2008. november 28-án védte meg Nagy V. Rita a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ és Közalapítvány munkatársa „Teológia és antiszemitizmus. Az amillenizmus hatása a magyarországi egyházi képviselők parlamenti hozzászólásaira (1842-1941)” című doktori (PhD) értekezését a Miskolci Egyetem BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában.

A bizottság elnöki tisztségét Kabdebó Lóránt látta el, tagjai voltak még Porkoláb Tibor és Haraszti György, valamint az opponensek: Gábor György és Fazekas Csaba. Utóbbi egyben a bizottság titkári teendőit is ellátta, a vita végén bejelentette, hogy a bizottság a lehetséges 15 pontból 15-öt adott a jelölt munkájára, amelyben rendkívül kényes témát dolgozott fel. A közel 300 oldalas értekezés elsősorban a katolikus egyház és a magyarországi politikai életben igen aktív szerepet vállaló főpapjainak, felsőházi képviselőinek a zsidókkal kapcsolatos álláspontjait dolgozza fel. Nagy Rita meggyőzően érvelve kimutatja, hogy az antijudaisták nem csak azt állították a zsidókról, hogy makacs, ostoba, gonosz emberek, hanem azt is, hogy a diadalmas katolikus egyház a földi, a „testi Izrael” igazi örököse, megtestesítője, mert hívei elfogadják Krisztust Messiásnak, míg a zsidók megtagadták, sőt meggyilkolták őt.

Nyilvánvalóan nem lehet a 19-20. századi fajvédő-fajgyűlölő antiszemitákat a korai egyházatyák Izrael- és zsidóellenes tanításai híveinek, akár csak ismerőinek is tartanunk. Nagy Rita disszertációjában példák sorával bizonyítja, hogy a zsidók kirekesztését a kereszténnyé vált komoly ideológiai, teológiai érvrendszer legitimálta. A 18-19. század folyamán azután, amikor a hagyományos társadalmi rendszereket a tőkés-ipari fejlődés felbomlasztotta, a zsidókat viszonylag könnyű volt felelőssé tenni a modern kor valamennyi válságáért. A szabadkőműves, a tőzsdespekuláns, a munkásvezér, a liberális újságíró és az ateista polgár az antiszemiták szerint a modern kor „kitalálói” és egyben egyik fő haszonélvezői. Ami összeköti őket a közös, „faji” eredet, vagy zsidók ők, vagy zsidóbérencek. Az antiliberális, antikapitalista és antijudaista, konzervatív katolikus egyház Magyarországon és Európa-szerte harmonikusan együtt tudott működni akár a legszélsőségesebb antiszemita politikai erőkkel is.

A disszertáció vitája során többen felvetették, hogy mielőbb szükséges lenne az értekezést könyv alakban is megjelentetni, hogy a témakör iránt érdeklődő diákok és tanáraik a legfrissebb hazai és nemzetközi szakirodalmat is jól hasznosító kézikönyvet vehessenek a kezükbe. Jómagam azokkal is egyet tudok érteni, akik arra bíztatták a szerzőt, hogy terjessze ki kutatásait a „világi” politikusok, parlamenti és felsőházi képviselők beszédeire, akik hajdanán nagyon büszkén vallották magukat kereszténynek, nemzetinek és lelkesen szavazták meg a jogfosztó, antiszemita törvényeket.

 

(ism.: Karsai László)