11. évfolyam 3.
szám |
Kacsinkó Adrián
Gábor: Csereháti ruszin emlékek |
Vallásukat tekintve a ruszinok többsége görög katolikus.
Őseik Közép-Európában, a római és bizánci (görög) rítusúak érintkezési
területén, az 1595. évi lengyelországi breszti unió, majd hazánkban az ungvári
unió révén 1646-ban csatlakoztak Rómához. Ettől kezdve Magyarországon is
létrejött az unitus, azaz görög katolikus egyház, Ungvár után Munkács
központtal.[1] Görög rítusú egyházközségek a
Csereháton már a 15. illetve a 17. században is kialakultak. Gadnán Lucskay
Mihály ruszin történetírására hivatkozva már a 15. században is létezett,[2]
Viszlón 1620-ban, Baktakéken pedig 1680-ban. Rakacán 1619-ben, Tornabarakonyban
1648-ban, Abodon pedig 1694-ben alapították az egyházközségeket.[3]
Ezek a települések – Abod és Rakaca kivételével – 1715-re már elnéptelenedtek. Az 1711. évi szatmári béke után a
beköltöző ruszin telepesek is gyarapították Cserehát lakosságát. A görög rítusú
új telepesek számos faluban saját vagyonukból illetve földbirtokosaik
segítségével építették fel a fából készült templomokat. Abaújszolnokon a
tölgyfából készült templom az 1700-as évek elején épült, majd 1758-ban
újraépítették.[4]
Abodon pedig 1710-ben készült el az istentiszteleti hely.[5]
Rakacán az 1500-as években a dombon álló, lerombolt vár helyére 1720–1721-ben
kövekkel építették a templomot a korábbi fakápolna helyén. Az erődfallal
körülvett kőtemplom környékén, azaz védett helyen választották ki a görög
katolikus hívők a temetőjük helyét. Homrogdon 1775-től létezett a fatemplom.[6] Az 1741. évi munkácsi görög
katolikus egyházmegye lelkészségeinek összeírása szerint a Csereháton csak
Rakaca település rendelkezett kőtemplommal. Abodon, Gadnán, Garadnán, Kányban,
Kéken (Baktakék), Szolnokon (Abaújszolnok), Vadászon (Felsővadász) és Viszlón
pedig fából készített templomok voltak. Abodon, Rakacán és Viszlón a hívek
minden évben szántottak-vetettek és ebből a jövedelemből a helyi
egyházközségnek is juttattak. Minden egyházközségben a parókus mellett kántor
is szolgált. A kántorok a parókusok jövedelmének egyharmadából éltek.[7]
1747-ben Rakacán kőtemplomot, Abodon omladozó fatemplomot, Garadnán közepes
fatemplomot, Felsővadászon, Gadnán, Kicsen (Kék, ma Baktakék), Szolnokon
(Abaújszolnok) fatemplomot és Kányban, Viszlón pedig rossz fatemplomot írtak
össze.[8] Abod, Rakaca és Tornabarakony után
a többi faluban csak a 18. század második felében alapítottak egyházközségeket:
Felsővadász (1750),[9]
Irota (1757), Garadna (1758), Viszló (1761), Baktakék (1780), Homrogd (1783),
Gadna (1788), Kány (1788) és a 19. század elején Abaújszolnok (1828).[10]
Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában kétféle
görög rítusú vallási elnevezést találunk: „Graeci ritus”, görög rítust
másképpen görög keletit és „Graeci ritus unit.”, egyesült görög rítust, vagyis
görög katolikust. Szólnok (Abaújszolnok), Gadna, Kétty (Baktakék), Kanny (Kány)
településeken görög rítusú parókiák léteztek. Irotán és Rakacán görög
katolikus, Abodon pedig emellett a református parókiát is feltüntették. Ebből
kitűnik, hogy 1773-ban még léteztek a nem egyesült görög rítusú, azaz görög
keleti egyházközségek. A fent említett településeken „slavonica”, azaz szláv
nyelven folyt a prédikálás.[11] Az 1720–21-ben épült rakacai
kőtemplom után másutt jóval később emeltek szilárdabb épületeket a fatemplomok
helyett: 1761-ben majd 1830-ban Viszlón, 1775 körül Abodon, 1779-ben majd
1820-ban Szárazkéken (Baktakék), 1787-ben Kányban, 1808-ban Garadnán, 1816-ban
Gadnán, 1832-ben Homrogdon, 1846-ban Irotán (előtte 3 fatemploma is volt),
1870-ben Tornabarakonyban, 1895-ben Abaújszolnokon.[12]
Felsővadászon 1860-ban egy nagy szélvihar használhatatlanná tette a
fatemplomot, amelynek letört keresztjét a völgyben az ún. „Nagysor” végén
találták meg. A hívők 1863-tól – a rakacai bányából való kövekkel – egy éven át
buzgón építették és végül 1864. szeptember 8-án fel is szentelték az új
templomot.[13]
A régi templom romjai a korábbi görög katolikus temetőben találhatók.[14]
Irotán a mai templomtól délre fekvő dombon feküdt az előző templom, melynek
romjai ma is láthatóak.[15]
Rakacán a jelenlegi templom 1920–21-ben épült és a bejárat feletti boltíven
látható a régi templomból való ó- szláv nyelvű feliratos kőtábla.[16] A Csereháton ma már nem léteznek
fából készült templomok, de Myskovszky Viktor 1876–77. évi rajzain még
láthatjuk Abaújszolnok 1758-ben épült fatemplomát. Ez a faépület az ún.
nyugati-lemkó csoportjába tartozott és a legközelebbi kortársait ma is
megtalálhatjuk a ruszinlakta Felvidéken: Semetkovce (1752), Ladomírová (1752),
Nova Sedlica (1754), Korejovce (1761), Jedlinka (1763), és Kárpátalján:
Szelestovo, Medvegyivci, Obava, Ploszkoje.[17]
Hazánkban az egyetlen fennmaradt mándoki görög katolikus fatemplom a
szentendrei Skanzenben található, az egyik dombon, berendezett állapotban. Ezt
a Szabolcs megyei Mándokra települt ruszinok tölgyfa boronákból és fenyőfa
zsindellyel építették 1670-ben. Ehhez hasonlókat találhatunk Priszlip
(Kárpátalja) és Poiana (Észak-Erdély) településeken is.[18] A csereháti hajdani ruszin
falvakban a templomokon kívül büszkélkedhetnek még látványos ikonosztázokkal
is. Felsővadász 1884-ben kapott Ungváron készült, barokk fafaragású szláv
ikonokat. „Az ikonosztázion egyedülálló abban, hogy a főpapi ruhába öltözött
Krisztus és a kereszt képe között ez az idézet található ószlávul: »A te
kereszted előtt leborulunk Urunk és a te szent feltámadásodat dicsőítjük.« A képállvány
egy másik érdekessége, hogy mindkét oldalajtó hiányzik róla.”[19]
Abodon és Baktakéken is láthatók ehhez hasonló, csodálatra méltó 17-18.
századi, galíciai eredetű ikonok, amelyek a korábbi fatemplomokból származnak.[20]
A rakacai (1720-1920) fatemplomból származó ikonosztáz és miseruha a miskolci
Herman Ottó Múzeum kiállítási anyagában található. A kányi templomban lévő régi
ikonok szláv feliratúak. A ruszin vonatkozású csereháti
falvakban és annak útszélein ma is található különféle anyagokból készült orosz
illetve kettős kereszt, amelyeken a megfeszített Jézust ábrázolják. Abod,
Debréte, Kány, Selyeb, Tornabarakony és Viszló helységek címerében látható az
„orosz kereszt” is, amely elárulja ruszin eredetét. Rakaca, Alsógagy,
Abaújszolnok és Baktakék ruszinok lakta „elhagyott” házai, ahol most romák
laknak, mind 1890-1950 között épültek. A kontyolt tetejű, füstlyukas,
deszkaoromzatú tornácos házak, amelyekben a fából, vályogból vagy téglából
készített füstlyuk deszkaborításánál illetve az utcára néző házfalánál is
látható a lakó görög katolikus vallási hovatartozásának jelölésére szolgáló
orosz kereszt, kettős kereszt és orosz kettős kereszt. Ezek más helységekben is
fellelhetőek. Az egyházi görög katolikus
anyakönyvek nemcsak ruszin családnevekről emlékeznek, hanem cirill írásról is,
például a rakacai 1777 és 1786, az
irotai 1783 és 1786 között. A cirill betűs ábécé a 9. századtól az óegyházi
szláv nyelvből származott, és a keleti szlávok mellett a ruszinok ma is
használják ezt az írást. Nem is beszélve a messziről származó, 18-19. századi
egyházi szláv nyelvű liturgikus könyvszükségletükről is, amelyek az
egyházközségekben mutatkoztak. A ruszin eredetű görög katolikus
templomok általában a környező tájjal a faluban, a dombon vagy hegyoldalban
állnak, ahol emlékeztetnek a ruszinlakta felvidéki és kárpátaljai tájakra. Képek 1.)
Az
abaújszolnoki fatemplom (Kárpáti,
1999. 680. p.) 2.)
A
mándoki fatemplom (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 1999.) 3.)
Ikonosztáz
(Abod) (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.) 4.)
Ikonosztáz
(Baktakék) (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.) 5.)
orosz
kereszt 6.) kettős
orosz kereszt 7.) kettős
kereszt 8.)
Deszkaoromzatú
ház, Viszló (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.) 9.)
Kontyolt
tető, Irota (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2007.) 10.)
A
házfalra jelölő kettős kereszt, Rakaca (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.) Jegyzetek [1] Hattinger
Klebaskó Gábor: Magyarországi ruszinok. Bp., 1998. 5. p. [2] Sasvári
László: Ruszin hagyományok görögkatolikusságunk néprajzában. Bp., 1996.
(továbbiakban: Sasvári, 1996.) 29.
p. [3] Sasvári
László: Ortodoxok és görög katolikusok együttélése Észak-Magyarországon
a 18–19. században. In: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon.
Szerk.: Kunt Ernő – Szabadfalvi József –
Viga Gyula. Miskolc, 1984. (továbbiakban: Sasvári, 1984.) 156. p.; Sasvári,
1996. 14-29. p. [4] Kárpáti
László: Az egykori abaújszolnoki görög katolikus fatemplom Myskovszky
Viktor rajzain és az egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján (1876, 1877). In: A
Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XXXVII. Szerk.: Veres
László – Viga Gyula. Miskolc, 1999. (továbbiakban: Kárpáti, 1999.) 681. p. [5] Sasvári,
1984. 156. p. [6] Sasvári,
1996. 27-30. p.; Vö. A Cserehát turistakalauza. Szerk.: Rakaczky István. Miskolc, 1998. 270. p. [7] Udvari
István: A munkácsi görög katolikus egyházmegye lelkészségeinek 1741. évi
összeírása (Csereháti és zempléni esperesi kerületek). In: A Herman Ottó Múzeum
Évkönyve. XXXVII. Szerk.: Veres László,
Viga Gyula. Miskolc, 1999. 538. p. [8] Ember
Győző: A munkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek 1747. évi
összeírása. In: Regnum. Egyháztörténeti évkönyv, 1944-46. VI. köt. Bp., 1947.
102-103. p. [9] Kisfalusi
János: A szép Cserehát. H.n., 2002. (továbbiakban: Kisfalusi, 2002.) 29-34. p. [10] Sasvári,
1984. 155-156. p. [11] Király
Péter: A nyelvkeveredés. A magyarországi szláv nyelvjárások tanulságai.
Nyíregyháza, 2001. 12-13. p. [12] Sasvári,
1996. 27-29. p.; Sasvári, 1984.
155-156. p. [13] Kisfalusi,
2002. 29-34. p. [14] Sasvári,
1996. 29. p. [15] Kisfalusi,
2002. 47. p. [16] Sasvári,
1996. 27. p. [17] Kárpáti,
1999. 681. p. [18] Szentendre. Szabadtéri Néprajzi
Múzeum, II. Szerk.: Füzes Endre.
Bp., 1985. 2. p. [19] Kisfalusi,
2002. 29-34. p. [20] Kisfalusi,
2002. 11-16. p. | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |