Menner László építőművész, építészmérnök hagyatékában van az a saját kezűleg írt jegyzék, amelyet az építész 1987. július 6-án írt alá.[1] A hagyaték a 2005-ös és 2006-os évben került a múzeum gyűjteményébe Iglói Gyulától.[2] A jegyzék csaknem 200 tétele között számos nevezetes miskolci építmény található. A Menner László által tervezett létesítmények között szerepel a Hercz Gépgyár[3] számtalan épülete, a Tapolcai Siesta üdülő,[4] a Sodronygyár[5] majd egésze, valamint a Vas- és Fémmunkások Otthona,[6] vagyis a mai Bartók Béla Művelődési Ház is.

A listán szerepel 10 egyházi vonatkozású létesítmény is. A tervek zöme a római katolikus egyházhoz kötődik, bár nem elhanyagolhatóak az általa tervezett református és görög katolikus egyházi épületek sem. A lista által említett miskolci létesítmények közé tartozik a tapolcai Sziklakápolna,[7] a Hősök terén álló Minorita templom főoltára és falikarai,[8] a perecesi templom belső berendezései,[9] a selyemréti Szent István templom számára tervezett keresztelőkút és előoltár.[10] Mindezek mellett a diósgyőri református parókia terveivel a tervpályázaton I. díjat nyert 1927-ben, a miskolci Baross Gábor u. 3. szám alatti református imaházat 1955-ben tervezte, valamint ő vetette papírra a nyírbélteki görög katolikus templom terveit is.[11]

Menner László munkássága

Menner László a Komárom megyei Bokodon született 1901. március 30-án.[12] A múzeumban levő kevés önéletrajzi vonatkozású feljegyzéseinek egyikén olvasható, hogy onnan rövidesen Perecesbánya-telepre költözött a család, ahol édesapjának gyógyszertára volt.[13] Már fiatalon, középiskolai évei alatt elhatározta, hogy az Iparművészeti Főiskolán akar továbbtanulni. Közben beállt egy asztalos mellé és ott szerzett segédlevelet. Középiskolai tanulmányainak befejezése után, 1920-ban jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára, belsőépítész szakra. A sikeres felvételi után a főiskola negyedik és ötödik évfolyamán már magasépítészettel foglalkozott. Ekkor tanította az európai hírű építész Wigand Ede a magyar otthon tervezésére.[14] Negyedéves hallgató volt, amikor a tanév végén az ifjúság megválasztotta Ifjúsági elnöknek.[15] Ebben a minőségében szervezte meg a Hungária szállóban az iparművész bált, melynek bevételét a szervezők a szegény kollégák anyagi támogatására fordították.

1926-ban megszerzett építő-iparművész oklevelével egy diósgyőri építési vállalkozásnál helyezkedett el, majd Miskolcon önálló tervezőirodát nyitott 1929-ben, amelyet egészen 1949-ig fenntartott.[16] Érdekes, hogy egy 1929-ben megjelent várostörténeti munka úgy nevezi, mint aki „művészetével formálja át városunk arcát”.[17] Ezt követően a miskolci városházán vállalt építészeti, városfejlesztési munkakörökben állást, ahonnan 1966-ban ment nyugdíjba. Nyugdíjasként a városi tanács művelődési osztályán a műszaki csoport vezetője volt. 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki.

Saját kezűleg írt életrajzából tudjuk, hogy Menner László az iparművészeti főiskolán dr. Szőnyi Ottótól az egyházművészetet, a történelmi stílusok tervezését pedig Gyalus Lászlótól tanulta.[18] Hagyatéki anyagában is jó néhány terv és vázlat igazolja az egyházi építészettel való kivételes, magas szintű tervezői azonosulását. Építészeti hagyatékának talán legtöbbet mondó dokumentumai között van a már említett lista. Ezek közül mintegy 20 épületnél egyszerű rövidséggel az a megjegyzés szerepel: „Lebontva.” A tervjegyzék 127. sorszáma után ez olvasható: „Nem épült meg.”[19] A sorszámhoz tartozó terv pedig nem más, mint a karmelita rend miskolci rendházának és templomának terve.[20] A Miskolcon letelepedni szándékozó rendnek tervezett épületekkel 1946-ban I. helyet nyert a tervpályázaton.[21] A rend ekkorra már sok évszázados hitéleti tevékenységen volt túl.

A karmelita rend Miskolcon

A Kármel hegyéről elnevezett Boldogságos Szűz rendjét 1156-ban alapította Kalábriai Szent Berthold.[22] Az alapító 10 társával együtt a palesztínai Kármel-hegy barlangjaiban (helyesebben mondva: a Kármel-hegység egyik völgyében) élt szigorú remeteségben. A hely magányában és szépségében találtak életük számára olyan – a hely szelleméből fakadó – közös ideált, amely az Isten utáni vágyukat táplálta és fenntartotta. Itt alapították első rendházukat is.

A jeruzsálemi pátriárka, Szent Albert által a 13. század elején jóváhagyott rendi szabályzatukat III. Honorius pápa 1226-ban erősítette meg.[23] Ez volt az első Karmel, melynek jelentése még tovább gazdagodott: már nem csak egy bibliai hegyet illetve hegységet jelentett, ami jelképül is szolgált, hanem a kialakuló karmelita szerzetesi közösségeket is jelezte. A rend a 13. század derekán a muzulmánok térhódítása elől menekült előbb Ciprus szigetére, majd onnan Európába. Az első történeti hitelességű magyarországi adat a karmelitákkal kapcsolatban Nagy Lajos korára esik, ugyanis 1372-ben Budán alapították meg első kolostorukat. Nagy Lajos édesanyjának karmeliták voltak a gyóntatói, és a király letelepítette a rendet.[24] A karmeliták a 14. században Európában virágkorukat élték. Nagy európai egyetemeken tanítottak, ami magával hozta az imádságos magány feladását. A következő évszázadok a reform századai lettek. A tridenti zsinat hozta rendelkezések következtében Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János visszavezette a rendet az ősi szellemhez.[25] Magyarországon ekkor a hódoltság következtében nem alakulhattak új kolostorok. A 15. században a renden belül szakadás következett be.[26] Különváltak az obszervánsok, azaz a régi, szigorú rendi szabályok követői, akiket sarutlanoknak vagy mezítlábasoknak is neveznek, szemben a konventuális sarusokkal, akik enyhébb szabályok szerint élnek.

Magyarországon a sarutlan karmeliták telepedtek le. A magyar rendi tartomány 1903-ban lett önálló, ekkor vált ki ugyanis az osztrák tartományból.[27] A miskolci rendház alapításának időpontjában Budapesten, Győrött, Keszthelyen és Kunszentmártonban működött rendházuk. Az 1947. július 24-26-án tartott káptalan teljes jogú tartománnyá nyilvánította a Magyar Sarutlan Karmelita Rendtartományt.

A rend tagjai 1942-ben telepedtek meg Miskolcon, akkor ideiglenesnek gondolt épületben és kápolnában,[28] bár a harmincas évek elején a fővárosi illetékességű dr. Szabó Pius atya, karmelita rendfőnök már számos alkalommal járt Miskolcon. Az ő nevéhez köthető a szintén Menner László tervezte tapolcai Sziklakápolna építtetése is.[29] 1942 őszén így tudósított a városba érkezésükről a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap:

„Vasárnap délelőtt szentelték fel ünnepélyesen a Miskolcon letelepedett karmelita rendnek a volt Guttmann gyár helyén épült kápolnáját a katolikus hívők nagy részvétele mellett. Szikra Gyula gimnáziumi tanár, a felsővárosi egyházközség világi elnöke üdvözölte meleg hitteljes szavakkal a karmelita rendet, valamint Pálvölgyi Ignácot a rend tartományi főnökét. Ezután Mikes Lajos felsővárosi esperes plébános ünnepélyes szentmisét celebrált, közben a Vargha Pascal miskolci házfőnök által megszervezett Dolgozó Leányok kitűnő énekkara gregorián énekeket adott elő. A felszentelés megtörténtével fél 12 óra után csendes mise volt, majd délután négy órakor a III. karmelita rend alakuló közgyűlését tartották. A konferenciát páter Fekete Jenő győri perjel tartotta. Ezekután a rendház klauzulájának felavatása következett ünnepélyes litánia keretében. A felavatást és litániát Pálvölgyi Ignác rendtartományi főnök végezte.”[30]

A karmeliták építési tervei Miskolcon

A karmelitáknak 1942-ben az ideiglenesség azt jelentette, hogy már készülőben voltak a tervek kápolnájuk templommá bővítésére, de a város vezetősége kilátásba helyezte, hogy belátható időn belül hozzásegíti a rendet egy kéttornyú templom és a hozzá csatlakozó emeletes rendház építéséhez.[31]

A karmeliták telekadományozási kérésével Miskolc város közgyűlése csak 1943-ban foglalkozott,[32] s ekkor rendház és templom építésére a Győri kapu északi részén telket adományozott. A Gyula utca – Báthory István utca – Zoltán utca – Győri kapu által határolt tömb kb. 4,5 kh területű volt,[33] az építkezést itt kellett volna elkezdeni, s négy év alatt befejezni. A Győri kapu északi oldala, mint építkezésre kiosztható városi telek az 1920-as évek közepén felvett ún. Speyer amerikai bankkölcsönök fedezeteként szolgált csakúgy, mint a város valamennyi ingatlana.[34] A rend főnöke 1943-ban ennek tudatában írta alá a megállapodást.

A magyar államkölcsön felvétele után 1925-ben történhetett meg a városok kölcsönfelvétele is. 48 magyar város, köztük Miskolc is beterjesztette igényét a kölcsönre, ami Miskolc esetében három kölcsönrészt jelentett. A város javait, valamennyi vagyontárgyát és jövedelmét ennek következtében a visszafizetésig elárverezték, valamint a városnak tudomásul kellett vennie, hogy vagyontárgyait, jövedelmeit a kölcsönt nyújtó bankok beleegyezése nélkül más hitelező javára nem köthette le.[35] A Speyer-bankhitel miskolci felvételére részben azért volt szükség, mert a város a 19. század végén elkezdett nagy beruházásait nem tudta finanszírozni. Ezek szükséges, de lassú megtérülésű befektetések voltak, s az ehhez elegendő helyi tőke nem állt rendelkezésre.[36] A konszolidációs államkölcsön felvétele érdeke volt minden azt megpályázó magyar városnak, hiszen a települések fellendülésének egyik forrását látták az építkezésekben. Kiváltképpen vonatkozott ez Miskolcra, a leendő felsőmagyarországi fővárosra. S bár a kölcsön felvételekor a Nagy-Miskolc koncepció[37] már élt, a kitűzött cél a közvetlen vagy szomszédos települések idecsatolásával a százezer fős nagyváros megteremtése volt, a kölcsön építkezései és nagy infrastrukturális beruházásai nem lépték túl a történeti Miskolc határait. Egyetlen dollár, korona vagy pengő a városi kölcsönökből nem jutott az „összeépítési” program előkészítésére, megvalósítására.[38]

A háború alatt és miatt az ingatlan adásvételére nem került sor.[39] 1947-ben a rend azzal a kéréssel fordult a közgyűléshez, hogy mintegy 1500 négyszögöl területet méltányosságból és ellenszolgáltatás nélkül adjon át a karmelitáknak építkezésre, mivel a telekből már közterületeket hasítottak ki.[40] A közgyűlés következő határozata megerősítette az 1943-as döntést, de kikötötte, hogy a szerződés jóváhagyását a belügyminisztertől kell kérni. A név szerinti szavazáson minden képviselő a terület átadása mellett tette le a voksát.[41] Az indoklás kimondta, hogy a közgyűlés a kért területet 40 pengős négyszögölenkénti egységáron már átadta a rendház részére, de a

„közbejött háborús cselekmények következtében sem a szerződés jóváhagyása, sem a terület átadása nem történt meg. Mivel ugyanazok az indokok ma is fennállnak a terület átadására, melyek 1943-ban fennállottak, a terület átengedését a közgyűlés ma is szükségesnek tartja. Egyfelől, mert a szóban lévő területen a városi szabályozási tervnek megfelelő építkezés fog történni és pedig a városnak azon a részében, hol a házhelyjuttatások során a közeljövőben sokan fognak letelepedni, másfelől mert a kérelmező Karmelita Rend emberbaráti és szociális tevékenységének változott viszonyok között is állandó tanújelét mutatja. A súlyos gazdasági viszonyok között tervezett és határidőhöz kötött munkáját a rendnek úgy kívánja közgyűlésünk elősegíteni, hogy az ingatlant az 1943. évben pengő értékben megállapított vételár átértékelése nélkül bocsátja rendelkezésre.”[42]

P. Varga Paskál rendfőnök a kitűzött közel 90 méter széles és közel 82 méter mély telek körbekerítésére 1948-ban megkérte az engedélyt.[43] Ebben írja, hogy „a kerítés kivitele betonalapú, tömör téglafalú, 220 cm magas. Tömör azért, mert a Felsővárosban építendő karmelita templom és rendház épületeit fogja körülzárni, amelyre pedig egyházi előírások köteleznek bennünket. Az építéssel Karczagi Pál és Baranyi András miskolci kőmíves mestereket bíztam meg.”[44] Az építkezéshez hozzá is kezdtek, amelyről a Miskolci Hírlap tudósított:

„Miskolc hároméves újjáépítési tervének egyik legnagyobb szabású építkezését indították el a Győri kapu végén, a régi vámház mellett lévő üres területen a pár évvel ezelőtt idetelepedett, teljesen evangéliumi szegénységet megvalósító, népszerű kármelita atyák. E környék arculatát teljesen meg fogja változtatni a városrendezési tervekbe stilszerűen beleilleszkedő, impozáns méretű templom és rendház felépítése, amely P. Varga Paszkál házfőnök nyilatkozata szerint, több millió forintba kerül s amelyre a fedezetet csupán a hívek megértő szellemű adakozása, áldozatkészsége, valamint a közületek remélt támogatása fogja jelenteni, hogy majd felépítve a lelki újjáépítés s így végeredményben az országépítés magasztos ügyét eredményesen szolgálja. Jóleső érzéssel szemlélhetjük máris a gyors ütemben épülő, izléses kivitelű téglakerítés előrehaladt munkáját, mint az első lépés megtételét a templomépitéshez. A kerítés költségének részbeni előteremtésére rendezi a kármelita ifj. harmadrend leánycsoportja a nagy buzgalommal összeállított, szinvonalas műsoros délutánját április 4-én, vasárnap délután 6 órai kezdettel a miskolci Ipartestület nagytermében, mely iránt városszerte máris nagy érdeklődés nyilvánult meg. Jegyek kaphatók a Kármelita Zárdában és Királyfalvi A. könyvkereskedésében. Egy jegy ára 3 forint. Helyfoglalás érkezés sorrendjében.”[45]

A sajtó híradása már egy új időszak előszelének hangulatát idézi. Az év nyarára lezajlott az a politikai fordulat, amelyet az év végétől az egyházak elleni támadások, s ennek részeként a koncepciós perek követtek. 1949-ben pedig felfüggesztették a szerzetesrendek és az egyesületek jelentős részének működését. Ugyanebben az évben elkészült a város új rendezési terve, majd a Weiner-féle tervet 1952-ben új általános városrendezési terv követte, amely már egy 350.000 fő lélekszámú Miskolcban gondolkodott.[46] A templom- és rendházépítés feledésbe merült, s elkezdődött a Győri kapu északi oldalának beépítése új lakóépület-együttesekkel. 1951-1952 között a Miklós és Örs utcák között, majd 1953-1954 között a Gyula és Ságvári utca keleti része épült be a szocialista realizmus stílusában.[47]

A rendház és templom

Az építészeti hagyatékban a karmelita templomnak és rendháznak számos terve megtalálható, ám ezek között nincs helyszínrajz. Iglói Gyula kutatásaiból kiderült, hogy az épületegyüttes tervezett helyszínén már kerítéssel körülvett munkagödör is volt.[48]

Amint a tervpályázat bemutatott tervein látható a templomnak egy tornya lett volna és a templomot a rendházzal összeépítve képzelte el az építész. (Ld. 1-2. kép.) A rendház kelet-nyugati irányban mintegy 52 méter hosszú, 13 méter széles, alápincézett, egyemeletes, magastetős épület lett volna. A csatlakozó templom erre merőlegesen helyezkedett el. A Győri kapu felé tervezett főbejárat mellé elképzelt torony 33 méter magasságára 5 méteres keresztet szántak elhelyezni. Ezen a részen két kápolnának biztosított a tervező helyet, egyet Szent Antal, a másikat a Szent Sír tiszteletére. A főhajó 14 méter szélességét növelték az oldalhajók. A három templomhajó 28 méternyi hosszát egy 9x9 méteres szentély zárta le. A templom belső magassága 15 méter lett volna. (Ld. 3-4. kép.)

Az altemplomot Menner temetkezési célra tervezte. A szerzetesek, a felnőttek, gyermekek és az exhumáltak részére összesen 408 temetkezési hely volt biztosítva. Az altemplom alaprajzilag a templomhajók alatti területen volt, bejáratát a főbejárathoz közeli térből tervezte. A hagyatékban lévő tusrajzok egyike a templom belső távlati képe nemcsak Menner építészeti, hanem képzőművészeti tehetségéről is tanúskodik.

A hely végleges felhasználásaként a szerzetesrendek feloszlatása után a templom helyett a Győri kapu első bérházai épültek. Az építkezéseken a legtöbb helyen érződött az áttervezések vagy a tömbsűrűsítések hatása.[49] Az adott kor stílustörekvései, úgymint az egyszerű formák, kevésbé díszített homlokzatok használata rányomták bélyegüket az ott felépült bérházak egészére. De a sors fintora avagy furcsasága, hogy a lakótelepek építése során, a források mindvégig „karmelita telek”-nek nevezik az beépítendő területet.[50] És az így felálló lakótelepi rendszer mintegy varratát képezi a létrejövő Miskolcnak, hiszen az már korábban fennálló közigazgatási egységek határain alakult ki.[51]

Egy 1950. szeptember 7-i minisztertanácsi törvényerejű rendelet a Magyar Sarutlan Karmelita Rendtől is megvonta a működési engedélyt,[52] a rendtagoknak el kellett hagyni a rendházakat. 1988. augusztus 28-án visszakapták elsőként a budapesti rendházukat, majd a keszthelyi, attyapusztai, kunszentmártoni és győri intézményeiket. A pécsi nővérkolostor a püspökség tulajdona volt, így nem került államosításra, ugyanígy kimaradt a miskolci rendház is az államosításból.

Ha a tervezett miskolci beruházás nem is valósulhatott meg, a karmeliták városbeli jelenléte az 1942-ben kapott területen ma is tapasztalható. A Győri kapu környéke sem marad egyházi épület nélkül, a miskolc-felsővárosi református gyülekezet temploma fogja – majdani elkészülte után – szolgálni az ott élők lelki életét.

KÉPEK

1. kép A karmeliták templomának előnézeti terve

2. kép A karmeliták rendházának homlokzati terve

3. kép A templom földszinti alaprajza

4. kép A rendház földszinti alaprajza

5. kép A karmelita templom belső terve

Jegyzetek