Vissza a tartalomjegyzékhez

10. évfolyam 3. szám
A. D.
MMIX

Rajki Zoltán:
Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség kialakulása és története 1989-ig
A hatvanas évek mérföldkőnek tekinthetők a pünkösdi mozgalom életében, mert kialakultak azok a felekezeti keretek, amelyek mai napig is meghatározóak a magyarországi klasszikus pünkösdi mozgalomra

A hatvanas évek mérföldkőnek tekinthetők a pünkösdi mozgalom életében, mert kialakultak azok a felekezeti keretek, amelyek mai napig is meghatározóak a magyarországi klasszikus pünkösdi mozgalomra. Az evangéliumi keresztények és az evangéliumi pünkösdiek 1962-ben létrehozták az egyesült szervezetüket az Evangéliumi Pünkösdi Közösséget (EPK), a mai napig legfontosabb klasszikus pünkösdi felekezetet. Rajta kívül önálló szervezetként működött, és működik jelenleg is az őskeresztyén felekezet és az Élő Isten Egyháza. Az Isten Gyülekezeteinek Szövetsége gyakorlatilag megszűnt. A pünkösdi felekezetek egyházszervezeti élete, dogmatikai tanítása is megszilárdult. A hatvanas évek második felétől a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának Lelkészképző Intézetének (SZETLI) segítségével elkezdődhetett a lelkészképzésük. A tanulmányom források hiányában elsősorban az Evangéliumi Pünkösdi Közösség kialakulásával és rendszerváltozás előtti történetével foglalkozik a korszak egyházpolitikai viszonylatrendszerébe illesztve.

 

A magyarországi szabadegyházak helyzete a kommunista diktatúrában

A Kádár-korszak egyházpolitikája némileg módosult a Rákosi-érához képest. Az 1956/57-es erőszakos restaurációt követően a kommunisták célja továbbra is a vallás és az egyházak elsorvasztása maradt, de lényeges változások történtek. Fokozatosan csökkent az adminisztratív fellépések száma, illetve a vallásos ideológia (és az egyházi reakció) elleni küzdelem mellett előtérbe került az egyházakkal való „együttműködés” szükségességének a gondolata az állampárt által megjelölt módon és területeken. Az erőszakos elnyomást a hatvanas évek közepétől fokozatosan felváltotta a „politikai meggyőzésen” alapuló egyházpolitika. A kislépések politikájának eredményeként fokozatosan kialakulhattak, illetve bővülhettek az egyházak nemzetközi kapcsolatai, egyre több irodalmat jelentethettek meg, és a nyolcvanas évek elejétől kezdve az ifjúsággal való foglalkozás területei is szélesedhettek.[1]

Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) 1958-tól foglalkozott intenzívebben a szabadegyházakkal, egyéb vallási közösségekkel.[2] A magyarországi kisebb vallási közösségeket két csoportra bontották: 1. Magyarországi Szabadegyházak Tanácsán (SZET) belül működő felekezetekre. 2. A szövetségen kívül működő csoportokra. Az ÁEH először a SZET-ben és a legfontosabb tagegyházakban érvényesítette befolyását. Az általuk kívánatosnak tartott személycseréket elsősorban a különböző egyházvezetők egymás ellen fordításával értek el. Különösen az állam elképzeléseinek megfelelően átalakított SZET bizonyult célszerű eszköznek tagegyházai korlátozására, ellenőrzésére.

A magyarországi szabadegyházak szerveződését és működését igyekeztek úgy befolyásolni, hogy minél több elemében a történelmi egyházak szervezetére hasonlítson, gyengébb vagy erősebb hierarchia kiépülésével kívülről hatékonyabban ellenőrizhető és irányítható legyen. Az igehirdetést továbbra is csupán az igazolvánnyal rendelkezők végezhették az okiratban megjelölt helyeken. Igazolvánnyal nem rendelkező személy hiányában csupán csendes istentiszteleteket tarthattak. A 20 fő alatti helyi közösségekben csak a lelkigondozást, az úrvacsorát és a temetést engedélyezték. Az ÁEH akarata érvényesítésének fontos eszköze volt a korszakban, hogy a felekezetekben történtekért az egyház vezetőit terhelte meg felelősséggel. A SZET vezetőségének befolyását pedig valamennyi tagegyházra és gyülekezetre biztosította. A SZET hatalmát a hetvenes évekig Palotay Sándor testesítette meg, aki „kiskirályként” uralkodott a tagegyházakon. A legfontosabb dolgokat csak rajta keresztül lehetett elérni. Utódai (Nagy József, Szakács József, Viczián János) idejében a nyolcvanas években a SZET befolyása csökkent a tagegyházak életében.

A SZET-be tömörült tagegyházak legnagyobb közös vállalkozása az 1967-ben létrehozott lelkészképző intézet volt. Az oktatás levelező úton történt. Az öt évig tartó képzés két részre (3+2 év) tagolódott. A harmadik évet az alapvizsga követte, amely prédikátori minősítést adott. Az ötödik év végén 1972-től lehetőség nyílt egyetemi rangú diploma szerzésére a debreceni Református, később az Evangélikus Teológiai Akadémián. Minden tagegyház számára javasolták, hogy saját hatáskörén belül létesítsen 1–4 tagú testületet, amely a tagegyház vezetőségének felügyelete mellett az egyházon belül a Bibliaiskola ügyeit intézi. A közös tárgyak esetében a tanár felekezeti hovatartozását nem tekintették lényegesnek. A speciális tárgyakat minden felekezet maga intézte.

A pünkösdi mozgalom egyházai is kiaknázták a SZETLI-ben rejlő lehetőségeket. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösségben speciális tárgyai kezdetben az ún. különleges tanítások, szervezeti szabályok, illetve a pünkösdi mozgalom története voltak. Az őskeresztyéneknél a megtérés, bűnvallomás, jóvátétel, Szentlélekkeresztség és az őskeresztyén misszió magyarországi és nemzetközi története, valamint a Szentháromság tan és a spiritizmus voltak.[3] A pünkösdi mozgalmon belül a tanulás iránti vágyat, illetve az iskola népszerűségét mutatja, hogy az induló főiskola első évfolyamára 1967-ben 25 pünkösdi és 18 őskeresztyén jelentkezett, vagyis a hallgatók 43%-át adták.[4] Az EPK vezetése a prédikátorai számára 45 éves korig kötelezővé, míg 45 év felett ajánlotta a SZETLI elvégzését.[5] Néhány évvel később (1974) 15 evangéliumi pünkösdi hallgatója volt az iskolának, amely negyedét tette ki az összhallgatói létszámnak.[6] A SZETLI utolsó évében (1988/1989) már csak 7 pünkösdi és egy Élő Isten Gyülekezetéből származó hallgató tanult az intézményben a 29 beiratkozott hallgatóból.[7]

 

Megbékélés az Evangéliumi Keresztyén Felekezet és az Evangéliumi Pünkösdi Egyház között (1962)

A tagság soraiban megnyilvánuló egység iránti vágyat nem hagyhatták figyelmen kívül a pünkösdi csoportok vezetői. A kapcsolatfelvételt megkönnyítette Tomi József halála, illetve az evangéliumi pünkösdi közösségen belül az ebből fakadó belső problémák. Az első alkalom, amikor megcsillant az egység reménye, a gyóni konferencia volt. A gyóni gyülekezet 1957 augusztusában válogatás nélkül hívta meg a különböző pünkösdi gyülekezeteket (pl. Budapest Rökk Szilárd utca, Dózsa György út, Pilis stb.) az eseményre.[8]

A legfontosabb három pünkösdi irányzat (evangéliumi keresztyén, evangéliumi pünkösdi, őskeresztyén) prominens személyiségei 1958. augusztus 26-i tárgyalásukon megállapodás-tervezetet írtak alá.[9] Sárkány Mihály kéttípusú együttműködést tartott elképzelhetőnek: 1. a képviseleti. 2. a szoros egység. A jelenlevők egyhangúlag az utóbbi mellett foglaltak állást. Az őskeresztyének és az evangéliumi pünkösdiek a névváltoztatás területén egy új név, vagy a három közösség egyesített nevéhez ragaszkodtak. Végül az Egyesült Evangéliumi Gyülekezetek nevet választották, de a későbbi módosítástól nem zárkóztak el.

Az új közösség vezetőségének kialakítását az aktuális erőviszonyok alapján képzelték el. Mindegyik felekezet 500 tagonként küldhetett volna egy-egy képviselőt a vezetőségi tanácsba, vagyis az evangéliumi keresztyének számára hat, az őskeresztyéneknek négy, az evangéliumi pünkösdiek részére két személy delegálását tették lehetővé. Átmenetileg elnöknek a legnagyobb felekezet vezetőjét szánták. Ez a vezetőség 2–3 évig ebben az összetételben maradt volna az egység megszilárdulásáig. A későbbiek során az országos közgyűlés háromévenként választotta volna meg az új vezetőséget titkosan.

A megválasztott országos elnök a különböző gyülekezeteket korlátozás nélkül látogathatta volna, de a meglátogatott csoport egyik elöljárósági tagjával közösen. Szükség esetén – hasonló módon – a többi vezető is felkereshette a gyülekezeteket. Egyébként ellenezték a munkások előzetes meghívás és korlátozás nélküli utazgatását. A helyi konfliktusok elkerülése érdekében a különböző gyülekezetek összevonását nem szorgalmazták. Az egység kialakítása érdekében alkalmanként közös istentiszteleti összejöveteleket terveztek. Egy településen lévő, de egymástól távol álló önálló gyülekezetek összevonását sem tartották kívánatosnak, az összefogást és egymás támogatását azonban kiemelten kezelték. A különböző hitgyakorlatokból eredő konfliktusok megoldásának érdekében leszögezték, hogy a prófétálást szellemi ajándékként bibliai igazságnak tekintik, de gyakorlását bárki által ellenőrizhető módon kell végezni. Elvetve a szabadkai gyakorlatot[10] a bűnvallás álláspontjuk szerint nem feltétele a gyülekezeti tagságnak és nem csupán az arra kijelölt személynek tehetik meg. Tanácsolták azonban, hogy a „lelki terheket csak mélyebb lelki életet élő egyénekkel” közöljék a bűnvallók. A bűnvallást fogadó személy azonban csupán tanácsadással és imatámogatással segíthetett. A hangos imádkozást (zajos imatusakodás) nyilvános összejövetel alkalmával nem javasolták. Külön imaórákon is oly módon történhet, hogy az ne okozzon mások számára megbotránkozást.

A jelenlévők megegyeztek, hogy 1958. szeptember 25-én ismét találkoznak az  együttműködés részletes megszövegezése érdekében. A tárgyalások azonban megrekedtek, mert az evangéliumi pünkösdiek, valamint az őskeresztyének szerint az evangéliumi keresztyének túlságosan szorgalmazzák az egyesülés létrehozását, amelyet ők erőszakos beolvasztásnak értelmeztek.[11]

A kezdeményezés kudarca után a pünkösdi mozgalom felekezetei között csupán helyi szinten voltak találkozók (pl. Inárcs, 1958. október).[12] Három év múlva Fábián József és Búth Kálmán az 1961. február 24-ei SZET ülésen bejelentette, hogy harmadszor is megkísérlik az evangéliumi keresztyének és az evangéliumi pünkösdiek egységesítését. Ennek érdekében a két budapesti gyülekezet már vasárnaptól a Dózsa György úti teremben jön össze. A két budapesti gyülekezet egyesülésének hátterében az állt, hogy Thuri Lajos – a csak nevében létező – Ókatolikus Egyház helynöke elintézte, hogy a Rökk Szilárd utcai imaházat bérelhesse. A bérleményt kiadta a Lődi Lajos által vezetett Élő Isten Gyülekezetének 1961-ben, ezért az evangéliumi keresztények a Rökk utcából a Dózsa György utcára mentek át.[13]  Palotay az egység érdekében az ÁEH-nál elérte, hogy a közösen kijelölt 4 prédikátor 3 hónapig együttműködhessen. Utána gyülekezeti szavazást terveztek, és egy prédikátor gondozta volna a fővárosi gyülekezetet. Az egység végül az egész országban létrejött, de Budapesten a két felekezet gyülekezetének egyesülése csupán átmeneti jelenségnek bizonyult a gyülekezet vezetők és az érintett lelkészek magatartása miatt.[14]

Az evangéliumi keresztyének és az evangéliumi pünkösdiek vezetői 1961. március 8-i megbeszélésükön megegyeztek, hogy az egyesülés után az Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Közössége nevet választják. A felekezet elnökének pedig Fábián Józsefet (evangéliumi keresztény), míg alelnöknek Búth Kálmánt (evangéliumi pünkösdi) szánták. Az új országos vezetőségbe 8 evangéliumi keresztény mellett 3 evangéliumi pünkösdit delegáltak.[15] Az egység megszilárdulása után pedig választóközgyűlés összehívását tervezték. A valódi egység megvalósítására időt hagytak, és a két közösség vezetői feleltek a közösségükben a jó rend fenntartásáért. A „futkorászó atyafiak” megfékezése érdekében a helyi gyülekezetekben csak érvényes lelkészi igazolvánnyal rendelkező személyek hirdethették az igét, amelyért a helyi gyülekezetvezetője felelt.[16]

A két fél közötti bizalmatlanság feloldásához hónapokra volt szükség. Újabb megbeszélések, tanácskozások történtek, amelyekbe bekapcsolódtak a SZET vezetői is. Az egység végül 1962 elejére valósult meg, és az ÁEH is jóváhagyta a következő felekezeti névvel: Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – Közössége.[17] Az ÁEH-nál egy év múlva emelkedett jogerőre.[18]

 

A pünkösdi mozgalmak élete a magyarországi Szabadegyházak Tanácsán belül (1962-1989)

Az új felekezet – Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – Közössége, később Evangéliumi Pünkösdi Közösség – létrejöttével a magyarországi pünkösdi mozgalom áttekinthetőbbé vált. A mozgalom híveinek közel kétharmada (63,3%) az egyesült közösséghez, míg a másik harmada (32,4%) az őskeresztyén felekezet hívének számított a hatvanas évek elején. Az egyéb kisebb csoportok aránya elhanyagolható volt.[19]

A pünkösdi mozgalom más magyarországi egyházakat is elért a hatvanas évektől kezdve. Megjelenése belső feszültségeket, sőt szakadásokat is eredményezhetett az adott felekezeten belül. A következő ismertebb karizmatikus közösségek jöttek létre Magyarországon a nyolcvanas évek végéig: 1. Berecki Sándor csoportja a református egyházból vált ki, amely végül az EPK-hoz csatlakozott. 2. Soós István csoportja a nazarénusoktól szakadt el. 3. Egy belső krízis nyomán a szabadkeresztyén közösség 1973/1974-ben ún. karizmatikus megújuláson ment keresztül. 4. A katolikus egyházon belül pedig ún. karizmatikus bázisközösségek jöttek létre. 5. Az 1978-ban induló Hit Gyülekezete, amely a rendszerváltozást követően a legjelentősebb magyarországi újprotestáns felekezetté formálódott.[20] 6. A Késői Eső Gyülekezet külföldi hatásra az 1960-as évek közepén jelent meg Magyarországon. Ekkoriban a hazai karizmatikus mozgalmon belül radikálisabb irányzatot képviseltek, és híveik körében jelentős volt az értelmiség aránya. Az ÁEH jelentése szerint „Imádkozással és kézrátétellel gyógyítanak. Ceremóniájuk lényege, hogy padlóra fekve értelmetlen, idegen szavakat üvöltenek, majd egy előimádkozó imába foglalja ezeket az értelmetlen szavakat. Általában betegeket keresnek meg és ezeket igyekeznek beszervezni.” Megjelenésük konfliktusokat okozott szabadkeresztyén (pl. Debrecen) és pünkösdi gyülekezetekben (pl. Csetény, Miskolc, Ózd).[21] A legális működés érdekében a mozgalom az EPK védnöksége alatt működött 1978 és 1989 között.[22]

 

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség története 1962 és 1989 között

Az EPK hivatalosan 73 gyülekezetében és 108 szórványában 5000 taggal rendelkezett 1962-ben. Taglétszámuk 1965-ig 5139 főre emelkedett, növekedésük ütemének lassulása azonban a klasszikus pünkösdi mozgalom magyarországi térhódításának végét jelzi. Ennek okait részben az állampárt által korlátozott missziós lehetőségekben, a kádári konszolidációban és a szocialista szekularizáció hatásában láthatjuk. Ez tükröződik abban, hogy 1962 és 1965 között mindössze 280 fő csatlakozott a felekezethez, majd a hatvanas évek második felében évi 100–150 főre tehető a felvett új tagok száma. Többségük valószínűleg a közösség belső utánpótlásából származik. Összességében a hatvanas évek végétől nagyobb vesztességeket mérhetünk. Az EPK taglétszáma 1968-ban 4586 főről 1973-ra 3450 tagra csökkent és 1978-ban csupán 3210 úrvacsorázó tagot, és 1300 lelkigondozottat tartottak nyilván 40 gyülekezetben, 110 szórványban.[23] A gyors taglétszám csökkenés okát abban is láthatjuk, hogy a kulturális modernizáció, az új generáció társadalmi beilleszkedése (televízió, rádió, sajtó, kisdobos, úttörő mozgalom, oktatás, diszkrimináció) miatt számosan elhagyták a gyülekezetüket.[24]

Az 1979-ből származó legrészletesebb adataink szerint 3218 gyülekezeti taggal rendelkezett a közösség, amelyből 90 fő a Késői Eső Gyülekezethez tartozott. A gyermekek száma 1019, és 200 „törekvőt” tartottak nyilván.[25] A nők aránya elérte a 66,8%-ot. A generációs problémákat jelzi az idősek magas (41,4%) aránya, míg a 20 év alatti megkereszteltek mindössze 4,3%-ot képviseltek. Ez jelzi azt is, hogy a pünkösdi gyermekek többsége 20 év felett csatlakozott hivatalosan a felekezethez. Összesen 157 misszió állomás működött, amelyből 8 haladta meg a 100 főt. A közösség 23 saját tulajdont tartott nyilván, amelynek száma 1975 után emelkedett radikálisan (15 darab). A felekezet 30 aktív lelkésszel rendelkezett, amelyből 12 teljes idejű, 10 nyugdíjas, és 8 civil munka mellett végezte a gyülekezeti munkát, jelezve a munkáskar elöregedését.[26] A hetvenes évek közepén újabb missziós célterületként a cigányság körében végzett misszió lehetősége merült fel valószínűleg „állami engedéllyel”.[27]

Az EPK gyülekezetszerkezete is folyamatosan megváltozott a hatvanas évek végétől, a társadalmi átalakulással párhuzamosan. Korábban a vidéki pünkösdi gyülekezetek erősödtek, majd a városokban és az iparvidékeken növekedett a közösség, amelynek hátterében a tagok városba költözése (elsősorban fiatalok) állt. Az új megtérők is inkább itt jelentkeztek. Az új városi megtérők egy részét a hatvanas évek társadalmi átalakulásának eredményeként városba kerülők alkották, akik nem találván helyüket a városi társadalomban, a pünkösdi közösséghez csatlakoztak. Ezzel párhuzamosan a vidéki gyülekezetek elöregedését és elnéptelenedését figyelhetjük meg.[28]

A megalakult új felekezetet az ÁEH munkatársa „fanatikus, bigott társaságként jellemezte”, amely „nehezen kezelhető”. Elnökét – Fábián Józsefet – nem tartották számukra megbízható személynek, de megfelelő vezető egyéniség hiányában elfogadták.[29] Néhány évvel később (1967) már pozitív személyként jellemezték, aki „félénk, visszahúzódó, passzív magatartású ember.” Békés városából irányította felekezetét, ezért a megyei szempontok túlzott érvényesülését kifogásolták munkájában az állami szervek.[30] Már 1965 közepén felmerült Fábián Budapestre költözésének kérdése, anyagi fedezet hiányában meghiúsult az elképzelés.[31]

A felekezet a hatvanas évek közepén 26 teológiai képzésben nem részesült igehirdetővel rendelkezett, ami azt jelenti, hogy 200 tagra jutott egy igazolvánnyal rendelkező igehirdető. Az idősebb korosztály részére Fábián 2–3 hónapos továbbképző tanfolyam megtartását javasolta, mivel számukra nem nyílt lehetőség a SZETLI elvégzésére. A közösségnek énekeskönyvtől eltekintve évtizedekig sem folyóirata, sem könyve nem jelent meg, és a nyolcvanas évek közepéig saját intézménye sem volt, tekintettel anyagi helyzetére és gyenge érdekérvényesítő képességére.[32]

Az egyesült felekezet szervezeti szabályzatát 1961/61-ben készítették el. Az EPK-t a három évre megválasztott Elnöki Tanács (elnök, elnök-helyettes, jegyző, pénztáros, gondnok, ellenőrök, bizottsági tagok) irányította. Az Elnöki Tanács kezében voltak a gyülekezeti vezetők fegyelmi ügyei, míg az ő tevékenységét az évente legalább kétszer összehívott Missziói Tanács ellenőrizte. Az országot körzetekre bontották. Egy helyi közösség gyülekezeti státuszához legalább 20 tagra és minimum 3 tagú vezetősségre volt szükség. A prédikátort az Elnöki Tanács és a gyülekezet jelölte közösen. Hivatalba helyezése pedig a gyülekezeti tagok 75%-os szavazati aránya alapján történhetett. A prédikátor egyszemélyi hatalmának kialakulását azzal akadályozták meg, hogy a véneket csak indokolt esetben – fegyelmi okok – válthatták le. A pénztárost a gyülekezet választotta vénjei közül. Az Elnöki Tanács befolyása viszonylag korlátozott volt. A gyülekezetek saját ügyeiket a központi vezetéstől önállóan végezhették, illetve csak jelentős belső konfliktus, illetve törvénysértés esetén avatkozhatott be a központ a lokális ügyekbe. A gyülekezetek azonban nem élveztek teljes önállóságot, mert az állami szervek a közösség elnökét terhelték meg a felekezetben történtekért.[33] Ennek érdekében a gyülekezetek prédikátorai 1966. június 1-én nyilatkozatot írtak alá, hogy a központi vezetőség határozataihoz alkalmazkodnak.[34]

A hatvanas évek végén az EPK új szervezeti szabályzatot készített. A tervezet a decentralizáció jegyeit viselte magán, feltehetően azzal összefüggésben, hogy az állam korábbi centralizációs törekvései több szabadegyházi közösségben szakadást eredményeztek. Ezekben a felekezetekben névlegesen helyreállították a hagyományos szervezeti rendet. A pünkösdiek szervezeti szabályzat-tervezetében új szervezeti egységként jelent meg a több gyülekezetet magába foglaló egyházközség fogalma. A legfőbb igazgatási szerv továbbra is a minimum 7 tagból álló Egyháztanács maradt, amely tevékenységéről az éves konferenciának számolt be. Az egyházközségek egymástól függetlenül egy lelkészből, segédlelkészből, gondnokokból és egyházközségi vezetőkből álló testület irányítása, valamint az éves konferencián megválasztott elöljáró felügyelete alatt intézték ügyeiket. Az egyházközségi közgyűlés munkájában azonban minden gyülekezeti tag részt vehetett.[35] A fenti szervezeti szabályzattervezetet tovább módosították a hatvanas évek végén, hetvenes elején. Évenként egy-két alkalommal körzeti találkozók szervezését szorgalmazták. Új szervezetként jelentkezett az Országos Lelkipásztori Tanács.

A tagok életvitelét illetően nem változtak az 1950-es évekbeli elvárások. Tartózkodniuk kellett az ún. káros szenvedélyektől, a világias szórakozási formáktól. A nők számára továbbra is előírták a kendő viselését az istentiszteleteken, és elvárták, hogy ne a legújabb divat szerint, hanem tisztességesen öltözködjenek. Havonta tartottak testvéri órát. A vitás kérdésekben a vezetésnek előtte döntést kellett hoznia, és a megszületett döntés jóváhagyása történt a gyülekezetben nyílt szavazás formájában. Azt a gyülekezeti tagot, aki 3–4 alkalommal nem vett részt az úrvacsorán, döntés elé állították, és hosszú távolmaradás esetén kizárták a közösségből. A lelkipásztori beiktatásához előírták a Bibliaiskola elvégzését, amely az intézményesülés fontos kelléke. Az adományokat gondosan nyugtázták a megválasztott tisztviselők, és a kiadásokról tájékoztatták a gyülekezetet.[36]

Az ÁEH a szervezeti szabályzat további módosításához kötötte a hozzájárulását, ezért csupán 1974 őszén léphetett életbe. Az átdolgozott szervezeti szabályzatban az országot négy egyházkerületre bontották: Közép-magyar, Dél-magyar, Felső-magyar, Észak-Dunántúli Kerület. A kerületek bizonyos időközönként értekezletet (kerület lelkészei, helyi megbízottak, presbiterek) tartottak a Központi Tanács egyes tagjai jelenlétében. A lelkipásztori címnek három formája alakult ki az EPK-án belül a hetvenes évek közepétől: 1. A lelkész elvégezte a SZETLI–t, és eredményes akadémiai képesítő vizsgát tett. 2. A prédikátor a SZETLI hároméves tanfolyamát, végezte el, vagy más középfokú teológiai képesítéssel rendelkezett. 3. Az igehirdető pedig teológiai képesítés nélkül végezte gyülekezeti szolgálatát. A lelkipásztor meghívását tovább pontosították. A gyülekezet vezetősége a kerületi elöljáró és a Központi Tanács javaslata alapján több végzett, vagy jelenlegi SZETLI hallgatót meghív 6–12 hónapos szolgálatra. Ezt követően a Központi Tanács küldöttének vezetésével a gyülekezeti tanácskozáson a tagság választja meg négy évre. Az EPK lelkészei polgári állás esetén egyházi javadalmazást csak a polgári munkaadó hozzájárulásával vehettek fel, míg a teljes idejű lelkész polgári foglalkozást csak a Központi Tanács hozzájárulásával végezhetett. A fizetését az Országos Központ intézte, de a körzet köteles volt a különböző járulékokkal terhelt teljes összeget a központnak befizetni. Az EPK legfőbb szerve az Országos Közgyűlés, amely évenként Beszámoló Közgyűlést, míg négyévenként Választó Közgyűlést tartott. Az Országos Gyűlésen a gyülekezeti küldöttek (először 25 tagonként 1 fő, 1979-től 20 tagonként egy delegált), lelkipásztorok, szakbizottságok tagjai, a Központi Tanács tagjai és a SZETLI pünkösdi tanárai vehettek részt. Az EPK-ban ezzel biztosították minden érdekelt számára a beleszólási lehetőséget az egyház ügyeibe, de ez a kommunista diktatúra éveiben inkább névlegesnek bizonyult. A presbiterek egy életre szóló megválasztása szintén merevítette a rendszert. Az egyház vezetését tanácsadó és munkabizottságok segítették, mint a Missziós Bizottság, Teológiai Bizottság, Irodalmi Bizottság, Történelmi Bizottság, Ének-zene Ügyi Bizottság, Építési Bizottság, Ellenőrző Bizottság.[37]

Felekezeti specialitásukra egyértelmű utalást tettek az 1961. október 24-én elfogadott hitelveikben. „Amikor az ember a Szentlélekbe bemerítkezik, amikor Vele betelik, mindenki által felismerhető jelét adja jelenlétének. Ez a nyelveken szólás, valamint az Atya és a Fiú túláradó magasztalása.”[38] A többi ún. karizmatikus ajándékról, mint a prófétálásról, vagy a gyógyításról még említést sem tesznek. Így az EPK esetében is elmondhatjuk, hogy elfogadott hitelveikben is az általános keresztyén tanítások túlsúlya a jellemző. Felekezeti specifikumaikat nem kellő mértékben domboríthatták ki elfogadott hitelveikben a kor egyházpolitikai viszonyainak következtében.[39] Az ún. pünkösdi speciális tanításokat Fábián József tanulmánya fejtette ki részletesen. A Szentlélek-keresztség azonos a Szentlélekkel betelt kifejezéssel, amelynek három formája van: 1. Szentlélek-keresztség, mint kezdetben történő élmény. 2. Tartós állapot, amelyet Biblia a „Szentlélekkel teljes” kifejezéssel jelöl meg. 3. Rendkívüli alkalmakra szóló betöltés. A gyülekezethez csatlakozók nem feltétlen nyerik el a Szentlélek-keresztséget. A megtértek egyenként élik át ezt az áldást, amely mindenki számára nyitva van. Külön foglalkozik a Szentlélek ajándékainak kifejtésével, amelyek több csoportra bonthatók: 1. Természetfeletti ismeret ajándékai (bölcsesség beszéde, tudomány beszéde és a lelkek megkülönböztetésének ajándéka). 2. Természetfeletti cselekedetekre képesítő ajándékok (hit, csodatevő erő, és a gyógyítás ajándéka). 3. Természetfeletti beszéd ereje (prófétálás, a nyelvek nemei és a nyelvek magyarázása). [40]

A korábban említetteknek megfelelően a két felekezet egyesítésekor biztosították az arányos képviseletet. Sőt az evangéliumi keresztyének közül többen bekerültek az országos vezetésbe a Fábián ellenzékéhez tartozók közül, mint például Siroky István vagy Kalincsák Mihály. Az új felekezeten belülről komoly törésvonalak húzódtak meg az egyes vezetőszemélyiségek egymás közötti konfliktusa mentén.[41] A régi elit egymásnak esett, és néhány év alatt felszámolta önmagát. A legkomolyabb konfliktus az Almásy téri gyülekezetben történt. A gyülekezet többsége Sirokyt támogatta, de az ellenzéki kisebbségnek sikerült elérnie, hogy az országos vezetés a gyülekezet ügyeinek intézését háromfős csoportra bízza.[42] Az új prédikátor végül Nagy Ferenc lett, de Siroky megőrizte vezetőségi tagságát.[43]

Az országos vezetésnek további problémákkal is szembe kellett néznie a hatvanas évek közepén, végén. A vidéki gyülekezetek hiányolták a vezetők látogatását.[44] Néhol szakadások történtek (pl. Hajdúhadház). Az elnökséggel szembeni elégedetlenség 1969. október 7-én megtartott országos vezetőségi ülésen tovább erősödött Béres János felszólalásával, aki több gyülekezeti elöljáró nevében kifogásolta Fábián működését. A vezetőség azonban megerősítette Fábián Józsefet az elnöki tisztségében.[45] A közösség vezetési válságát tükrözi, hogy két hónappal később Deák József felvetette, hogy a következő országos kibővített ülésen az országos vezetőség mondjon le. Palotay is élesen kritizálta az elnökség munkáját, mivel az nem tudott érvényt szerezni határozatainak.[46] Fábián látva a kialakult egyházpolitikai helyzetet egészségügyi állapotára hivatkozva lemondott az elnöki tisztségről.

Lemondása után az országos vezetés a „kollektív elnöki teendők” ellátására Búth Kálmánt, Tersánszky Rudolfot és Bérces Lajost bízta meg,[47] amely részben nemzedékváltást, illetve az egykori evangéliumi pünkösdiek előretörését jelzi.[48] Az állami szervek valószínűleg az egyháziasabb, „kevésbé karizmatikus” egyének előtérbe helyezését látták célszerűbbnek. Ügyvezető elnöknek végül Deák Józsefet, ügyvezető alelnöknek Nagy Ferencet, ügyvezető titkárnak pedig Bérces Lajost választották meg, míg Gyánó László, Tersánszky Rudolf, Kurgyis József és Weigert Mihály tanácstagok lettek az új vezetésben az 1971-es választások során. A vezetést tehát egy újabb generáció vette át.

Az elnökség 1973-ban lemondott, és az egyház új választást készített elő. Az országos főtisztviselők megválasztására az 1975. október 24–25-i közgyűlésen került sor. A konferencián szóba került a nemzedékváltás kérdése nem csupán országos, hanem gyülekezeti szinten is. Ehhez azonban hiányzott a megfelelő utánpótlás. A SZETLI-t végzettek közül sokan nem vállalták a lelkészi munkát. A választásokon Deák Józsefet elnöknek, Tóth Lászlót alelnöknek, és Makovei Jánost titkárnak választották meg. A Központi Irodát továbbra is Bérces Lajos vezette.[49] A megválasztottak legitimitását többen kétségbe vonták, mert a megválasztott alelnök és titkár, illetve még a Központi Tanács egyik tagja is egymással rokonságban állt. A SZET és az ÁEH nem óvta meg a választást, de a lelkipásztori kar véleményét kikérte az 1975. november 12-i rendkívüli országos lelkipásztori értekezleten. A többség elfogadta, hogy az elnökség összetételén nem változtatnak, de a jövőben ügyelnek a hasonló helyzetek elkerülésére. A választásokon nyilvánvalóvá vált a Fábián-Deák ellentét, mert a békési küldöttek egy része cédulákat osztogatva igyekezett befolyásolni a választás kimenetelét, illetve Fábián nem imádkozott Deák beiktatásakor.[50] A kialakult ellentéteket egy háromtagú bizottság simította el, és a háttérbe szorított békési körzet aktívabb bevonását tervezték.[51]

Az ÁEH Deák Józsefet egy 1979-es belső jelentésben kellő felkészültség, határozottság és következetesség hiányában nem tartotta alkalmasnak az elnöki tisztségre. Az egyházi ügyeket ezért helyettesei – Tóth László és Makovei János – végezték, akiknek nagyobb tekintélyük volt a felekezetben. Deák a fiatal lelkészek „túlkapásait” sem tudta megfékezni, ezért az ÁEH 1979-ben már kereste az utódját.[52] Az 1980. évi választásokon azonban nem változott az elnökség összetétele, és a Központi Tanács 7 tagjából is csupán egy személyt nem választottak újra. Az elnökség jelentős befolyását tükrözi, hogy tagjaikra leadott ellenszavazatok aránya mindössze 12–15% volt.[53] Az 1984. évi választások már részben generációs változásokat hoztak. Deák József nyugdíjba vonult, és helyette Gyánó László lett az elnök. Az alelnök és a pénztáros személye nem változott. A hét tagú Központi Tanács tagjai közé pedig három új személy (Kecser István, Fábián Attila, Városi Ferenc) került be. Ez jelzi, hogy a pünkösdi közösségben is érvényesült az ÁEH politikája, amely során részbeni generáció-váltásra törekedett, miközben biztosította a folyamatosságot.[54]

A centralizáció, az egyháziasítás programja, valamint egyes állami szervek (pl. Belügyminisztérium) bomlasztó politikája néhány régióban szakadár csoportok kialakulásához vezetett. A hatvanas évek elején a csetényi gyülekezetet Ungvári Sándor személye körül kialakult konfliktus miatt csaknem a teljes felbomlás veszélyeztette.[55] A legnagyobb konfliktus az EPK-án belül Horváth Sándor (Pécs) személye körül robbant ki. A bibliai normákat sértő magatartása miatt a SZET 1968 októberében bevonta az igazolványát. Ügyének vizsgálatával az EPK háromtagú bizottságot bízott meg. A konfliktus nagyságát jelezte, hogy a központi gyülekezet egy kis csoportja kiválását fontolgatta.[56] A Horváth-csoport lejáratásában az állami sajtó is részt vett, és az anyagiasságát figurázta ki.[57] Igazolvány nélkül prédikált tovább.[58] 1969 nyarán kapta vissza az igazolványát.[59] Az EPK-ból az 1970-es évek elején szakadt ki véglegesen.[60]

A hatvanas évek közepén a modernizáció jelei a pünkösdi gyülekezet tagjai között is jelentkeztek. Kurgyis József már 1967 nyarán a Központi Vezetőség ülésén tiltakozott az egyre terjedő világias öltözködés ellen, mint a rövid szoknya, hajviselet, vagy a gyűrű.[61] A közösség egyes tagjai felháborodtak azon, hogy pünkösdi lakodalmakon szeszes italt is felszolgálnak. Többen kifogásolták, hogy a pünkösdi fiatalok körében is megjelent a hivatalos házasság előtti világias udvarlás.[62] A hetvenes évek második felére egyre több családban jelent meg a televízió, rádió, és a sajtó. Iskoláskorú gyermekeik pedig részt vettek a kisdobos, illetve az úttörő munkában. Ezzel szemben a gyülekezeti gyermek-, és ifjúsági munka gyengült, ezért a gyermekek egy része felnőve elhagyta a gyülekezetet.[63]

A létrejövő új felekezet – EPK – anyagi erejének gyengeségét jelzi a hatvanas évek elején, hogy prédikátorainak többsége egyszerű ember lévén, fizikai munkával kereste kenyerét. Néhány prédikátor teljes időben végezte munkáját, de anyagi nehézségekkel küzdött. A lelkészek munkáját nehezítette a gyülekezetek szétszórt elhelyezkedése. Több prédikátor munkaterülete a 100 km-es körzetet is elérte. Kerékpárt és vonatot használtak, mert gépkocsival nem rendelkeztek.[64] Öt munkásnak helyzetét megkönnyítette az amerikai segélyből vásárolt motorkerékpár az 1960-as évek közepén.[65] Nem csoda tehát, hogy az EPK-ban rövidesen prédikátor-hiányról beszélhetünk. A helyzet javítása érdekében az igehirdetők keresetük tizedét a központba küldték, amely két fő számára biztosított fizetést. A gyülekezetek pedig az évenként megtartott hálaadó napon összegyűjtött adományokat  küldték a központba. Továbbá az országos vezetők járták a körzeteket, és a gyülekezeti tagokat komolyabb tehervállalásra buzdították.[66]

A pünkösdi közösség belső élete a hetvenes évek végére konszolidálódott, amely lehetővé tette a gyülekezeti élet megélénkülését. Több nagyobb vidéki gyülekezet (pl. Hajdúhadház) ifjúsági élete annyira megerősödött, hogy az állami hatóságok figyelmét is felkeltette.[67] A nyolcvanas évek elejének politikai változásai az ifjúsági munkára is kihatással voltak. A baptisták 1981 augusztusában lehetővé tették a pünkösdi közösség tagjai számára, hogy a Tahi-i tábor területén pihenjenek svéd és magyar lelkészek vezetésével.[68] A nyolcvanas évek közepétől pedig Kadarkúton szerveztek nyári ifjúsági napokat az épülő öregotthon területén.[69] A legélénkebb ifjúsági élet a 230–250 főre duzzadt fővárosi Dózsa György úti gyülekezetben volt. Munkájuk alapját az élénk zenei élet képezte. Búth Ottó vezetésével vegyes hangzású zenekar működött 1959 és 1966 között, amely 1966-tól pengetős és vonós zenekarra oszlott. 1966-ban született meg az ún. Kisegyüttes (harmonika, gitár, bőgő, majd kiegészült orgonával és hegedűvel, valamint szólóénekkel), amelynek repertoárját a svéd lemezekről lefordított hívogató, dicsérő és evangélizációs énekek képezték. A dalok ritmusa, tempója szokatlannak bizonyult a konzervatív tagság számára. Az Élim Vokál nevű hattagú együttes a többszólamú (trió-hangzás) éneklést vitte be a közösségi élet a 14 éves működése (1973–1986) során. A gyülekezet ének- és zenei együttesei nem csupán pünkösdi, hanem a baptista és a szabadkeresztyén gyülekezeteket is felkeresték muzsikájukkal.[70] Az Élim Vokál megszűnte után négyfős (harmonika, gitár, basszus gitár, illetve 1989-től szintetizátor hangszeres férfi kvartett) együttes folytatott zenés missziós tevékenységet. Ebben az időszakban indult el (nyolcvanas évek vége) a fiatalok énekes szolgálata, és 1986-ban megszerveződött egy fiatalokból álló énekegyüttes, amelynek zenei hátterét zongora, gitár, basszusgitár és dob biztosította. Ez a csoport vezette a gyülekezetben a dicsőítéseket.[71]

A korszakban a pünkösdiek legnagyobb vállalkozása a Gizella utca 37. szám alatti központi épület megépítése volt. Az építkezés gondolata 1971-ben vetődött fel. Megvalósításában a svédek hoztak jelentős anyagi áldozatot, de az amerikaiak is támogatást nyújtottak hozzá. Az ünnepélyes megnyitásra 1976. szeptember 11-én került sor.[72] Az állam azért engedélyezte az új székház építését, mert a projekt megvalósítása érdekében eladták a pestlőrinci ifjúsági táborhelyüket, az Akácfa utcában lévő irodájukat és az Almássy téri gyülekezetüket. A székház felépítésével tehát a centralizmust erősítették a közösségen belül.[73]

A felekezet vezetősége már az 1970-es évek közepén indítványozta egy szeretetház építését Pécelen, de az elképzelésből nem lett semmi.[74] A műemléképületek kezelésére, vagy megvételére történő állami felajánlás révén azonban lehetőség nyílt Kadarkúton, a Vóta-pusztán egy 1920-as évek elején megépült kastély megszerzésére. Az ÁEH kezdetben nem engedélyezte (1982) az épület megvásárlását, de két évvel később 1984-ben nem gördített akadályt az ügylet elé. A felekezet így 650 ezer forintért megvásárolhatta az ingatlant. A kastély szeretet-otthonná történő átalakításához a gyülekezeti tagok társadalmi munkáját, illetve a svédek és az angolok anyagi támogatását használták fel. A megvásárolt ingatlanban nem csupán szeretetotthont működtettek, hanem nyáron ifjúsági napokat és gyermekprogramokat rendeztek. Kadarkút pedig 1987 őszén fogadhatta első idős lakóit. [75]

A nyolcvanas évek közepén hozta létre az EPK a Dunaharasztiban működő rehabilitációs otthonát, amelynek munkájáról a Petőfi Rádió is tudósított.[76] Az intézmény az EPK országos vezetőségének felügyelete és a Budapest, Dózsa György úti gyülekezet irányítása és kezelése alatt működött. Az ingatlan bérleményének és valamennyi kapcsolódó költségeinek finanszírozását külföldiek biztosították több éven keresztül.[77]

A hetvenes évek egyik nagy eseménye volt az Evangéliumi Pünkösdi Közösség szervezeti életének 50. évfordulójának megünneplése 1978 februárjában. Megszervezését a Jubileumi Bizottság végezte.[78] Ennek érdekében az 1974-ben létrehozott Történelmi Bizottság elkezdte a magyarországi pünkösdi mozgalom hazai történetére vonatkozó szóbeli és írott emlékeinek összegyűjtését, rendszerezését, feldolgozását, valamint a jubileumi kiállítást készítette el.[79] A jubileumi ünnepségen jelen voltak más magyarországi egyházak, illetve más országok pünkösdi mozgalmainak képviselői.[80]

 

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség nemzetközi kapcsolatai 1962 és 1989 között

A többi szabadegyházi közösséghez hasonlóan a pünkösdi mozgalom számára is 1956-tól nyílt lehetőség nemzetközi kapcsolatainak felújítására. A Palotay-korszak a pünkösdi külkapcsolatokra is rányomta a bélyegét, mert az ÁEH rajta keresztül irányította a SZET-tagegyházak nemzetközi kapcsolatát az állampárt érdekeinek megfelelően.[81]

Az EPK létrejöttét követően az egyesült tagközösségek kapcsolatai éltek tovább. Így a svájci pünkösdiek 1962-ben és 1963-ban segélyt küldtek a SZET-en keresztül a magyarországi lelkészek számára.[82] Későbbiekben a svájci kapcsolatok jelentősége csökkent, de több alkalommal Magyarországra látogatott küldöttségük, illetve a magyar pünkösdi vezetők látogattak meg svájci gyülekezeteket. A svájciak további anyagi támogatást nyújtottak imaház-építkezésekre és lelkészeknek küldtek pénzügyi segítséget.[83] A Guntenben 1970 májusában megrendezett svájci pünkösdi konferencián Fábián József is jelen volt Palotay Sándorral együtt. A konferencia képviselőit meghívta az Egyházak Világtanácsának (EVT) genfi titkársága, hogy a pünkösdi mozgalommal kapcsolatos kérdéseiket tisztázhassák.  A világ több részéről 34 pünkösdi vett részt a megbeszélésen, míg az EVT-t nyolcan képviselték. A pünkösdi mozgalom végül nem lépett be az EVT-be, mert szerintük a népegyházak többségét nem újjászületett keresztények alkotják.[84] Fábián lemondása után a svájci kapcsolat háttérbe szorult,[85] mert a nagyobb anyagi segítséggel és nemzetközi kapcsolatokkal kecsegtető skandináv és amerikai kapcsolatok domináltak a magyarországi pünkösdizmus életében.

A korszakban a pünkösdiek legjelentősebb nemzetközi kapcsolatai a skandináv testvéregyházaikkal alakultak ki. A svéd és a norvég pünkösdiek szintén jelentős anyagi támogatást küldtek a magyarországi lelkész kollégáik számára a SZET-en keresztül az 1960-as évek első felében.[86] A svédek például 1964-ben gyűjtést rendeztek a magyarországi pünkösdi énekeskönyv újbóli kiadására. Az eladásból összegyűlt összeget pedig a magyarországi missziómunkások támogatására kívánták fordítani.[87] A pénzügyi támogatáson túl a hatvanas évek közepétől viszonylag gyakoriak voltak a skandináv országokból érkező látogatók, illetve Magyarországról utaztak ki vezetők különböző konferenciákra, rendezvényekre. Így például Fábián Palotayval együtt 1967-ben részt vett a svéd, norvég és a finn pünkösdi mozgalom kezdeményezésére megtartott kelet-európai országokban működő pünkösdi gyülekezetek konferenciáján, Stockholmban.[88]

A hatvanas évek végétől a skandináv vezetők a magyarországi misszió erősítésére törekedtek. A norvégok átmenetileg részben fedezték a gyengébb körzetek lelkészeinek fizetését.[89] A norvég pünkösdi vezetők 1970. évi magyarországi látogatásának célja ezért az itteni mozgalom belső helyzetének megismerése volt. A svéd misszió küldöttje ugyanebben az évben a magyarországi vendéglátóinak figyelmét a svéd pünkösdiek IBRA nevű rádióadójának magyar nyelvű programjára hívta fel. A magyar vezetők – minden bizonnyal az ÁEH ösztönzésére – kifogásolták az adó politikamentességét, illetve szerették volna elérni, hogy a magyarországi helyzetről ne az 1956-os emigránsok adjanak tájékoztatást. Kérték, hogy a skandináv országokban a magyarországi egyházat a hivatalos vezetői képviseljék. A skandinávok hosszú távú pénzügyi támogatásban kívánták részesíteni a magyar közösséget. Ennek köszönhetően a Gizella úti új országos központot is jelentős összeggel támogatták. Befolyásuk magyarországi növelését, illetve más pünkösdi szervezetek hatásának visszaszorítását akarták elérni.[90] A skandináv kapcsolatokat átmenetileg megnehezítette a svéd pünkösdiek hetilapjában, a Dagenban kialakult Richard Wurmbrand állításaival kapcsolatos sajtópolémia. A Romániából származó lelkész ugyanis bírálta a szocialista országok egyházügyi helyzetét, és az egyházvezetőket beépített embereknek minősítette. Azt sugallta, hogy Magyarországon nem lehet Bibliát vásárolni, sem azt külföldről beküldeni. Állításaival a legális kapcsolatok fenntartása érdekében a svéd vezetők vitatkoztak. Cáfolták a szabadegyházi lelkészek bebörtönzését, vagy a Magyarországra küldött könyvek elkallódásáról szóló híreszteléseket. Hátrányosnak nevezték a bibliacsempészést, mert lehet Magyarországon Szentírást vásárolni, és a pünkösdiek bizonyos keretek között könyvet is adhatnak ki.[91]

Az amerikai Assemblies of God is lépéseket tett a magyarországi testvérközösségükkel való kapcsolatfelvételre az 1960-as évek közepén. Gulyás István Assemblies of God utazó prédikátoraként a SZET elnökén keresztül próbált meg kapcsolatot kiépíteni. Az amerikaiak is ígértek anyagi támogatást, de csak abban az esetben, ha a magyarországi közösség biztosítja az amerikai vezetők Magyarországra jövetelét, illetve hosszabb ideig prédikálhatnak az országban.[92] Az állampárt politikája ekkor még nem kedvezett ennek a törekvésnek.[93] Ennek ellenére az amerikaiak 1965 nyarán Gulyás István által küldtek 2000 dollárt, amelyből 5 gyülekezeti munkásnak motorkerékpárt vásároltak.[94] Az intézményes kapcsolat kialakítására az amerikai közösséggel a hetvenes évek elején került sor. Az Assemblies of God elnöke három munkatársával Magyarországon járt 1973-ban. Vele párhuzamosan Robert Mackish (Assemblies of God területi titkára) több alkalommal is hazánkba utazott, és jó kapcsolatot alakított ki a magyarországi vezetéssel.[95]

Más európai országok pünkösdi közösségeivel is kapcsolatfelvételre került sor, amelynek során kölcsönös látogatásokra került sor, de jellegét tekintve nem érte el a fent említettek jelentőségét. Így Jugoszlávia, Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország, Hollandia, Románia, Franciaország és Nagy Britannia pünkösdi közösségeivel alakult ki lazább kapcsolatuk. A nyugati országok pünkösdi vezetői – a többi nyugati egyházvezetőhöz hasonlóan – a kapcsolattartás érdekében kizárólag a magyar vezetőkön keresztül érintkeztek a hazai pünkösdi közösséggel. Őket fogadták el a magyar pünkösdi mozgalom hivatalos képviselőinek. Nyilvános megnyilatkozásaikban (felszólalás, nyilatkozat, újságcikk) pedig pozitív színben tüntették fel a magyarországi egyházak, beleértve a pünkösdi mozgalom helyzetét.[96] Speciális helyzetben voltak a magyarországi pünkösdiek annyiban a többi magyarországi kisegyházhoz képest, hogy esetükben nem kapott hangsúlyt a teológiai állásfoglalások kiharcolása a Pünkösdi Világszervezeten, illetve a Pünkösdi Európai Konferencián belül, annak mozgalmi jellege miatt.[97]

A meglévő írásos dokumentumok szerint az EPK vezetői a hetvenes évektől kezdve jelen voltak a nagyobb nemzetközi pünkösdi konferenciákon, mint például a Pünkösdi Világkonferencia, vagy a Pünkösdi Európai Konferencia. A XI. Pünkösdi Világkonferencián 1976 őszén Deák József és Palotay Sándor felszólalásaikban ismertették a magyarországi pünkösdi közösség életét, és cáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek az ún. „földalatti egyház” létjogosultságát akarták alátámasztani.[98] Az 1978. évi hágai Pünkösdi Európai Konferenciát (PEK) már csak pünkösdiekből álló 3 fős küldöttség kereste fel a bécsi európai pünkösdi testvérközösség konferenciájához hasonlóan.[99] A hágai konferencia evangélizációs jellegű volt, és csupán annyi politikum jelent meg benne, hogy a magyar delegáció az ÁEH elvárásának megfelelve a szocialista küldöttek háttérbe szorítását kifogásolta.[100] Komoly eredménynek tekintették, hogy a EPK vezetése elismerte a szocialista országok vezetőit tagságuk hivatalos küldötteinek. A szervezet központi bizottsága ígéretében minden ország pünkösdi mozgalma számára egy-két teljes jogú küldött és megfigyelő delegálását biztosította nagytanácsának üléseire. Az Egyesült Államok pünkösdi közvéleményének befolyásolását is fontosnak tartották, és a Békefi-csoport elszigetelése érdekében a Church of God nevű szervezettel is elmélyítették kapcsolatukat.[101] Ungvári Sándor ügye szintén visszhangot váltott ki a nemzetközi pünkösdi mozgalomban, aki mozgalmának üldöztetéséről számolt be. A magyar pünkösdi vezetőket kommunista ügynököknek titulálta. A világszervezet küldötte magyarországi látogatása során tájékozódott az ügyről, és javaslatára megszüntették Ungvári anyagi támogatását.[102] A nyolcvanas évek elejének fontos eseménye, hogy a Pünkösdi Európa Konferencia Végrehajtó Bizottságába beválasztották a magyar küldötteket. A Helsinkiben 1981. július 21–26-án megrendezett konferencián a két hivatalos küldöttön kívül 30–40 magyarországi turista is részt vehetett. Másrészt ugyanebben az évben a Németországi Késői Eső Belisteini Gyülekezet meghívására Deák József és felesége vett részt a Késői Eső Gyülekezeteinek az európai konferenciáján.[103] Az EPK pedig 1985. április 16–20. között Kelet-Nyugat Konferenciát tartott a Gizella utcában 16 ország pünkösdi képviselőinek részvételével. A konferencia fő témája Isten országának megvalósulása és annak gyakorlati következményei, míg a konferencia második részében az alámerítés és megszentelődés témakörét beszélték meg. Előadók a Német Demokratikus Köztársaságból, Svédországból, Ausztriából és Romániából érkeztek.[104]

A pünkösdi vezetők (elsősorban Deák József) is szerepet kaptak a SZET szovjetunióbeli missziójában az 1970-es évek közepétől, ahol a szovjet szabadegyházak területén a legális irányzatot támogatták, és az illegális csoportokat a legalitás irányába igyekeztek terelni. Különösen az Evangéliumi Keresztyén Baptisták Szövetségével álltak szoros kapcsolatban, amely közösség a Szovjetunióbeli baptista és pünkösdi felekezetek egyesüléséből jött létre. A fentieken túl azonban léteztek illegálisan működő pünkösdi (és baptista) csoportok. Természetesen az egyházi jellegű találkozók mellett politikai természetű ügyekkel is foglalkoztak. Például az 1970-es évek végén nyilatkozniuk kellett a neutronbombával kapcsolatosan, illetve Leningrádban felkerestek egy 500 ezer, háborúban elhunyt katona sírját tartalmazó temetőt.[105]

Az egyre intenzívebbé vált nemzetközi kapcsolatok nem jelenthettek semmiféle egyéni- vagy közösségi függőséget külföldi pünkösdi közösségektől hitelvi, szervezeti, gazdasági, vagy politikai vonatkozásban.  Törekedtek arra, hogy az EPK Központi Tanácsa tekintélyt szerezzen a különböző országok pünkösdi vezetői előtt, illetve a nemzetközi pünkösdi szervezetekben növekedjen a befolyásuk. A szakbizottságok munkájában való részvételt is fontosnak tartották.[106] A fentieket egészítette ki az 1976-ban elkészített terv, amely a szocialista országok pünkösdi közösségeivel való kapcsolat ápolását szorgalmazta. Így 1976-ban Bulgáriából, NDK-ból, Szovjetunióból is érkeztek pünkösdi vezetők.[107]

A nyolcvanas évek második felében, a szabadegyházak kiterjedt külkapcsolatait Szakács József – SZET elnök – nyugtalanítónak minősítette az ÁEH-nál. A probléma megoldása érdekében ezért a „veszélyesebb” nemzetközi szabadegyházi programokat igyekezett a SZET saját „védnöksége” alá helyezni. Jó példa erre David Wilkerson esete, akinek magyarországi látogatását ÁEH a SZET védnöksége és ellenőrzése jegyében engedélyezte. Az EPK vendégeként előadást, prédikációt tarthatott a szenvedély-betegekkel foglalkozó egyháziaknak, de az ÁEH lépéseket tett arra nézve, hogy a közvélemény előtt nyilvánvalóvá váljék, hogy a magyarországi egyházak a kallódó fiatalokkal és szenvedélybetegekkel szervezetten, az állami egészségügyi hálózathoz kapcsolódóan foglalkozhatnak.[108]

 

Összefoglalás

A Kádár-korszakban tehát a magyar pünkösdi mozgalom – elsősorban az Evangéliumi Pünkösdi Közösség – intézményesülési folyamata felgyorsult, amelynek eredményeként megszilárdultak a szervezeti keretei, kiszámíthatóbbá vált a működése. A nemzetközi és felekezetközi kapcsolatai egyházvezetői szinten is szilárdabbá váltak. A SZETLI segítségével egyre több teológiailag képzett ember került az EPK szószékjeire, és a gyülekezetek tagsága is egyre inkább adoptálta a társadalmi környezet „vívmányait”. A korábbiakhoz képest kulturálisan lényegesen csökkent, de még mindig nagy volt a „világi” és a pünkösdi ember között a szakadék. Az intézményesülési folyamat az EPK fennmaradását szolgálta. Részben azonban hozzájárult ahhoz, hogy megállt a klasszikus pünkösdi mozgalom magyarországi térhódítása és a hatvanas/hetvenes évektől kezdve lényegesen nem változott numerikusan a társadalmi befolyása.

 

(A tanulmány az OTKA K68299. számú pályázatának támogatásával készült.)

 

 

Jegyzetek



[1] A kommunista időszak egyházpolitikájáról bővebben ld. Kőbel Szilvia: „Oszd meg és uralkodj!” Az állam és az egyházak politikai, jogi és igazgatási kapcsolatai Magyarországon 1945–1989 között. Bp., 2005.; Balogh Margit: Egyházak a szovjet rendszerben, 1945–1989. In: Magyarország a XX. században. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1997. 287–302. p.

[2] Rajki Zoltán: A szabadegyházak, vallási közösségek helyzete Magyarországon a Kádár-korszakban. In: Protestáns Szemle, 2002. 2. sz. 65–78. p.

[3] A SZET tagegyházai levelező Bibliaiskolájának tervezete. – Adventista Irattár. (továbbiakban: AI.)

[4] Jelentés a bibliaiskoláról a SZET felé. (Budapest, 1967. szeptember 28.) (AI.)

[5] EPK Országos Vezetőségének jkv. (1966. augusztus 2.) – Evangéliumi Pünkösdi Közösség Irattára (továbbiakban EPKI.)

[6] Magyar Országos Levéltár (MOL.) XIX-A-21-c-655. 159. dob.

[7] Hallgatók összlétszáma tagegyházanként 1988-89-ben. (AI.)

[8] Visszaemlékezés az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Budapest, Dózsa György úti Gyülekezetének megalakulására és ötven éves múltjára (1934–1984). 30. p.

[9] Együttműködési tervezet (Budapest, 1958. augusztus 26.) (EPKI.)

[10] Szabadkai prófétás mozgalom: Rácz Ferenc indította el 1943 első hónapjaiban Szabadkán. A próféta szolgálatát a második házastársa töltötte be. A prófétaság ajándékát kiemelték, és ennek egyértelmű bibliai tanításokat is alárendeltek. Tanításukban kiemelt szerepet kapott a bűnvallás. Eszerint minden gyülekezeti tagnak meg kellett vallania bűneit egy lelkimunkásnak. Utóbbiak „isteni kijelentés” alapján kerültek ebbe a funkcióba. Csupán az a gyülekezeti tag vehetett úrvacsorát, aki szűkebb körben egy próféta előtt megjelent és imádkozott. A próféta ezek után „isteni kijelentésként” közölte az illetővel, hogy vehet úrvacsorát, vagy sem. A bemerítést szükségtelennek tartották, míg a Szentlélek-keresztséget az üdvösség feltételének. A szabadkai prófétás mozgalom a magyarországi pünkösdiekre is hatott. Egyes közösségek átvették a tanítást (pl. az őskeresztyének), mások elzárkóztak tőle (pl. Evangéliumi Pünkösdi Egyház).

[11] Tóth László – Makovei János – Kovács Béla – Pataky Albert: A pünkösdi mozgalom Magyarországon. Bp., 1998. (továbbiakban: Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998.) 149–150. p.

[12] vangéliumi Keresztyének körlevele (évszám nélküli – valószínűleg 1958). – Szigeti Jenő magángyűjteménye. (továbbiakban: Sz. J.)

[13] Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998. 157. p.

[14] Az összevont fővárosi gyülekezet pásztorának nem Siroky Istvánt szerették volna. Siroky azonban nagy befolyásnak örvendett még az evangéliumi keresztény közösségen belül 1961-ben. „Ellenlábasa” Fábián Józsefnek a budapesti gyülekezetet kellett megmozgatnia Siroky befolyásának csökkentése érdekében. Ugyanis Fábiánnak az egységért vívott küzdelemben Sirokyval és Kalincsákkal kellett küzdenie, míg a evangéliumi pünkösdieknél a Tomi család volt egységellenes. Budapesten a gyakori viták miatt az egykori evangéliumi keresztények 1962 áprilisában a VII. kerületi Almásy tér 8. szám alatti imaterembe költöztek, és az országos vezetés szándéka ellenére Sirokyt választották lelkészüknek. Az őskeresztény Sárkányék szintén az egység ellen lázítottak. Azzal vádolták Fábiánt, hogy Sárkány miattuk nem kapott igazolványt 1961-ben. A vádakat Fábián tagadta. SZET jkv. (1961. február 24.) – Rajki Zoltán gyűjteménye. (továbbiakban: R.Z.); Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998. 157. p.; EPK Országos Vezetőségi Tanács jkv. (1968. december 17.) (EPKI.)

[15] Az egyesült felekezet országos vezetőség tagjai közé Bérces Lajost (evangéliumi keresztény), Chernel Gyulát (evangéliumi keresztény), Tersánszki Rudolfot (evangéliumi pünkösdi), Siroky Istvánt (evangéliumi keresztény), Deák Józsefet (evangéliumi keresztényt), Kovács Jánost (evangéliumi pünkösdi), Szűcs Józsefet (evangéliumi keresztény), Kalincsák Mihályt (evangéliumi keresztény) és Horváth Pált (evangéliumi keresztény) választották.

[16] Jegyzőkönyvi kivonat az Evangéliumi Keresztyének és az Evangéliumi Pünkösdi Egyház elöljárói közös megbeszéléséről, 1961. március 8-én, Budapesten az Akácfa utcai központi irodában. (EPKI.)

[17] Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998. 163. p.

[18] SZET jkv. (1962. február 1.) (R.Z.)

[19] Az itt említett pünkösdi mozgalom felekezetei SZET tagegyházak voltak.

[20] A karizmatikus mozgalom gyülekezetei közül egyedül történelmi okok miatt a szabadkeresztyének voltak a SZET tagjai. A többi vallásközösség illegálisan működött Magyarországon.

[21] MOL. M-KS 286. f. 22 cs. 1964. 15. öe. 124–139.; MOL. XIX-A-21-d -0028-1/1963. 24. dob.; EPK Országos Vezetőségi jkv. (1968. november 5.) (EPKI.); EPK Észak-magyarországi Kerület jkv. 1976. június 18–19. (EPKI.)

[22] MOL. XIX-A-21-b-52.109. 357. dob.

[23] MOL. XIX-A-21-d-002a-3/c/1973.; Tóth László: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség életéből. In: Veletek vagyok. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik Béla. Bp., 1979. (továbbiakban: Tóth, 1979.) 87. p.

[24] MOL. XIX-A-21-d-0032-3/b/1972.

[25] Törekvő: a pünkösdi tanításokkal/életvitellel ismerkedő személy.

[26] Kivonat az elnöki beszámolóból. (EPKI.)

[27] EPK Észak-magyarországi Kerület jkv. (1976. június 18–19.) (EPKI.)

[28] EPK elnöki beszámoló az 1969. március 5-én megtartott prédikátori értekezleten. (EPKI.)

[29] MOL. XIX-A-21-d-0028-3/1963.

[30] MOL. XIX-A-21-d-0029-1/g/1967.

[31] EPK Országos Vezetőség jkv. (1965. május 25.) (EPKI.); Fábián József levele az EPK Országos Vezetőségének, 1966. szeptember 6-án. (EPKI.)

[32] MOL. XIX-A-21-c-6. tétel- 6. sorsz. 142. dob., Prédikátori tanácskozás jkv. (1968. szeptember 10.) (EPKI.)

[33] EPK Szervezeti Szabályzata (1961. október 24.) (EPKI.); Rövid kivonat az EPK gyülekezeti Rend és Hitelvi szabályzatából (1962. március 29.) (Sz.J.)

[34] Nyilatkozat (1966. június 1.) (EPKI.)

[35] MOL. XIX-A-21-c-6-1968. 142. dob.

[36] Szervezeti szabályzat. Szerk.: Fábián József. Bp., 1970. Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – Közössége – Függelék a Szervezeti Szabályzatban lefektetett gyülekezeti rendhez.

[37] Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Szervezeti Szabályzata, 1974. (EPKI.)

[38] EPK Szervezeti Szabályzata (1961. október 24.) (EPKI.) – Rövid kivonat az Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Közössége gyülekezeti Rend és Hitelvi szabályzatából (1962. március 29.) (Sz.J.)

[39] Fábián József levele William Bäckmenhez (évszám nélkül). (EPKI.)

[40] Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – Hitelvei. Szerk.: Fábián József. Bp., 1969–1970.

[41] Fábián József levele Ladó Józsefhez (1965. május 31.) (EPKI.)

[42] EPK Országos Vezetőség jkv. (1969. január 21.) (EPKI.)

[43] EPK Országos Vezetőség jkv. (1969. július 7.) (EPKI.)

[44] EPK elnöki beszámoló az 1969. március 5-én megtartott prédikátori értekezleten. (EPKI.)

[45] Nyilatkozat, 1969. november 3. (EPKI.)

[46] EPK Országos Vezetőség jkv. (1969. december 9.) (EPKI.)

[47] EPK körlevél (1970. február 13.) (Sz.J.)

[48] Búth Kálmán és Tersánszky Rudolf is az egykori Evangéliumi Pünkösdi Egyházból érkezett.

[49] EPK 1975. évi Választó Közgyűlés jkv. (Budapest, 1975. október 24.) (EPKI.)

[50] EPK rendkívüli országos lelkipásztori értekezlet jkv. (1975. november 12.) (EPKI.)

[51] EPK Központi Tanács jkv. (1975. december 19–20.) (EPKI.)

[52] MOL. XIX-A-21-d-0033-3/1979. 118. dob.

[53] 1980-as választás adatai. (EPKI.)

[54] Makovei János: Hírek az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Életéből. In: Múlt, jelen, jövő. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Szakács József – Kiss Emil. Bp., 1985. 53. p.

[55] MOL. M-KS 286. f. 22 cs. 1964 15. öe. 124–139.; MOL. XIX-A-21-d-0028-2/a/1966.

[56] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob.

[57] Balogh József: „Hittérítés” Olcsvaapátiban. In: Keletmagyarország, 1969. augusztus 10.

[58] Országos Vezetőségi Tanács (Budapest, 1969. január 21.) (EPKI.)

[59] Országos Vezetőségi Tanács (Budapest, 1969. július 7.) (EPKI.)

[60] Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998. 164–165. p.

[61] EPK Központi Vezetőségének jkv. (1967. július 4.) (EPKI.)

[62] Prepok Gábor levele a Központi Tanács részére (1976. augusztus 27.) (EPKI.)

[63] MOL. XIX-A-21-d-0028/3/a/1977.

[64] Fábián József levele Leonard Steinerhez (Budapest, 1962. február 7.) (EPKI.) Egy megyei egyházügyi jelentés alapján képet kaphatunk a pünkösdi prédikátorok iskolázottsági szintjéről. Deák József: MÁV nyugdíjas. „Iskolai végzettsége négy elemi, ennek ellenére jó beszélő képességgel és bibliai ismerettel rendelkezik. Kucsera József „tsz tag. Megjelenése és beszélő készsége primitív”. Búth Kálmán 60 éves, négy polgárit végzett géplakatos. Nyugdíjazásáig a Ganz Mávag gyár volt alkalmazottja. H. Kovács János 58 éves 8 általános iskolát végzett. Deák, Búth elnöki tanács tagok voltak, amely jelzi, hogy a hatvanas években a vezetőségen belül is az iskolázatlanok alkották a többséget. MOL. XIX-A-21-d-0028-5/1965. (35. dob.)

[65] EPK Országos Vezetőség jkv. (1965. augusztus 3.) (EPKI.)

[66] Fábián József levele Ladóhoz (1964. augusztus 13.) (EPKI.)

[67] MOL. M-KS-288-22/1966/6 őe. 37–65.

[68] Kovács Béla: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hírei. In: Lelki közösség. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Szakács József – Pócsik Béla. Bp., 1983. (továbbiakban: Kovács, 1983.) 93. p.

[69] Kecser István: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hírei. In: Múlt, jelen, jövő. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Bp., 1987. (továbbiakban: Kecser, 1987.) 90., 92. p.

[70] dn-a. In: Élő Víz, 1990. 2. sz.

[71] Búth Ottó: A gyülekezet zenekari élete. In: Élő Víz, 1991. 6. sz.

[72] Makovei János: Hírek az Evangéliumi Pünkösdiek Közössége életéből. In: Négy évszak. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Gerzsenyi Sándor. Bp., 1977. 47–51. p.

[73] MOL. XIX-A-21-d-0032-3/b/1972.

[74] Jegyzőkönyv az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Központi Tanácsának, 1976. június 14-15. üléséről. (EPKI.)

[75] Kecser, 1987. 92-93. p.; Telegdi József: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hírei. In: Múlt, jelen, jövő. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Bp., 1986. (továbbiakban: Telegdi, 1986.) 7678. p.; Gyánó László: Történelmi visszatekintés – Az EPK Szeretetotthonának tíz éves jubileumára. In: Élő Víz, 1997. 6. sz.

[76] A Szabadegyházak Tanácsának hírei. In: Múlt, jelen, jövő. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Bp., 1986. 54–55. p.

[77] Kecser, 1987. 94. p.

[78] Hírek az Evangéliumi Pünkösdi Közösség életéből. In: Békesség néktek. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik Béla. Bp., 1978. 62. p.

[79] Kovács Béla körlevele (Budapest, 1975. március 5.) (EPKI.)

[80] Tóth, 1979. 86. p.

[81] Rajki Zoltán: Szabadegyházak nemzetközi kapcsolatainak jellemző vonásai 1965 és 1979 között. In: Egyháztörténeti Szemle, 2005. 2. sz. 114–128. p.

[82] Fábián József és Leonhard Steiner levelezése (1962–1964) (EPKI.)

[83] EPK Vezetőségi Tanács jkv.-i (1968. április 19.; 1966. december 6.; 1967. május 23.) (EPKI.); EPK elnöki beszámoló az 1969. március 5-én megtartott prédikátori értekezleten – Fábián József levele Schneiderhez (1965. november 12.) (EPKI.); Fábián József levele Palotayhoz (1966. március 1.) (EPKI.)

[84] Jelentés az 1970. október 2028-ig tartott svájci útról. (EPKI.)

[85] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob.

[86] Fábián József és Ladó József levelezése (1963–1964) (EPKI.)

[87] Magyarországi Evangéliumi Keresztyének Közösségének levele a Svédországi Pünkösdi Külmisszió Bizottságának (1965. január 8.) (EPKI.); EPK körlevél (1963. január). (EPKI.)

[88] Hans Svartal levele Fábián Józsefhez (1965. november 25.) (EPKI.); EPK Országos Vezetőségének jkv.-i (1965. május 25.; 1965. július 6.; 1968. április 19.; 1969. január 21.) (EPKI.); Fábián József levele Teodor Maksymowiczhoz (1967. június 23.) (EPKI.); MOL. XIX-A-21-d-005-3/f/1967. 39. dob.

[89] EPK elnöki beszámoló az 1969. március 5-én megtartott prédikátori értekezleten. (EPKI.)

[90] MOL. XIX-A-21-c-6.1/ 6. 144. dob.

[91] MOL. XIX-A-21-c-620/1. 149. dob., MOL. XIX-A-21-c-6.1/10. 144. dob.

[92] Fábián József levele Ladóhoz (Békés, 1964. augusztus 13.) (EPKI.)

[93] Gulyás István levele Palotay Sándorhoz (Budapest, 1965. július 7.) (EPKI.)

[94] EPK Országos Vezetőség jkv. (1965. augusztus 3.) (EPKI.)

[95] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob.

[96] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob.

[97] MOL. XIX-A-21-c-620/9. 149. dob.

[98] Hírek az Evangéliumi Pünkösdi Közösség életéből. In: Békesség néktek. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik Béla. Bp., 1978. 61. p.

[99] Tóth, 1979. 87. p.

[100] MOL. XIX-A-21-b-17.175. 252. dob.

[101] MOL. XIX-A-21-c-620/2–3, 5–6. 149. dob.

[102] MOL. XIX-A-21-c-620/8. 149. dob.

[103] Kovács, 1983. 96. p.

[104] Telegdi, 1986. 80. p.

[105] A Szabadegyházak Tanácsának hírei. In: Veletek vagyok. A Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak naptára. Szerk.: Palotay Sándor – Pócsik Béla. Bp., 1979. 18–19. p.; Deák József beszámolója 1976. március 24 – április 6-ig a SZU-ban tett látogatásáról. Budapest, 1976. április 7. (EPKI.)

[106] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob.

[107] MOL. XIX-A-21-c-61. 149. dob.

[108] MOL. XIX-A-21-b-55.510. 371. dob.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,