Vissza a tartalomjegyzékhez

6. évfolyam 2. szám
A. D.
MMV

Fazekas István: A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói, 1623-1918 (1951)

Fazekas István: A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói, 1623-1918 (1951). – Matricula collegii Pazmaniani Viennensis, 1623-1918 (1951). Bp., ELTE Levéltára, 2003. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 8.) 555 old.

A bécsi Pázmáneum kora újkori és újkori történetével a közelmúltig csak érintőlegesen, kisebb publikációkban foglalkoztak, ell

A bécsi Pázmáneum kora újkori és újkori történetével a közelmúltig csak érintőlegesen, kisebb publikációkban foglalkoztak, ellenben a Magyar Katolikus Egyház másik kulcsszerepű külföldi intézetének, a római Collegium Germanicum et Hungaricumnak története már régen feldolgozásra került, és közel 90 éve a hallgatókra vonatkozó adattár is elkészült. A közelmúltban Zombori István szerkesztésében azonban végre megjelent A bécsi Pázmáneum c. monográfia, amelynek szerzői Fazekas István és Beke Margit voltak. A most megjelent kiadvány a hallgatókról megszerezhető információkat rendszerezve tárja elénk a bécsi Pázmáneum történetének fontos alkotóelemeit.

A kötet tulajdonképpeni célja közzétenni a Pázmáneum hallgatóinak névsorát. A minél részletesebb és adatdúsabb közlés érdekében Fazekas István egymástól eltérő jellegű forrásokat használt fel. Emiatt nem lehetett egységes adattárat szerkeszteni, ezért a szerző a forrástípusoknak megfelelő fejezeteket alakított ki a könnyebb követhetőség és az információk megőrzése érdekében. Az 1623-1784 közötti felsorolásokban nemcsak a Pázmáneumban eltöltött évekre gyűlt össze számos adat, hanem a hallgatók tanulmányaira és a felszentelés utáni pályájukra vonatkozólag is. Ehhez a munkához Fazekas gimnáziumi matrikulákat, egyetemi anyakönyveket és felszentelési jegyzőkönyveket is felhasznált. Más adattárakból, schematizmusokból és kiadott vizitációs jegyzőkönyvekből a felszentelés utáni pálya is többnyire követhető volt. Az 1803-1918 (1951) közötti időszak nyomtatott adattárainak bősége miatt a korszakból csupán a hallgatók legfontosabb adatai és az intézetben eltöltött idejük szerepel.

A kötet elején egy rövid, vázlatos történeti áttekintést olvashatunk a Pázmáneum történetéről. Ezt a kötet alapjául szolgáló források bemutatása követi. Az iratanyag eltérő jellege miatt a munka egy adattár-forráskiadás kombinációjának tekinthető. A felsorolt írott és nyomtatott források nagy száma jelzi, hogy Fazekas a teljességre törekedett az adattár összeállításánál. A források jegyzéke jó kiindulási pontot nyújthat más, további kutatásokhoz is.

Minden rész egy rövid, az alapforrásra vonatkozó ismertetéssel kezdődik. Az első részben (1623-1715) egy, a 18. század közepéig vezetett, eskükönyvet kellett felhasználni, mivel az alapítást követően vezetett matrikula elveszett, az eskükönyvbe az alapító okirat értelmében a kötelező esküt letett hallgatók neve került be. Eleinte a hallgatók aláírták, majd a 18. század elejére már csak bemásolták az esküt tevők neveit. A második részben (1716-1761) már szabályos matrikula szolgált forrásként. A kötet e része a tulajdonképpeni forráskiadvány, mivel a hallgatókra tett összes bejegyzés közlésre került. A harmadik rész, az 1761-1784 között időszak feldolgozásához nem volt semmiféle egységes forrásanyag. A korban fennmaradt egyházmegyei nyomtatott schematizmusok adták az alapot, amelyet a szerző kiegészített egy, a Pázmáneum rektora által készített információs jelentés alapján. Ezek, a rektor által az esztergomi érsekhez továbbított jelentések tartalmazták a diák nevét, születési helyét, előmenetelét, évfolyamát, egyházi rendjét, nyelvtudását és rövid jellemzését. A kéziratos források közül fontos szerepe volt még a Pázmáneum levéltárában fennmaradt számadások végén található diáknévsornak. Ezt követően, a negyedik részben (1623-1784) szerepelnek azok, akik bizonyíthatóan a Pázmáneum növendékei voltak, de valamilyen oknál fogva kimaradtak a fogadalmi könyvből, vagy valamilyen okból nem tették le a fogadalmat. Az alapforrás itt az első részben említett eskü könyv és a jezsuita korszak (1623-1761) Historia Domusa volt, mely tartalmazta a diákok névsorát is. A kötet ötödik részében találhatók az 1803-1918 (1951) közötti korszak hallgatói. 1820-ig egyszerű névjegyzékeket vezettek, majd 1820 után már teljes matrikula állt rendelkezésre. Ez – ellentétben a névjegyzékkel – megadja a hallgató születési helyét, idejét, egyházmegyéjét, egyházi állapotát, tanulmányi előmenetelét, esetenként rövid jellemzését.

Végül három rész, az adattár fő részétől elkülönítve, függelékekbe került. Az első függelék tartalmazza a Pázmáneum hallgatóinak névsorát 1919-1952 között. A forrás erre a korszakra vonatkozólag is az intézmény matrikulája, amely a kor színvonalának megfelelően már előrenyomtatott és írógéppel kitöltött adatlapokat is tartalmaz. A második és harmadik függelékben a kötet írása során felhasznált forrásokból összegyűjtött és a témával szorosan összefüggő adatok találhatóak, a világi convictorok és a credentioniarius diákok névsora szerepel. A szemlátomást hosszú évek szorgalmas munkáját tartalmazó művet pontos név- és helységmutató zárja.

A bécsi Pázmáneum történetét kiegészítő adattár-forráskiadvány a korábbinál élesebb képet ad a kora újkori és újkori magyar egyházi értelmiségről. Ugyan egy szűk metszetet nyújt az egyházi társadalomról, de minthogy sok tekintetben e pazmaniták határozták meg az egyházmegyék mindennapjainak történeti alakulását, ezért az egész magyar egyháztörténet egy különösen fontos és értékes munkával gazdagodott.

 

(Apostol András)

 

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,