10. évfolyam 3.
szám |
Rajki Zoltán: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség kialakulása és története 1989-ig |
A
hatvanas évek mérföldkőnek tekinthetők a pünkösdi mozgalom életében, mert
kialakultak azok a felekezeti keretek, amelyek mai napig is meghatározóak a
magyarországi klasszikus pünkösdi mozgalomra. Az evangéliumi keresztények és az
evangéliumi pünkösdiek 1962-ben létrehozták az egyesült szervezetüket az
Evangéliumi Pünkösdi Közösséget (EPK), a mai napig legfontosabb klasszikus pünkösdi
felekezetet. Rajta kívül önálló szervezetként működött, és működik jelenleg is
az őskeresztyén felekezet és az Élő Isten Egyháza. Az Isten Gyülekezeteinek
Szövetsége gyakorlatilag megszűnt. A pünkösdi felekezetek egyházszervezeti
élete, dogmatikai tanítása is megszilárdult. A hatvanas évek második felétől a
Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának Lelkészképző Intézetének (SZETLI)
segítségével elkezdődhetett a lelkészképzésük. A tanulmányom források hiányában
elsősorban az Evangéliumi Pünkösdi Közösség kialakulásával és rendszerváltozás
előtti történetével foglalkozik a korszak egyházpolitikai viszonylatrendszerébe
illesztve. A magyarországi szabadegyházak
helyzete a kommunista diktatúrában A
Kádár-korszak egyházpolitikája némileg módosult a Rákosi-érához képest. Az
1956/57-es erőszakos restaurációt követően a kommunisták célja továbbra is a
vallás és az egyházak elsorvasztása maradt, de lényeges változások történtek.
Fokozatosan csökkent az adminisztratív fellépések száma, illetve a vallásos
ideológia (és az egyházi reakció) elleni küzdelem mellett előtérbe került az
egyházakkal való „együttműködés” szükségességének a gondolata az állampárt
által megjelölt módon és területeken. Az erőszakos elnyomást a hatvanas évek
közepétől fokozatosan felváltotta a „politikai meggyőzésen” alapuló
egyházpolitika. A kislépések politikájának eredményeként fokozatosan
kialakulhattak, illetve bővülhettek az egyházak nemzetközi kapcsolatai, egyre
több irodalmat jelentethettek meg, és a nyolcvanas évek elejétől kezdve az
ifjúsággal való foglalkozás területei is szélesedhettek.[1] Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) 1958-tól foglalkozott
intenzívebben a szabadegyházakkal, egyéb vallási közösségekkel.[2] A
magyarországi kisebb vallási közösségeket két csoportra bontották: 1. Magyarországi
Szabadegyházak Tanácsán (SZET) belül működő felekezetekre. 2. A szövetségen
kívül működő csoportokra. Az ÁEH először a SZET-ben és a legfontosabb
tagegyházakban érvényesítette befolyását. Az általuk kívánatosnak tartott
személycseréket elsősorban a különböző egyházvezetők egymás ellen fordításával
értek el. Különösen az állam elképzeléseinek megfelelően átalakított SZET
bizonyult célszerű eszköznek tagegyházai korlátozására, ellenőrzésére. A magyarországi szabadegyházak szerveződését és működését
igyekeztek úgy befolyásolni, hogy minél több elemében a történelmi egyházak
szervezetére hasonlítson, gyengébb vagy erősebb hierarchia kiépülésével
kívülről hatékonyabban ellenőrizhető és irányítható legyen. Az igehirdetést
továbbra is csupán az igazolvánnyal rendelkezők végezhették az okiratban
megjelölt helyeken. Igazolvánnyal nem rendelkező személy hiányában csupán
csendes istentiszteleteket tarthattak. A 20 fő alatti helyi közösségekben csak
a lelkigondozást, az úrvacsorát és a temetést engedélyezték. Az ÁEH akarata érvényesítésének
fontos eszköze volt a korszakban, hogy a felekezetekben történtekért az egyház
vezetőit terhelte meg felelősséggel. A SZET vezetőségének befolyását pedig
valamennyi tagegyházra és gyülekezetre biztosította. A SZET hatalmát a hetvenes
évekig Palotay Sándor testesítette meg, aki „kiskirályként” uralkodott a tagegyházakon.
A legfontosabb dolgokat csak rajta keresztül lehetett elérni. Utódai (Nagy
József, Szakács József, Viczián János) idejében a nyolcvanas években a SZET
befolyása csökkent a tagegyházak életében. A SZET-be tömörült tagegyházak legnagyobb közös vállalkozása
az 1967-ben létrehozott lelkészképző intézet volt. Az oktatás levelező úton
történt. Az öt évig tartó képzés két részre (3+2 év) tagolódott. A harmadik
évet az alapvizsga követte, amely prédikátori minősítést adott. Az ötödik év
végén 1972-től lehetőség nyílt egyetemi rangú diploma szerzésére a debreceni
Református, később az Evangélikus Teológiai Akadémián. Minden tagegyház számára
javasolták, hogy saját hatáskörén belül létesítsen 1–4 tagú testületet, amely a
tagegyház vezetőségének felügyelete mellett az egyházon belül a Bibliaiskola ügyeit
intézi. A közös tárgyak esetében a tanár felekezeti hovatartozását nem tekintették
lényegesnek. A speciális tárgyakat minden felekezet maga intézte. A pünkösdi mozgalom egyházai is kiaknázták a SZETLI-ben
rejlő lehetőségeket. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösségben speciális tárgyai
kezdetben az ún. különleges tanítások, szervezeti szabályok, illetve a pünkösdi
mozgalom története voltak. Az őskeresztyéneknél a megtérés, bűnvallomás, jóvátétel,
Szentlélekkeresztség és az őskeresztyén misszió magyarországi és nemzetközi
története, valamint a Szentháromság tan és a spiritizmus voltak.[3] A
pünkösdi mozgalmon belül a tanulás iránti vágyat, illetve az iskola
népszerűségét mutatja, hogy az induló főiskola első évfolyamára 1967-ben 25
pünkösdi és 18 őskeresztyén jelentkezett, vagyis a hallgatók 43%-át adták.[4]
Az EPK vezetése a prédikátorai számára 45 éves korig kötelezővé, míg 45 év
felett ajánlotta a SZETLI elvégzését.[5]
Néhány évvel később (1974) 15 evangéliumi pünkösdi hallgatója volt az
iskolának, amely negyedét tette ki az összhallgatói létszámnak.[6] A
SZETLI utolsó évében (1988/1989) már csak 7 pünkösdi és egy Élő Isten
Gyülekezetéből származó hallgató tanult az intézményben a 29 beiratkozott hallgatóból.[7] Megbékélés az Evangéliumi
Keresztyén Felekezet és az Evangéliumi Pünkösdi Egyház között (1962) A tagság
soraiban megnyilvánuló egység iránti vágyat nem hagyhatták figyelmen kívül a
pünkösdi csoportok vezetői. A kapcsolatfelvételt megkönnyítette Tomi József
halála, illetve az evangéliumi pünkösdi közösségen belül az ebből fakadó belső
problémák. Az első alkalom, amikor megcsillant az egység reménye, a gyóni
konferencia volt. A gyóni gyülekezet 1957 augusztusában válogatás nélkül hívta
meg a különböző pünkösdi gyülekezeteket (pl. Budapest Rökk Szilárd utca, Dózsa
György út, Pilis stb.) az eseményre.[8] A legfontosabb három pünkösdi irányzat (evangéliumi keresztyén,
evangéliumi pünkösdi, őskeresztyén) prominens személyiségei 1958. augusztus
26-i tárgyalásukon megállapodás-tervezetet írtak alá.[9]
Sárkány Mihály kéttípusú együttműködést tartott elképzelhetőnek: 1. a
képviseleti. 2. a szoros egység. A jelenlevők egyhangúlag az utóbbi mellett
foglaltak állást. Az őskeresztyének és az evangéliumi pünkösdiek a
névváltoztatás területén egy új név, vagy a három közösség egyesített nevéhez
ragaszkodtak. Végül az Egyesült Evangéliumi Gyülekezetek nevet választották, de
a későbbi módosítástól nem zárkóztak el. Az új közösség vezetőségének kialakítását az aktuális erőviszonyok
alapján képzelték el. Mindegyik felekezet 500 tagonként küldhetett volna
egy-egy képviselőt a vezetőségi tanácsba, vagyis az evangéliumi keresztyének
számára hat, az őskeresztyéneknek négy, az evangéliumi pünkösdiek részére két
személy delegálását tették lehetővé. Átmenetileg elnöknek a legnagyobb
felekezet vezetőjét szánták. Ez a vezetőség 2–3 évig ebben az összetételben
maradt volna az egység megszilárdulásáig. A későbbiek során az országos
közgyűlés háromévenként választotta volna meg az új vezetőséget titkosan. A megválasztott országos elnök a különböző gyülekezeteket
korlátozás nélkül látogathatta volna, de a meglátogatott csoport egyik elöljárósági
tagjával közösen. Szükség esetén – hasonló módon – a többi vezető is
felkereshette a gyülekezeteket. Egyébként ellenezték a munkások előzetes
meghívás és korlátozás nélküli utazgatását. A helyi konfliktusok elkerülése
érdekében a különböző gyülekezetek összevonását nem szorgalmazták. Az egység
kialakítása érdekében alkalmanként közös istentiszteleti összejöveteleket
terveztek. Egy településen lévő, de egymástól távol álló önálló gyülekezetek
összevonását sem tartották kívánatosnak, az összefogást és egymás támogatását
azonban kiemelten kezelték. A különböző hitgyakorlatokból eredő konfliktusok
megoldásának érdekében leszögezték, hogy a prófétálást szellemi ajándékként
bibliai igazságnak tekintik, de gyakorlását bárki által ellenőrizhető módon
kell végezni. Elvetve a szabadkai gyakorlatot[10]
a bűnvallás álláspontjuk szerint nem feltétele a gyülekezeti tagságnak és nem
csupán az arra kijelölt személynek tehetik meg. Tanácsolták azonban, hogy a „lelki
terheket csak mélyebb lelki életet élő egyénekkel” közöljék a bűnvallók. A
bűnvallást fogadó személy azonban csupán tanácsadással és imatámogatással
segíthetett. A hangos imádkozást (zajos imatusakodás) nyilvános összejövetel
alkalmával nem javasolták. Külön imaórákon is oly módon történhet, hogy az ne
okozzon mások számára megbotránkozást. A jelenlévők megegyeztek, hogy 1958. szeptember 25-én
ismét találkoznak az együttműködés részletes
megszövegezése érdekében. A tárgyalások azonban megrekedtek, mert az
evangéliumi pünkösdiek, valamint az őskeresztyének szerint az evangéliumi
keresztyének túlságosan szorgalmazzák az egyesülés létrehozását, amelyet ők erőszakos
beolvasztásnak értelmeztek.[11] A kezdeményezés kudarca után a pünkösdi mozgalom
felekezetei között csupán helyi szinten voltak találkozók (pl. Inárcs, 1958.
október).[12]
Három év múlva Fábián József és Búth Kálmán az 1961. február 24-ei SZET ülésen
bejelentette, hogy harmadszor is megkísérlik az evangéliumi keresztyének és az
evangéliumi pünkösdiek egységesítését. Ennek érdekében a két budapesti
gyülekezet már vasárnaptól a Dózsa György úti teremben jön össze. A két
budapesti gyülekezet egyesülésének hátterében az állt, hogy Thuri Lajos – a
csak nevében létező – Ókatolikus Egyház helynöke elintézte, hogy a Rökk Szilárd
utcai imaházat bérelhesse. A bérleményt kiadta a Lődi Lajos által vezetett Élő
Isten Gyülekezetének 1961-ben, ezért az evangéliumi keresztények a Rökk utcából
a Dózsa György utcára mentek át.[13] Palotay az egység érdekében az ÁEH-nál
elérte, hogy a közösen kijelölt 4 prédikátor 3 hónapig együttműködhessen. Utána
gyülekezeti szavazást terveztek, és egy prédikátor gondozta volna a fővárosi gyülekezetet.
Az egység végül az egész országban létrejött, de Budapesten a két felekezet
gyülekezetének egyesülése csupán átmeneti jelenségnek bizonyult a gyülekezet
vezetők és az érintett lelkészek magatartása miatt.[14] Az evangéliumi keresztyének és az evangéliumi pünkösdiek vezetői
1961. március 8-i megbeszélésükön megegyeztek, hogy az egyesülés után az
Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Közössége nevet választják. A felekezet
elnökének pedig Fábián Józsefet (evangéliumi keresztény), míg alelnöknek Búth
Kálmánt (evangéliumi pünkösdi) szánták. Az új országos vezetőségbe 8
evangéliumi keresztény mellett 3 evangéliumi pünkösdit delegáltak.[15]
Az egység megszilárdulása után pedig választóközgyűlés összehívását tervezték.
A valódi egység megvalósítására időt hagytak, és a két közösség vezetői
feleltek a közösségükben a jó rend fenntartásáért. A „futkorászó atyafiak”
megfékezése érdekében a helyi gyülekezetekben csak érvényes lelkészi
igazolvánnyal rendelkező személyek hirdethették az igét, amelyért a helyi
gyülekezetvezetője felelt.[16] A két fél közötti bizalmatlanság feloldásához hónapokra
volt szükség. Újabb megbeszélések, tanácskozások történtek, amelyekbe bekapcsolódtak
a SZET vezetői is. Az egység végül 1962 elejére valósult meg, és az ÁEH is
jóváhagyta a következő felekezeti névvel: Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek
– Közössége.[17]
Az ÁEH-nál egy év múlva emelkedett jogerőre.[18] A pünkösdi mozgalmak élete a magyarországi Szabadegyházak Tanácsán
belül (1962-1989) Az új
felekezet – Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – Közössége, később
Evangéliumi Pünkösdi Közösség – létrejöttével a magyarországi pünkösdi mozgalom
áttekinthetőbbé vált. A mozgalom híveinek közel kétharmada (63,3%) az egyesült
közösséghez, míg a másik harmada (32,4%) az őskeresztyén felekezet hívének
számított a hatvanas évek elején. Az egyéb kisebb csoportok aránya elhanyagolható
volt.[19] A pünkösdi mozgalom más
magyarországi egyházakat is elért a hatvanas évektől kezdve. Megjelenése belső
feszültségeket, sőt szakadásokat is eredményezhetett az adott felekezeten
belül. A következő ismertebb karizmatikus közösségek jöttek létre
Magyarországon a nyolcvanas évek végéig: 1. Berecki Sándor csoportja a
református egyházból vált ki, amely végül az EPK-hoz csatlakozott. 2. Soós
István csoportja a nazarénusoktól szakadt el. 3. Egy belső krízis nyomán a szabadkeresztyén
közösség 1973/1974-ben ún. karizmatikus megújuláson ment keresztül. 4. A
katolikus egyházon belül pedig ún. karizmatikus bázisközösségek jöttek létre.
5. Az 1978-ban induló Hit Gyülekezete, amely a rendszerváltozást követően a
legjelentősebb magyarországi újprotestáns felekezetté formálódott.[20]
6. A Késői Eső Gyülekezet külföldi hatásra az 1960-as évek közepén jelent meg
Magyarországon. Ekkoriban a hazai karizmatikus mozgalmon belül radikálisabb
irányzatot képviseltek, és híveik körében jelentős volt az értelmiség aránya.
Az ÁEH jelentése szerint „Imádkozással és kézrátétellel gyógyítanak. Ceremóniájuk
lényege, hogy padlóra fekve értelmetlen, idegen szavakat üvöltenek, majd egy
előimádkozó imába foglalja ezeket az értelmetlen szavakat. Általában betegeket
keresnek meg és ezeket igyekeznek beszervezni.” Megjelenésük konfliktusokat
okozott szabadkeresztyén (pl. Debrecen) és pünkösdi gyülekezetekben (pl.
Csetény, Miskolc, Ózd).[21]
A legális működés érdekében a mozgalom az EPK védnöksége alatt működött 1978 és
1989 között.[22] Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség
története 1962 és 1989 között Az EPK
hivatalosan 73 gyülekezetében és 108 szórványában 5000 taggal rendelkezett
1962-ben. Taglétszámuk 1965-ig 5139 főre emelkedett, növekedésük ütemének
lassulása azonban a klasszikus pünkösdi mozgalom magyarországi térhódításának
végét jelzi. Ennek okait részben az állampárt által korlátozott missziós
lehetőségekben, a kádári konszolidációban és a szocialista szekularizáció
hatásában láthatjuk. Ez tükröződik abban, hogy 1962 és 1965 között mindössze
280 fő csatlakozott a felekezethez, majd a hatvanas évek második felében évi
100–150 főre tehető a felvett új tagok száma. Többségük valószínűleg a közösség
belső utánpótlásából származik. Összességében a hatvanas évek végétől nagyobb
vesztességeket mérhetünk. Az EPK taglétszáma 1968-ban 4586 főről 1973-ra 3450
tagra csökkent és 1978-ban csupán 3210 úrvacsorázó tagot, és 1300
lelkigondozottat tartottak nyilván 40 gyülekezetben, 110 szórványban.[23]
A gyors taglétszám csökkenés okát abban is láthatjuk, hogy a kulturális
modernizáció, az új generáció társadalmi beilleszkedése (televízió, rádió,
sajtó, kisdobos, úttörő mozgalom, oktatás, diszkrimináció) miatt számosan
elhagyták a gyülekezetüket.[24] Az 1979-ből származó legrészletesebb
adataink szerint 3218 gyülekezeti taggal rendelkezett a közösség, amelyből 90
fő a Késői Eső Gyülekezethez tartozott. A gyermekek száma 1019, és 200
„törekvőt” tartottak nyilván.[25]
A nők aránya elérte a 66,8%-ot. A generációs problémákat jelzi az idősek magas
(41,4%) aránya, míg a 20 év alatti megkereszteltek mindössze 4,3%-ot
képviseltek. Ez jelzi azt is, hogy a pünkösdi gyermekek többsége 20 év felett
csatlakozott hivatalosan a felekezethez. Összesen 157 misszió állomás működött,
amelyből 8 haladta meg a 100 főt. A közösség 23 saját tulajdont tartott
nyilván, amelynek száma 1975 után emelkedett radikálisan (15 darab). A felekezet
30 aktív lelkésszel rendelkezett, amelyből 12 teljes idejű, 10 nyugdíjas, és 8
civil munka mellett végezte a gyülekezeti munkát, jelezve a munkáskar elöregedését.[26]
A hetvenes évek közepén újabb missziós célterületként a cigányság körében
végzett misszió lehetősége merült fel valószínűleg „állami engedéllyel”.[27] Az EPK gyülekezetszerkezete is
folyamatosan megváltozott a hatvanas évek végétől, a társadalmi átalakulással
párhuzamosan. Korábban a vidéki pünkösdi gyülekezetek erősödtek, majd a városokban
és az iparvidékeken növekedett a közösség, amelynek hátterében a tagok városba
költözése (elsősorban fiatalok) állt. Az új megtérők is inkább itt
jelentkeztek. Az új városi megtérők egy részét a hatvanas évek társadalmi
átalakulásának eredményeként városba kerülők alkották, akik nem találván
helyüket a városi társadalomban, a pünkösdi közösséghez csatlakoztak. Ezzel
párhuzamosan a vidéki gyülekezetek elöregedését és elnéptelenedését
figyelhetjük meg.[28] A megalakult új felekezetet az ÁEH
munkatársa „fanatikus, bigott társaságként jellemezte”, amely „nehezen
kezelhető”. Elnökét – Fábián Józsefet – nem tartották számukra megbízható
személynek, de megfelelő vezető egyéniség hiányában elfogadták.[29]
Néhány évvel később (1967) már pozitív személyként jellemezték, aki „félénk, visszahúzódó,
passzív magatartású ember.” Békés városából irányította felekezetét, ezért a
megyei szempontok túlzott érvényesülését kifogásolták munkájában az állami
szervek.[30]
Már 1965 közepén felmerült Fábián Budapestre költözésének kérdése, anyagi
fedezet hiányában meghiúsult az elképzelés.[31] A felekezet a hatvanas évek
közepén 26 teológiai képzésben nem részesült igehirdetővel rendelkezett, ami
azt jelenti, hogy 200 tagra jutott egy igazolvánnyal rendelkező igehirdető. Az
idősebb korosztály részére Fábián 2–3 hónapos továbbképző tanfolyam megtartását
javasolta, mivel számukra nem nyílt lehetőség a SZETLI elvégzésére. A közösségnek
énekeskönyvtől eltekintve évtizedekig sem folyóirata, sem könyve nem jelent
meg, és a nyolcvanas évek közepéig saját intézménye sem volt, tekintettel
anyagi helyzetére és gyenge érdekérvényesítő képességére.[32] Az egyesült felekezet szervezeti szabályzatát 1961/61-ben
készítették el. Az EPK-t a három évre megválasztott Elnöki Tanács (elnök, elnök-helyettes,
jegyző, pénztáros, gondnok, ellenőrök, bizottsági tagok) irányította. Az Elnöki
Tanács kezében voltak a gyülekezeti vezetők fegyelmi ügyei, míg az ő
tevékenységét az évente legalább kétszer összehívott Missziói Tanács
ellenőrizte. Az országot körzetekre bontották. Egy helyi közösség gyülekezeti
státuszához legalább 20 tagra és minimum 3 tagú vezetősségre volt szükség. A
prédikátort az Elnöki Tanács és a gyülekezet jelölte közösen. Hivatalba
helyezése pedig a gyülekezeti tagok 75%-os szavazati aránya alapján
történhetett. A prédikátor egyszemélyi hatalmának kialakulását azzal
akadályozták meg, hogy a véneket csak indokolt esetben – fegyelmi okok – válthatták
le. A pénztárost a gyülekezet választotta vénjei közül. Az Elnöki Tanács
befolyása viszonylag korlátozott volt. A gyülekezetek saját ügyeiket a központi
vezetéstől önállóan végezhették, illetve csak jelentős belső konfliktus,
illetve törvénysértés esetén avatkozhatott be a központ a lokális ügyekbe. A
gyülekezetek azonban nem élveztek teljes önállóságot, mert az állami szervek a
közösség elnökét terhelték meg a felekezetben történtekért.[33]
Ennek érdekében a gyülekezetek prédikátorai 1966. június 1-én nyilatkozatot
írtak alá, hogy a központi vezetőség határozataihoz alkalmazkodnak.[34] A hatvanas évek végén az EPK új szervezeti szabályzatot
készített. A tervezet a decentralizáció jegyeit viselte magán, feltehetően
azzal összefüggésben, hogy az állam korábbi centralizációs törekvései több
szabadegyházi közösségben szakadást eredményeztek. Ezekben a felekezetekben
névlegesen helyreállították a hagyományos szervezeti rendet. A pünkösdiek
szervezeti szabályzat-tervezetében új szervezeti egységként jelent meg a több
gyülekezetet magába foglaló egyházközség fogalma. A legfőbb igazgatási szerv
továbbra is a minimum 7 tagból álló Egyháztanács maradt, amely tevékenységéről
az éves konferenciának számolt be. Az egyházközségek egymástól függetlenül egy
lelkészből, segédlelkészből, gondnokokból és egyházközségi vezetőkből álló testület
irányítása, valamint az éves konferencián megválasztott elöljáró felügyelete
alatt intézték ügyeiket. Az egyházközségi közgyűlés munkájában azonban minden
gyülekezeti tag részt vehetett.[35]
A fenti szervezeti szabályzattervezetet tovább módosították a hatvanas évek
végén, hetvenes elején. Évenként egy-két alkalommal körzeti találkozók szervezését
szorgalmazták. Új szervezetként jelentkezett az Országos Lelkipásztori Tanács. A tagok életvitelét illetően nem változtak az 1950-es
évekbeli elvárások. Tartózkodniuk kellett az ún. káros szenvedélyektől, a világias
szórakozási formáktól. A nők számára továbbra is előírták a kendő viselését az
istentiszteleteken, és elvárták, hogy ne a legújabb divat szerint, hanem
tisztességesen öltözködjenek. Havonta tartottak testvéri órát. A vitás
kérdésekben a vezetésnek előtte döntést kellett hoznia, és a megszületett
döntés jóváhagyása történt a gyülekezetben nyílt szavazás formájában. Azt a
gyülekezeti tagot, aki 3–4 alkalommal nem vett részt az úrvacsorán, döntés elé
állították, és hosszú távolmaradás esetén kizárták a közösségből. A
lelkipásztori beiktatásához előírták a Bibliaiskola elvégzését, amely az
intézményesülés fontos kelléke. Az adományokat gondosan nyugtázták a
megválasztott tisztviselők, és a kiadásokról tájékoztatták a gyülekezetet.[36] Az ÁEH a szervezeti szabályzat további módosításához
kötötte a hozzájárulását, ezért csupán 1974 őszén léphetett életbe. Az átdolgozott
szervezeti szabályzatban az országot négy egyházkerületre bontották:
Közép-magyar, Dél-magyar, Felső-magyar, Észak-Dunántúli Kerület. A kerületek
bizonyos időközönként értekezletet (kerület lelkészei, helyi megbízottak,
presbiterek) tartottak a Központi Tanács egyes tagjai jelenlétében. A
lelkipásztori címnek három formája alakult ki az EPK-án belül a hetvenes évek
közepétől: 1. A lelkész elvégezte a SZETLI–t, és eredményes akadémiai képesítő
vizsgát tett. 2. A prédikátor a SZETLI hároméves tanfolyamát, végezte el, vagy
más középfokú teológiai képesítéssel rendelkezett. 3. Az igehirdető pedig
teológiai képesítés nélkül végezte gyülekezeti szolgálatát. A lelkipásztor
meghívását tovább pontosították. A gyülekezet vezetősége a kerületi elöljáró és
a Központi Tanács javaslata alapján több végzett, vagy jelenlegi SZETLI
hallgatót meghív 6–12 hónapos szolgálatra. Ezt követően a Központi Tanács
küldöttének vezetésével a gyülekezeti tanácskozáson a tagság választja meg négy
évre. Az EPK lelkészei polgári állás esetén egyházi javadalmazást csak a
polgári munkaadó hozzájárulásával vehettek fel, míg a teljes idejű lelkész
polgári foglalkozást csak a Központi Tanács hozzájárulásával végezhetett. A
fizetését az Országos Központ intézte, de a körzet köteles volt a különböző
járulékokkal terhelt teljes összeget a központnak befizetni. Az EPK legfőbb
szerve az Országos Közgyűlés, amely évenként Beszámoló Közgyűlést, míg
négyévenként Választó Közgyűlést tartott. Az Országos Gyűlésen a gyülekezeti
küldöttek (először 25 tagonként 1 fő, 1979-től 20 tagonként egy delegált),
lelkipásztorok, szakbizottságok tagjai, a Központi Tanács tagjai és a SZETLI
pünkösdi tanárai vehettek részt. Az EPK-ban ezzel biztosították minden érdekelt
számára a beleszólási lehetőséget az egyház ügyeibe, de ez a kommunista
diktatúra éveiben inkább névlegesnek bizonyult. A presbiterek egy életre szóló
megválasztása szintén merevítette a rendszert. Az egyház vezetését tanácsadó és
munkabizottságok segítették, mint a Missziós Bizottság, Teológiai Bizottság,
Irodalmi Bizottság, Történelmi Bizottság, Ének-zene Ügyi Bizottság, Építési
Bizottság, Ellenőrző Bizottság.[37] Felekezeti specialitásukra egyértelmű utalást tettek az
1961. október 24-én elfogadott hitelveikben. „Amikor az ember a Szentlélekbe
bemerítkezik, amikor Vele betelik, mindenki által felismerhető jelét adja
jelenlétének. Ez a nyelveken szólás, valamint az Atya és a Fiú túláradó
magasztalása.”[38]
A többi ún. karizmatikus ajándékról, mint a prófétálásról, vagy a gyógyításról
még említést sem tesznek. Így az EPK esetében is elmondhatjuk, hogy elfogadott
hitelveikben is az általános keresztyén tanítások túlsúlya a jellemző.
Felekezeti specifikumaikat nem kellő mértékben domboríthatták ki elfogadott
hitelveikben a kor egyházpolitikai viszonyainak következtében.[39]
Az ún. pünkösdi speciális tanításokat Fábián József tanulmánya fejtette ki
részletesen. A Szentlélek-keresztség azonos a Szentlélekkel betelt
kifejezéssel, amelynek három formája van: 1. Szentlélek-keresztség, mint
kezdetben történő élmény. 2. Tartós állapot, amelyet Biblia a „Szentlélekkel
teljes” kifejezéssel jelöl meg. 3. Rendkívüli alkalmakra szóló betöltés. A gyülekezethez
csatlakozók nem feltétlen nyerik el a Szentlélek-keresztséget. A megtértek
egyenként élik át ezt az áldást, amely mindenki számára nyitva van. Külön
foglalkozik a Szentlélek ajándékainak kifejtésével, amelyek több csoportra
bonthatók: 1. Természetfeletti ismeret ajándékai (bölcsesség beszéde, tudomány
beszéde és a lelkek megkülönböztetésének ajándéka). 2. Természetfeletti
cselekedetekre képesítő ajándékok (hit, csodatevő erő, és a gyógyítás
ajándéka). 3. Természetfeletti beszéd ereje (prófétálás, a nyelvek nemei és a
nyelvek magyarázása). [40] A korábban említetteknek megfelelően a két felekezet
egyesítésekor biztosították az arányos képviseletet. Sőt az evangéliumi keresztyének
közül többen bekerültek az országos vezetésbe a Fábián ellenzékéhez tartozók
közül, mint például Siroky István vagy Kalincsák Mihály. Az új felekezeten
belülről komoly törésvonalak húzódtak meg az egyes vezetőszemélyiségek egymás
közötti konfliktusa mentén.[41]
A régi elit egymásnak esett, és néhány év alatt felszámolta önmagát. A
legkomolyabb konfliktus az Almásy téri gyülekezetben történt. A gyülekezet
többsége Sirokyt támogatta, de az ellenzéki kisebbségnek sikerült elérnie, hogy
az országos vezetés a gyülekezet ügyeinek intézését háromfős csoportra bízza.[42]
Az új prédikátor végül Nagy Ferenc lett, de Siroky megőrizte vezetőségi tagságát.[43] Az országos vezetésnek további problémákkal is szembe
kellett néznie a hatvanas évek közepén, végén. A vidéki gyülekezetek hiányolták
a vezetők látogatását.[44]
Néhol szakadások történtek (pl. Hajdúhadház). Az elnökséggel szembeni
elégedetlenség 1969. október 7-én megtartott országos vezetőségi ülésen tovább
erősödött Béres János felszólalásával, aki több gyülekezeti elöljáró nevében
kifogásolta Fábián működését. A vezetőség azonban megerősítette Fábián Józsefet
az elnöki tisztségében.[45]
A közösség vezetési válságát tükrözi, hogy két hónappal később Deák József
felvetette, hogy a következő országos kibővített ülésen az országos vezetőség
mondjon le. Palotay is élesen kritizálta az elnökség munkáját, mivel az nem
tudott érvényt szerezni határozatainak.[46]
Fábián látva a kialakult egyházpolitikai helyzetet egészségügyi állapotára
hivatkozva lemondott az elnöki tisztségről. Lemondása után az országos vezetés a „kollektív elnöki
teendők” ellátására Búth Kálmánt, Tersánszky Rudolfot és Bérces Lajost bízta
meg,[47]
amely részben nemzedékváltást, illetve az egykori evangéliumi pünkösdiek
előretörését jelzi.[48]
Az állami szervek valószínűleg az egyháziasabb, „kevésbé karizmatikus” egyének
előtérbe helyezését látták célszerűbbnek. Ügyvezető elnöknek végül Deák
Józsefet, ügyvezető alelnöknek Nagy Ferencet, ügyvezető titkárnak pedig Bérces
Lajost választották meg, míg Gyánó László, Tersánszky Rudolf, Kurgyis József és
Weigert Mihály tanácstagok lettek az új vezetésben az 1971-es választások
során. A vezetést tehát egy újabb generáció vette át. Az elnökség 1973-ban lemondott, és az egyház új választást
készített elő. Az országos főtisztviselők megválasztására az 1975. október
24–25-i közgyűlésen került sor. A konferencián szóba került a nemzedékváltás
kérdése nem csupán országos, hanem gyülekezeti szinten is. Ehhez azonban
hiányzott a megfelelő utánpótlás. A SZETLI-t végzettek közül sokan nem
vállalták a lelkészi munkát. A választásokon Deák Józsefet elnöknek, Tóth
Lászlót alelnöknek, és Makovei Jánost titkárnak választották meg. A Központi
Irodát továbbra is Bérces Lajos vezette.[49]
A megválasztottak legitimitását többen kétségbe vonták, mert a megválasztott
alelnök és titkár, illetve még a Központi Tanács egyik tagja is egymással
rokonságban állt. A SZET és az ÁEH nem óvta meg a választást, de a
lelkipásztori kar véleményét kikérte az Az ÁEH Deák Józsefet egy 1979-es belső jelentésben kellő
felkészültség, határozottság és következetesség hiányában nem tartotta alkalmasnak
az elnöki tisztségre. Az egyházi ügyeket ezért helyettesei – Tóth László és
Makovei János – végezték, akiknek nagyobb tekintélyük volt a felekezetben. Deák
a fiatal lelkészek „túlkapásait” sem tudta megfékezni, ezért az ÁEH 1979-ben
már kereste az utódját.[52]
Az 1980. évi választásokon azonban nem változott az elnökség összetétele, és a
Központi Tanács 7 tagjából is csupán egy személyt nem választottak újra. Az
elnökség jelentős befolyását tükrözi, hogy tagjaikra leadott ellenszavazatok
aránya mindössze 12–15% volt.[53]
Az 1984. évi választások már részben generációs változásokat hoztak. Deák
József nyugdíjba vonult, és helyette Gyánó László lett az elnök. Az alelnök és
a pénztáros személye nem változott. A hét tagú Központi Tanács tagjai közé
pedig három új személy (Kecser István, Fábián Attila, Városi Ferenc) került be.
Ez jelzi, hogy a pünkösdi közösségben is érvényesült az ÁEH politikája, amely
során részbeni generáció-váltásra törekedett, miközben biztosította a
folyamatosságot.[54] A centralizáció, az egyháziasítás programja, valamint
egyes állami szervek (pl. Belügyminisztérium) bomlasztó politikája néhány
régióban szakadár csoportok kialakulásához vezetett. A hatvanas évek elején a
csetényi gyülekezetet Ungvári Sándor személye körül kialakult konfliktus miatt
csaknem a teljes felbomlás veszélyeztette.[55]
A legnagyobb konfliktus az EPK-án belül Horváth Sándor (Pécs) személye körül robbant
ki. A bibliai normákat sértő magatartása miatt a SZET 1968 októberében bevonta
az igazolványát. Ügyének vizsgálatával az EPK háromtagú bizottságot bízott meg.
A konfliktus nagyságát jelezte, hogy a központi gyülekezet egy kis csoportja
kiválását fontolgatta.[56]
A Horváth-csoport lejáratásában az állami sajtó is részt vett, és az anyagiasságát
figurázta ki.[57]
Igazolvány nélkül prédikált tovább.[58]
1969 nyarán kapta vissza az igazolványát.[59]
Az EPK-ból az 1970-es évek elején szakadt ki véglegesen.[60] A hatvanas évek közepén a modernizáció jelei a pünkösdi
gyülekezet tagjai között is jelentkeztek. Kurgyis József már 1967 nyarán a Központi
Vezetőség ülésén tiltakozott az egyre terjedő világias öltözködés ellen, mint a
rövid szoknya, hajviselet, vagy a gyűrű.[61]
A közösség egyes tagjai felháborodtak azon, hogy pünkösdi lakodalmakon szeszes
italt is felszolgálnak. Többen kifogásolták, hogy a pünkösdi fiatalok körében
is megjelent a hivatalos házasság előtti világias udvarlás.[62]
A hetvenes évek második felére egyre több családban jelent meg a televízió,
rádió, és a sajtó. Iskoláskorú gyermekeik pedig részt vettek a kisdobos,
illetve az úttörő munkában. Ezzel szemben a gyülekezeti gyermek-, és ifjúsági
munka gyengült, ezért a gyermekek egy része felnőve elhagyta a gyülekezetet.[63] A létrejövő új felekezet – EPK – anyagi erejének
gyengeségét jelzi a hatvanas évek elején, hogy prédikátorainak többsége egyszerű
ember lévén, fizikai munkával kereste kenyerét. Néhány prédikátor teljes időben
végezte munkáját, de anyagi nehézségekkel küzdött. A lelkészek munkáját
nehezítette a gyülekezetek szétszórt elhelyezkedése. Több prédikátor
munkaterülete a 100 km-es körzetet is elérte. Kerékpárt és vonatot használtak,
mert gépkocsival nem rendelkeztek.[64]
Öt munkásnak helyzetét megkönnyítette az amerikai segélyből vásárolt motorkerékpár
az 1960-as évek közepén.[65]
Nem csoda tehát, hogy az EPK-ban rövidesen prédikátor-hiányról beszélhetünk. A
helyzet javítása érdekében az igehirdetők keresetük tizedét a központba
küldték, amely két fő számára biztosított fizetést. A gyülekezetek pedig az
évenként megtartott hálaadó napon összegyűjtött adományokat küldték a központba. Továbbá az országos
vezetők járták a körzeteket, és a gyülekezeti tagokat komolyabb tehervállalásra
buzdították.[66] A pünkösdi közösség belső élete a hetvenes évek végére
konszolidálódott, amely lehetővé tette a gyülekezeti élet megélénkülését. Több
nagyobb vidéki gyülekezet (pl. Hajdúhadház) ifjúsági élete annyira
megerősödött, hogy az állami hatóságok figyelmét is felkeltette.[67]
A nyolcvanas évek elejének politikai változásai az ifjúsági munkára is
kihatással voltak. A baptisták 1981 augusztusában lehetővé tették a pünkösdi
közösség tagjai számára, hogy a Tahi-i tábor területén pihenjenek svéd és
magyar lelkészek vezetésével.[68]
A nyolcvanas évek közepétől pedig Kadarkúton szerveztek nyári ifjúsági napokat
az épülő öregotthon területén.[69]
A legélénkebb ifjúsági élet a 230–250 főre duzzadt fővárosi Dózsa György úti
gyülekezetben volt. Munkájuk alapját az élénk zenei élet képezte. Búth Ottó
vezetésével vegyes hangzású zenekar működött 1959 és 1966 között, amely
1966-tól pengetős és vonós zenekarra oszlott. 1966-ban született meg az ún.
Kisegyüttes (harmonika, gitár, bőgő, majd kiegészült orgonával és hegedűvel,
valamint szólóénekkel), amelynek repertoárját a svéd lemezekről lefordított
hívogató, dicsérő és evangélizációs énekek képezték. A dalok ritmusa, tempója
szokatlannak bizonyult a konzervatív tagság számára. Az Élim Vokál nevű hattagú
együttes a többszólamú (trió-hangzás) éneklést vitte be a közösségi élet a 14
éves működése (1973–1986) során. A gyülekezet ének- és zenei együttesei nem
csupán pünkösdi, hanem a baptista és a szabadkeresztyén gyülekezeteket is
felkeresték muzsikájukkal.[70]
Az Élim Vokál megszűnte után négyfős (harmonika, gitár, basszus gitár, illetve
1989-től szintetizátor hangszeres férfi kvartett) együttes folytatott zenés
missziós tevékenységet. Ebben az időszakban indult el (nyolcvanas évek vége) a
fiatalok énekes szolgálata, és 1986-ban megszerveződött egy fiatalokból álló
énekegyüttes, amelynek zenei hátterét zongora, gitár, basszusgitár és dob
biztosította. Ez a csoport vezette a gyülekezetben a dicsőítéseket.[71] A korszakban a pünkösdiek legnagyobb vállalkozása a
Gizella utca 37. szám alatti központi épület megépítése volt. Az építkezés
gondolata 1971-ben vetődött fel. Megvalósításában a svédek hoztak jelentős anyagi
áldozatot, de az amerikaiak is támogatást nyújtottak hozzá. Az ünnepélyes
megnyitásra A felekezet vezetősége már az 1970-es évek közepén
indítványozta egy szeretetház építését Pécelen, de az elképzelésből nem lett
semmi.[74]
A műemléképületek kezelésére, vagy megvételére történő állami felajánlás révén
azonban lehetőség nyílt Kadarkúton, a Vóta-pusztán egy 1920-as évek elején
megépült kastély megszerzésére. Az ÁEH kezdetben nem engedélyezte (1982) az
épület megvásárlását, de két évvel később 1984-ben nem gördített akadályt az
ügylet elé. A felekezet így 650 ezer forintért megvásárolhatta az ingatlant. A
kastély szeretet-otthonná történő átalakításához a gyülekezeti tagok társadalmi
munkáját, illetve a svédek és az angolok anyagi támogatását használták fel. A
megvásárolt ingatlanban nem csupán szeretetotthont működtettek, hanem nyáron
ifjúsági napokat és gyermekprogramokat rendeztek. Kadarkút pedig 1987 őszén
fogadhatta első idős lakóit. [75] A nyolcvanas évek közepén hozta létre az EPK a Dunaharasztiban
működő rehabilitációs otthonát, amelynek munkájáról a Petőfi Rádió is
tudósított.[76]
Az intézmény az EPK országos vezetőségének felügyelete és a Budapest, Dózsa
György úti gyülekezet irányítása és kezelése alatt működött. Az ingatlan bérleményének
és valamennyi kapcsolódó költségeinek finanszírozását külföldiek biztosították
több éven keresztül.[77] A hetvenes évek egyik nagy eseménye volt az Evangéliumi
Pünkösdi Közösség szervezeti életének 50. évfordulójának megünneplése 1978
februárjában. Megszervezését a Jubileumi Bizottság végezte.[78]
Ennek érdekében az 1974-ben létrehozott Történelmi Bizottság elkezdte a
magyarországi pünkösdi mozgalom hazai történetére vonatkozó szóbeli és írott
emlékeinek összegyűjtését, rendszerezését, feldolgozását, valamint a jubileumi
kiállítást készítette el.[79]
A jubileumi ünnepségen jelen voltak más magyarországi egyházak, illetve más
országok pünkösdi mozgalmainak képviselői.[80] Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség
nemzetközi kapcsolatai 1962 és 1989 között A többi
szabadegyházi közösséghez hasonlóan a pünkösdi mozgalom számára is 1956-tól
nyílt lehetőség nemzetközi kapcsolatainak felújítására. A Palotay-korszak a
pünkösdi külkapcsolatokra is rányomta a bélyegét, mert az ÁEH rajta keresztül
irányította a SZET-tagegyházak nemzetközi kapcsolatát az állampárt érdekeinek
megfelelően.[81] Az EPK létrejöttét követően az egyesült tagközösségek
kapcsolatai éltek tovább. Így a svájci pünkösdiek 1962-ben és 1963-ban segélyt
küldtek a SZET-en keresztül a magyarországi lelkészek számára.[82]
Későbbiekben a svájci kapcsolatok jelentősége csökkent, de több alkalommal
Magyarországra látogatott küldöttségük, illetve a magyar pünkösdi vezetők
látogattak meg svájci gyülekezeteket. A svájciak további anyagi támogatást
nyújtottak imaház-építkezésekre és lelkészeknek küldtek pénzügyi segítséget.[83]
A Guntenben 1970 májusában megrendezett svájci pünkösdi konferencián Fábián József
is jelen volt Palotay Sándorral együtt. A konferencia képviselőit meghívta az
Egyházak Világtanácsának (EVT) genfi titkársága, hogy a pünkösdi mozgalommal
kapcsolatos kérdéseiket tisztázhassák. A
világ több részéről 34 pünkösdi vett részt a megbeszélésen, míg az EVT-t
nyolcan képviselték. A pünkösdi mozgalom végül nem lépett be az EVT-be, mert
szerintük a népegyházak többségét nem újjászületett keresztények alkotják.[84]
Fábián lemondása után a svájci kapcsolat háttérbe szorult,[85]
mert a nagyobb anyagi segítséggel és nemzetközi kapcsolatokkal kecsegtető
skandináv és amerikai kapcsolatok domináltak a magyarországi pünkösdizmus
életében. A korszakban a pünkösdiek legjelentősebb nemzetközi
kapcsolatai a skandináv testvéregyházaikkal alakultak ki. A svéd és a norvég pünkösdiek
szintén jelentős anyagi támogatást küldtek a magyarországi lelkész kollégáik
számára a SZET-en keresztül az 1960-as évek első felében.[86]
A svédek például 1964-ben gyűjtést rendeztek a magyarországi pünkösdi
énekeskönyv újbóli kiadására. Az eladásból összegyűlt összeget pedig a
magyarországi missziómunkások támogatására kívánták fordítani.[87]
A pénzügyi támogatáson túl a hatvanas évek közepétől viszonylag gyakoriak
voltak a skandináv országokból érkező látogatók, illetve Magyarországról
utaztak ki vezetők különböző konferenciákra, rendezvényekre. Így például Fábián
Palotayval együtt 1967-ben részt vett a svéd, norvég és a finn pünkösdi
mozgalom kezdeményezésére megtartott kelet-európai országokban működő pünkösdi
gyülekezetek konferenciáján, Stockholmban.[88] A hatvanas évek végétől a skandináv vezetők a
magyarországi misszió erősítésére törekedtek. A norvégok átmenetileg részben fedezték
a gyengébb körzetek lelkészeinek fizetését.[89]
A norvég pünkösdi vezetők 1970. évi magyarországi látogatásának célja ezért az
itteni mozgalom belső helyzetének megismerése volt. A svéd misszió küldöttje
ugyanebben az évben a magyarországi vendéglátóinak figyelmét a svéd pünkösdiek
IBRA nevű rádióadójának magyar nyelvű programjára hívta fel. A magyar vezetők –
minden bizonnyal az ÁEH ösztönzésére – kifogásolták az adó politikamentességét,
illetve szerették volna elérni, hogy a magyarországi helyzetről ne az 1956-os
emigránsok adjanak tájékoztatást. Kérték, hogy a skandináv országokban a
magyarországi egyházat a hivatalos vezetői képviseljék. A skandinávok hosszú
távú pénzügyi támogatásban kívánták részesíteni a magyar közösséget. Ennek
köszönhetően a Gizella úti új országos központot is jelentős összeggel támogatták.
Befolyásuk magyarországi növelését, illetve más pünkösdi szervezetek hatásának
visszaszorítását akarták elérni.[90]
A skandináv kapcsolatokat átmenetileg megnehezítette a svéd pünkösdiek hetilapjában,
a Dagenban kialakult Richard
Wurmbrand állításaival kapcsolatos sajtópolémia. A Romániából származó
lelkész ugyanis bírálta a szocialista országok egyházügyi helyzetét, és az
egyházvezetőket beépített embereknek minősítette. Azt sugallta, hogy
Magyarországon nem lehet Bibliát vásárolni, sem azt külföldről beküldeni.
Állításaival a legális kapcsolatok fenntartása érdekében a svéd vezetők
vitatkoztak. Cáfolták a szabadegyházi lelkészek bebörtönzését, vagy a
Magyarországra küldött könyvek elkallódásáról szóló híreszteléseket.
Hátrányosnak nevezték a bibliacsempészést, mert lehet Magyarországon Szentírást
vásárolni, és a pünkösdiek bizonyos keretek között könyvet is adhatnak ki.[91] Az amerikai Assemblies of God is lépéseket tett a
magyarországi testvérközösségükkel való kapcsolatfelvételre az 1960-as évek közepén.
Gulyás István Assemblies of God utazó prédikátoraként a SZET elnökén keresztül
próbált meg kapcsolatot kiépíteni. Az amerikaiak is ígértek anyagi támogatást,
de csak abban az esetben, ha a magyarországi közösség biztosítja az amerikai
vezetők Magyarországra jövetelét, illetve hosszabb ideig prédikálhatnak az
országban.[92]
Az állampárt politikája ekkor még nem kedvezett ennek a törekvésnek.[93]
Ennek ellenére az amerikaiak 1965 nyarán Gulyás István által küldtek 2000
dollárt, amelyből 5 gyülekezeti munkásnak motorkerékpárt vásároltak.[94]
Az intézményes kapcsolat kialakítására az amerikai közösséggel a hetvenes évek
elején került sor. Az Assemblies of God elnöke három munkatársával
Magyarországon járt 1973-ban. Vele párhuzamosan Robert Mackish (Assemblies of
God területi titkára) több alkalommal is hazánkba utazott, és jó kapcsolatot
alakított ki a magyarországi vezetéssel.[95] Más európai országok pünkösdi közösségeivel is
kapcsolatfelvételre került sor, amelynek során kölcsönös látogatásokra került
sor, de jellegét tekintve nem érte el a fent említettek jelentőségét. Így
Jugoszlávia, Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország, Hollandia, Románia,
Franciaország és Nagy Britannia pünkösdi közösségeivel alakult ki lazább
kapcsolatuk. A nyugati országok pünkösdi vezetői – a többi nyugati
egyházvezetőhöz hasonlóan – a kapcsolattartás érdekében kizárólag a magyar
vezetőkön keresztül érintkeztek a hazai pünkösdi közösséggel. Őket fogadták el
a magyar pünkösdi mozgalom hivatalos képviselőinek. Nyilvános megnyilatkozásaikban
(felszólalás, nyilatkozat, újságcikk) pedig pozitív színben tüntették fel a
magyarországi egyházak, beleértve a pünkösdi mozgalom helyzetét.[96]
Speciális helyzetben voltak a magyarországi pünkösdiek annyiban a többi
magyarországi kisegyházhoz képest, hogy esetükben nem kapott hangsúlyt a
teológiai állásfoglalások kiharcolása a Pünkösdi Világszervezeten, illetve a Pünkösdi
Európai Konferencián belül, annak mozgalmi jellege miatt.[97] A meglévő írásos dokumentumok szerint az EPK vezetői a hetvenes
évektől kezdve jelen voltak a nagyobb nemzetközi pünkösdi konferenciákon, mint
például a Pünkösdi Világkonferencia, vagy a Pünkösdi Európai Konferencia. A XI.
Pünkösdi Világkonferencián 1976 őszén Deák József és Palotay Sándor
felszólalásaikban ismertették a magyarországi pünkösdi közösség életét, és
cáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek az ún. „földalatti egyház”
létjogosultságát akarták alátámasztani.[98]
Az 1978. évi hágai Pünkösdi Európai Konferenciát (PEK) már csak pünkösdiekből
álló 3 fős küldöttség kereste fel a bécsi európai pünkösdi testvérközösség
konferenciájához hasonlóan.[99]
A hágai konferencia evangélizációs jellegű volt, és csupán annyi politikum
jelent meg benne, hogy a magyar delegáció az ÁEH elvárásának megfelelve a
szocialista küldöttek háttérbe szorítását kifogásolta.[100]
Komoly eredménynek tekintették, hogy a EPK vezetése elismerte a szocialista országok
vezetőit tagságuk hivatalos küldötteinek. A szervezet központi bizottsága
ígéretében minden ország pünkösdi mozgalma számára egy-két teljes jogú küldött
és megfigyelő delegálását biztosította nagytanácsának üléseire. Az Egyesült
Államok pünkösdi közvéleményének befolyásolását is fontosnak tartották, és a
Békefi-csoport elszigetelése érdekében a Church of God nevű szervezettel is
elmélyítették kapcsolatukat.[101]
Ungvári Sándor ügye szintén visszhangot váltott ki a nemzetközi pünkösdi
mozgalomban, aki mozgalmának üldöztetéséről számolt be. A magyar pünkösdi
vezetőket kommunista ügynököknek titulálta. A világszervezet küldötte
magyarországi látogatása során tájékozódott az ügyről, és javaslatára
megszüntették Ungvári anyagi támogatását.[102]
A nyolcvanas évek elejének fontos eseménye, hogy a Pünkösdi Európa Konferencia
Végrehajtó Bizottságába beválasztották a magyar küldötteket. A Helsinkiben
1981. július 21–26-án megrendezett konferencián a két hivatalos küldöttön kívül
30–40 magyarországi turista is részt vehetett. Másrészt ugyanebben az évben a
Németországi Késői Eső Belisteini Gyülekezet meghívására Deák József és
felesége vett részt a Késői Eső Gyülekezeteinek az európai konferenciáján.[103]
Az EPK pedig 1985. április 16–20. között Kelet-Nyugat Konferenciát tartott a
Gizella utcában 16 ország pünkösdi képviselőinek részvételével. A konferencia
fő témája Isten országának megvalósulása és annak gyakorlati következményei,
míg a konferencia második részében az alámerítés és megszentelődés témakörét
beszélték meg. Előadók a Német Demokratikus Köztársaságból, Svédországból,
Ausztriából és Romániából érkeztek.[104] A pünkösdi vezetők (elsősorban Deák József) is szerepet
kaptak a SZET szovjetunióbeli missziójában az 1970-es évek közepétől, ahol a
szovjet szabadegyházak területén a legális irányzatot támogatták, és az
illegális csoportokat a legalitás irányába igyekeztek terelni. Különösen az
Evangéliumi Keresztyén Baptisták Szövetségével álltak szoros kapcsolatban,
amely közösség a Szovjetunióbeli baptista és pünkösdi felekezetek egyesüléséből
jött létre. A fentieken túl azonban léteztek illegálisan működő pünkösdi (és
baptista) csoportok. Természetesen az egyházi jellegű találkozók mellett
politikai természetű ügyekkel is foglalkoztak. Például az 1970-es évek végén
nyilatkozniuk kellett a neutronbombával kapcsolatosan, illetve Leningrádban
felkerestek egy 500 ezer, háborúban elhunyt katona sírját tartalmazó temetőt.[105] Az egyre intenzívebbé vált nemzetközi kapcsolatok nem
jelenthettek semmiféle egyéni- vagy közösségi függőséget külföldi pünkösdi
közösségektől hitelvi, szervezeti, gazdasági, vagy politikai vonatkozásban. Törekedtek arra, hogy az EPK Központi Tanácsa
tekintélyt szerezzen a különböző országok pünkösdi vezetői előtt, illetve a
nemzetközi pünkösdi szervezetekben növekedjen a befolyásuk. A szakbizottságok
munkájában való részvételt is fontosnak tartották.[106]
A fentieket egészítette ki az 1976-ban elkészített terv, amely a szocialista
országok pünkösdi közösségeivel való kapcsolat ápolását szorgalmazta. Így
1976-ban Bulgáriából, NDK-ból, Szovjetunióból is érkeztek pünkösdi vezetők.[107] A nyolcvanas évek második felében, a szabadegyházak
kiterjedt külkapcsolatait Szakács József – SZET elnök – nyugtalanítónak minősítette
az ÁEH-nál. A probléma megoldása érdekében ezért a „veszélyesebb” nemzetközi
szabadegyházi programokat igyekezett a SZET saját „védnöksége” alá helyezni. Jó
példa erre David Wilkerson esete, akinek magyarországi látogatását ÁEH a SZET
védnöksége és ellenőrzése jegyében engedélyezte. Az EPK vendégeként előadást,
prédikációt tarthatott a szenvedély-betegekkel foglalkozó egyháziaknak, de az
ÁEH lépéseket tett arra nézve, hogy a közvélemény előtt nyilvánvalóvá váljék,
hogy a magyarországi egyházak a kallódó fiatalokkal és szenvedélybetegekkel
szervezetten, az állami egészségügyi hálózathoz kapcsolódóan foglalkozhatnak.[108] Összefoglalás A
Kádár-korszakban tehát a magyar pünkösdi mozgalom – elsősorban az Evangéliumi
Pünkösdi Közösség – intézményesülési folyamata felgyorsult, amelynek
eredményeként megszilárdultak a szervezeti keretei, kiszámíthatóbbá vált a
működése. A nemzetközi és felekezetközi kapcsolatai egyházvezetői szinten is
szilárdabbá váltak. A SZETLI segítségével egyre több teológiailag képzett ember
került az EPK szószékjeire, és a gyülekezetek tagsága is egyre inkább adoptálta
a társadalmi környezet „vívmányait”. A korábbiakhoz képest kulturálisan
lényegesen csökkent, de még mindig nagy volt a „világi” és a pünkösdi ember között
a szakadék. Az intézményesülési folyamat az EPK fennmaradását szolgálta.
Részben azonban hozzájárult ahhoz, hogy megállt a klasszikus pünkösdi mozgalom
magyarországi térhódítása és a hatvanas/hetvenes évektől kezdve lényegesen nem
változott numerikusan a társadalmi befolyása. (A tanulmány az OTKA K68299. számú pályázatának
támogatásával készült.) Jegyzetek [1] A kommunista időszak
egyházpolitikájáról bővebben ld. Kőbel
Szilvia: „Oszd meg és uralkodj!” Az állam és az egyházak politikai, jogi
és igazgatási kapcsolatai Magyarországon 1945–1989 között. Bp., 2005.; Balogh Margit: Egyházak a szovjet
rendszerben, 1945–1989. In: Magyarország a XX. században. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd,
1997. 287–302. p. [2] Rajki
Zoltán: A szabadegyházak, vallási közösségek helyzete Magyarországon a
Kádár-korszakban. In: Protestáns Szemle,
2002. 2. sz. 65–78. p. [3] A SZET tagegyházai levelező
Bibliaiskolájának tervezete. – Adventista Irattár. (továbbiakban: AI.) [4] Jelentés a bibliaiskoláról a SZET
felé. (Budapest, 1967. szeptember 28.) (AI.) [5] EPK Országos Vezetőségének jkv.
(1966. augusztus 2.) – Evangéliumi Pünkösdi Közösség Irattára (továbbiakban
EPKI.) [6] Magyar Országos Levéltár (MOL.)
XIX-A-21-c-655. 159. dob. [7] Hallgatók összlétszáma
tagegyházanként 1988-89-ben. (AI.) [8] Visszaemlékezés az Evangéliumi
Pünkösdi Közösség Budapest, Dózsa György úti Gyülekezetének megalakulására és
ötven éves múltjára (1934–1984). 30. p. [9] Együttműködési tervezet (Budapest,
1958. augusztus 26.) (EPKI.) [10] Szabadkai prófétás mozgalom: Rácz
Ferenc indította el 1943 első hónapjaiban Szabadkán. A próféta szolgálatát a
második házastársa töltötte be. A prófétaság ajándékát kiemelték, és ennek
egyértelmű bibliai tanításokat is alárendeltek. Tanításukban kiemelt szerepet
kapott a bűnvallás. Eszerint minden gyülekezeti tagnak meg kellett vallania
bűneit egy lelkimunkásnak. Utóbbiak „isteni kijelentés” alapján kerültek ebbe a
funkcióba. Csupán az a gyülekezeti tag vehetett úrvacsorát, aki szűkebb körben
egy próféta előtt megjelent és imádkozott. A próféta ezek után „isteni
kijelentésként” közölte az illetővel, hogy vehet úrvacsorát, vagy sem. A
bemerítést szükségtelennek tartották, míg a Szentlélek-keresztséget az üdvösség
feltételének. A szabadkai prófétás mozgalom a magyarországi pünkösdiekre is
hatott. Egyes közösségek átvették a tanítást (pl. az őskeresztyének), mások
elzárkóztak tőle (pl. Evangéliumi Pünkösdi Egyház). [11] Tóth
László – Makovei János – Kovács Béla – Pataky Albert: A pünkösdi
mozgalom Magyarországon. Bp., 1998. (továbbiakban: Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998.) 149–150. p. [12] vangéliumi Keresztyének körlevele
(évszám nélküli – valószínűleg 1958). – Szigeti Jenő magángyűjteménye.
(továbbiakban: Sz. J.) [13] Tóth-Makovei-Kovács-Pataky,
1998. 157. p. [14] Az összevont fővárosi gyülekezet
pásztorának nem Siroky Istvánt szerették volna. Siroky azonban nagy befolyásnak
örvendett még az evangéliumi keresztény közösségen belül 1961-ben.
„Ellenlábasa” Fábián Józsefnek a budapesti gyülekezetet kellett megmozgatnia
Siroky befolyásának csökkentése érdekében. Ugyanis Fábiánnak az egységért vívott
küzdelemben Sirokyval és Kalincsákkal kellett küzdenie, míg a evangéliumi
pünkösdieknél a Tomi család volt egységellenes. Budapesten a gyakori viták
miatt az egykori evangéliumi keresztények 1962 áprilisában a VII. kerületi
Almásy tér 8. szám alatti imaterembe költöztek, és az országos vezetés szándéka
ellenére Sirokyt választották lelkészüknek. Az őskeresztény Sárkányék szintén
az egység ellen lázítottak. Azzal vádolták Fábiánt, hogy Sárkány miattuk nem
kapott igazolványt 1961-ben. A vádakat Fábián tagadta. SZET jkv. (1961. február
24.) – Rajki Zoltán gyűjteménye. (továbbiakban: R.Z.); Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998. 157. p.; EPK Országos
Vezetőségi Tanács jkv. (1968. december 17.) (EPKI.) [15] Az egyesült felekezet országos
vezetőség tagjai közé Bérces Lajost (evangéliumi keresztény), Chernel Gyulát
(evangéliumi keresztény), Tersánszki Rudolfot (evangéliumi pünkösdi), Siroky
Istvánt (evangéliumi keresztény), Deák Józsefet (evangéliumi keresztényt),
Kovács Jánost (evangéliumi pünkösdi), Szűcs Józsefet (evangéliumi keresztény),
Kalincsák Mihályt (evangéliumi keresztény) és Horváth Pált (evangéliumi
keresztény) választották. [16] Jegyzőkönyvi kivonat az
Evangéliumi Keresztyének és az Evangéliumi Pünkösdi Egyház elöljárói közös
megbeszéléséről, 1961. március 8-én, Budapesten az Akácfa utcai központi
irodában. (EPKI.) [17] Tóth-Makovei-Kovács-Pataky,
1998. 163. p. [18] SZET jkv. (1962. február 1.)
(R.Z.) [19] Az itt említett pünkösdi mozgalom
felekezetei SZET tagegyházak voltak. [20] A karizmatikus mozgalom
gyülekezetei közül egyedül történelmi okok miatt a szabadkeresztyének voltak a
SZET tagjai. A többi vallásközösség illegálisan működött Magyarországon. [21] MOL. M-KS [22] MOL. XIX-A-21-b-52.109. 357. dob. [23] MOL. XIX-A-21-d-002a-3/c/1973.; Tóth László: Az Evangéliumi Pünkösdi
Közösség életéből. In: Veletek vagyok. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak
naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik
Béla. Bp., 1979. (továbbiakban: Tóth,
1979.) 87. p. [24] MOL. XIX-A-21-d-0032-3/b/1972. [25] Törekvő: a pünkösdi
tanításokkal/életvitellel ismerkedő személy. [26] Kivonat az elnöki beszámolóból.
(EPKI.) [27] EPK Észak-magyarországi Kerület
jkv. (1976. június 18–19.) (EPKI.) [28] EPK elnöki beszámoló az 1969.
március 5-én megtartott prédikátori értekezleten. (EPKI.) [29] MOL. XIX-A-21-d-0028-3/1963. [30] MOL. XIX-A-21-d-0029-1/g/1967. [31] EPK Országos Vezetőség jkv. (1965.
május 25.) (EPKI.); Fábián József levele az EPK Országos Vezetőségének, 1966.
szeptember 6-án. (EPKI.) [32] MOL. XIX-A-21-c-6. tétel- 6.
sorsz. 142. dob., Prédikátori tanácskozás jkv. (1968. szeptember 10.) (EPKI.) [33] EPK Szervezeti Szabályzata (1961.
október 24.) (EPKI.); Rövid kivonat az EPK gyülekezeti Rend és Hitelvi szabályzatából
(1962. március 29.) (Sz.J.) [34] Nyilatkozat (1966. június 1.)
(EPKI.) [35] MOL. XIX-A-21-c-6-1968. 142. dob. [36] Szervezeti szabályzat. Szerk.: Fábián József. Bp., 1970. Evangéliumi
Keresztyének – Pünkösdiek – Közössége – Függelék a Szervezeti Szabályzatban lefektetett
gyülekezeti rendhez. [37] Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség
Szervezeti Szabályzata, 1974. (EPKI.) [38] EPK Szervezeti Szabályzata (1961.
október 24.) (EPKI.) – Rövid kivonat az Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek
Közössége gyülekezeti Rend és Hitelvi szabályzatából (1962. március 29.)
(Sz.J.) [39] Fábián József levele William
Bäckmenhez (évszám nélkül). (EPKI.) [40] Evangéliumi Keresztyének –
Pünkösdiek – Hitelvei. Szerk.: Fábián József.
Bp., 1969–1970. [41] Fábián József levele Ladó
Józsefhez (1965. május 31.) (EPKI.) [42] EPK Országos Vezetőség jkv. (1969.
január 21.) (EPKI.) [43] EPK Országos Vezetőség jkv. (1969.
július 7.) (EPKI.) [44] EPK elnöki beszámoló az 1969.
március 5-én megtartott prédikátori értekezleten. (EPKI.) [45] Nyilatkozat, 1969. november 3.
(EPKI.) [46] EPK Országos Vezetőség jkv. (1969.
december 9.) (EPKI.) [47] EPK körlevél (1970. február 13.)
(Sz.J.) [48] Búth Kálmán és Tersánszky Rudolf
is az egykori Evangéliumi Pünkösdi Egyházból érkezett. [49] EPK 1975. évi Választó Közgyűlés
jkv. (Budapest, [50] EPK rendkívüli országos
lelkipásztori értekezlet jkv. (1975. november 12.) (EPKI.) [51] EPK Központi Tanács jkv. (1975.
december 19–20.) (EPKI.) [52] MOL. XIX-A-21-d-0033-3/1979. 118.
dob. [53] 1980-as választás adatai. (EPKI.) [54] Makovei
János: Hírek az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Életéből. In: Múlt, jelen,
jövő. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Szakács József – Kiss Emil. Bp., 1985. 53. p. [55] MOL. M-KS [56] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob. [57] Balogh
József: „Hittérítés” Olcsvaapátiban. In: Keletmagyarország, 1969. augusztus 10. [58] Országos Vezetőségi Tanács
(Budapest, 1969. január 21.) (EPKI.) [59] Országos Vezetőségi Tanács
(Budapest, 1969. július 7.) (EPKI.) [60] Tóth-Makovei-Kovács-Pataky,
1998. 164–165. p. [61] EPK Központi Vezetőségének jkv.
(1967. július 4.) (EPKI.) [62] Prepok Gábor levele a Központi
Tanács részére (1976. augusztus 27.) (EPKI.) [63] MOL. XIX-A-21-d-0028/3/a/1977. [64] Fábián József levele Leonard
Steinerhez (Budapest, 1962. február 7.) (EPKI.) Egy megyei egyházügyi jelentés
alapján képet kaphatunk a pünkösdi prédikátorok iskolázottsági szintjéről. Deák
József: MÁV nyugdíjas. „Iskolai végzettsége négy elemi, ennek ellenére jó
beszélő képességgel és bibliai ismerettel rendelkezik. Kucsera József „tsz tag.
Megjelenése és beszélő készsége primitív”. Búth Kálmán 60 éves, négy polgárit
végzett géplakatos. Nyugdíjazásáig a Ganz Mávag gyár volt alkalmazottja. H.
Kovács János 58 éves 8 általános iskolát végzett. Deák, Búth elnöki tanács
tagok voltak, amely jelzi, hogy a hatvanas években a vezetőségen belül is az
iskolázatlanok alkották a többséget. MOL. XIX-A-21-d-0028-5/1965. (35. dob.) [65] EPK Országos Vezetőség jkv. (1965.
augusztus 3.) (EPKI.) [66] Fábián József levele Ladóhoz
(1964. augusztus 13.) (EPKI.) [67] MOL. M-KS-288-22/1966/6 őe. 37–65. [68] Kovács
Béla: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hírei. In: Lelki közösség. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak
naptára. Szerk.: Szakács József – Pócsik
Béla. Bp., 1983. (továbbiakban: Kovács,
1983.) 93. p. [69] Kecser
István: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hírei. In: Múlt, jelen, jövő. A
Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Bp., 1987. (továbbiakban: Kecser, 1987.) 90., 92. p. [70] dn-a. In: Élő Víz, 1990. 2. sz. [71] Búth
Ottó: A gyülekezet zenekari élete. In: Élő Víz, 1991. 6. sz. [72] Makovei
János: Hírek az Evangéliumi Pünkösdiek Közössége életéből. In: Négy
évszak. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Gerzsenyi Sándor. Bp.,
1977. 47–51. p. [73] MOL. XIX-A-21-d-0032-3/b/1972. [74] Jegyzőkönyv az Evangéliumi
Pünkösdi Közösség Központi Tanácsának, 1976. június 14-15. üléséről. (EPKI.) [75] Kecser,
1987. 92-93. p.; Telegdi József:
Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hírei. In: Múlt, jelen, jövő. A Szabadegyházak
Tanácsa tagegyházainak naptára. Bp., 1986. (továbbiakban: Telegdi, 1986.) 76–78. p.; Gyánó
László: Történelmi visszatekintés – Az EPK Szeretetotthonának tíz éves
jubileumára. In: Élő Víz, 1997. 6.
sz. [76] A Szabadegyházak Tanácsának hírei.
In: Múlt, jelen, jövő. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Bp.,
1986. 54–55. p. [77] Kecser,
1987. 94. p. [78] Hírek az Evangéliumi Pünkösdi
Közösség életéből. In: Békesség néktek. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak
naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik
Béla. Bp., 1978. 62. p. [79] Kovács Béla körlevele (Budapest,
1975. március 5.) (EPKI.) [80] Tóth,
1979. 86. p. [81] Rajki
Zoltán: Szabadegyházak nemzetközi kapcsolatainak jellemző vonásai 1965
és 1979 között. In: Egyháztörténeti
Szemle, 2005. 2. sz. 114–128. p. [82] Fábián József és Leonhard Steiner
levelezése (1962–1964) (EPKI.) [83] EPK Vezetőségi Tanács jkv.-i
(1968. április 19.; 1966. december 6.; 1967. május 23.) (EPKI.); EPK elnöki
beszámoló az 1969. március 5-én megtartott prédikátori értekezleten – Fábián
József levele Schneiderhez (1965. november 12.) (EPKI.); Fábián József levele Palotayhoz
(1966. március 1.) (EPKI.) [84] Jelentés az 1970. október 20–28-ig tartott svájci útról. (EPKI.) [85] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob. [86] Fábián József és Ladó József
levelezése (1963–1964) (EPKI.) [87] Magyarországi Evangéliumi
Keresztyének Közösségének levele a Svédországi Pünkösdi Külmisszió
Bizottságának (1965. január 8.) (EPKI.); EPK körlevél (1963. január). (EPKI.) [88] Hans Svartal levele Fábián
Józsefhez (1965. november 25.) (EPKI.); EPK Országos Vezetőségének jkv.-i
(1965. május 25.; 1965. július 6.; 1968. április 19.; 1969. január 21.)
(EPKI.); Fábián József levele Teodor Maksymowiczhoz (1967. június 23.) (EPKI.);
MOL. XIX-A-21-d-005-3/f/1967. 39. dob. [89] EPK elnöki beszámoló az 1969.
március 5-én megtartott prédikátori értekezleten. (EPKI.) [90] MOL. XIX-A-21-c-6.1/ 6. 144. dob. [91] MOL. XIX-A-21-c-620/1. 149. dob.,
MOL. XIX-A-21-c-6.1/10. 144. dob. [92] Fábián József levele Ladóhoz
(Békés, 1964. augusztus 13.) (EPKI.) [93] Gulyás István levele Palotay
Sándorhoz (Budapest, 1965. július 7.) (EPKI.) [94] EPK Országos Vezetőség jkv. (1965.
augusztus 3.) (EPKI.) [95] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob. [96] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob. [97] MOL. XIX-A-21-c-620/9. 149. dob. [98] Hírek az Evangéliumi Pünkösdi
Közösség életéből. In: Békesség néktek. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak
naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik
Béla. Bp., 1978. 61. p. [99] Tóth,
1979. 87. p. [100] MOL. XIX-A-21-b-17.175. 252. dob. [101] MOL. XIX-A-21-c-620/2–3, 5–6. 149.
dob. [102] MOL. XIX-A-21-c-620/8. 149. dob. [103] Kovács,
1983. 96. p. [104] Telegdi,
1986. 80. p. [105] A Szabadegyházak Tanácsának hírei.
In: Veletek vagyok. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik Béla. Bp.,
1979. 18–19. p.; Deák József beszámolója [106] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob. [107] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob. [108] MOL. XIX-A-21-b-55.510. 371. dob. | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |