Vissza a tartalomjegyzékhez

8. évfolyam 1. szám
A. D.
MMVII

Keresztes Hajnalka:
200 éves a gyönki református gimnázium
Bent a völgyek között, források tövében két kis kunyhója zöldel a múzsának, Gyönk és Bonyhád

Bent a völgyek között, források tövében két kis kunyhója zöldel a múzsának, Gyönk és Bonyhád. Mindkettő német város, amaz meglehetősen rendetlen és kicsiny, emez nagy, szép, nyílt, versenyre termett, meglepően tiszta, kellemes városka. Mindkettőben nemesi kastélyok és udvarok, s mindkettőben egy kis gymnasiumocska, hasonló a mellettük folydogáló patakhoz, kevés, de kristályvízzel. S mint a forrást nem ásta senki, ez is mindkettő mintegy magától szökkent ki: nem alapították, nem építették, csak maguktól keltek, mintegy magról kelve, mint a protestánsok gymnasiumai rendszerint a múltban. Szegény papok, tanítók, kiknek nem volt benne módjuk, hogy gyermekeiket messzi helyre küldjék, szövetkeztek: egyet maguk közül, a leghivatottabbat, felkértek, megbíztak a tanítással csekély díjért. Időközben akadt patrónus, aki a maga kuriájából egy darabot egy házikóval oda ajándékozott a kis intézménynek. A tanulók nem fogytak ki belőle, a tanító bele szokott a napi munkába két-három osztály minden tantárgyait tanítani. Majd az egyházi felsőség is észreveszi, megjelenik az erkölcsi támogatással. Némi sovány alamizsna is jelentkezik, marokkal összehordott gabonából konviktus, és tudós emberek el nem árúsíthatott könyveiből könyvtár keletkezik. Semmi alap egyéb a buzgóságnál. Később a buzgósághoz alapítvány is csurran-csöppen, némelyik kegyes kézzel nyújtja, másik kegyetlenül kiélesítve, minő a gyönki egyik alapítvány, melyet az alapító rendelkezése szerint „pap soha ne kezelhessen”. Pedig mindkettőt a papság alkotta, gondozza, tartja fenn. A csaknem egyidős két intézet történetében két említésre méltó mozzanat van: egyik sem azon a helyen van, a hol kikelt, hanem ki van ültetve. A Bonyhádinak Sárszentlőrincen volt a bölcsője, a Gyönkinek Nagyszékelyben. Másik az, hogy a tolnai tisztán németségből álló evangélikus egyházvidék a maga egyetlen s tiszta magyar községét, Sárszentlőrinczet – viszont a tisztán magyarokból álló református egyházvidék az egyetlen tiszta német községét jelölte ki eredetileg gymnasiuma helyéül. A gondos szülék messze távolból hordják mindkét helyre gyermekeiket, mert itt, úgy remélik, a fiú megtanul németül. De a remény csalfa.”[1]

 

Nagyszékely 1806-1812

A kezdetekről az első forrás így tudósít: „Hogy Nagy-Székelybenn deák Oskola légyen, annak első gondolására alkalmatosság vala az, hogy Csítsvay András Ságvári Prédikátor Úr és az időbenn Tractualis Notarius Nagy-Székelybe vivén fiát német szót tanulni, midőnn esztendeig ott tanulna, a deák nyelvre is kelle már taníttatni. Mivel pedig Tiszteletes Keck Dániel Nagy-Székelyi német Prédikátor úrnak, és azon időben Traktus’ Proseniorának is két tanulni való fijai valának: arról kezdének gondolkodni és beszélni egymás között 1805ik Esztendőbenn Martiusbann, hogy egy deák Tanítót kellene Nagy-Székelybenn tartani, és egy kis Oskolát állítani, remélvén, hogy mások is igyekeznek annak hasznát venni, és segíteni fogják azt a ’német nyelv’ kedviért. Mellyre nézve az említett Tractualis Nótárius Úr egy Plánumot készített, egy olly Tanító tartásról. Ezen Planum a ’Motsoladi Consistoriumban 1805dik Esztb. Augusztus 6ik napjánn fel is olvastatott…”[2]

A Tractualis Curator Tekintetes Horváth Ádám úr biztatására meghatároztatott, hogy a jövő tavasszal egy tanítót hívjanak, aki egyszersmind Centralis Tanító is. Mivel némelyek nagyon hidegen fogadták a dolgot, mondogatván, hogy nem kell sietni vele, Csitsvay András ságvári prédikátor nem várhatta tovább az iskola bizonytalan felállását. Debrecenből Laky István emeritus iskola rektor Ságvárra jött özvegy édesanyját meglátogatni, akit azután a Tractualis Notarius úr 1805. októberében a fia mellé fogadott a maga házához. Ajánlotta Keck Dániel lelkipásztor úrnak, hogy Nagyszékelyben tartsák meg ketten gyermekeik mellett, aki ráállt a javaslatra. Elvitte tehát Csitsvay András a fiát és Laky István tanító urat Nagyszékelybe 1806 januárjában. A két lelkipásztor szállást fogadott a tanítónak. Itt tanította Keck Dániel két gyermekét és Csitvay András fiát Laky úr. Így három tanítványból állott a ’deák oskola’: Csitsvay András, Keck Antal, Keck Dániel.”[3]

Menyei János volt gyönki gimnáziumi tanár 1868-ban kelt feljegyzéseiben az iskola történetével kapcsolatosan ezt olvashatjuk: „Már az 1806-ik év február 25-én Gyönkön tartott egyházmegyei gyűlés Csitsvay András és Keck Dániel urak magán iskoláját »egyházmegyei központi iskolának« – gymnasiumnak – nyilvánította, Laky Istvánt pedig »központi oktatónak« – professzornak – kinevezte, és hogy kellőképpen legyen díjazva, a nagy-székelyi magyar népiskola tanítójának conventióját és tisztét ráruházta azon kötelezettséggel, hogy a népiskolában tanítandó tárgyakon kívül még latin nyelvet s a gymnasiumokban előadatni szokott más tudományokat is tanítson, amiért is külön fizetése leend. A fizetés azonban meg nem határozatott. – Ugyan azon gyülésben bizonyos Szathmáry-féle hagyaték az iskola fenntartására rendeltetett, letétetvén ez által a központi iskola pénztárának alapja. 1806. július 24-én Ságváron tartott egyházmegyei gyülésen a nevezett hagyaték az egyházi pénztárból elkülöníttetett, s kezelése külön vezetendőnek rendeltetett. Ugyan e gyűlés a nagy-székelyi magyar tanítónak – mint központi oktatónak – fizetését az iskolai alapból évenként 50 frt, a tanulók szülői által pedig negyedévnként fizetendő 1 frtal javította. És minthogy a központi iskola növendékei – német nyelv kedvéért – a német népiskolát is látogatták: ugyan ezen iskola tanítójának fáradságát évi 20 frttal az iskolai pénzalapból, a tanulók szülői által pedig évnegyedenként 30 krral jutalmazni határozta. De hogy ezen központi intézet mint a K-Somogy egyházmegyének felkarolt gyermeke mindenben ápoló és nevelő anyjának intézkedéseitől függjön a fent tisztelt gyűlés n-székelyi magyar ajku lelkész t. Nagy Györgyöt központi iskola felügyelőjének – »inspektornak« – rendelte azon meghagyással, hogy az intézetnek haladásáról bel- és kül állapotáról az egyházmegyéhez évnegyedenként kimeritő értesítést küldjön.”[4]

Az 1806-os évben a tanárok szorgalma még nem hozott eredményt a tanítványok „gyenge és kevés” volta miatt. „Hanem a következendő 1807ik Esztb. September 9-ik napján, olyan ditséretes Exament tettek, melly is legelső volt: hogy annak hallására, tsakhamar azután, annyira nevekedett a Tanulók száma, hogy a’ miatt az 1808 dik Esztb., Kötstsénn tartott Tract. Consistoriumnak egy Préceptorrúl kelle gondolkozni, a’ ki a’ deak nyelv Tanitójának segitene”.[5] Ezután még jobban megszaporodtak az iskola növendékei és így még nagyobb szükség lett a ’préceptorra’, azaz segédtanítóra. Hogy ez megvalósulhasson és a többi tanítónak is jobb fizetése lehessen Vécsey József úr 430 forintot adományozott „örökös fundus”-ul ezen „centrális oskola” számára. Ez a cselekedet példaértékű volt és követőkre talált. Horváth Ádám egyházmegyei gondnok javaslatára a kapolyi consistorium 1809-ben március 7-én kirendelte Hőke József egyházmegyei tanácsnokot, az egyházmegye helvét gyülekezetei és jótevői adományainak begyűjtésére.

Kevéssel ezután Laky István elrendelődött Nagyberénybe prédikátornak. Helyébe a Pápáról meghívott Mányoky József lépett.Az újonnan érkezett tanító rendkívül tehetségesnek bizonyult. „Alig állhatom meg, többet nem írni az ő ditséretére annál, hogy az első examenjében, melyet félesztendő mulva 1810 dik eszt. Május első napjánn mutatott, Nagytiszteletü Prossenior Csitsvay András Úr nem tartóztatthatta magát, hogy minden jelen voltak hallatára Professornak ne Proclamálja.[6] Mialatt a Külső-Somogyi egyházmegye iskolája fenntartása mellett küzd, az alatt a csak nagy küzdelmek közt fejlődhető intézetet nagy veszély fenyegette a nagy-székelyi magyar egyház és a földesúr római katolikus gazdatiszti személyzete részéről. A magyar egyház ugyanis a már népiskolájával összeforrottnak látszott gimnáziumot a népiskola telkén megtűrni nem akarta. Az egyházmegyei és egyházkerületi intések is hatástalannak bizonyultak. A gazdatisztek pedig felekezeti gyűlölettel és türelmetlenséggel viseltettek a szép reményű iskola iránt s megsemmisítésére minden eszközt megragadtak. Az uradalmi gazdatisztek még robot szolgálatra is kényszerítették az iskolát és oktatóit. Keck Dániel lelkész, hogy a már nélkülözhetetlenné vált gimnáziumot megmentse, egy német polgár házánál bérelt számára helyiséget. Az intézet javára évenként 50 forintot ajánlott fel, amíg gyermekei ott tanulnak. Külső-Somogy, mint egyházmegye sem mulasztotta el az iskola támogatását. Azért 1810-ben egy kis házat vett 1200 forintért, amelyben eddig a német református prédikátor szokott lakni. Mivel 1810 esztendő elején Nagytiszteletű Csitsvay András és Vécsey József valamint Egressy Sámuel urak Gyönkre, Nagyszékelybe és Simontornyára utaztak, de még ekkor nem találták módját az „oskola” átvitelének Gyönkre, megalkudtak a fent említett házra. A gimnázium még ez év november 14-én a tanévet három oktatóval és 66 növendékkel a saját épületében nyithatta meg.[7] A gimnázium Gyönkre való áthelyezésének gondolata már Keck Dániel esperes váratlan halálakor felerősödött. „A méltóságos uraság tisztjeinek olyan magok viseléseik és beszédjeik” miatt az egyházmegye elöljárói is az „oskola” átköltöztetéséről kezdtek gondolkodni.[8]

A nagyszékelyi egyházi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a gimnázium élénken bekapcsolódott a református oktatási intézmények rendszerébe. Bizonyságul egy 1811-ből származó bejegyzés a német egyház iratanyagából: „Felolvastatott a Pápai T. Professoratusnak Levele, melyben kéri 1őr Hogy a Pápai Oskola Seniorának engedtessék meg esztendőben egyszer t.i. karátsonkor az ollyan Ekklaba valo Patens kűldés, mellyekben Pápáról járnak Innepekre. 2or Hogy szüreti supplicatióra szabad legyen ifjaiknak kimenni. Végre Panaszsza, hogy a Külső Somogyi Tractus, némely Innepi beneficiumokat elvenni, és a Nagy Székeli Centralis Oskolához igyekszik ragasztani.”[9]

 

Gyönk 1812-

Az áthelyezésről 1812. február 4-én, Gyönkön tartott gyűlés döntött: „ez az Oskola jövő ősszel átköltözzön Gyönkre”. A gyönki földesurak tárt karokkal fogadták a sok megpróbáltatást átélt intézményt. Elhatározták, hogy még abban az esztendőben megépítik az iskolát. Dórjai Hajós Sámuel Tolna megye főügyésze felkérésére evégre Klein Fülöp és Veil Ádám lakosok házait megbecsültették, mely a „Centralis Oskola” helyéül szolgálhat. A szükséges okmányt 1812. március 24-én, Felsőnyéken tartott egyházmegyei gyűlés asztalára letették. A hálával eltelt egyházmegye először is ezután a pártfogoló földesuraknak nyert patronátusi jogait, valamint az iskola közigazgatásának viszonyait rendezte el oly módon, hogy az intézetnek kormányzatát s minden ügyeinek rendezését a Külső-Somogyi egyházmegye az adományozó és pártfogoló gyönki földesurakkal megosztva közösen vezesse. Hajós Sámuel páratlan fáradozásaiért, melyet a gimnáziumért tett méltán nevezhető a gyönki gimnázium második megalapítójának. Őt választották meg iskolai felügyelőnek. Ez alkalommal kinevezte az egyházmegye az építési bizottmányt. Még ugyanezen év június 24-én a gyönki gimnázium első talpkövét saját kezeikkel tették le: Dórjai Hajós Sámuel, Magyari Kossa Sámuel és hat éves fiacskája, József, továbbá Sebestyén János lelkész, mely még ugyan ezen év november 28-ára elkészült.

1812. augusztus 29-én kelt az az okirat, melyet a jogutód Tolnai Lajos Gimnáziumban őriznek. Hajós Sámuel, Magyari Kossa Sámuel, Komádi Nagy Mihály és Csekey János által megfogalmazott szerződést fogalmaztak meg: „Mi Gyönki Földes Uraságok meggyőződtetvén arról, hogy kiváltképpen a jó nevelés által tétetik az Ember alkalmatossá és tökéletessé a maga életének okos folytatására, az Emberi Társaságra, és a jó hazafiságra, sőt az isteni félelemre is, a jó nevelés pedig leginkább a rendes iskolák által műveltetik, - tapasztalván pedig azt, hogy a körüllevő vidéken csak egy jó rendes Nevelő Iskola is, amelybe az igyekvő szülők az ő gyermekeiket a jó neveléssel a tökéletességre készíthetnék, nem találtatik: ugyanazért, egyedül az emberiséghez és hazánkhoz vonzó azon szeretetünkből, hogy mi ezen szükséges jó nevelést tőlünk kitelhetőképpen előmozdítsuk, oly szándékra jöttünk, hogy Gyönkön a magunk Helységünkben egy Német, Magyar és Deák Rhetoriáig inclusive tanítandó oskolát állítsunk fel, melyet a jövendő időkre is állandóvá tégyünk.”[10]

1812. október 28-án volt az újra indított gimnázium tanévnyitó ünnepsége, melyre Csicsvay András esperes meghívta a tolnai és felső-baranyai egyházmegyéket is, s ezeknek espereseit, Csekey János bölcskei és Tóth Ferenc nagyharsányi lelkészeket. Csicsvay András felkérte a megjelent espereseket az intézmény támogatására. Külső-Somogy és Tolna évről évre elküldték az ígért segélyt, Felső-Baranya megvonta támogatását. Az egyházkerületi és egyházmegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1813-ban a Tolnai és Külső-Somogyi egyházmegye a Gyönkre áthelyezett Centrális Oskola számára segélyt kért. Feljegyeztetett róla, hogy: „Ez az egy oskola lévén minden Reformata Oskolák között, mellyben a Német Nyelv nagy előszeretettel tanítathatik.”[11]

A gyönki centrális oskolát támogatták az alábbi „uraságok”: Hajós Sámuel úr és élete párja, Kállai Mária asszony, Magyari Kossa Péter úr és felesége, Nádasdi Sárközy Ágnes asszony, Magyari Kossa Sámuel úr, mint élete párjától Kenessei Kenessey Anna asszonytól megfosztatott özvegy, Nádasdi Sárközy István és felesége, Cserházi Csermel Eszter, Csapó Zsófia nagyasszony, néhai Csury József úr özvegye, Sári Júlianna nagyasszony, néhai id. Magyari Kossa Péter úr özvegye, Papi Vizsolyi János úr és felesége Nádasdi Sárközy Erzsébet asszony.[12] 1840. március 2-án meghalt Hajós Sámuel. Végrendeletében 16000 pengő forintot hagyott az iskolára. Kezelését papi Vizsolyi János úrra bízta, aki jó sáfárként eljárva 21000 forintra növelte ezt az összeget.

A Tolnai, Külső-Somogyi és Baranyai két-két rokon esperességekben az iskolai unió eszméje lepte meg az iskola barátait. A Belső-somogyi és Tolna-Baranyai helvét hitvallású esperességek az iskola ügyeit rendező gyűlésekből testvérileg szólították fel a rokon tolnai somogyi baranyai ágostai hitvallású esperességet, Lőrinci diák oskolájuknak a Gyönki gimnáziummal leendő egyesítésére. A tervek 1844/45. tanévtől anyagi, tanítási és kormányzási tekintetben kerültek megtárgyalásra. A kezdeti lelkesedést a rokon részről pártoskodás követte, így az unió nem valósulhatott meg.[13]

1858. június havában látott az iskola legelőször császári királyi iskola felügyelőt, N. Szilágyi Ferenc személyében. Megjelenése a tanárokkal tartott beszélgetése hozzájárultak ahhoz, hogy még kényesebb lett a gimnázium helyzete. Magyari Kossa Sámuel felügyelő hatalmát igen erősen éreztetni akarván tanárok sorsa felől rendelkezett. Csukáss tanárnak például gazdatisztjei által üzente meg, hogy hivatalából el van bocsátva. Magyari úr minden áron vágyaihoz, hajlandóságaihoz alkalmazkodó igazgatóra kívánt szert tenni. Ebből az időből származnak azon keserű mondatok, melyek így jegyeztettek le: „A gymnasialis tanár oly alárendelt személynek tekintetett, a legközelebb évekig, kinek csak kötelessége van felsőbbsége irányában, de joga nincs… Ehez járul még Gyönkön igen sok különleges helyi baj, – mely a visszaélések oly rendszerévé nőtte ki magát, hogy a tanár valóban alig volt egyéb, mint a helybeli patronus földes úrnak bókolással robotoló jobbágya.”[14]

Magyari Kossa önkényeskedéseinek határt szabott az a tény, hogy a gyönki gimnázium is kerületi középiskolának ismertetett el 1862-ben, s a kerületi tanbizottság közvetlen felügyelete alá tartozott. Magyari Kossa Sámuel ellentmondásos személyiség volt. A gimnáziumnak egy új épületet emeltetett, de csak hosszas huzavona után jutott az iskola tulajdonába.

Az 1861/62-es tanévben 6 osztályosra emelését határozta el a fenntartó tanács, és a következő évben már 5. osztályt állítottak fel. Az 1862/63. iskolai év változást hozott: Bocsor Lajos pátkai akadémikus rektor hívatott meg rendes tanárnak. A júliusban tartott gyűlésen ismételten felmerült a sárszentlőrinci evangélikus gimnáziummal való egyesítés eszméje. Ez a kísérlet sem vezetett eredményre. (A sárszentlőrinci gimnázium 1870-ben költözött át Bonyhádra,[15] jelenleg is ott működik, mint Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium.) A következő évben bevezették a haladó osztályrendszert, melynek folyama alatt egész 1869/70. tanévig az intézet szép virágzásnak indult. Az 1863/64. tanévet nevezetessé teszi azon szomorú esemény, hogy Vizsolyi János, a Hajós alapítvány kezelője, az intézet buzgó pártfogója elhunyt.

Az 1861 óta a kerület által sürgetett, de a gimnázium fenntartó testületének némely tagjától ellenzett iskolai szék felállíttatott 1864-ben.[16] Ezzel először ismerték el, hogy Gyönkön a tanárok az iskola ügyébe jogosan beleszóló és szavazó tagok. Az iskolaszék tagjai a tanárok, jegyzője az igazgató. Meg kellett alkudni a helyi körülményekkel: minden fenntartó testületi tag egyszersmind az iskolai széknek is tagja. A gimnázium pénztárát kezelje a tanári kar ellenőrzése és felelőssége mellett az igazgató tanár.

Nyugodt esztendők következtek az iskolaszék megalakulását követően. 1866-ban elhalt Magyari Kossa Sámuel és helyébe a felvilágosult és magas műveltségű Vizsolyi Gusztáv lett a főinspektor. Magyari Kossa ásványgyűjteményt adományozott az iskolának, 500 forintot végrendeletében hagyott az intézetre.[17] Asztalánál sok szegény sorsú diák étkezett. A debreceni és a sárospataki kollégiumokra 1000-1000 forintot hagyott végrendeletében.[18] Fördős Dávid, a gimnázium tanára, költő verset írt róla: „Jertek Ti is Deákok! Meczenástok’ / Kedves Neve-Napján kiáltsátok: / Hogy hervadhatatlan koszorúján / Öröm lebegjen Hold’ fogytán ’s ujján”.[19]

1868-ban a kerület közgyűlési határozat által mondatta ki, hogy Gyönkön a haladó osztályrendszer megszűntetése mellett a mérsékelt szakrendszer lépjen életbe. 1871 újra a változások éve lett. Kálmán Dezső kölesdi segédlelkész érkezett az iskolába tanárnak. A 70-es évek elején a gimnázium lényeges joghoz jutott: a kerületi tanbizottság ülésén történő képviseltetés jogához. Mióta kerületi iskola lett, a tanári karnak az iskola állapotáról nemcsak az egyházmegyének kellett jelentéseket írni, hanem az évi jelentéseket és anyakönyveket a kerület tanbizottság elnökéhez, a püspökhöz is be kellett küldeni. 1873-ban mondta ki a kerület, hogy a tanbizottságban a gyönki gimnázium igazgató-tanárának helye és szavazati joga van.

Óriási jelentőséggel bírt az intézmény életére nézve, amikor Tolna vármegye 1895-ben adakozott részére 100.000 koronát, Milleniumi alapítványként. 1897-től kezdve államsegélyben részesült az intézmény. Először évenként 1000 forinttal, majd 6-700 forinttal. Az államsegélyre vonatkozó szerződés egyes források szerint 1907-ben látott napvilágot.[20]

 

A gimnázium áthelyezésének ügye

1909. november 7-én a tanári kar egyik tagja Szilassy Aladár fenntartó testületi elnöknek egy emlékiratot nyújtott át. Ebben a gimnázium helyzetét, a csökkenő diáklétszámot hozza fel igazolásként arra, hogy az iskolát át kell helyezni. Soha nem volt népes az intézmény, de az 1909/10. tanévben tanulói száma mélyponthoz érkezett, csupán 61 főt tett ki.[21] Egy évvel korábban még 26 fő volt református, a fent megjelölt tanévben már csak 20.[22]

A tanári kar keresi az okokat, melyek között megemlíti az iskola épületének korszerűtlen voltát, hogy nincs rajzterem és tornaterem. A miniszteri megbízott is kifogásolta évről évre ezeket a hiányosságokat. Hivatkoznak arra, hogy van konviktus, de internátus nincs. „Iskolánkat a vidéki intelligencia és iparos, kereskedő, kisbirtokos osztályok gyermekei keresik fel s éppen ezek nagyon is rá vannak utalva az anyagi támogatásra.”[23]

További hátrányként értelmezik azt a tényt, hogy Gyönk kis település és rossz a közlekedés. A vasútállomás 8 km-re van. Nem sok reményt tápláltak az iskola jövője felől. A támogatók és jóakarók megfogyatkozni látszanak. Felteszik a kérdést: „Alkalmas-e Gyönk egyáltalán arra, hogy benne a gimnázium megmaradjon? El tudjuk-e érni ezen a helyen azt a célt, amely minden ref. iskola célja, az egyházias szellem táplálását, ha a mostoha viszonyok miatt a mai létszám marad meg?[24] A gondolatmenetet tovább fűzve azt állítják, hogy ha az iskolát fel akarják virágoztatni, akkor Gyönkön nem hagyhatják. Dombóvárt ajánlják alkalmas helyül, azzal a megjegyzéssel, hogy igaz ugyan, hogy nem protestáns hely, de az iskola megjelenésével megerősödnék az éppen alakuló kis gyülekezet. A dombóváriak nagy küldöttséggel jártak a kormány előtt és középiskolát kértek. Dr. Vizsolyi Ákos alapítványi kezelő észrevételeket foglalt írásba a tanári kar memorandumához. Pontról pontra megválaszolta az emlékirat által előadott kérdéseket. Kihangsúlyozta, hogy az a szerződés az alapja az intézetnek, amelyet a két egyházmegye és a gyönki földes uraságok között jött létre. Tolna és Külső-Somogy szerepelnek a szerződésben Felső-Baranya nem. Az irat kimondja, hogy ha megszűnik az iskola, a telek és az épület a gyönki famíliára száll vissza. Hajós Sámuel végrendeletében 16 000 forintos alapítványt tett, azzal a megjegyzéssel, hogy a „tőkepénzeknek kamattjából az Tanítók évenként illendően fizettessenek”.[25]

A dabasi Halász Lázár alapítványa 1865-ben jött lére. Ezekhez újabbak járultak: Visolyi Gusztáv, Szilassy Aladár és neje, valamint Lamm Pál-féle alapítványok. Ezek együtt több mint 100 000 korona tőkét képviselnek. További alapítványok még: „Újabb alapok” vagyis a gyönki takarékpénztár és egyes gyönki lakosok alapítványa, a tolnai egyházmegye tagjainak alapítványa, és a külső-somogyi egyházmegye kezelésében álló alapok: a lelkészek és a tanítók 1894-es adománya. Mindezekhez járul még Tolna vármegye 100 000 koronás millenáris alapítványa. Ezeken kívül még ösztöndíj-alapítványai is vannak a gimnáziumnak, mint a Szelle-féle, a Vizsolyi János, Vizsolyi Emília Eszter, Menyei-Bartók alapítványok, de ezeket csakis a jó tanulók jutalmazására, nem pedig az iskola szükségleteire szolgálnak.

A dunamelléki egyházkerület évenként 2300 koronával támogatta az intézetet. A vármegye alapjától eltekintve az alapítványi tőkét javarészt gyönki földesurak, valamint magánszemélyek adták össze és ezért kizárólag a Gyönk községben levő iskolát illetik. Világosan kijelentették, hogy a gimnázium megszűntével a pénz az alapítók örököseire száll vissza. A gyönki gimnázium pénze nem lehet másé, csak a gyönki gimnáziumé.[26]

Az áthelyezéssel a gimnázium elveszítené a fenntartásához szükséges alapokat. „Nincs a három egyházmegye területén oly hely, mely Gyönknél jobban egyesítené a következő feltételeket: Sűrű protestáns lakosság a környéken. – Nem magyar ajkú népesség, mely között, mint a magyar nyelv és eszme úttörője pótolhatatlan hivatást teljesít. – Falusi jelleg és erkölcsök de még sem teljes híjával a polgári elemnek.”[27]

A tanári kar újabb memorandumot fogalmazott meg, melyben kifejtik Dombóvár előnyeit, de nem zárkóznának el a Dunaföldvárra vagy Paksra való áthelyezéstől sem. A memorandum híre eljutott Tamásiba is. Anyagi áldozatot sem kímélnek a gimnáziumnak Tamásiba történő áthelyezése esetén. Tamási község közönsége által kiküldött végrehajtó bizottság nevében Szévald Móric elnök „Kérelem!” című iratot fogalmaz 1910. augusztus 15-én. Megindul a versengés. Érvek, iratok, vizsgálatok, felmérések sora következik. „Tamási tehát minden tekintetben fölözi Dombóvár előnyeit.[28] szól a hosszas okfejtés után a végső következtetés a tamásiak részéről. Ki ad érte többet? Dombóvár 120 000 koronát ajánlott fel, ingyen telekkel. Tamási 160 000 koronát és szintén ingyen telket. Bekapcsolódott Dunaföldvár is a versengésbe és megajánlott 200 000 koronát és 100 000 korona épületet. Ez utóbbi látszott a legkedvezőbb megoldásnak.[29]

Az 1911. évi március hó 16-i ülésén a fenntartó testület szótöbbséggel kimondta a gimnázium Dunaföldvárra történő áthelyezését és felterjesztette az egyházmegye elé. Az egyházmegyei közgyűlés szótöbbséggel (42 szavazattal 17 ellen) hozott határozatában kimondja, hogy a gymnasiumnak Dunaföldvárra leendő áthelyezéséhez hozzá nem járul, az áthelyezést határozottan ellenzi és e tárgyat felterjeszti a kerülethez.[30] Ebben utalnak arra, hogy dr. Vizsolyi Ákos gyönki gimnáziumi alapítványkezelő a gimnázium áthelyezését kimondó március hó 16-i fenntartótestületi határozatot, az Alsó-Pélben 1911. március 20-án kelt s a Dunamelléki Egyházkerületi Közgyűléshez intézett beadványában megfellebbezte. A gimnázium Gyönkön maradását óhajtja maga Gyönk község is. A képviselő testület újabb 70 000 koronát szavaz meg az iskola fenntartására. Várkonyi Imre a község jegyzője levélben kéri Szilassy Aladár urat, hogy maradhasson az iskola régi helyén.

1912 júniusában Dr. Baksay Sándor püspök a fenntartó testületnek levelet ír, melyben kimutatást kér a tanulók számáról és vallási megoszlásáról az utolsó tíz évben. Mérlegelését kéri az épület és az alapítványok kérdésének. A különböző kimutatások és számítások megérkeztek Gyönkről és Dunaföldvárról, egyházi és hatósági részről egyaránt. A gimnázium áthelyezésének ügye akkor jutott nyugvópontra, amikor 1913-ban megszületett az egyetemes konvent döntése: „az algimnáziumnak Gyönkön való megtartása úgy tőke-értékben, valamint a normális költségvetés szempontjából előnyösebb, miután Gyönk megajánlott jogerős határozattal egy, a gimnázium elhelyezésére alkalmas, 1000 négyszögöl területű telket, internátus és konviktus létesíthetése érdekében is hajlandó megfelelő áldozatokra, előbbi határozatának módosításával 1912. évi szept. 16-án […] hozott határozatával már abban állapodott meg, hogy az algimnázium Gyönkön hagyassék meg.”[31]

 

Főbb események az államosításig

1922 augusztusában váratlanul jött a vallás-és közoktatási miniszter rendelete, mely szeptember elsejével az iskolát, mint feleslegeset megszünteti. Ez a rendelet dr. Pesthy Pál Gyönk országgyűlési képviselőjének, akkor igazságügy-miniszternek a közbenjárására hamarosan visszavonatott ugyan, de a veszedelem nem múlt el, mert épp ilyen váratlanul maradt ki az állami költségvetésből a tanári kar fizetéskiegészítő államsegélye az állami költségvetésből. Ezen is segített dr. Ravasz László püspök és dr. Pesthy Pál, bár az utólagosan kiutalt segély 86 %-ról 42 %-ra esett s csak rendkívüli segély volt nem volt költségvetésben biztosítva. Később megtörtént ez is, de a 42%-ot nem sikerült felemelni 1936-37 folyamán sem.

A vallás és közoktatási miniszter javaslatára foglalkoztak azzal a tervvel, hogy a négy osztály fölé kiépítik a felsőbb gazdasági szakiskolát. Ehhez új épület és 30 hold föld kellett volna. Telket tudtak volna szerezni. További segítséget a minisztérium nem adott. 1928. június 2-án dr. Klebelsberg Kunó látogatást tett az iskolában. A református egyháznak sok a középiskolája, kevés a szakiskolája, szívesen támogatná azt a tervet, hogy a gyönki iskola alakuljon át kereskedelmi iskolává. Hajlandó volna megvenni egy telket erre a célra 10 hold hozzá tartozó belterülettel. Le is utazott egy miniszteri tanácsos Gyönkre a telek ügyében, de a terv örökre elaludt.

Gyönk község 1922-től évenként heti egy napi élelemmel segítette a szegény sorsú tanulókat. A diákok száma 1920-tól 1933-ig emelkedik, 1934-től esik. 1933. október 17-18-án Dr. Ravasz László püspök meglátogatja az iskolát dr. Imre Sándor egyházkerületi tanügyi előadó kíséretében.[32]

1948 nyarán pedig itt is megtörtént az államosítás.

 

Híres tanárok és tanítványok

Mányoki József. Tulajdonképpen ő volt az iskola megteremtője. Nagyszékelyből jött át diákjaival Gyönkre. Elment Sárospatakra jogot tanulni, majd visszaköltözött Gyönkre.

Fördős Dávid. Tanácsbírája volt a dunamelléki ref. egyházkerületnek és a tolnai egyházmegyének.

Losonczy László. Tanárköltő. 1853-ban Nagykőrösre hívták meg és tagja lett annak az országos hírű tanári karnak, amelyben Szász Károly és Arany János is tanított.

Filó Lajos. 1851-től 1854 szeptemberéig tanított Gyönkön, majd Kecskemétre távozott. 1855-től a budapesti teológián tanít, 1861-től nagykőrösi lelkész.[33]

Heiszler József. Ő volt az, aki a gyönki gimnáziumba nem engedte bevinni az „Entwurf”-ot. 1859-ben Sárospatakra megy a görög exegézis és egyháztörténet tanszékre.

Bocsor Lajos. Jeles tankönyvíró, a külső somogyi ref. egyházmegye esperese.

Kálmán Dezső. Tanulója és tanára is a gyönki iskolának, kölesdi lelkész. Őt bízta meg a testület a gimnázium történetének megírásával. Több humorisztikus műve jelent meg, szerkesztette a Protestáns Pap című lapot.[34]

Keck Dániel. Ő volt a „centrális oskola” első növendéke, a Nagyszékelyi Német Református Gyülekezet lelkipásztorává lett. A hat generáción át Nagyszékelyben szolgáló Keck lelkészi család nagyon tehetséges tagja, esperes, kiváló szónok.[35]

Czeglédy Sándor. Gyönkön 1893-tól 1895-ig tanult.[36]

Kálmán Farkas. Lelkész, a protestáns énekügy kiváló képviselője.[37]

Sebestyén Jenő. Abraham Kuyper legbuzgóbb magyar követője, teológiai tanár, számos teológiai mű szerzője.[38]

Tolnai Lajos. született: Hagymássy Lajos ref. lelkész, író. Az ő nevét viseli ma a Gyönki Református Gimnázium.

 

Jegyzetek



[1] A gimnázium történetéről ld. még összefoglalóan: Domokos József: A Gyönki Református Gimnázium története. (é.n.) Online: A Tolnai Lajos Gimnázium honlapja: http://www.tlgimi.hu/tortenelem/gimitortenet.html (2007. május)

[2] Prima Matrikula Gymnasii Centralis Gyönkinum Nagy Székelyino translati Nomine (Gángol István iskolatörténete. „A Külső Somogyi Egyházi Megye Nagy-Székelybenn helyheztetett Helvétziai Vallástételű Centralis Oskolájának első kezdetétől fogva való Históriája.” Kiliti, 1812. Kézirat.) Tolnai Lajos Gimnázium irattára, Gyönk. (továbbiakban: Prima Matricula.)

[3] Uo.

[4] Menyei János volt gyönki gymn. tanár feljegyzései. 1868. In: Kálmán Dezső: A Gyönki Gimnázium története, 1806-1900. (továbbiakban: Kálmán, 1900.) 58. p.

[5] Prima Matricula.

[6] Prima Matricula.

[7] Kálmán, 1900. 60-61. p.

[8] Prima Matricula.

[9] Egyházkerületi és egyházmegyei gyűlések jegyzőkönyve, 1811-1832.; Egyháztanácsi ülések jegyzőkönyve, 1811-1834. Német egyház. Nagyszékely. 1811. No. 45.

[10] A Gyönki iskola szerződése, 1812. Tolnai Lajos Gimnázium irattára, Gyönk.

[11] Egyházkerületi és egyházmegyei gyűlések jegyzőkönyve, 1811-1832.; Egyháztanácsi ülések jegyzőkönyve, 1811-1834. Német egyház. Nagyszékely. 1813. No. 35.

[12] Kálmán, 1900. 17-18. p.

[13] Kálmán, 1900. 20. p.

[14] Kálmán, 1900. 31. p.

[15] Domokos József: A Gyönki Református Gimnázium története a gimnáziumi értesítők tükrében, 1806-1948. (Kézirat. Szakdolgozat, 2003.) Illyés Gyula Megyei Könyvtár. Helytörténet 373 D79. (továbbiakban: Domokos, 2003.)

[16] Külsősomogyi egyházmegyei jegyzőkönyvek, 1861-1866. 1864. április 12. Nagyszékely 5. pont alatt. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. (továbbiakban: RL.) A/6a.

[17] Kálmán, 1900. 65., 68. p.

[18] Másolatát a Sárospataki Gyűjtemény levéltára őrzi. Keltezés: 1864. november 2.

[19] Fördős Dávid: Nagy Magyary-kossa Sámuel Úrhoz Gyönkön. Különb-különbféle versek. Pest, 1818.

[20] Szentes János: A gyönki államilag segélyezett református gimnázium értesítője az 1906-07. iskolai évről. Gyönk, 1907. 5-11. p.

[21] A gyönki ref. algymn. Tanulóinak összeállítása 10 évre vallás, anyanyelv, illetőség szerint. RL. A Gyönki Ref. Algimnázium iratai A/16.

[22] Uo.

[23] A gyönki ref. gimnázium tanári karának előterjesztése a gimnázium állapota és teendői felől – Memorandum I. 4. p. RL. A Gyönki Ref. Algimnázium iratai A/16.

[24] Uo. 11. p.

[25] Dorjai Hajós Sámuel végrendelete. Másolat Gyönk, 1838. december 26. Tolnai Lajos Gimnázium irattára, Gyönk.

[26] Dr. Vizsolyi Ákos alapítványi kezelő észrevételei a tanári kar emlékiratára. RL. A Gyönki Ref. Algimnázium iratai A/16. 6-7. p.

[27] Uo. 14. p.

[28] A gyönki gimnáziumnak Tamásiba leendő áthelyezése tárgyában 1910. július 31-én tartott értekezletén előterjesztett emlékirat. RL. A/16.

[29] A gyönki ev.ref. gymnasium Igazgató Tanácsának jegyzőkönyve. Tolnai Lajos Gimnázium irattára, Gyönk.

[30] Kivonat a külső-somogyi ref. egyházmegye 1911.évi közgyűlésének jegyzőkönyvéből. RL. A/16.

[31] Kivonat a magyarországi református egyetemes konvent Budapesten, 1913. évi április 23-26-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. 159. szám. RL. A/16.

[32] A gyönki ev. ref. gymnasium Igazgató Tanácsának jegyzőkönyve. Tolnai Lajos Gimnázium irattára, Gyönk.

[33] Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. (továbbiakban: Zoványi, 1977.) 200. p.

[34] Domokos, 2003.

[35] Szász Károly püspök vizitációs jegyzőkönyvei IV/2. köt. Külsősomogyi egyházmegye. A nagyszékelyi ev. Ref. német ajkú egyház története, 1722-1886.

[36] Zoványi, 1977. 117. p.

[37] Zoványi, 1977. 289. p.

[38] Zoványi, 1977. 535-536. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,