TEMPlom

1. évfolyam 1. szám
A. D.
MM

Amikor a csalás is bocsánatos. (Választások Sajóvámoson 1949-ben

Kalászatok(*)

Amikor a csalás is bocsánatos. (Választások Sajóvámoson 1949-ben)

(közli: Hajdú Imre)

Az 1949-es választások már a Magyar Függetlenségi Népfront (MFNF) felügyelete alatt zajlottak. A Magyar Kommunista Párt ekkorra már magába olvasztotta az 1947. évi országgyûlési választásokon gyengén szereplõ Szociáldemokrata Pártot (fúziójukból keletkezett 1948 tavaszán a Magyar Dolgozók Pártja), illetve felõrölte a többi úgynevezett demokratikus pártot (Nemzeti Parasztpárt, Független Kisgazdapárt) is. A függetlenség egyre kevésbé észrevehetõ látszatát fenntartandó, olyan társadalmi szervezeteket hoztak létre, mint az MFNF.

Annyi azonban bizonyos, hogy 1949-ben nem a választási ciklus lejárta miatt írtak ki ismét választásokat. A látszólagos egységbe tömörült társadalmi osztályok (munkásság - parasztság - értelmiség) együttmûködése szolgált ürügyül arra, hogy a kizárólagosságot hirdetõ kommunisták egyeduralma kiteljesedjen. Már a választási jelmondatok is ezt tükrözték: „Okultunk négy esztendõ áldatlan pártversengésébõl, nem engedjük megbontani dolgozó népünk egységét." „Nem vernek többé éket közénk a nagybirtokosok és nagytõkések, a külföldi imperialisták ügynökei!"(1)

Ettõl kezdve egészen 1990-ig a magyarországi választásokat a 96-98%-os részvételi arány és - sokszor kényszeredett - népünnepély jellemezte. Ez egyben azt is jelentette, hogy a választási szavazólapokon egy jelölt neve szerepelt. 1949-ben ráadásul az számított érvényes szavazatnak, amikor a szavazólapon semmilyen írásjel nem volt, tehát érintetlenül hagyták azt. Mindezek ellenére sok helyen elõfordult, hogy egy-egy településen a népfrontos jelölt ellen szavaztak. Így történt ez Borsod vármegyében Sajóládon és Tardon is.(2)

Alábbi jelentést szöveghûen közöljük, feloldva a központozás, valamint a nagy- és kisbetûk ellentmondásait, érintetlenül hagytuk azonban a tipikus szófordulatokat, és a kor jellegzetes kifejezéseit.



Dokumentum(3)



Magyar Dolgozók Pártja Járási Bizottsága

Miskolc Zsolcai kapu 7. Telefon 23-34.

MDP Borsodmegyei Bizottság Oktatási Osztály

Miskolc.

Jelentés.

A Sajóvámosi választásokkal kapcsolatosan.



Sajóvámos község egy jobboldali beállítottságú reakciós(4) község. Pártunknak 76 tagja van, ebbõl 40 fizetõ.

A választások elõtti idõkben többször kimentünk Sajóvámosra, hol vezetõségi értekezlet, hol népnevelõ értekezletet tartottunk. Közvetlen a választások elõtt, amikor kisgyûléseket és házi egyéni agitációt tartottunk, olyan nagy volt az érdeklõdés, hogy nekem már akkor is feltûnt, hogy ebben a községben ilyen nagy az érdeklõdés a Függetlenségi Népfront, illetve Pártunk iránt, mert biztosan tudtam, hogy ez nem valóság, ez csak egy klikk, amely félre akar vezetni bennünket.

A választások után a jelentésemben, amit a Megyebizottsághoz 3 példányban küldtem el, bõven foglalkoztam, hogy Sajóvámoson egy szervezett bandával van dolgunk, aki látszatot akar kelteni és félre akar vezetni bennünket. A választások napján a járási bizottság által kijelölt 10 községben ellenõrzésem alkalmával 11 óra 30 perckor érkeztem Sajóvámosra. Az I-es körzetbe mentem, amely a községházán volt. Alighogy ott tartózkodtam, a II. körzetbõl, amely a római katolikus iskolában volt, 11.40 perckor jelentették, hogy a II. szavazókörzetben megállt a szavazás, mert valaki a fülke feletti mennyezetet átfúrta és egy asszony észrevette és végig az utcán kiabálta, hogy „nem titkos a választás és õ nem fog szavazni." Természetesen ezt többen is hallották, és ez ürügy volt arra, hogy a többiek is elmaradtak a szavazástól. Én azonnal átmentem a II. szavazókörbe, és ott az udvarban, és kint az utcán is egy tömeg férfi csoportosult és szitkozódva kiabáltak és kívánták, hogy az illetõt, aki a mennyezetet megfúrta, azonnal kutassuk ki. Én bementem a szavazóhelyiségbe, ahol már ott találtam Solymár János rendõr századost, aki rendõri ellenõrzés útján volt, és már vizsgálta a mennyezeten levõ kifúrt lukat. Megállapította, hogy ez friss fúrás, de ezt csak nekem mondta súgva, hogy más ne hallja. Az iskolaudvarban összegyûlt férfiak közé mentem és mondtam nekik, hogy nincs semmi hiba, a fülkét arról a helyrõl az iskolának egy másik részébe helyeztük, bátran lehet szavazni, mert már a fülke teteje is le van takarva. Erre egy páran be is mentek és annak rendje módja szerint le is szavaztak.

Az esetrõl Solymár János bajtárs rendõri vonalon, én pedig pártvonalon jelentést tettem a miskolci járási választási irodának, ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy saját belátásomra intézkedjem. Akkor már a választás teljesen megállt. Ez kb. du. 3 óra tájban lehetett. Akkor elmentem a templom elõtt a jegyzõvel és a bíróval és 3 jó tekintélyes emberrel. Megvártuk, míg a róm. kat. templomból kijöttek, és ott rögtönöztünk egy népgyûlést. Egy órával késõbb ugyanezt tettem a ref. templom elõtt. Ugyancsak igénybe vettünk 70 elvtársat, népnevelõt és 10-es csoportbizalmikat, és házról-házra mentek, hogy aki még nem volt szavazni, azonnal jöjjön szavazni, mert mindenkinek saját érdeke, hogy leadja szavazatát. Erre meg is indult a szavazás, úgyhogy 6 óra 30 percre már alig volt a községben, aki nem adta le a szavazatát. Még egyszer megmozgattuk a nevelõgárdát, erre mindenki eljött és leszavazott.

Természetesen a fent említett körutamról én így lemaradtam, és a kocsit hazaküldtem Miskolcra. Csak éjjel 12 órakor jöttem azzal a kocsival, amely hozta az urnát.

Közben kivizsgáltam, hogy mi, és ki okozta a választás menetét. Megtudtam, hogy a mennyezet átfúrása a titkár beismerése szerint túlbuzgóságból történt. Azért fúrta át a mennyezetet Buckó elvtárs, hogy a nyíláson keresztül ki tudja lesni, hogy Szõke Nándor volt földbirtokos és a papok hová fognak szavazni. Erre azonban nem került sor, mert ezek mind nyíltan szavaztak a Függetlenségi Népfrontra.

Az észrevételem az volt, hogy dacára annak, hogy a két pap nyíltan ránk szavaztak, mégis több mint valószínû, hogy a klikknek a szervezése tõlük származik, illetve õk irányítják. Az is gyanús nekem, hogy a nyílás, amelyet a fülke felé fúrtak, hogy nem provokáció volt. Ezt abból következtetem, hogy a választásnál a kulákok mind nyíltan szavaztak, de az egyszerû parasztok és volt gazdasági cselédek vagy üres borítékot, vagy pedig egy újságpapírost, sõt Horti [sic!] kép is volt és imakönyvbõl kiszakított lap betéve a szavazó borítékba.

Ott tartózkodásom alatt arról is meggyõzõdtem, hogy nagyon fájlalják a volt református papjuknak a lezárását, ami természetes, hogy jogos volt. Az is feltûnt nekem, hogy a járásunkban, ahol ref. és kat. felekezetû a község, sehol sincsenek olyan jó viszonyban sem a papok, sem a hívõk egymással, mint éppen Sajóvámoson. És a volt ref. papnak a felesége, ha õ ugyan nem is megy sehová, de hozzá nagyon sokan járnak felekezeti különbség nélkül és különösen sokan jártak hozzá a választások elõtt. Ezek a tények arra hagynak következtetni, hogy a községben a két pap és esetleg a börtönben lévõ ref. papnak a felesége vezetik a klikket, ami a választás alatt mûködött.

Szerintem mind a két papot és a ref. papnak a feleségét el kellene távolítani a községbõl.

Elvtársi üdvözlettel:

Miskolc, 1949. június 10.

Jeremi Imre

j. prop. vez.(5)



(közli: Hajdú Imre)

a cikk elejé- re, a címlap- ra,