A kommunista hatalomátvétel a magyarországi pünkösdi mozgalmat a megosztottság állapotában találta. Okai részben dogmatikai eredetűek, mint például a szabadkai prófétás mozgalom[1] tanításához való viszonyulás, vagy a tökéletes szentségre való törekvés kérdése. A kialakult helyzetet leginkább az egyes csoportok vezetői közötti személyes ellentétek mélyítették el. A helyzet 1949 nyarán kaotikussá vált. Egyrészt a mozgalom peremén megtalálhatjuk a pünkösdi mozgalommal közvetlen kapcsolatot nem tartó, szombatot ünneplő Élő Isten Gyülekezetét,[2] az 1935-ös szakadás idején a Rároha F. Dávidhoz[3] hű csoport maradékát, az Isten Gyülekezeteinek Szövetségét. Számottevő befolyással rendelkezett a magyarországi pünkösdizmuson belül a prófétás mozgalomhoz erősebben kötődő őskeresztyén közösség.[4] Legjelentősebb hatást a pünkösdizmus életére az Evangéliumi Pünkösdi Egyház[5] és az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek[6] töltötte be.

Az egyes csoportok között, és gyakran még azokon belül is kialakulatlanok voltak az erőviszonyok. Szervezeti életük, liturgiájuk és dogmatika-rendszerük még nem tisztázódott le. Egy demokratikus berendezkedésű államban évtizedeket igényelt volna, hogy a mozgalom önmaga megoldja ezeket a kérdéseket. A kommunista diktatúra azonban rendezett, áttekinthető egyházakat akart, amelyek könnyen ellenőrizhetők, manipulálhatók. Így a magyarországi pünkösdi mozgalom egyháziasodása egy mesterségesen felgyorsított folyamatként zajlott le, amelyben a Magyarországi Szabadegyházak Szövetsége (MSZSZ), illetve később a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa (SZET) kulcsszerepet játszott.

A kommunista hatalomátvétel után megnőtt az MSZSZ felelőssége a pünkösdi mozgalom irányában, mivel a kisebb felekezetek legális működése csupán a szövetségen (tagegyházként, vagy szövetség felügyelete alatt) keresztül volt biztosítható.[7] A pünkösdi mozgalom megosztottsága, és az egyes közösségekben tapasztalható eksztatikus jelenségek (hangos tömeges imádkozás, gyógyításból ne csináljanak reklámot, titkos és zárt összejövetelek) problémát jelentettek a szövetség vezetői számára.[8] Az MSZSZ kénytelen volt rendszeresen foglalkozni a pünkösdi szakadás kérdésével, mert az állami szervek is az MSZSZ-t keresték meg a mozgalommal kapcsolatosan, illetve az egyes csoportok is képviseltetni szerették volna magukat a szövetségben. Az MSZSZ elnöke – dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor – ezért 1949 elején felszólította a pünkösdieket, hogy „teremtsenek rendet saját portájukon”, és egységes tanácsot alkotva egy megbízottat küldjenek az MSZSZ-be.[9] Ugyanis a mozgalom entitásai közül egyedül az Evangéliumi Pünkösdi Egyház volt az MSZSZ tagja 1946-tól, míg a többi a szövetségen kívül tevékenykedett. A pünkösdi közösségek végül 1945 és 1958 között az ún. „ötös albizottság” keretében kerültek az MSZSZ felügyelete alá, és érdekeiket Tomi József, az Evangéliumi Pünkösdi Egyház vezetője képviselte az MSZSZ bizottságaiban.[10] Néhány kis létszámú „szakadár” pünkösdi csoport pedig az MSZSZ-en kívül élte vallásos életét illegálisan.

A kialakult magyar belpolitikai helyzet nyomán már 1949 tavaszán kapcsolatba léptek egymással a pünkösdi mozgalom vezetői, de gyakorlatilag a korábban elindult dezintegrációs folyamatok jellemezték a mozgalmat. Az egység kérdése 1949 szeptemberében vetődött fel ismét. A tárgyalásokat az őskeresztyének vezetője – Sárkány Mihály – indította el. Siroky Istvánnak az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezet egyik vezetőjének a megbeszélések elkezdését javasolta a pünkösdi egység helyreállítása érdekében. Az evangéliumi keresztyény vezetők közül Siroky István és Deák József támogatta a javaslatot, míg Ladó József és Fábián József nem válaszolt a levélre.

A tárgyalásokat előkészítő megbeszélésekre október 31-én este került sor Siroky István és a Sárkány fivérek között. Az egységet feltételekhez kötötték. Az őskeresztyének az evangéliumi keresztyének kérésére ígéretet tettek arra nézve, hogy néhány ponton módosítják hitvallásukat. Eszerint alá lehet meríteni,[11] illetve úrvacsorát kaphatnak a Szentlélek-keresztséget[12] nem nyert, de komoly vallási elköteleződésű személyek is. Az őskeresztyének speciális tanításáról – a bűnvallás kötelező voltáról – kemény vita folyt. Kompromisszumként fogadták el végül, hogy a két nézet képviselői „egy táborban” élhessék hitéletüket. Az őskeresztyének kikötötték, hogy a fenti hitelv, illetve annak követői ellen való tanítást tiltsák az új felekezetben. Az őskeresztyének ragaszkodtak még a bűnvallás egyéni, személyi gyakorlásán kívül az egyenkénti kijelentés-nyerés formájához. Elismerték a múlt visszáságait, és a kérdéshez is óvatosabban álltak hozzá, de magát a tanítást érvényesnek tartották. Az őskeresztyének egy közös nevet javasoltak, amely az összes érdekelt pünkösdi típusú entitásnak (evangéliumi keresztyének, őskeresztyének, Isten Gyülekezetei, Élő Isten Gyülekezete, apostoli keresztyének, pünkösdi egyház) elfogadható. Az evangéliumi keresztyények az új felekezet szervezeti életét az önálló gyülekezetekre (kongregacionalista) alapozták volna. A helyi közösségeket a közös tanításon kívül az országos választmányon titkos szavazással megválasztott vezetőségi tanács kötötte volna össze, illetve lehetővé tették volna a gyülekezetek összefogását különböző célok érdekében (pl. irodalom).[13]

1949. november 22-én az őskeresztyén és ez evangéliumi keresztyények vezetői[14] ismét találkoztak Pesterzsébeten. Egy megállapodást készítettek el. Közös névként felmerült az „Evangéliumi Hívők”, illetve „Evangéliumi Keresztyén” név. Sorshúzással az utóbbi név mellett döntöttek. Ideiglenes vezetőséget (Sárkány Győző, Ladó József, Siroky István) választottak az ügyek intézésére. Az országos választmányi gyűlésen öttagú vezetőséget, és 10-12 körzeti vezetőből álló bizottság megválasztását tervezték.[15] A megbeszéléseket december 1-én Miskolcon folytatták. Tovább finomítottak a korábbi döntéseiken annak érdekében, hogy a két érdekelt csoport azonos súllyal képviseltesse magát majd az új felekezetben. Elnöknek Ladó Józsefet, ügyvezető elnöknek Sárkány Győzőt javasolták. A szerkesztőbizottság élére Siroky Istvánt, a hitoktatói bizottság élére Sárkány Zoltánt ajánlották. Az országos pénztárosi tisztségbe pedig Kürti Sándort jelölték. Anyagi fedezetként a gyülekezeteknek bevételük 20%-át a központba kellett küldeniük. A lelkészek fizetését is ebből az összegből az országos központ folyósította volna.[16] Hitelvi alapként a Szovjet-oroszországi evangéliumi keresztyének magyarra fordított „Dogmatikai beszélgetések”-et fogadták el. Két hitelvi szakaszt kapcsoltak hozzá. Eszerint az első pünkösd tapasztalata ma is lehetséges. Másrészt Jézust visszavárják, de elvetik az évek számolgatását. Úgy dolgoznak, mintha örökké élnének. A prófétálást bibliainak ismerték el. A kijelentések valódiságáért a prófétáló személy és a helyi gyülekezeti vezető felelőségét hangsúlyozták ki.[17]

Az Evangéliumi Pünkösdi Egyház részéről is érdeklődés kísérte az egyesülésről folyó tárgyalásokat. A közösség egyik vezetője – Bernhardt Gyula – Sirokyval folytatott magánbeszélgetésen az egység híveként mutatkozott a felekezetével együtt. Elfogadta az önállóság és a saját nevük feladását, valamint az evangéliumi keresztyének közös nevet. A november 22-i megbeszélésre más irányú elfoglaltsága miatt nem jöhetett el. A másik két fél ezért megegyezett, hogy megállapodás esetén az ideiglenes vezetőség negyedik tagja ő lesz, míg az ötödik Sárkány Zoltán. A többi rokon felekezettel külön megbeszélések folytatását tervezték. A megállapodást az Evangéliumi Pünkösdi Egyház részéről Bernhardt Gyula és Kovács János írta alá, de végleges szentesítésére csak egy széles körű vezetőségi megbeszélés után vállalkoztak.[18]

Az alakuló közgyűlés 1949. december 20-án történt Kispesten. Az eseményre nem csupán az őskeresztyének és az evangéliumi keresztyének képviselőit várták. Rajtuk kívül megjelentek az evangéliumi pünkösdi, az apostoli keresztyén, az apostoli békeszövetség és a Földi-féle hajdúsámsoni különállói gyülekezet vezetői, megbízottai. Az összejövetelen a két alapító szervezet részéről egyenlő arányban vettek részt a küldöttek. Az előadók a kölcsönös megbocsátásról, őszinte egységkeresésről szóltak. A részt vevők nyilvános szavazással elfogadták hitelvül a szovjet evangéliumi keresztyének korábban említett hitvallását. A délutáni összejövetelen szólalt fel az egység „fő ajánlójaként” Csorba Lajos író, akinek szerepe tisztázatlan az egyesülési folyamatban. Egyesek „kommunista ügynököt” láttak benne, akinek segítségével az állam a pünkösdi mozgalom egyesítését szerette volna elérni. Tevékenysége az MSZSZ-t is zavarta, mert „megbízatás nélkül, illetékes helyen illetéktelenül közbenjárt” szabadegyházi ügyekben. A minisztériumi tisztviselők munkájára is terhet jelenthetett a hozzá nem értő aktivitása, ezért az MSZSZ 1951 elején megkérte Csorba Lajost, hogy mellőzze a szabadegyházi közösségek ügyeibe való beavatkozást.[19]

A közgyűlésen megválasztották az egyesült egyház új tisztviselőit. Elnöknek végül Sárkány Zoltánt, társelnököknek pedig Ladó Józsefet és Sárkány Győzőt, alelnököknek Tomi Józsefet, Bernhardt Gyulát és Fábián Józsefet iktatták be. Siroky István a főtitkári tisztséget kapta. További funkciók elvégzésére 12 személyt bíztak meg.[20] A személyes ellentéteket, ambíciókat tehát vezetői tisztségek „kiosztásával” próbálták meg feloldani, ezért láthatjuk azt, hogy a mindössze néhány ezer fős felekezet egy elnökkel, két társelnökkel, három alelnökkel és 12 további tisztségviselővel rendelkezett. Az őskeresztyének az elnökök körében túlreprezentáltak voltak, míg az evangéliumi pünkösdiek képviselői csupán az alelnökök között voltak megtalálhatók. Utóbbiak között találhatjuk az egyszemélyi irányításhoz szokott Tomi Józsefet is. Ez magában hordozta a szakadás csiráját. Az új közösség vezetését 20 tagú nagytanács végezte. A megoldandó konfliktusok súlyát jelzi, hogy a testület a megválasztása után mindjárt 19 főre olvadt, mert az egyik tagja – Városi József – nem fogadta el a felkínált pozíciót.[21]

A sokféle felekezeti háttérből érkező gyülekezetek, lelkészek egységes működésének kialakítása több időt igényelt. Így 1950. január 10-én összeült az Evangéliumi Keresztyének Tanácsa a legfontosabb teendők megállapítása érdekében. Sárkány Zoltán lelki célt szolgáló hitmélyítő konferenciákat, illetve a prédikátorok részére tanfolyamokat tartott. Sárkány Győző, valamint Ladó József országos körutakat tett, amelynek eredményeként számos gyülekezet és szórvány csatlakozott az egyesült közösséghez. Regionális szintű megbeszéléseket is szerveztek. A budapesti gyülekezetek képviselői 1950. január 17-én tartották megbeszélésüket Csorba Lajos jelenlétében. Itt javaslatként hangzott el, hogy hetenkénti egy-két közös istentiszteletet tartsanak, ahol a budapesti gyülekezetek lelkészei felváltva hirdetik az igét. Közös énekkar szervezése is megkezdődött.[22] Áprilisra létrehozták a körzeteket.[23] 1950. augusztus 29-én Kispesten megbeszélést tartottak a gyülekezetvezetők és a körzeti elöljárók részére.[24] Néhány hónappal később, 1951. január 15. és 20. között bibliatanfolyamot rendeztek a számukra.[25]

A Magyar Dolgozók Pártja által gerjesztett egyházellenes légkör 1950 nyarára a szabadegyházi közösségeket is elérte. Az újonnan létrehozott felekezet vezetőségének ezzel is szembe kellett néznie. A hívek félelemérzetét csökkentették azáltal, hogy azt állították, hogy a kommunisták által említett harc nem a hit, a vallásos érzelem és meggyőződés ellen irányul, hanem a „vallásból politikát csináló” egyházi személyek ellen szól. A fenti személyek tevékenységét – a többi felekezet vezetőihez hasonlóan – ők is elítélték. Felszólították a gyülekezeti és körzeti vezetőket a fenti személyek elleni intézkedésre a helyi közösségeken belül. Fontosnak tartották még – a korszellemnek megfelelően – felhívni a figyelmet a becsületes munkavégzésre, illetve az esetleges törvényellenes tettek elkövetőitől pedig elhatárolták magukat.[26]

Az átmenetileg egységes pünkösdi mozgalom 1950 elején kérte, hogy az ötös albizottsági képviselet helyett az új felekezet egyenjogú tagja lehessen az MSZSZ-nek. Az MSZSZ 1950. április 11-ei válaszában a tagság feltételeként a néhány évtizedes hitelvi hűséget, a prozelita tevékenység megszüntetését jelölte meg. Úgy vélték, hogy az egységes szervezetnek még ki kell állnia az idők próbáját. Így maradt az ötös albizottság.[27]

Az egyesült pünkösdi közösség felekezetközi kapcsolata gyengének bizonyult. Ezt bizonyítja, hogy az Evangélium Pünkösdi Gyülekezet az egyesített pünkösdi felekezetből való kiválása után gyorsan az MSZSZ tagja lett, Tomi József képviseletével. Az Evangéliumi Keresztyének azonban nem tudták megszerezni a kívánt tagságot. Az új egyesült pünkösdi vallásközösség ezért felekezetközi kapcsolatának bővítésére törekedett. Így például a Budapest, VIII. Röck Szilárd utca 31. szám alatti imaterem avatására (1950. november 20. – december 2.) meghívtak több másfelekezetű lelkészt is prédikálni.[28]

Az új vallási közösség azonban súlyos belső gondokkal is küzdött, amit jól tükröz az 1950 októberében kiadott, az egység gondolatával foglalkozó, újabb körlevelük. Eszerint a „részletkérdésekben” lehetnek viták, mert a közös pontok kihangsúlyozására kérték a híveket, mint a Szentháromság, megváltás-újjászületés, a bűntől és a törvénytől való szabadság, a Szentlélek mindenkori kiáradásának lehetősége, az örök üdvben és kárhozatban való hit. A belső teológiai problémát az jelentette, hogy egyes gyülekezeti tagok sajátos teológiai nézetüket a környezetükre kívánták erőltetni. Az új közösség vezetése ezért a bomlasztó elemektől való óvakodásra, az egymáshoz való közeledésre és Krisztus-központúságra hívta fel a hívei figyelmét.[29] A lelkészek anyagi ellátása is nehézségekbe ütközött. Sok pünkösdi úgy vélte, hogy a prédikátornak önmagát kell eltartania. A felekezet vezetősége szerint azonban a munkát jutalmaznia kell. Az újszövetségi hívőnek nem csupán a tizedét, hanem önmagát és mindenét kell adnia.[30]

A gyorsan létrehozott egységet gyengítette, hogy egyes gyülekezetek gyanakodva fogadták a gyorsan létrejövő egységet. A tárgyalások és a választások során bár igyekeztek minden befolyásos pünkösdi vezetőt megfelelő tisztségbe juttatni, mégis megmaradtak a személyes ellentétek és a személyes ambíciók. Ennek jeleként fogható fel, hogy 1950. május 8-án Ladó József lemondott az ügyvezető-társelnöki tisztségéről. Június 11-én pedig Tomi József vezetésével az Evangéliumi Pünkösdi Egyház kivált a felekezetből. Az őskeresztyének egy darabig az egyesült felekezeten belül maradtak, de július 12-én Sárkány Zoltán az elnöki, Sárkány Mihály szeptember 4-én a főgondnoki, október 10-én Sárkány Lajos pedig a jegyzői tisztségétől vált meg. Végül 1951. január 2-án maguk az őskeresztyének is szervezetileg kiléptek a felekezetből.[31]

A Sárkány testvérek magatartása hátterében részben az egység értelmezésének különbözősége található meg. Ugyanis egyesek a kölcsönös egyenlőség alapján akarták az egységet, míg mások „be akarták kebelezni” a másikat. Sárkányék teljes szervezeti egységet képzeltek el.[32] A kilépést annak ellenére tették, hogy a felső vezetésben a taglétszámukhoz képest felül voltak reprezentálva. Egyes gyülekezetek kezdettől fogva bizalmatlanul fogadták az egységre hívó központi szót. Másrészt a karizmatikus jelenségek értelmezésében is különbségek voltak az egyes csoportok között. Állami és MSZSZ elvárásra biztosítania kellett az új vezetésnek, hogy az istentiszteletek „jó rendben” menjenek végbe. Ez a karizmatikus ajándékok közösségi korlátozásával járt. Így például a nyelveken szólás ne botránkoztasson meg másokat. Az imádkozás ne csak „lélekkel”, hanem értelemmel is történjen. Az „idegen nyelvet” pedig csak imaórákon használják. Nagy kiáltások, tapsolás és más eksztatikus jelenségek visszaszorítását is végre kellett hajtaniuk. A prófétálást is korlátozták, mert ellenezték a „könnyelmű képzelődések”, „semmitmondó látomások”, „személyi elgondolások prófétaság látszatban” történő megjelenését az istentiszteleti alkalmakon.[33] Bár a fentiek megvalósítását állami nyomásra a Sárkány fivérek is kérték a hívektől, de nehezen hihető, hogy a „prófétás mozgalomként” teljes mértékben azonosultak a fenti gondolatokkal. Az egység tartósságához hozzájárult, hogy mesterségesen és erőltetetten jött létre. Az Evangéliumi Keresztyén Felekezet vezetőségének körlevele ezért is állapította meg, hogy „egységet külső akarásokkal létrehozni nem lehet: ez a tanulság. Igazi, benső egység csak egységes tanítás és kölcsönös bizalom alapján jöhet létre. Önkéntesen könnyebben kialakul, mint az elmúlt esztendő gyakorlata alapján. Az emberi akarással összehozott egység mindegyik csoportnak ártott. Mindenki örült, hogy az egység megszűnt.”[34] A körlevél részbeni igazságot közölt, mert kívülről és erőszakkal nem lehet egységet létrehozni. Helyi szinten a kapcsolatok továbbéltek az egyes közösségek között. Az egyes gyülekezetvezetők megszólalásai is jelezték, hogy a szétválás legnagyobb okát a különböző csoportok vezetőinek hatalmi ambícióiban kereshetjük.

„Egységet kíván az egyház, az állam, a Magyarországi Szabadegyházak Szövetsége, a nép. Kik nem kívánják? A vezetők. A vezetőknek le kellene mondani.” – mondta B. F. egy gyülekezeti munkásülésen 1951-ben. A vezetők lemondatása azonban irreális elképzelésnek bizonyult az ismét különvált felekezetekben.[35]

[A tanulmány az OTKA K68299. számú pályázatának támogatásával készült.]

Jegyzetek