Vissza a tartalomjegyzékhez

14. évfolyam
1. szám
A. D.
MMXIII

Rajki Zoltán:
Billy Graham 1977. évi magyarországi látogatásának politikai háttere

 

 

{98}

Az újprotestáns egyházak Magyarországon taglétszámukat tekintve csekély kisebbséget alkottak a történelem során, de több entitás (pl. baptista, metodista) a nyugati országokban különösen az Amerikai Egyesült Államokban jelentős befolyással rendelkezett. Ezért a Kádár-korszakban a magyar pártállam külpolitikai céljainak megvalósításához a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa (SZET) keretében működő kisegyházak nemzetközi kapcsolatait is felhasználta. (Lényegében minden legálisan működő újprotestáns entitás a SZET tagegyházaként, vagy annak felügyelete alatt tevékenykedhetett Magyarországon.) A hidegháború miatt a Rákosi-korszak éveiben a magyarországi szabadegyházak külföldi kapcsolatai is megbénultak, és fokozatos felújításukra 1956-tól nyílt lehetőség elsősorban a nemzetközi szervezetekkel rendelkező tagegyházak számára. Az állam által megszabott „játékszabályok” betartása azonban fontos feltétele volt a Kádár-korszakban az egyházak nemzetközi kapcsolatai bővülésének.[1]

A nemzetközi életben tapasztalható enyhülés az egyházak életére is kihatott. Az egyes nyugati felekezeti vagy felekezetközi szervezetek a szocialista országok vallási közösségeivel is kapcsolataik bővítésére törekedtek. A magyarországi egyházak nemzetközi jelentőségét fokozta, hogy egyes nemzetközi egyházi szervezetek Magyarországot a szocialista országok felé hídfőállásnak tekintették. Ezért a hatvanas évektől Magyarországon több nemzetközi vallási rendezvényt szerveztek, mint például a Lutheránus Világszövetség Nagygyűlését, vagy a Zsidó Világkongresszus Végrehajtó Bizottságának Nagygyűlését. A magyarországi tapasztalatok ugyanis megerősítették a többi szocialista országot és a nemzetközi egyházközpontokat arra vonatkozóan, hogy lehetőség van a kapcsolatok mélyítésére, ha mindegyik fél a kialakult helyzetnek megfelelően képviseli érdekeit.[2] A világszervezetek vezetői pedig a kapcsolatok fenntartása érdekében kerülték a hatvanas évek végétől a kommunista országok vallásügyi helyzetének nyilvános bírálatát, mert az ellehetetlenítette a Magyarországra és a többi szocialista országba történő beutazásukat.

Ebbe a folyamatba illeszthető be Billy Graham amerikai baptista evangelizátor 1977. évi magyarországi látogatása. Jelentőségét az adta a New York Times 1977. augusztus 16-ai száma szerint, hogy ő volt az első nyugati egyházi vezető, akit meghívtak Magyarországra a második világháború {99} után.[3] Ezt mindenképpen túlzó megállapításnak kell tekintenünk, mert csak az újprotestáns entitások esetében több világ-, vagy európai egyházszervezet főtisztviselőjének magyarországi hivatalos látogatásáról tudunk az 1950-es évek közepétől kezdve. Magyarországi jelenlétük azonban szűk felekezeti keretek között maradt.[4] A New York Times megállapítása tehát azzal a megkötéssel fogadható el, hogy valószínűleg Billy Graham magyarországi látogatása volt az első, amikor egy nyugati evangélizátor kelet-európai országban szolgálhatott nagyobb nyilvánosság előtt.

Magyarország Billy Graham számára is kapuként szolgált a többi szocialista ország, különösen a fő célpontja, Moszkva felé. Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnöke, 1998. május 20-án erre így emlékezett vissza: „Én is megmondtam nekik, hogy úgy csinálják a dolgokat, hogy ne csak nekünk legyen kedvező, hanem a többi szocialista ország felé is növeljék a bizalmat. Tehát rajtuk nagyon sok múlik. Mert ha kiélezik a helyzetet, akkor el fogják riasztani őket az ilyentől. Ha pedig azt tapasztalják, hogy nem lesz ebből semmi, akkor az a bizalmat fogja növelni.”[5] A Billy Graham Evangelizációs Társaság 1977-ben ugyanis a szovjet baptista szövetséggel szintén tárgyalásokat folytatott Graham 1978. évi szovjetunióbeli látogatásáról. Ehhez pedig Palotay Sándor értesülése szerint megkapták a szovjet állami szervek hozzájárulását. Az 1977. évi beutazását azonban a szovjet állami tisztviselők elhárították a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára hivatkozva. Másrészt a szovjetek szerint az amerikai félnek is előnyösebb, ha a magyarországi út valósul meg először.[6]

Billy Graham magyarországi látogatása azonban túlmutatott a hitéleti kereteken. Graham ugyanis világszerte a legismertebb protestáns evangelizátorok közé tartozott. Az Egyesült Államokon kívül is aktív evangelizációs tevékenységet folytatott. Az 1970-es évek közepéig járt Nyugat-Európában, Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Igehirdetését tízezrek, sőt nem egyszer több mint százezren hallgatták. Egyesült Államokbeli és a nemzetközi befolyását egyaránt elősegítette, hogy missziós szervezete – Billy Graham Evangelizációs Társaság – lapjának (Decision), könyveinek, {100} televíziós és rádiós szónoklatainak segítségével milliókat ért el. Közismert volt az amerikai elnökökkel ápolt kiváló kapcsolata. Harry Trumantól Jimmy Carterig a legtöbb amerikai elnöknek személyes lelki vezetője és barátja volt.[7] Grahamet sokan a nemzet pásztoraként tisztelték az Egyesült Államokban.[8]

A Billy Graham Evangelizációs Társaság 1972-ben került kapcsolatba a magyarországi szabadegyházi vezetőkkel Palotay Sándor SZET-elnök és Laczkovszki János magyarországi baptista egyházelnök észak-amerikai látogatása idején.[9] Az evangelizátor magyarországi beutazását 1973-ban vetette fel több állami és egyházi fórumon Haraszti Sándor, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség missziós titkára. Kérését a washingtoni magyar nagykövet is támogatta. Utóbbi a Péter János külügyminiszterhez 1973. július 23-án kelt levelében a Haraszti által elmondottak alapján úgy vélte, hogy Grahamra a pozitív magyarországi tapasztalatok jó hatást gyakorolnának, ezért hasznos volna, ha Magyarországra jöhetne, és 1-2 helyen kisebb hallgatóság előtt prédikálhatna. További pozitívumként emelte ki a nagykövet, hogy a meghívását kezdeményező Haraszti észak-amerikai tevékenységével a magyar állami szervek elégedettek voltak. Különösen a Magyarok Világszövetségében, illetve az Anyanyelvi Konferenciában végzett tevékenységét hangsúlyozta ki a nagykövet. Egyházi téren pedig a magyarországi baptista lelkészek észak-amerikai szolgálata kinti hátterének biztosításában játszott kulcsszerepét tartotta lényegesnek. Ez ugyanis az ottani magyar gyülekezetek (egyház)politikai befolyásolását tette lehetővé a magyarországi baptista egyházvezetés számára.[10]

A hivatal egyeztetett a szocialista országok egyházügyi hatóságaival is, amelyek ellenezték Billy Graham meghívását. Az ÁEH-osztályvezetője, Kenderesi János, ezért a külügyminisztériumhoz 1973. augusztus 27-én kelt levelében elvetette Graham meghívásának engedélyezését, mivel az „eddig nyílt antikommunista szellemet képviselt”. Haraszti tevékenységében pedig kifogásolta azt, hogy „Billy Graham meghívása ügyében a lelkészek és a hívek körében félreérthető propagandát folytat. A szervezetük lapjában[11] szocialista-ellenes cikkek is megjelennek.” A meghívást a SZET elnöke, valószínűleg hivatali egyeztetés után többször elhárította.[12] Az ÁEH végül Palotayval közölte, „hogy dr. Harasztival való tárgyalásai alkalmával {101} ismertesse, hogy Billy Graham elsősorban negatív politikai magatartása miatt nem utazhat hazánkba”.[13]

Billy Graham a hidegháború éveiben ugyanis nyilvánosan antikommunista nézeteket vallott.[14] A kommunizmusról 1957 januárjában a The Signs of the Times című lapban a következőket írta: „A szabad világ szíve az egész világon a magyar nép felé fordult, mivel 5000 szovjet tank és 15 hadosztály elsöpörte, teljesen megsemmisítette a magyarokat …”[15] Más kijelentéseiben pedig dicsérte azt a bizottságot, amely vizsgálta a kommunista befolyást az Egyesült Államokban. „Mialatt senki nem szereti az őrző kutyákat én azt mondom, Istennek hála ezekért az emberekért, akik tudnak titokban maradni vagy nyilvánosság elé állnak és hűséggel végzik az ő munkájukat, pedig megannyiszor bírálatban és visszautasításban részesülnek. Ők az amerikai sasszárnyaik alatt vannak, de megpróbálnak mindent, ha kell földalatti úton, kényelmetlen helyzetekben is, hogy segítségükkel célokat érjenek el a nagy ellenséggel szemben, melyet mi kommunizmusnak ismerünk.”[16] A kommunizmusról a következőket írta 1957-ben: „Az Ördög az Istenük, Marx a prófétájuk, Lenin a szentjük, Malenkov a főpapjuk. […] Kommunizmus, amely a vallás sátáni változata, emberivé tette a kereszténység csaknem összes doktrínáját.”[17] Később 1968-ban is kifogásolták a SZET és a magyarországi baptista vezetők Billy Graham vietnámi kérdéssel kapcsolatos magatartását, illetve a faji kérdésben folytatott passzivitását.[18]

Billy Graham magyarországi látogatását tovább nehezítette, hogy az Evangéliumi Hírnök 1974. szeptemberi és októberi számaiban a magyarországi egyházi viszonyokat negatív színben feltüntető cikksorozat jelent meg. A magyarországi egyházelnök ezért kérte az észak-amerikai magyar baptistákat, hogy a továbbiakban ne közöljenek ilyen jellegű cikkeket.[19]

A tárgyalások azonban tovább folytatódtak a SZET és a baptista egyház vezetése, illetve a Billy Graham Evangelizációs Társaság között. A megbeszélések menete Palotay Sándor és Laczkovszki János feljegyzései alapján {102} ismert volt az ÁEH munkatársai előtt. A hivatal valószínűleg a politikai befolyásolás eszközével fel is készítette a tárgyalások előtt a magyarországi egyházi vezetőket. Így az amerikai evangelizátor már 1975 nyarán kész volt látogatásának jellegét a „magyarországi viszonyokhoz” igazítani, vagyis az nem „evangelizációs ténykedéssel lenne összekötve, hanem istentiszteleti kereten belül találkozna ökumenikus és szabadegyházi, valamint jelentőséggel bíró baptista alkalmakon a vallásos emberekkel”. Elfogadta a beutazás politikai aspektusát. Kész volt a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Keresztény Békekonferencia vezetőivel is találkozni. Szorgalmazta, hogy az amerikai nagykövet és az ÁEH elnöke is fogadja. Egy másik lényeges állami szempontnak megfelelve ígéretet tett arra, hogy nem tesz a olyan kijelentéseket, amelyek a jó kapcsolatokat megzavarnák. Más szóval kerüli a szocialista országok bírálatát.[20]

Az események 1977-ben felgyorsultak. Haraszti Sándor és Walter H. Smyth, a Billy Graham Evangelizációs Társaság alelnöke az 1977. áprilisi magyarországi tartózkodásuk idején az amerikai evangelizátor beutazásáról tárgyaltak. További ígéreteket tettek. Többek között vállalták, hogy a látogatás hírét az első oldalon hozzák le a világsajtóban. Billy Graham nyilatkozatot ad a magyarországi tapasztalatairól sajtóértekezlet és interjú formájában. A Társaság ezen felül egy Magyarországról szóló film elkészítésére és bemutatására is vállalkozott. Egyházpolitikai téren lényeges előrelépésnek tekinthető, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) prominens vezetőivel is találkozni kívánt, akik – mint ahogy később látni fogjuk – ellenezték a meghívását. Politikai nyitottságát tükrözi, hogy Graham ezen kívül a magyar kultúrpolitika meghatározó személyiségével, Aczél Györggyel, a Minisztertanács elnökhelyettesével és az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával is találkozót szorgalmazott a keresztény – nem keresztény világ közötti párbeszéddel kapcsolatosan.[21]

Az ügy szempontjából mindenképpen fontos állomást jelentett, hogy a magyarországi kisegyházak külügyeit irányító Palotay Sándor SZET-elnök szintén a látogatás engedélyezése mellett érvelt az ÁEH-hoz megírt leveleiben. Lényeges szempontként említette meg, hogy a tervezett esemény a magyarországi egyházi ellenzéket és az úgynevezett pietista köröket is gyengítené. Különösen akkor, ha Graham ígéretének megfelelően deklarálná a hivatalos egyházvezetéssel való „lelki közösségvállalását”. Ezzel párhuzamosan a lojális egyházvezetők nemzetközi és hazai tekintélyét emelné. Palotay további indokként említette, hogy a Billy Graham Evangelizációs Társaság egyes tagjai támogatták azt a gondolatot, hogy Graham a szocialista országokat magánemberként keresse fel. Ez pedig a szocialista országok szempontjából provokatív cselekménynek számítana. Beutazásának elutasítása esetén pedig a Társaság negatív körei politikai tőkét kovácsolnának, illetve Graham magatartása a szocialista országok szempontjából is negatív irányba mozdulhat el. Az amerikai közvélemény pedig kételkedve {103} fogadná azt az állítást, hogy az egyházak Magyarországon szabadon működnek.[22]

Graham látogatásának kérdése azonban megosztotta a lojális egyházi vezetőket. A SZET elnöke és a baptista egyházi vezetők szorgalmazták leginkább a beutazását. Kürti László tiszáninneni református püspök – „Zempléni István” fedőnévű ügynök – 1981. február 11-én a belügynek leadott jelentésében elmondta, hogy a református és evangélikus püspökök 1977-ben, „mivel ismerték Billy Graham múltját, az individuális kegyesség ápolására irányuló evangélizációs módszerét, a legnagyobb fenntartással fogadták látogatását”. Kegyességi és nemzetközi egyházpolitikai téren is ellentét állt fenn Graham és a protestáns egyházvezetők között. „Theológiai gondolkodását tekintve Graham az ún. »evangelikálok«-kal rokonszenvez, akik a Biblia mondanivalóját betű szerinti értelemben veszik, politikai nézeteiket illetően pedig konzervatívok, reakciósok. Ezek a körök nem értettek egyet azzal a döntéssel, amelynek következtében a Nemzetközi Missziói Tanács 1961-ben beolvadt az Egyházak Világtanácsába, s az egyesülés után a keresztyének társadalmi felelősségét kezdték hangsúlyozni. Az evangelikálok csakhamar külön társaságot hoztak létre […] E csoportosulás nyíltan szembehelyezkedett az Egyházak Világtanácsával, és pedig annak szerintük kommunista nézetei miatt. Billy Graham ebben a körben csakhamar vezető szerepre tett szert.” Másrészt Kürti szerint az amerikai politika Graham térítő hadjáratait a nemzetközi kommunizmus elleni küzdelemben is felhasználja. „Engedmények tételére bátorítják annak érdekében, hogy bejuthasson a szocialista országokba.”[23] Pröhle Károly az Evangélikus Teológiai Akadémia tanára, a MEÖT főtitkára egy belügyi jelentés szerint a következő szavakkal adott hangot félelmének: „Ezután Billy Graham jön – utána Carter: Mind a kettő tud zavart kelteni. De lennének olyanok, akik mindkettőnek örülnének.”[24] Az ÁEH nyomására azonban a MEÖT tagegyházainak vezetői találkoztak Grahammel, de Bartha Tibor református püspök már nem bocsátotta rendelkezésére a Nagytemplomot Debrecenben.[25]

Palotay SZET-en belüli legnagyobb ellenlábasának számító Szakács József adventista elnök „Szaniszló Pál” fedőnéven 1977 nyarán több belügynek átadott jelentésben negatív hangvétellel írt Billy Grahamről és tervezett beutazásáról.[26] Véleménye szerint „a magyarországi útja egyelőre rossz! Koordinálni kell a református és evangélikus egyházzal, s ha a protestánsok is vállalják majd, akkor lehet róla szó, mert lesz erkölcsi fedezet mögötte. De azt nem akarja Palotay Sándor. Ő maga akar aratni ebben az ügyben. Nem társadalmi hasznosságra tőr ő.” Az 1977. július 28-án elkészített jelentéséből megtudhatjuk, hogy több más adventista vezető is ellenezte látogatását. Idézi például Oláh István egyházterületi elnök szavait, aki szerint Billy Graham „olyan egyházi hatalom, aki többet árt a szektás {104} hangulatban, mint amennyit használ”. Oláh Károly adventista uniópénztáros pedig aggódva kérdezte: „Nagy erő, ami ha megindul, milyen erővel lehet megállítani?” A pünkösdiek pedig megosztottak voltak.[27]

A magyar külügyminisztérium 1977. május 19-én Miklós Imréhez küldött leveléből kiderül, hogy a washingtoni magyar nagykövetség továbbra is helyeselte Graham meghívását, mert javítja az amerikai közvéleményben Magyarország megítélését, és a „nevezett befolyása és kapcsolatai bizonnyal segítenék a nyitott kérdések rendezését”.[28] (A megjegyzésben nyilvánvalóan az amerikai-magyar kapcsolatról volt szó, konkrétan minden bizonnyal a Szent Korona hazahozataláról és a legnagyobb kedvezmény ügyéről.) Sőt, Palotay Sándor SZET-elnök szerint Billy Graham látogatása akár az amerikai-szovjet közeledést is elősegítheti.[29] Az egyházak nemzetközi kapcsolatainak külpolitikai aspektusait jól tükrözi, hogy Edward E. Plowmann, a Christianity Today amerikai egyházi magazin hírszerkesztője 1977. március 23–25-i magyarországi látogatása során felvetette, hogy az egyházak kezdeményezzék Jimmy Carter amerikai elnök magyarországi és (romániai) látogatásának gondolatát. Palotay ezt azzal hárította el, hogy az amerikai elnök látogatásának kérdése nem tartozik az egyházak hatáskörébe.[30]

A belügy egyházi ügyekkel foglalkozó egyik tisztje – Bere József rendőr őrnagy – a látogatás veszélyeiről a fent említett 1977. július 28-án leadott hálózati jelentés értékelésében írt. „Belpolitikai, egyházpolitikai szempontból e látogatás kedvezőtlen körülményeket teremthet. A politikai fellazítás bizonyos eredményeit idézheti elő, sőt a szélsőséges evangelizációs tevékenység féken tartása nehezebbé válna.”[31]

Az ÁEH – egyeztetve a szocialista országok egyházügyi szerveivel – az amerikai evangelizátor meghívása mellett döntött, amelyhez megkapták a felettes szervek hozzájárulását. A hivatal szempontjait Miklós Imre 1977. szeptember 20-án az ÁEH országos értekezletén elhangzott beszédéből ismerhetjük meg. Az ÁEH elnöke szerint a szocialista országok közül Magyarországon voltak olyan társadalmi és politikai viszonyok, hogy a látogatás megvalósulhatott, mert „a mi társadalmi viszonyaink között a tömegek nincsenek túlfeszítve, nincsenek lefojtva, amely bármilyen szikrától lángra gyúl”. A lojális egyházi vezetők felkészültsége, politikai szilárdsága, színvonala biztosíték volt a hivatal számára, hogy szükség esetén képesek lettek volna ellensúlyozni az amerikai vendég(ek) esetleges negatív megnyilvánulását. Nemzetközi összefüggéseit nézve a látogatást „az egész nyugati antikommunista kampány elleni ellenreakció”-ként definiálta az ÁEH elnöke.[32] Az ÁEH az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályához 1977. június {105} 20-án írt javaslatában kiemelte, hogy „látogatása lehetővé tenné, hogy a belgrádi értekezlet előkészületi időszakában pozícióink erősödjenek. Demonstrálná, hogy kétes esetekben sincsenek fenntartásaink a helsinki záróokmány egyetlen részének megvalósítása iránt, és hozzájárulna az emberi jogok és vallásszabadság kérdésével kapcsolatos nyugati, elsősorban amerikai manipuláció lejáratásához.”[33]

A párt- és az állami szervek beleegyezését követően Palotay Sándor amerikai látogatása idején a Déli Baptista Szövetség vezetőivel folytatott eszmecsere során szóban hívta meg a távollévő Grahamet 1977 júliusában.[34] Ezt követően a SZET delegációja Palotay vezetésével július 15-én Párizsban rögzítette Grahammel a látogatás tényét és körülményeit az 1977. szeptember 3. és 10. közötti időszakra vonatkozóan.[35]

Billy Graham meghívásának hivatalos bejelentése a nyugati sajtóban nagy visszhangot váltott ki. Számos amerikai és nyugat-európai újság, rádió- és tv-állomás beszámolt róla.[36] A New York Times az 1977. augusztus 16-i számában a látogatás kapcsán kiemelte, hogy Magyarország a legkevésbé parancsuralmi ország a keleti tömb országai között.[37] Az International Herald Tribune 1977. szeptember 5-i számában a cikk szerzője pedig megjegyezte, hogy Kádár Magyarországa csendesen, de folyamatosan javítani akarja a kapcsolatát az Egyesült Államokkal. Sőt, felmerült annak a gondolata, hogy az USA visszaadja a koronázási ékszereket.[38]

A látogatás diplomáciai vetületét is megismerhetjük Miklós Imre fent említett – 1977. szeptember 20-i – értekezleten történő hozzászólásából. Eszerint Billy Graham elhozta Carter üdvözletét Kádár Jánosnak. Kérte, hogy találkozhasson Kádárral, de a pártfőtitkár helyett Aczél György fogadta, aki átvette tőle az üdvözletet. A visszaköszöntést pedig Miklós Imre a követségi fogadáson tolmácsolta. Graham a megbeszélések során felvetette a legnagyobb kedvezmény és a korona ügyében való segítségét. Az ÁEH munkatársai elhárították a kezdeményezését, mert attól tartottak, hogy „nekünk akart szívességet tenni, hogy később ő kérjen”.[39]

Az ÁEH adatai szerint Tahiban 8-10 ezer ember, Budapesten a Nap utcai baptista gyülekezetben 2,5 ezer, Debrecenben 2-3 ezer, Pécsett 1,5-2 ezer személy előtt prédikált. A SZET Lelkészképző Intézete és a Baptista Teológiai Szeminárium közös évnyitóján a Budapest Székely Bertalan utca {106}13. szám alatt található adventista kápolnában is igét hirdetett. A rendezvényeken vele együtt prédikáló lojális magyar egyházi vezetők szolgálatával kapcsolatosan elégedetten jegyezte meg az ÁEH elnöke, hogy az amerikai vendégüknél magasabb színvonalú beszédeket tartottak.[40]

Látogatását követően Billy Graham sajtótájékoztatót tartott, amelynek eredményeként több újság, televíziós csatorna foglalkozott magyarországi útjával.[41] Sőt a következő évben a látogatásáról szóló filmet is levetítették, amelynek tartalma Haraszti jellemzése szerint pozitív, hangvétele korrekt, technikailag pedig kiváló.[42] Vendéglátói később 1978. elején Walter Smythen és Haraszti Sándoron keresztül felhívták Billy Graham figyelmét, hogy nagyobb aktivitással kapcsolódjon be a kiélezett politikai feszültségek csökkentésébe és a béke megvédésébe. A magyarországi szabadegyházi vezetők kérésére ígéretet tett, hogy az egyház diakóniai szolgálatáról és küldetéséről rövid tanulmányt ír, amivel lényegében bevonták valamilyen módon a „szocialista evangélium” terjesztésébe.[43] A témában elkészített írását A küldetésünk a világban címmel a Magyarországi Baptista Egyház lapja, a Békehírnök közölte 1978. február 12-i számában. Ebben az egyház küldetése két alapvető dimenziójának az Ige hirdetését és a diakóniát nevezte. Tartalmát tekintve a tanulmány egy belső kompromisszum terméke. Az írásában így kijelentette, hogy az evangélium szóbeli hirdetése mellett „a hívő ember jelenléte a másik módja a hirdetésnek. Azé a hívőé, aki hűséges munkájában, vidám minden körülmények között, engedelmeskedik a hatóságnak, bátran kiáll az erkölcsi és társadalmi kérdésekben a világ társadalmának megjobbulásáért”. Minden bizonnyal vendéglátói politikai elvárásainak is megfelelt a következő gondolat. „Isten terve az, hogy új eget és új földet teremtsen, amelyekben igazság lakozik. Ez belevon bennünket társadalmi-politikai ügyekbe, mint amilyen a fegyverkezés, környezet-szennyezettség, faji megkülönböztetés, háború, és sok egyéb dologba, amelyekről a keresztyénnek nemcsak tudnia kell, hanem valamit tenni is velük.”[44] E gondolatok ideológiailag erősíthették az állam iránti lojális egyházvezetés hazai és nemzetközi pozícióját.

Graham pozitív magyarországi élményei az amerikai-magyar kapcsolatokra is kihathattak. Egyes baptista egyházi körök, illetve napilapok szerint fontos szerepet töltött be a Szent Korona visszaadásában is.[45] Graham magyarországi látogatása ugyanis azt a nézetet közvetítette az amerikai közvélemény és a politikai elit felé, hogy Magyarországon vallásszabadság van.[46] {107}Ez pedig valószínűleg a Fehér Házra is kihatott. Nem tudjuk azonban, pontosan mi történt.[47] Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a Billy Grahammel jó viszonyban lévő és hozzá hasonlóan baptista vallású Jimmy Carter amerikai elnök értékelte Kádár enyhüléspárti politikáját, és néhány nappal az evangelizátor hazatérte után, 1977. szeptember 13-án meghozta a döntést a Szent Korona visszaadásáról.[48]

Billy Graham számára pedig a látogatás kedvező visszhangja lehetővé tette, hogy Lengyelországba (1978), a Szovjetunióba (1982, 1984, 1988), Romániába (1985), az NDK-ba (1982) és Csehszlovákiába (1982) is eljusson. Magyarországra 1981-ben, 1985-ben és 1989-ben ismét ellátogatott. 1985-ben a körcsarnokban és a pécsi római katolikus székesegyház előtti téren tarthatott istentiszteletet, míg 1989-ben már a Népstadionban prédikálhatott.

 

 

a cikk elejére,

 

a vissza a tartalomjegyzékhez,

 



[1] A magyarországi szabadegyházak nemzetközi kapcsolatairól bővebben: Rajki Zoltán: A magyarországi szabadegyházak nemzetközi kapcsolatainak jellemző vonásai a hatvanas évek második felétől a hetvenes évek végéig. In: Egyháztörténeti Szemle, 2005. 2. sz. 114–128. p.

[2] Miklós Imrével folytatott beszélgetés hanganyaga, 1998. május 20. (Szigeti Jenő gyűjteménye, továbbiakban: Sz.J.)

[3] Briggs, Kenneth A.: Billy Graham Visit To Hungary Is Set. Evangelist Accepts Official Invitation From Protestant Church Council for Meetings Next Month. In: New York Times, 1977. augusztus 16. 5. p. (továbbiakban: Briggs, 1977.)

[4] Így például a Hetednapi Adventista Egyház európai szervezetének vezetői már 1955-től ellátogattak Magyarországra. Sőt 1970-ben a felekezet világszervezetének elnöke – Robert H. Pierson – hazánkban is járt. Rajki Zoltán: A H. N. Adventista Egyház története 1945 és 1989 között Magyarországon. Bp., 2003. 52., 118. p. Ferdinand Sigg a Magyarországi Metodista Egyház felettes szervezetének, a Püspöki Metodista Egyház Közép- és Dél-európai Centrálkonferenciájának püspöke 1956 augusztusában az Egyházak Világtanácsa budapesti összejövetelére nyert beutazást, és ekkor találkozott magyarországi metodista lelkészekkel. Ezt követően 1972-ben utazott be Franz W. Schäfer metodista püspök Magyarországra. Keskeny utak. Tanulmányok a Magyarországi Metodista Egyház történetéről. Szerk.: Lakatos Judit. Bp., 2005. 230., 233., 309. p.

[5] Miklós Imrével folytatott beszélgetés hanganyaga, 1998. május 20. (Sz.J.)

[6] Palotay Sándor levele Miklós Imréhez, 1977. június 26. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. (továbbiakban: MNL. OL.) XIX-A-21-c. (= Az Állami Egyházügyi Hivatal iratai. Adattár.) 653.0./1. 96. dob.

[7] Billy Graham a Cartert követő elnökökkel, egészen George W. Bushig kiváló kapcsolatot ápolt.

[8] Billy Graham életéről bővebben: Aikman, David: Billy Graham. His Life and Influence. Nashville, 2007.

[9] Palotay Sándor: Egyházi küldöttségek külföldi látogatása 1972. június-augusztus. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653/17. 96. dob.

[10] A washingtoni magyar nagykövetség levele Péter János külügyminiszterhez, 1973. július 23. – MNL. OL. XIX-A-21-d. (= Az Állami Egyházügyi Hivatal iratai. Visszaminősített TÜK iratok.) 005/11/1973. 71. dob.

[11] Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapjáról, az Evangéliumi Hírnökről van szó.

[12] Kenderesi János levele a magyar külügyminisztériumhoz, 1973. augusztus 27. – MNL. OL. XIX-A-21-d-005/11/1973. 71. dob.

[13] Lóránt Vilmos: Feljegyzés Miklós Imre részére, 1973. augusztus 22. – MNL. OL. XIX-A-21-d-005/11/1973. 71. dob.

[14] Billy Graham hidegháborús propagandában betöltött szerepéről bővebben: Crouse, Eric R.: Popular Cold Warriors. Conservative Protestants, Communism, and Culture in Early Cold War America. 2002. Online: http://www.usask.ca/relst/jrpc/article-popcoldwar.html – 2012. december.

[15] Az idézet megtalálható: ÁBTL. (továbbiakban: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.) 3.1.2. 40918/8. „Szaniszló Pál” 85. (1977. július 25.)

[16] Billy Graham 1953-ban a rádióban elhangzott beszédéből idézi: Bruns, Roger: Billy Graham. A Biography. New Holland, 2002. 56. p. Az idézet ismert volt akkoriban az egyes magyarországi egyházi vezetők előtt is. Így Szakács József adventista egyházelnök „Szaniszló Pál” fedőnéven magyar fordításban idézte a belügynek adott jelentésében. ÁBTL. 3.1.2. 40918/8. „Szaniszló Pál” 85. (1977. július 25.)

[17] Marshall, Frady: Billy Graham. Parable of American Rightousness. New York, 2006. 237-238. p.

[18] Nagy József: Kiegészítő jelentés dr. J. A. Moore látogatásával kapcsolatban, 1968. március 29. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653/1. 96. dob.

[19] Laczkovszki János levele Haraszti Sándorhoz, 1974. október 8. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653/22. 96. dob.

[20] Palotay Sándor és Laczkovszki János beszámolója a Magyarországi Baptista Egyház delegációjának és énekkarának hivatalos útjáról, 1975. július 30. – MNL. OL. XIX-A-21-c-650/14. 95. dob.

[21] Haraszti Sándor feljegyzése Dr. Walter H. Smythről, 1977. április 25. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob.; Palotay Sándor levele Miklós Imréhez, 1977. június 26. – Uo.

[22] Palotay Sándor levele az ÁEH-hoz, 1977. május 26. – Uo.; Palotay Sándor levele Miklós Imréhez, 1977. június 26. – Uo.

[23] ÁBTL. 3.1.2. 40.917/1. „Zempléni István” 163-167. (1981. február 11.)

[24] ÁBTL. 3.1.2. 40.918/8. „Szaniszló Pál” 81. (1977. július 28.)

[25] ÁBTL. 3.1.2. 40.917/1. „Zempléni István” 165. (1981. február 11.)

[26] ÁBTL. 3.1.2. 40.918/8. „Szaniszló Pál” 78-79. (1977. július 6.); 80-83. (1977. július 28.); 84-87. (1977. július 25.)

[27] ÁBTL. 3.1.2. 40.918/8. „Szaniszló Pál” 81. (1977. július 20.)

[28] A magyar külügyminisztérium levele az ÁEH-hoz, 1977. május 19. – MNL. OL. XIX-A-21-d-004/18/1977. 92. dob.

[29] Palotay Sándor levele Miklós Imréhez, 1977. június 26. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob.

[30] Tájékoztató az amerikai és kanadai egyházi vezetők magyarországi látogatásáról, 1977. június 20. – MNL. OL. XX-A-21-d-004/18/1977. 92. dob.

[31] ÁBTL. 3.1.2. 40.918/8. „Szaniszló Pál” 82. (1977. július 20.)

[32] Jegyzőkönyv az 1977. szeptember 20-án megtartott országos értekezletről. – MNL. OL. XIX-A-21-d-0010-a/1977. 94. dob.

[33] Javaslat dr. Billy Grahamnek az Amerikai Evangéliumi Társaság elnökének magyarországi látogatására, 1977. június 20. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob. A helsinki záróokmányt 1975. augusztus 1-jén írták alá az Európai Biztonsági Együttműködési Értekezlet országai. A belgrádi értekezlet a helsinki folyamat következő állomása volt 1977–1978-ban.

[34] A magyar külügyminisztérium levele Miklós Imréhez, 1977. július 21. – MNL. OL. XIX-A-21-d-004/18/1977. 92. dob.

[35] ÁBTL. 3.1.2. 40918/8. „Szaniszló Pál” 82. (1977. július 20.)

[36] Walter H. Smyth távirata Palotay Sándor részére, 1977. július 28. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob.

[37] Briggs, 1977.

[38] A cikk magyar fordítása megtalálható: MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob.

[39] Jegyzőkönyv az 1977. szeptember 20-án megtartott országos értekezletről – MNL. OL. XIX-A-21-d-0010-a/1977. 94. dob.; Feljegyzés Billy Graham megérkezéséről és eddigi programjáról, 1977. szeptember 7. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob.

[40] Jegyzőkönyv az 1977. szeptember 20-án megtartott országos értekezletről. – MNL. OL. XIX-A-21-d-0010-a/1977. 94. dob.

[41] Walter H. Smyth levele Palotay Sándor részére, 1977. szeptember 18. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob.

[42] A magyar külügyminisztérium átirata, 1978. március 31. – MNL. OL. XIX-A-21-d-04/8-b/1978. 99. dob.

[43] Palotay Sándor levele az ÁEH-hoz, 1978. január 24. – MNL. OL. XIX-A-21-c-653.0./1. 96. dob.

[44] Billy Graham: A küldetésünk a világban. In: Békehírnök, 1978. február 12. 29-30. p.

[45] Fáy Zoltán: Per a Szent Koronáért. Vihart kavart a magyar ereklyék visszaadása az amerikai közéletben. In: Magyar Nemzet, 2002. augusztus 17. Magyar Nemzet Online: www.mno.hu – 2012. december.

[46] Glant Tibor: A Szent Korona amerikai kalandja. Debrecen, 1997. 80. p.

[47] Borhi László akadémiai doktori értekezésében nem tesz említést a Szent Koronával kapcsolatosan Graham szerepéről. Borhi László: Hadüzenettől rendszerváltásig. Az Egyesült Államok és Magyarország, 1941-1991. Akadémiai doktori értekezés. 2010. – Online: REAL-d. Az MTA Könyvtárának Repozitóriuma. – 2012. december (továbbiakban: Borhi, 2010.); Valamelyest sugalmazza, hogy az akkoriban Magyarországon járt egyházi vezetők (Billy Graham, illetve két katolikus vezető) pozitív tapasztalatai kihathattak Carter elnök döntésére: Magyarics Tamás: Amerika Magyarország-képe, 1956-1989. In: Limes, 2008. 2. sz. 121. p.

[48] Borhi, 2010. 296. p.