TEMPlom

1. évfolyam 1. szám
A. D.
MM

Felharsog a fergeteg… (A református lelkész „hatása" a beszolgáltatásra, 1953.)

Kalászatok(*)

Felharsog a fergeteg… (A református lelkész „hatása" a beszolgáltatásra, 1953.)

(közli: Dienes Dénes)

A Magyarországi Református Egyház a „fordulat éve" után igen nehéz helyzetbe került. A közegyházi élet változásairól, csapdáiról, szereplõinek bukásairól és helytállásairól számot adnak egy 1999-ben megjelent tanulmánykötet újonnan sajtó alá rendezett írásai.(1) A gyülekezetek életérõl viszont meglehetõsen keveset tudunk. Az alább közölt dokumentum bepillantást nyújt, egy konkrét eset nyomán, egy borsodi község református gyülekezetének sajátos helyzetébe a legnehezebb évek alatt.

Szabó József mezõnagymihályi lelkész 1952. december 31-i hatály-lyal nyugdíjba vonult,(2) ezzel a lelkészi állás megüresedett. A presbitérium, készülve a leendõ választásra, az 1952. szeptember 17-i ülésén kinyilvánította, hogy „szükségesnek tartja az egyházközség összes tagjainak szabadon gyakorolt választójoga biztosítását". Bizonyára már volt némi tapasztalatuk a „népi demokrácia" mûködésérõl. De az az értesülés is motiválta állásfoglalásukat, miszerint az egyházmegye vezetése óhajt lelkészt helyezni Nagymihályra.(3) A választójogával élni akaró presbitérium jelöltet állított Tóth Gusztáv helybéli származású, akkor bódvalenkei lelkész személyében. Intézkedését egyeztette Keresztúri Kálmánné helyi tanácselnökkel, aki a döntést támogatta. A presbitérium lépése azonban nem gyülekezeti konszenzuson nyugodott, mert mások az ugyancsak nagymihályi származású Szilvássy Jánost szerették volna papjuknak. Vele szemben viszont a tanácselnök asszony egyértelmûen kijelentette, hogy „helybeli kulák nem lehet a nagymihályi pap". Ennek meglehetõs súlya lehetett, mert az esperes tudomására hozták azt is a presbiterek, hogy „Mezõnagymihályon nagyon keménykezû Párt és Tanács mûködik".(4) Ennek ellenére az 1953. február 1-i választáson Szilvássy János többséget kapott Tóth Gusztávval szemben. A választás eredményét viszont 75 egyháztag megfellebbezte. A fellebbezési iratból kiderül, hogy kortesek és ellenkortesek Tóth Gusztávot kommunistázták („a palástja alatt hordja a vörös csillagot"), Szilvássy Jánost pedig kulákozták („kizsákmányoló családból származik").(5) A presbitérium 7 tagja is tiltakozott a választás eredménye ellen, „az állammal való jó békesség érdekében".(6) Ugyanezt tette a tanácselnök és a párttitkár is, mondván, hogy Szilvássyt azért választották meg, mert a kulákok politikai változás esetére megfenyegették az embereket, „ha változik a helyzet, majd õk adnak mindenkinek".(7) Az áldatlan helyzetet látva, komoly lelkipásztori bölcsességrõl tanúságot téve, Szilvássy János nem fogadta el megválasztását, Tóth Gusztáv pedig már elõtte kifejezte, hogy számára sokkal fontosabb a békesség, mint a nagymihályi papság.(8) Az esperes mindezeknek megfelelõen felkérte a presbitériumot, hogy a fellebbezésben igényelt bírósági eljárástól tekintsen el, lévén az ügy tulajdonképpen tárgytalan. Ugyanebben a szellemben kérte a tanácselnököt és a párttitkárt is beadványuk visszavonására.(9) Erre válaszul született az alább olvasható irat.

Zûrös lelkészválasztás másutt és más idõkben is volt. A tipikus bolsevik jelszavakkal és szóhasználattal teletûzdelt szöveg sok minden mellett leginkább arra világít rá, hogy a szocialista társadalomban a szabad egyház valósága gyülekezeti szinten sem létezett.

Mivel a konkrét esemény mellett leginkább a stílus hordozza a forrásértéket, a közlésben ezúttal ragaszkodtunk a - francia kockás füzetlapra gépelt - levél betûhív átírásához. Megõriztük a helyesírási (pl. egybe- és különírási) hibákat, a szerzõ számára szemmel láthatóan nehézséget okozó alany-állítmány egyeztetésbõl fakadó döcögõ mondatszerkesztéseket stb.



Dokumentum



Mezõnagymihály községi tanács vb.-tól.

A Borsodi református Egyházmegye

Esperesi Hivatalának.

Miskolc.



A 6/b/1953. számú megkeresésére az Esperesi Hivatalnak válaszolva a következõket közlöm:

1. Szilvási János ref. lelkésznek Mezõnagymihály községbe való megválasztása ellen benyújtott tiltakozásunkat nem csak, hogy eddig, hanem idõtlen idõkik fenntartjuk és a visszavonásról szó sem lehet. Még pedig elsõsorban azért, mert maga a választás nem volt titkos és nem is lehetett akkor amikor a reá szavazók fellettek állítva és névszerint hallhatóan diktálták be, hogy x és y és így tovább akik mellette vannak. De ettõl függetlenül és fõleg azért nem, mert ez a választás minden volt csak nem lelkész választás és még inkább nem pedig azért, mert ez a választás teljesen politikai síkra lett átvive, aminek jellenségei a következõkben mutatkozott meg és nyert tényleges beigazolást.

2. Ezen választással kapcsolatosan felütötte fejét a kulákság és klerikális reakció összes csökevénye, sõt egyenesen tetõpontra hágott akkor, amikor elvonva mindenki figyelme az egyébb és talán sokkal fontosabb kötelezettség teljesítésérõl. Így történt az, hogy a Tanács és a Párt figyelmeztetése ellenére a legmerészebb módon tovább folyt az agitálás maga a Demokrácia és a Kormányzat ellen, ugyan akkor megfeledkezve arról még az irányító szervek is, hogy ennek az akna munkának nagyon súlyos következménye lesz. Nem tudja a tanács elképzelni azt, hogy kifogja a megtörtént mulasztásért a felelõséget vállalni, mert ezen választás ürügye miatt községünkben eddig: 45. drb. hízottsertés, 18.000 drb. tojás, 109. drb. baromfi és 6000 liter tej beszolgáltatása maradt el, azért, mert sokan a kulákság be folyása és a klérus ügynökeinek karmaiba esve, hittek és még mais hisznek abban, hogy ez így is jó lesz. Tehát joggal kérdezi a Tanács, hogy kiválalja ezekért a megtörtént és helyre hozhatatlan mulasztásokért a felelõséget?

3. A fenti megtörtént hibák további halmozódása, valamint a dolgozónépeknek a mezõgazdasági munkáktól való elvonása (amit Pártunk és Kormányzatunk a legnagyobb eréllyal megtilt és megakadályoz) valamint községünk belsõnyugalma elengedhetetlenül megköveteli és megkívánja, hogy ennek az ügynek a legrövidebb idõn belül befejezést kell nyerni és így ragaszkodunk ahoz, hogy a Tanács és Párt javaslata alapján községünkbe kinevezés folytán Tóth Gustáv bodvalenkei lelkész helyeztessék, mert ennek a lelkésznek ártatlanul beszennyezett becsületes voltát csak így lehet helyre állítani. Ellenkezõ esetben egy újabb fergeteg fog felharsogni községünkben és egy újabb munkaelvonás, nem kevésbé pedig a soron lévõ kötelezettség teljesítésrõl a megfeledkeztetés, mely tény aztán nagyon sok uszályba került embernek büntetés kiszabását és nem utolsó sorban meghurcoltatását tenné szükségessé.

Így a fentiek értelmében már most arra figyelmezteti a Tanács az Esperesi Hivatal Vezetõjét, hogy szíveskedjen ezeket az itt elmondottakat tudomásul venni úgy, hogy a késõbb felmerülõ hibáknál aztán a felelõsség magát a Hivatalvezetõjét személyében fogja elsõsorban a leghatékonyabban érinteni és utána mindazt, aki a jóakaratú figyelmeztetés ellenére csak azért is másként cselekszik, mint ahogyan azt községünk belsõélete és rendje megköveteli.

Ezen értesítésünk nem akar fenyegetés lenni, csupán ismerve a helyzetet kívánta a Tanács megírni idejében a való helyzetet és a további viszály elkerülése céljából javasolja a Tanács Tóth Gustáv bodvalenkei lelkész a községünkbe való kinevezését, vagy helyezését akár csere utján is.

Mezõnagymihály, 1953. február 27-én



Kereszturi Kálmánné

vb. elnök



(közli: Dienes Dénes)

a cikk elejé- re, a címlap- ra,