Minden bizonnyal léteznek emberek, akikről nehéz rossz életrajzot írni. Közéjük tartozhat John Wesley is, a 18. századi anglikán lelkipásztor és teológus, a metodista megújulási mozgalom atyja, akinek hatalmas életművét immár több mint kétszáz esztendeje próbálja értékelni, elemezni az utókor. Nem kis kihívással kell szembenéznie a feladatra vállalkozóknak: Wesley lényegében „végigélte” a 18. századot, s ezzel szemtanúja volt egy történelmi korszak-váltásnak. Élete egybeesik az újkor lezárásával: szemlélője a tengerentúli angol gyarmatosítás kibontakozásának, kudarcainak és visszásságainak, hazájában szemtanúja az ipari forradalom kihívásainak, s nem mellesleg kortársa a kontinens forradalmi változásainak is. Már önmagában is sokatmondó tény az, hogy ebben a közegben születhetett meg az a mozgalommá szélesedő csoportosulás, amely a spirituális megújulást tűzte ki célul maga elé. Bár az óriási energiákkal megáldott alapító ezt az anglikán egyházon belül képzelte el – 1791 márciusában az egyház lelkészeként hunyt el –, az önállósodásnak már életében voltak jelei. Mára 75 milliós nagyságúra duzzadt az önállóvá lett világméretű mozgalom. E címszavakból is érzékelhető annak a feladatnak a nagysága, amelyre Wesley tartalmas életének összefoglalásakor vállalkozik a szerző – jelen esetben Karl Zehrer.

Bevezető megállapításunk mellé ezek után egy másikat is feljegyezhetünk: kétségkívül nincs olyan ember, akinek az életrajzát ne lehetne elrontani. Különösen is igaz lehet ez azokra a történelmi személyiségekre, akiknek szerteágazó életüket a tollat ragadó történész kénytelen néhány oldalba, néhány fejezetbe sűríteni, „kényszeríteni”. A jó életrajz valószínűleg a tömörítés művészetét is jelenti. Örömmel jelezhetjük, hogy a fent említett „anyag” ezúttal ügyes alkotó kezébe került. Karl Zehrer 170 oldalas összefoglalásával azt bizonyítja be, hogy képes akár 30 különböző Wesley életrajz ismeretét is úgy összegezni és strukturálni, hogy a végeredmény egy, a laikus olvasó által is élvezhető, olvasmányos szöveg lett.

Az 1932-ben Németországban született Zehrer személye garanciát jelent a munka minőségére nézve. A szerző szakembernek tekinthető a témában, hiszen metodista egyháztörténészként indul el a metodizmus hazájába. Zehrer Bad Klosterlausnitz-ban végezte metodista teológiai tanulmányait, majd a hallei Luther Márton Egyetemen szerzett doktori fokozatot Der Methodismus in Deutschland, seine Ausbreitung und Probleme der Kirchwendung, 1830-1968 („A metodizmus Németországban. Terjedése és egyházzá válásának problematikája – 1830-1968”) című munkájával. Lipcsében Evangelische Freikirchen und das Dritte Reich („Az evangéliumi szabadegyházak és a Harmadik Birodalom”) címmel habilitált. A metodista egyház lelkészeként Zwickauban, Geraban, Halleban és Oelsnitzben szolgált, 1997 óta nyugdíjas. Az alább ismertetett írása után egy évvel két tanulmánya is megjelent a Methodismus in Osteuropa. Polen – Tschechoslovakei – Ungarn („A metodizmus Kelet-Európában. Lengyelország – Csehszlovákia – Magyarország”) című tanulmánykötetben: Der deutsche Methodismus im heutigen Polen von den Anfängen bis 1945 („A német metodizmus a mai Lengyelországban a kezdetektől 1945-ig”); Schützend umgibt uns Gottes Liebe. Frömmigkeit, Theologie und Missionsgeist in der Nord-deutshcen Jährlichen Konferenz während ihrer Ungarnmission („Isten szeretete védve vigyáz ránk. Az Észak-Német Évi Konferencia lelkisége, teológiája és missziós gondolkodása a magyarországi missziója idején.”)

A fenti címekből is érzékelhető, hogy egyháztörténészként Zehrer főként a közép-európai területek metodizmusával foglalkozik, s így a Wesley biográfia tulajdonképpen „kilóg” történeti munkáinak sorából. A műfaj ugyanakkor nem ismeretlen előtte. Zehrer egyetlen magyar nyelven is elérhető tanulmánya éppen egy rövid, 23 oldalas életrajzi áttekintés, a magyarországi metodizmus történetének egyik legjelentősebb vezetőjéről, Funk Mártonról. („Osmar Martin Funk – A kezdetek lelkiségének meghatározó személyisége”). A magyar nyelven 2005-ben fordított és publikált anyag eredetije ráadásul egy kettős életrajz, amely Funk mellett a kezdetek másik meghatározó alakjának, Otto Mellének az életét is összefoglalja: Dr. F. H. Otto Melle und Martin Funk – zwei prägende Gestalten der frühen Metodistenkirche in Ungarn.[1] Amíg azonban ezek a biográfiák csak vázlatos „ábrázolásnak” tekinthetők, a Wesley életrajzot körültekintő és alapos munkának nevezhetjük.

Zehrer Előszavában elárulja, hogy munkája megírásakor igyekezett minden elérhető életrajzi munkát figyelembe venni (6. p.), ami kétségtelenül óriási – ámde szükséges – kihívás egy igazán jól használható biográfia elkészítéséhez. Külön öröm, hogy a mintegy 30 felhasznált irodalomra a szerző végjegyzeteivel gondosan utal, melynek eredményeként 170 oldal után összesen 497 jegyzetet számolhatunk. Aprólékos gondosságával a szerző nagyban megkönnyíti az érdeklődő olvasó számára a témában való elmélyülést, az önálló kutatást. Kifejezetten hasznos a névmutató és a bibliográfia összeállítása is, a 13 oldalas (fekete-fehér) képes mellékletről nem is beszélve. A képekkel mellékelt tömör forma, illetve a hatalmas lábjegyzetelt anyag arra utal, hogy a könyv egyszerre vállalt fel népszerűsítő és szakirodalmi feladatokat.

Mi a végeredmény? Az eredmény egy meglehetősen jól tagolt, kitűnő összegzés, amely a magyar olvasó számára számos új adatot, összefüggést hoz felszínre. Ez persze önmagában nem is olyan nagy dicsőség: magyar nyelven mindezidáig egyetlen Wesley életrajz jelent meg, 1981-ben Garth Lean anglikán publicista és író művének fordításaként, A tűzből kikapott üszök. Wesley János élete címmel (Győr, 1981). Ezt megelőzőn az 1910-es, 1920-as évekből csupán cikksorozatok, illetve 1944-ből Wesley kivonatos naplója volt elérhető magyar nyelven a mozgalom alapítójának életéről, Czakó Jenő református lelkész fordításában.[2] 1991-ben, Wesley halálának 200 éves évfordulójára, csaknem ötven év elteltével ez a kivonatos napló élte meg második kiadását Parókiám az egész világ. Wesley János naplója cím alatt (Pécs, 1991). Különösen sokat jelentene tehát Zehrer munkájának magyar kiadása. A szerző segítségével közvetlen rálátást nyerhetünk a német és angol nyelvű Wesley kutatás aktuális eredményeire. Ráadásul mindezt olvasmányos stílusban, s Zehrertől megszokott módon, számos elsődleges forrás idézetével tehetjük. Fontos erőssége ez egy életrajznak, amelyet Zehrer ki is használ. Az első kilenc fejezet tárgyalásakor az életrajz kronologikus feldolgozásában bőven teret ad Wesley-nek és kortársainak, amit könnyen megtehet: a század a naplóírók fénykora, maga Wesley pedig e csoport egyik „hőse”. Még életében 21 kötetben adta ki naplóját, amely a Wesley-kutatásnak így az egyik legfontosabb kiindulópontja mind a mai napig. (75. p.)

Fontos kiemelnünk, hogy Zehrer egyháztörténészként és teológusként egyfelől képes az életrajzi események nagyobb folyamatokba való beillesztésére, másfelől különös érzékenységet mutat a teológiai kérdések iránt. Munkájának érdeme, hogy a kezdetektől külön figyelmet fordít a Wesley lelkiségét, gondolkodását befolyásoló tényezők ismertetésére: az első 25 oldalt kizárólag a családi háttér, illetve a gyermek- és ifjúkor bemutatására fordítja. Ezek után több mint 100 oldalon keresztül a „lelkészgyerek” spirituális fejlődését, teológiai gondolkodásának fejlődését kísérhetjük nyomon egészen 35 éves koráig. A Wesley-kutatás egyik nagy kihívása annak értelmezése, hogy a 22 évesen diakónussá, majd három év múlva pappá felszentelt fiatalember – aki 1735-1738 között az amerikai gyarmati területen igyekezett indián missziót folytatni –, 1738 májusában milyen változáson ment keresztül. Egy azonban biztos: a metodista mozgalom az „Aldersgate-élmény” néven elhíresült, és rendszerint sorsfordító eseményként aposztrofált május 24-i napot követő évtizedekben született meg, s vált John Wesley a „modern lelkipásztor” archetípusává. Zehrer inkább az 1738-ig tartó fejlődéstörténetre koncentrál, s az addig tartó események folyamat jellegét hangsúlyozza. (110. p.) A kibontakozó mozgalom életében mindössze az 1740-es évtized nyert részletesebb kifejtést. Ezen a ponton tehát egy sajnálatos törést figyelhetünk meg: amíg életének első felét kilenc, jól rendszerezett fejezetben, több mint 120 oldalon keresztül vizsgálja, addig a mozgalom kiépülésére, életének második felére csupán három fejezetet és alig 50 oldalt fordít. Kissé elnagyoltnak tűnik az életrajz utolsó fejezete is, amelyben mindössze egy négy oldalra szűkített értékelést olvashatunk.

Összegzésünkben azonban mégiscsak méltatnunk kell a szerzőt. Mindenekelőtt azért, mert metodista kötődése ellenére sem elfogult, megállapításai és adatai az objektív közelítésről tanúskodnak. Így például világossá teszi, hogy a metodista megújulási mozgalom társadalmi bázisa még Wesley élete vége felé is meglehetősen szerény méreteket öltött, mindössze 1,5%-át alkotta a szigetország lakosságának. (156. p.) Zehrer írása másutt is a realitások talajára helyezi Wesley alakját. Így például kifejezetten hangsúlyozza, hogy a mozgalom 1739-ben kialakuló bázisainak indulása – London és Bristol – lényegében nem Wesley-hez, hanem lelkésztársához George Whitefield személyéhez kötődik. (124., 133. p.) Az általa ismertetett adatokból kiderül az is, hogy az 1739-től kezdődő szabad ég alatti igehirdetések bár teljességgel formabontóak voltak, s több ezres hallgatóságot vonzottak, hatásukra csak alig egy-két száz ember döntött a metodista közösséghez való csatlakozás mellett. (140. p.) Zehrer további érdeme, hogy részletgazdaságában sem veszik el az apróságokban, s képes jó érzékkel kiemelni a lényeget. Így, még ha szűkre szabott is írásának második fele, a legfontosabb témakörök mégsem hiányoznak, s összességében teljes képet nyerünk a mozgalom atyjának életéről és munkásságáról. John Wesley az „újkor utolsó nagy egyházalapítója” (24. p., Martin Schmidt kifejezése) nem egyszerűen egy kor lezárásának utolsó „ikonja”. Wesley egyszerre sorolható az újkor meghatározó reformátorai közé, és egyszerre nevezhető a modernitás első korszerű lelkipásztorának, vagy amint Zehrer fogalmaz, a „modern vándorprédikátornak”. (181. p.) Miért tekinthetjük személyét a „modern lelkipásztor” archetípusának? Wesley több volt, mint egy tömegeket megmozgató ébredési evangélizátor, és több volt, mint tehetséges szervező. Wesley modernitásának lényege társadalmi érzékenysége: széleslátókörűsége szinte alig ismert határokat. Felelősséget érzett a külmisszió iránt, hazájában szegényházakat alapított az özvegyek, a vakok és gyermekek számára, iskolát indított, segélykasszát létesített, felvette a küzdelmet a rabszolgaság intézménye ellen, börtönreformot sürgetett, és sokat tett a népegészségügyért. Folytathatnánk a sort. Wesley az a reformátor, aki a spirituális kérdések hangsúlyozásakor nem feledkezett meg az ember társadalmi meghatározottságáról sem. Teológiai gondolkodását lehetetlen pusztán elméleti síkon értelmezni. Wesley annyiban archetípusa a „modern lelkipásztor” fogalmának, amennyiben spiritualitásának meghatározó gyakorlati következménye, szociális kisugárzása volt. Anglikán lelkipásztorként ezzel határokat lépett át, valami újat kezdett el, amire hitbeli meggyőződése vezette. „Határtalan” jelmondata – „Parókiám az egész világ!” (129. p.) – a mai napig útmutatás az utókor számára. A könyv érdeme, hogy képes eleven üzenetként közvetíteni a mögötte álló élet valóságát.

(ism.: Khaled A. László)

 

JEGYZETEK

[*] A könyv címe magyarul: "Erős a szíve, bízik az Úrban. John Wesley élete és műve (1703-1791)". A szerző a 112. Zsoltár 7b versét választotta címként.