek alapján tisztázta Herpay Gábor a középkori és reformált vallású iskola kapcsolatát.[2] Többet szinte azóta sem tudunk. Enyingi Török Bálint vagy 1536-ban, az év vége táján, vagy legkésőbb 1537. tavaszán költözhetett Debrecenbe, mert a várost már birtokolta, tehát, és ha szabadna beszélnünk a szó szoros értelmében iskolaalapításról (okmánnyal, kiváltságokkal), az ugyanebben az esztendőben megtörténhetett volna, amikor Debrecenbe telepedett.

Úgy tűnik föl az alább idézett sorokból, hogy a 18. században esetleg többet és igencsak másként tudhattak iskoláinkról, ezek sorában a debreceni és a sárospataki kollégiumról. Az idősebb Széplaki T. Pál több nyomtatott és kéziratos források alapján összeírott jegyzetes könyve egy néhány soros, de figyelemre méltó áttekintést tartalmaz a hazai iskolákról, s alapításukról. Sorban Nagyszombat, Nagyszeben, Nagyvárad, Debrecen, Kolozsvár, Gyulafehérvár főiskoláit említi.

 

Hazai református kollégiumaink „alapítása”

 

NB. Schola Nagy Szombatiensis in initiis undecim seculi a S. Stephano Rege e(st) fundata, cujus privilegiis hodie e(ni)m gaudet(ur).

Coronensis Schola in Transilvania per Honterum fundata e(st) a(nn)o 1530. A(nn)o 1532 Varadina per Emericum Czibak, quae floruit per 130 a(nno)s ad t(e)mp(o)ra Georgii I. Rakoczi. Valentinus Török Debreczinum connuerat, atq(ue) idem ibidem Scholam fundavit 1537. Claudiopolitana fundata e(st) per Stephanum Bocskai anno 1605. aucta et restituta per Dionysium Banfi a(nn)o 1670. Albensis a(nn)o 1627. In Academiam conueri voluit per Gabrielem Bethlen eiusdem p(ro)fessoribus Alstedio, Bisterfeldio, Crispino et Piscatore Enyedina per Catherinam Brandenburgium anno 1670.[3]

 

A jegyezgető, azaz idősebb Széplaki T. Pál (circiter 1720–post 1790) életét csak nagy vonalakban ismerjük. Zemplénből származott, Erdőbényén volt rektor pataki diákoskodása után, majd Losonc (1762-1785), azután Drégelypalánk lelkésze (1785-1789), közben mindvégig (tehát 1762-1788 között) esperesi tisztséget viselt.[4]

Kéziratának hivatkozásai között ezen a ponton nem találunk megnevezett nyomtatott vagy más forrást. Ma már ismeretlen feljegyzésekre gondolhatunk (pl. Debreceni Ember Pál itthon kézírásban, és kiegészítésekkel terjedt munkájára), de lehet, hogy idősebbekkel társalkodó diákként találkozott ilyen vélekedéssel, összegezte ismereteit, s megőrizte későbbi időkre. A felvilágosodás századában a reformátusok kíméletlen leszámolási kísérletekkel szembesültek, beleértve a protestáns iskolák megszüntetését. Szükség volt tehát arra, hogy már diák korábban gyűjtögesse minden leendő prédikátor a hitvitázó, egyháztörténeti, egyházjogi, iskolatörténeti adatokat, érveket, forrásokat.[5]

A kézirat eme részletének hitelességét csak közvetve vethetjük alá történetkritikai vizsgálatnak, mert nem olyan megnevezett forrásból ered, amelyet mostantól fogva kész örömmel érvényesíthetnénk a továbbkutatásban. Írásba foglalt értesülései nem mind lehetnek egészen pontosak mostani megítélésünk szerint. Így példának okáért Honterus 1530-ban még a krakkói egyetem hallgatója, csak később, 1533-ban tért haza Brassóba, „alapításra” ekkor kerülhetett volna sor, ha nem lett volna szülőhelyén iskola; állítólagos tíz évvel később megjelentetett iskolai szabályzatát (Constitutio scholae coronensis, 1543), ma már bizonytalanság és jogos kétség övezi.[6] Ellenben Alsted és Bisterfeld mellett a Johannes Crispin[7] (1616–1655) emlegetése nem éppen gyakori a hazai irodalomban. Ez az Olmützből származó morvaországi német diák előbb tanítványa volt Bisterfeldnek, majd a gyulafehérvári kollégium első rektoraként működött Apáczai Csere János idejében.[8] Széplaki, honnan honnan nem, de valamiképpen tudott róla. Váraddal kapcsolatos megjegyzése szintén föltűnik. A bihari főnemes család legnevesebb, papi rendbe lépett, de valójában katonáskodó, Mohácsnál is vitézkedő sarja Cibak Imre Kolozsmonostor apátságát kapta meg 1526-ban, majd Budáról János király az ő seregének védelmében vonult Váradra 1530-ban, de hogy aztán megöletése (1534) előtt két esztendővel hogyan járult hozzá Várad iskolájának fundálásához, azt mi sem tudhatjuk jobban, mint Széplaki Pál. Gyulafehérvár akadémiájának terve Apáczai miatt sokkal ismeretesebb.

A kéziratos kötet 1737-1742-ben keletkezett, bizonnyal Sárospatakon. Jegyzetek, kivonatok, s beszédmásolatok gyűjteménye. Az első levél alján találjuk ezt: „Descripta per me Paulum T. Széplaki, Anno multum lugubri et contagioso 1740.”[9]

Az 1739–1741 években országos pestisvész dühöngött. Debrecenben ekkor kezdte meg Maróthi György egy maga házánál szerezett hármóniás éneklő körben megismertetni néhány választott diákját a Goudimel-féle többszólamú zsoltározással. (Ezt a kezdeményezést speciálkollégium féle, prealectio privata gyanánt, és nem a collatio keretei között, legkevésbé diákegyesület alapításaként értelmezhetjük.) A protestáns iskolák működésére sokban hatott a pusztító járvány, a tömeges temetési szolgálatok, a peregrinálás korlátozása, és helyenként az iskolai oktatás szüneteltetése miatt.[10] Természetesen a szorgalmas diákok tanulmányaik kiegészítésére is felhasználták az időt, Széplaki is így tett.

A kötet egyik imádsága végére ezt jegyezte: Descripta per me Paulum Széplaki Anno 1741. die 8. Januarii, recitabitur ab Humanissimo Domino Paulo Szilágyi in Schola RSzombatiensi eodem mense.[11] Ebből belföldi peregrinációra gondolhatunk. Nem mondja ki egyértelműen a keltezés után, hogy ő járt Rimaszombatban, sem azt, ami szintén lehetséges, hogy az ő diákja volt az a Szilágyi Pál, aki elkérte imádságát, és rimaszombati rektorként használta. A protestáns iskolák mindennapjaihoz hozzá tartozott a távoli vidékekkel és fiókiskolákban tevékenykedőkkel való kapcsolat, és ez ismeretek meg könyvek áramlásával és cseréjével járt.

 

Patak és Debrecen „alapítási” évszáma

Pataki diákként Széplaki a város reformációjára, illetve a pataki skóla alapítására vonatkozó nézeteit és ismereteit így összegzi:

 

Nec Patria n(ost)ra misera o(mn)i decore litterar(um) destituta mansit(ur) circa a(nnu)m 1520 enim acceptata Ref(ormatio)nis doctrina ab oppidis praecipuis, Ujhely, S(aros) Patak, Pápa, Debretzen, Erdöd cet(era) p(ro)xime sub sequenti A(nn)o 1554 Schola Patakina e(ni)m sub illustri Heroe Petro Perenyi fundata est, subsuidiariam operam p(er)transib(us) illi viris Egregios Steph(anus) Kopacsi Pastor Patak(iensis) et Mich(ael) Siklosi Past(or) Ujhely(iensis) continuata eodem incrementata e(st) sub eius filio Gabriele Perényi reduce ex clade Mohacs, qui circa A(nnu)m 1560 primum Professorem Vitium Belsaratium adduxit, necnon se tendoris consecuta e(st) sub comite Georg(ius) I. Rakoczi ab Anno 1636, adeo ut de exteris etiam oris Polonia Suecia agminatim huc facerent accursum”[12]

 

Széplaki kéziratában a pataki „alapítás” évszáma javított. Sötét tintával átírta, talán az 1555. évi erdődi zsinatra is gondolt, vagy másként akarta előbb megfogalmazni a mondatot, mert a Balsaráti (Bassarági) Titus János (1529-1575) tanárságát is utólag toldotta be # jellel, aki 1560-ban lett Perényi Gábor udvari orvosa. Eredetileg 1524, tehát a mohácsi vész előtti évszám szerepelt a kéziratban, és ez az 1502-ben született Perényi Péterrel kapcsolatban nem lehetett egészen helyénvaló (noha tizenhét évesen már temesi kapitány, majd abaúji főispán lett), akár forrásaiból, akár a köztudatból származott valamilyen eseményre vagy hiedelemre utalt volna az évszámmal. Bizonytalan az is, hogy ez az iskolaalapítás évét jelentette volna, azért, mert nem 1549-re javította (ez az év a megemlített Kopácsi István lelkészi és tanári működésének kezdete Patakon), amely évszám későbbi időben helyenként olvasható, hanem csak az évtizedet helyesbítette a kéziratban, s így alakult ki az átjavítás után az új évszám: 1554.

Egy pataki diák ismeretlen forrásai sorában természetesen itt gondolhatunk az ifjabb Csécsi János féle Registrum Historicum hatására, akár olvasás, akár hallomás útján terjedtek az abban foglaltak, ahol szintén megvan ez az évszám, helyesbítve az 1531-et, vagy inkább utólagos bepótlással „egy későbbi elbizonytalanodás következtében történt” – amint ezt Barcza József értelmezte.[13] Az 1554-et pedig a korábban alacsonyabb szintű iskola kollégiummá alakulásának éveként is tekinthetjük. (Vélhetően már Széplaki T. Pál sem sokat érzékelt abból a hosszú folyamatból, ezt Barcza József okkal hangsúlyozta, amelynek több nemzedéken át módosuló szellemi árnyalatai kibontakoztak a katolikus reformációtól a reformáció ágainak szétválásáig, és amelyek a protestáns iskolákat meghatározták.)

Ha nem fogadjuk vagy fogadhatjuk el helyesnek az évszámot, akkor is kortörténeti adalék, hogy a 18. század közepén a pataki diákság tudatában még nem rögzült egyértelműen a későbben ismeretes „alapítási” év, tehát a Szombati János korának felfogása. A manapság (hagyományosan) ismételt, (vagy kétségtelennek vallott) 1531. év egyáltalán nem található meg Széplaki kéziratában.

Apróbb bizonytalanságok és vázlatos áttekintés volta ellenére annál érdekesebb, hogy ez a kéziratos munka másutt nem ismeretes évszámot tartalmaz a testvérkollégium alapításáról, bár azt sem fogadhatjuk kritikátlanul. Ha a vélekedés széleskörű vagy csak a tájékozottakra terjedő voltát nincs is módunk eldönteni, magában az is szemet szúr, hogy Perényi szerepe mellett a Török Bálintét ilyen egyértelműen rögzíti, és csak Debrecenhez kapcsolja, Pápát bár említi, a két évtizeddel későbbi dunántúli esperes Széplaki semmivel nem utal az Enyingi Török család és Pápa reformálódásának összefonódására. Ez egyben azt a gyanút erősíti, hogy nem olyan (nyomtatott?) forrás áll vélekedése hátterében, amelyből Pápa és reformációja és Török Bálint kapcsolódását ismerhette meg.

Korlátoz bennünket mindezek után a kézirat jellege. Az, hogy itt néhány lapon kijegyzések, emlékeztetők összemásolása van a kezünkben, nem valamely egyháztörténeti szakkönyv kivonata, vagy előadás nyomán készült dictatum; de a megemlített városokhoz kötődő folyamat spontán összegzéséből jogos arra következtetnünk, hogy hasonló köztudat élhetett számos diáknemzedékben. Azokban is, akik nem olvashatták például Szenci Molnár vagy Pápai Páriz munkáit, ahol részletesebb adatokat, vagy árnyaltabb előadást találhattak volna a hazai reformáció terjedéséről.

Az idézett adatok nem származnak Széplaki megnevezett forrásaiból, melyeket a kötetben többfelé találunk, ilyen például a Szenci Molnár Albert idősebb kortársa, Wilhelm Zepper (1550–1607) herborni prédikátor akkoriban sokat forgatott munkája,[14] vagy Bod Péter még kéziratban volt egyháztörténete. Azt kell azonban vélnünk, hogy a korabeli állítás mögött nem csak hiedelmek vagy meggyőződések voltak, hanem oly adalékok is, amelyeket mi már nem ismerhetünk. Az egyes iskolatörténeti körülményeket belülről ismerő továbbkutatóknak remélhetőleg lesz hozzáfűznivalója a föntebb idézett sorokhoz. Sárospatak „alapítása” körül volt már vita,[15] s ha túlzás volna is az iskolatörténet eme korát egyszerűen a középkor folytatásának gondolnunk, az árnyalt újrarajzolás elkerülhetetlen. A közvéleményben a jól megjegyezhető és könnyen emlegethető pontos keltezés helyett más képet kellene elültetnie a szaktudománynak az egyházi sajtó lapjain és az emlékezések szólamaiban, ám a reformáció összetett és átmeneti folyamatának érzékeltetése az új szemléletű egyháztörténetírásnak még nem eléggé megoldott kérdése, napjaink populáris .

Fenntartással és megszorítással is illő tehát számon tartanunk az idősebbik Széplaki T. Pál vélekedését, mint historiográfiai adalékot. Más korábbi vagy egykorú munkában sehol nem bukkant föl eleddig Sárospatakkal kapcsolatban az 1554, valamint az 1537. év a Debreceni Református Kollégium „alapítási” éveként.

 

 

JEGYZETEK

 



[1] Zsigmond Ferenc: A Debreceni Református Kollégium története. 1538(?)–1938. Debrecen, 1937. 10-11. p.

[2] Herpay Gábor: A debreczeni református Ispotály története, 1529-1929. Debrecen, 1929. 18. skk. p.

[3] „Annotationes quaedam de Scholarum necessitate origine et progressu.” ff. [75a–77a] Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár, Kézirattár, R 335. Az idézet a f. [77.] alján olvasható. A fejezetcím Apáczaira emlékeztet, bár maga a kézirat nem tartalmazza annak semmi bizonyítékát, hogy Széplaki felhasználta Apáczait, de joggal feltételezhetjük, hogy ismerte.

[4] Bázeli beiratkozása egy évvel többek – pl. Hatvani István – után 1747-ben: „…die 27. octobris. Paulus Széplaki Hungarus ex superiore Hungariae, comitatu Zempleniensi.” Sárospataki Lapok, 1860. 159. p. Vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. köt. Bp., 1913. 794-795. p. (az 1772-es évszám Szinnyeinél sajtóiba!). Zoványi nem említi életrajzát, hisz nyomtatásban (a Petrik-bibliográfia szerint) mindössze egyetlen halotti beszéde ismeretes, de a neve szerepel a drégelypalánki esperesek sorában. Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. 158. p. – Széplaki nevének középső, T. eleme a kézirat idézett helyén, és másutt is fölbukkan, a szakirodalom nem említi.

[5] A szakkönyvek gyűjtése mellett akkoriban még a kéziratos jegyzetelés elkerülhetetlen, és az ismeretszerzés sokkal értékesebb eszköz volt, mint egy évszázaddal később.

[6] Csak 17. századi kiadása bizonyos, amely már későbbi átdolgozás szövegét őrzi. Vö. [………] (továbbiakban: RMNy.) App. 10. p.

[7] Kérdőjellel Crispurinus névalakot is közöl, forrásra nem hivatkozik: Bán Imre: Apáczai Csere János. Bp., 1958. (Irodalomtörténeti könyvtár. 2.) 395. p.

[8] Herepei János: [………] Adattár... II. 531–535. p.

[9] Hibás átkötés miatt, amely az 1950-es években készült, rossz helyre soroltak több kiszakadt lapot, ezért az idézet ma a [6.] levélen van. Ha volt a gyűjtelékes kötetnek közös címlapja, az is odaveszett. – Széplakinak egyébiránt 14 kötetnyi prédikációja volt, hiányosan megmaradt sorozatát szintén a Kollégiumi Nagykönyvtár őrzi, a szerző azonos nevű fiának ajándékaként, aki az első önálló jogi tanszéken működött.

[10] Ld. részletezve: Tóth Béla: Maróthi György az 1739–42. évi debreceni pestisről. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1972. Debrecen, 1974.; Uő: Maróthi György. Debrecen, 1994. 202–203. p. (további irodalommal).

[11] f. [95a].

[12] f. [95a]. – a korábban idézett szakasz bevezetéseként.

[13] Barcza József: [………] In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, III. Bp., 1984. 134. p. – Ld. még alább a 15. jegyzetet.

[14] Politia ecclesiastica sive forma ac ratio administrandi et gubernandi regni Christi, quod est ecclesia in terris. Herborn, 1595. (2. kiadása: 1607, harmadik 1714, ugyanott). Megjelent németül is (Tractatus von der christlichen Disziplin oder Kirchen-Zucht... Herborn, 1596.) Szenci Molnár Albert egyik munkája által is hatott hazánkra, mert a szótárához illesztett Syllecta scholastica (RMNy 1239 [4.]) második része: De scholis vernaculis, item quae ad uberiorem ingeniis cultum comparandum faciunt. Ex Politia eccl. Wilhelmi Zepperi. – E munkát méltatta: Nagy Barna: [………] In: Tanulmányok és okmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből a négyszázéves jubileum alkalmával. Bp., 1965. (Studia et Acta Ecclesiastica I.) 48–49. p.

[15] Szűcs Jenő: Sárospatak reformációjának kezdetei. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, II. Bp., 1983.; Barcza József: Szempontok és adalékok a protestáns iskolázás kezdeteihez Sárospatakon. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, III. Bp., 1984. 127-141. p.; Szűcs Jenő: Még egyszer a sárospataki protestáns iskola kezdeteiről. Az 1531. évszám eredete. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, III. Bp., 1984. 142-164. p.; Barcza József: Még egyszer a protestáns iskolázás kezdeteihez Sárospatakon. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, IV–V. Bp., 1986. 107-115. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,