Vissza a tartalomjegyzékhez

4. évfolyam 1. szám
A. D.
MMIII

Egyházlátogatások Budaörsön. A Budaörsön 1397 és 1933 között megtörtént egyházlátogatások fennmaradt jegyzőkönyvei.
Budaörs, Budaörs Város Önkormányzata, 2002. 215 old.
A hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a canonica visitatio-k forrásanyagának sokrétűsége és fontossága az egyháztörténészek számára mindig is nyilvánvaló volt

A hivatalos egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a canonica visitatio-k forrásanyagának sokrétűsége és fontossága az egyháztörténészek számára mindig is nyilvánvaló volt. Az a szándék, hogy a nagyközönség, a – talán kevesebb szakmai rutinnal felvértezett – helytörténészek, helytörténeti érdeklődésű laikusok figyelmét is felhívja a szakma e forrástípusra, Magyarországon régóta jelen van. Varga Imre például már 1978-ban a Vigília hasábjain igyekezett gyakorlati útmutatót adni a problémás szövegek értelmezéséhez. Az 1990 után újjáéledő egyháztörténeti érdeklődésben is központi helyet követeltek maguknak a jegyzőkönyvek. Ezt mutatják az Egyháztörténeti Vázlatok cikkei, a Dóka Klára és Kéringer Márta nevével fémjelzett segédletek, Dienes Dénes és Tóth Krisztina tematikus forráskiadásai, és a számtalan kisebb-nagyobb helytörténeti publikáció, melyben legalább a forrásbázisban jelen vannak a canonica visitatio-k.

Budaörs önkormányzata áll jelen kötet kiadása mögött, mely elsőként tett kísérletet arra, hogy egy adott község valamennyi egyházi összeírását és canonica visitatio-ját bemutassa. (A forrásszövegeket Bucsi Lajos fordította, lektorálta és a bevezető tanulmányt írta Tóth Krisztina; a kötet képanyagának válogatását, valamint a névmutató összeállítását Filipszky István végezte.) A kiadó szándéka figyelemreméltó, és mindenképp értékelendő. A szerkesztők elsősorban népszerű, a helyi érdeklődők kíváncsiságát kielégítő munka készítésére vállalkoztak. A forrásokat ezért magyar fordításban közölték, ami önmagában buktatókat rejt, hiszen igencsak nehéz eldönteni, hogy egy-egy latin egyházi szakkifejezés mennyire tekinthető a magyar nyelvben meghonosodottnak.

Például a processzió helyett talán helyesebb lenne körmenetet használni – ugyanakkor a reverzális biztosítékra, a patena tálkára vagy tányérkára magyarosítása teljességgel felesleges. Maga a fordító is következetlen szóalakok használatában (pl. palást – pluviale). Nagyobb baj, ha a fordító nem találja az igazán pontos magyar megfelelőt egy-egy szakszóra. Például a patronus inkább kegyúr mintsem védnök; a Péter pénz (pecunia Petri) péterfillérként honosodott meg nyelvünkben; a társulatok egy része a köznyelvben inkább kongregáció vagy egylet néven ismert. Néhol nem fedezi fel a latin alakban a fordító az első gyónás vagy a kánontábla fogalmát, helytelen elképzelései vannak a beteglátogató edény/szelence mibenlétéről, így válhat az kancsóvá a fordításban. Néha a magyar alak keresésével szükségtelenül szűkül a szó jelentése: például a latin velum a magyarban kehelytakaró és szentségi velum is lehet, ráadásul a fordításként alkalmazott kehelykendőt a kötetet záró – liturgikus szakkifejezések esetében gyakran feltűnően bizonytalankodó és körülményes – kislexikon úgy oldja fel, mintha a purificatorumot írná le! E pontatlanságok és következetlenségek éppoly zavaróak, mint az, hogy a fordításon végighúzódik egy erőteljes protestáns szóhasználat, amely anakronisztikus és félrevezeti az olvasót. Így lesz például gyülekezet az egyházközségből, lelkészlak vagy parókia a plébániából… E tévedésekből és bizonytalanságokból fakadó nehézségeket egyedül a bilingvis szövegközlés segíthetett volna elkerülni, ám ez – vélhetően terjedelmi/financiális okokból – nem valósulhatott meg, s talán riasztólag is hatott volna a megcélzott közönségre. A kötet – fogyatékosságai ellenére – feladatát betölti: a forrástípus adta lehetőségekre a helytörténeti érdeklődéssel rendelkezők figyelmét felhívja. Talán egy rövid községtörténet további eligazodásukat is segítette volna, mert az egész kötetet és az egyes szövegeket bevezető tanulmányok rövidek, pontosak, lényegretörőek és kifejezetten informatívnak minősíthetőek.

A kiválóan összeválogatott képanyag kicsit jobb nyomdai minőséget érdemelt volna.

(ism.: Mózessy Gergely)

 

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,