Vissza a tartalomjegyzékhez

2. évfolyam 1. szám
A. D.
MMI

Benke György:
Ridentem dicere verum
Ridentem dicere verum

Ennek a régi, bölcs latin mondásnak igazságát minden korszakban tapasztalhatjuk. A mi nemzedékünknek is volt alkalma megtapasztalni ezt akkor, amikor a református egyházban is törvénnyé vált a diktatórikus vezetés. Külső célokat szolgáló és terveket végrehajtó vezetőink csak saját igazságukat akarták visszahallani másoktól is. De a vélemény-nyilvánításnak és más igazságok kimondásának utolsó lehetőségként ott volt a humor: „nevetve megmondani az igazat”.

Az alábbi írás akkor keletkezett, amikor a legnyilvánvalóbbá vált az a szomorú tény, hogy a politikai változások miatt lecserélt egyházi vezetők helyét elfoglaló újak engedtek a kényszernek, és maguk is segédkeztek intézkedéseikkel az egyház elsorvasztásában. 1951-ben bezárták a sárospataki és a pápai Teológiát. A Tiszáninneni Református Egyházkerület nem adta ehhez hozzájárulását, ezért megszüntették magát az egyházkerületet is 1952-ben. Tiszáninnen beolvadt Tiszántúlba, Tiszavidék néven élt együtt a két egyházkerület a debreceni püspöki vezetés alatt.[1]

Dr. Rózsai Tivadar akkori bodroghalmi lelkipásztor, későbbi debreceni vallástanár egy sporttudósítás keretében mondta el nevetve az igazságot. Persze nem jelenthetett meg ez az írás akkor nyomtatásban, de ismertté vált gépelt formában, és szerzője túlélte ezt. Az itt használt bibliai elnevezések az akkori egyházkerületeket jelentették. Mezopotámia a Bodrog-Hernád-Sajó közét, a Tiszáninneni Egyházkerületet, Transjordánia Tisztántúlt jelentette. Ugyanígy Transdanubia Dunántúlt, Intertibisciana Dunamelléket. A játékosok pedig valós nevükön szerepelnek, a Tiszántúli Egyházkerület és a megszüntetés előtt Tiszáninnenhez tartozó Zempléni Egyházmegye tisztikarát alkotó lelkipásztorok ők. A fegyelmezésnek – és jutalmazásnak – a leghathatósabb módja más, rendszerint kisebb gyülekezetbe való elhelyezés volt, ill. nagyobb gyülekezetbe helyezés, azaz promoveálás. Jegyzetekkel segítünk abban, hogy azt az időt nem ismerő olvasók is értsék ennek az írásnak elevenségét és humorát.

 

 

DOKUMENTUM

 

SPORTTUDÓSÍTÁS

A Mezopotámia - Transjordánia nemzetek közötti futballmérkőzésről

 

A Konventi Sajtóosztály[2] sportrovatának tudósítója közli: Borongós, viharra hajló időben zajlott le a Mezopotámia-Transjordánia nemzetek közötti válogatott labdarúgó mérkőzés. A nagy tömegből álló közönség már jóval a mérkőzés megkezdése előtt színültig megtöltötte a Zsinati Stadiont.[3] A két csapat szurkológárdáján kívül igen sokan voltak külföldi vendégek is, különösen Transdanubiából és Intertibisciából. A két tábor a mérkőzés lefolyásából próbált magának képet alkotni a rájuk kerülő mérkőzés lehetőségei felől.

Bereczky,[4] az intertibiscianai nagyhírű, nemzetközi bíró sípjelére a következőképpen áll fel a két csapat:

Transjordánia: Gál - Pákozdy, Erdei, Farkas - Illyés, Ferenczy - Orgoványi, Bartha, Péter, Békefi, Török. Tartalék: Szenes.[5]

Mezopotámia: Janka - Novotny, Réti - Szabó Z, Faragó, Nagy S.B. - Bede, Benke, Fiedler, Bárány, Rózsai. Tartalék: Enyedy.[6]

A közönség érdeklődése főként a Transjordánia belső támadó hármasa felé fordul, aminek nemzetközi vonatkozásban is félelmes híre van. A sporttudósítók egybehangzó véleménye szerint a Bartha-Péter-Békefi belső hármas minden ellenelállást megtör és elsöpör.[7] A Mezopotámia erre a mérkőzésre tartalékosan áll ki, mert Nagy Barna, a kiváló képességű középfedezetet az Intertibisciana II. csapata szerződtette, míg Koncz, a technikás jobbszélső, sérülése miatt nem játszhat bizonytalan ideig.[8]

Pontban 2 óra 10 perckor lép a pályára a két csapat. Péter a Transjordánia és Janka a Mezopotámia csapatkapitánya üdvözli a közönséget, majd egymást, azután a választást ejtik meg. A választás a Transjordániának kedvez, így a Mezopotámia szél ellen kénytelen kezdeni. A sportszakértők véleménye szerint pedig szél ellen nem jó kezdeni.[9]

Ezután Fiedler a Mezopotámia középcsatára indítja el a labdát. Kiadja szélre, ahol Rózsai kapja. A bodroghalmi Szajré Egyesületnek ez a fürge szélsője viszi a labdát, majd hosszan bead középre. Ott Benke várja a labdát, és áttolja Faragónak, aki közelében tartózkodik. Faragótól elveszik, és a Transjordánia térfeléről Farkas küld felszabadító lövést. A lövést azonban Nagy S.B. balfedezet fogja, és élesen kivágja a balszélre, ahol Bárány lesben áll. Bárányt többször kell figyelmeztetni, mert a balszélen minduntalan lesre fut.[10] A taktabáji Sokraviszem játékosa most azonban helyén van, és máris átadja a labdát Fiedlernek, aki kapásból lő. A lövést Gál, az Eszményi Egyházmegye[11] kapusa biztosan fogja. Gál régi válogatott játékos, az Eszményi Egyházmegyében fejlődött ki komoly erővé. Kilövését Farkas, a Debreceni Krematórium centere[12] továbbítja Barthának, aki rögtön szökteti Békefit. Békefi egy pillanatig habozik, mert Szabó Z., a Sárospataki Ezermester Sportegylet játékosa támadja. Békefi hazaad Péternek, aki hátrahúzódik, majd előretör, és fejjel átemeli a labdát Szabó Z.-on, őt kicselezi, és közvetlen közelről a csodálkozó Janka mellett a hálóba lövi a labdát. GÓÓL! 1: 0 a Transjordánia javára.[13]

A váratlan lerohanás megzavarja a Mezopotámia játékosait, akik nem szoktak ilyen gyors akcióhoz.

Középkezdés után a labda Benkéhez kerül, aki óvatos, és nem mer keményen támadni. Érthető: a családja…[14] Inkább továbbad Faragónak, de Faragó is kerüli az összecsapást az őt támadó Ferenczyvel. Inkább hazaad Novotnynak, az Egyházmegyei Tatarozó Vállalat játékosának.[15] Novotnytól kerül a labda Bedéhez, Bede továbbad Nagy S.B-nak. Őt támadják ugyan, de erősen áll a lábán, és minden támadást elhárít. Nagy S.B. átad a jól helyezkedő Fiedlernek, aki Rózsait próbálja kiugratni. Rózsai egy darabig ugrik is, aztán lemond, és Novotny vállalja a labdát. Illyés szereli őt, előread Orgoványinak, Orgoványi átmegy a Transjordánia térfeléről, és szökteti Békefit. Békefi viszi a labdát egyedül, mellette fut Bartha is, mind a kettő jól fut, hátulról támogatja az akciót Péter. Réti áll a labda útjában, ezért hazaadnak Ferenczynek. Ferenczy feljön a labdával, és Rétivel kerül ellentétbe. Az ellentét elsimul, mert a labdát átadja Péternek. Péter már a Mezopotámia kapuja előtt van, még mindig Rétivel játszik. Janka a kapuból izgatottan figyeli a párharcot. Végül is Réti a 11-es vonalon belül szabálytalanul gáncsolja Pétert. A bíró sípja jelez, és büntető rúgást mutat. A büntetőt Ferenczy értékesíti; éles, erős lövése már ül is a hálóban. GÓÓL! (Csenyéte)[16] Már 2:0 a Transjordánia javára. Kiderül, hogy Rétit szabálytalan támadás miatt kiállították a pályáról.

Középkezdés után egy ember hiányával, erősen meginog a Mezopotámia harci kedve. Ez látszik a fiúkon. Viszont a Transjordánia újra támad. Illyés ráül az emberére, és nem hagyja szabadon az ellenfél játékosait, átad Töröknek, aki szilárdan állja a védelmet, és előre küldi a labdát a Mezopotámia térfelére. Ott Orgoványi kapja el, egy kis szerep neki is jut, de tovább ad Péterhez. A pálya közepén jön fel Péter, és Bede próbálja szerelni. Péter Ferenczyvel kicselezi Bedét, majd fordulatból, váratlanul a félpályáról hosszú, de erős lövést küld Janka kapuja felé. Janka úgy meg van lepődve, hogy nem is nagyon nyúl a labdáért, így az a bal felső sarokba fúródik. GÓÓL! (Dunapataj). 3:0.[17]

Rövid mezőnyjáték után a bíró sípja félidőt jelez. A szünetben a Transjordánia megelégedetten számolja az adott gólokat, és kiértékeli a helyzeteket. A bíró tanácsot ad a Transjordánia csapatának, és megbeszélik a további támadások taktikáját.[18]

A Mezopotámia öltözőjében hasonlóképpen taktikai megbeszélés folyik a játékosok között. Janka csapatkapitány tanácsára helycserével próbálkoznak. Most már Faragó új poziciót kap: Nagy S.B. játszik a Novotny helyén, Faragót pedig Fiedler váltja fel.[19] Réti kiállítása után helye még betöltetlen, a lerúgott Bede helyére pedig Simon Ernő áll be, a Tiszakarádi „Legyen úgy, mint régen volt” Futballegylet új játékosa.

A kivonuló csapatokat a közönség üdvözli. A Transjordánia és Intertibisciana közönsége együttesen és ütemesen buzdítja csapatát, míg a tribünnek azon az oldalán, ahol a Mezopotámia szurkolói ülnek, fojtott sírás csuklik fel, amit még az ugyanott helyet foglaló transdanubiai nézők is erősítenek egy-egy feltörő sóhajjal.

Szünet után néhány percig mezőnyjáték folyik, mintha a Mezopotámia helycseréje javított volna a csapatok kondícióján. De nem sokára újra fergeteges transjordániai támadások veszélyeztetik Janka kapuját. Különösen Bartha és Békefi jön gyakran fel a térfelükre, és megjelenésüknek mindig gól-szaga van, veszélyes és kellemetlen. Így esik, hogy a második félidő 10. Percében újra Péternél van a labda. Ő Békefit küldi előre, Békefi barthával együtt hajráz. Egymást szöktetve érik el a Mezopotámia kapuját. A kapu előtt Rózsai próbálja szerelni, de egyedül van, átjátszanak rajta, Békefi Barthának ad át, aki élesen vág a felső jobb sarok felé. Már-már gólnak látszik (Tokaj)[20], de Janka bravúros védéssel öklöz. A labda újra Rózsaihoz kerül, aki próbálja magáról lerázni Békefi makacs támadását, de nem tudja. Békefi fordulatból hirtelen megemeli a labdát, és fejjel bevágja a bal sarokba. GÓÓL! (Szakoly).[21] 4:0 a Transjordánia javára.

Lapzártakor a mérkőzés még tart.

Nyilatkozatok a sajtónak: Győry, a Transdanubia edzője: Ilyen nagy iramú mérkőzést még nem láttam. Előre félek, ha ránk kerül a sor. Mi sem sokáig maradunk a pályán.[22]

Ferenczy: rutin dolga az egész. Tudniillik mi szél ellen is tudunk… Bereczky, a bíró: Sokszor küldött már izenetet a Szövetség a Mezopotámiának, hogy jobban készüljön fel, de a türelmi időnek vége.[23] Az ilyen csapatot fel fogjuk számolni. Készületlenül álltak fel. A Transjordánia megérdemelten győzött, mert megtanulta a helyes taktikát. Janka: Elismerem gyengeségünket, de a fiúk önfeláldozóan küzdöttek. A mi bajunk az, hogy ilyen nagy pályához még nem szoktunk hozzá, és a labda is nehéz. Különösen a fejelést nem tudjuk. A második félidőben azonban valamivel jobb volt a csapat, a helycsere hasznosnak bizonyult. Ha lehet, ezzel az összeállítással maradunk, amennyiben mód és lehetőség lesz erre. Kirúgott játékosaink felé részvéttel tekintünk. Bartha: A mi győzelmünk titka az, hogy a játékosok egymással koinoniában vannak. Azután van már nemzetközi, ökumenikus gyakorlatunk is. Ebben a csapatban érdemes játszani. De nem vagyok elfogult, és mindent elkövetünk, hogy módszerünket a Mezopotámiának is átadjuk. Van egy nagyszerű elgondolásom a jövő idényre, amit a Szövetségnél javasolni fogok. Ez pedig az, hogy ezután ne játszunk két kapura, mert az a csapat belső elszektásodásához vezet. Nem lehet, hogy a játékosok zárt közösségben futballozzanak, ki kell cserélni őket. Remélem, hogy egy év múlva már egykapus edzéseket tudunk folytatni. Faragó: Nagyon szégyellem a vereséget, de tudtam előre. A csapat elbizakodott. A múlt idényben, a kerületi bajnokságban Borsod és Abaúj mögött a harmadik helyen végeztünk, és ez elbizakodottá, könnyelművé tette a fiúkat. A vidéki csapatoknak sokkal többet kell áldozniuk erre a célra. Rózsai: Én csak annyit mondok, hogy áldozat voltaképpen nincs is. Hálával kell fogadni, hogy ilyen szép harmóniában játszhatunk. Nem szeretem a disszonáns támadásokat. Bevallom egyébként, hogy a 4. gól után, mikor Tokajnál Bartha úgy rálőtt, azt hittem, hogy magam is kirepülök a pályáról. Még szerencse, hogy a kapufélfában meg tudtam kapaszkodni. Jövőre a Transjordánia leszerződött, és ott fogok játszani, de azért szívem örökre Mezopotámiáé! Fiedler: Igaz, hogy kikaptunk, de győzhettünk volna. Én legalábbis éjt nappallá teszek, hogy győzzünk. Hiba a csapatban, hogy még nem ismeri az ő kategóriájukat. Baj van a munkamódszerrel és a munkatervvel is. Majd én misszionálom a csapatot. Már van is egy ifjú játékosom, akit tanítok. Egyelőre még nem nagy a gyakorlatom, mert nem régen állok a csapat tengelyében. De ígérem, hogy mire a csapatot teljesen széjjelrúgják, komoly előhaladást fogok mutatni a védelemben is. Békefi, a Nyiregyházi Minta játékosa: Nem akarok dicsekedni, de csapatunk most kiváló rúgóformában van. Nincsen olyan helyzet, amiből egy-két gólt kapásból ne tudnánk lőni. Igaz, hogy kozmikus felelősség is terheli a csapatot. Nagy S.B.: Én nem csodálkozom a vereségen. Egyszerű oka az, hogy a csapat nem ismeri a szaksajtót… De majd én megismertetem velük. Péter: A nemzetközi futballélet számba jöhető összes csapatát és játékosát jól ismerem. Még ilyen mezőnyben is jónak minősítem játékosainkat. Ezzel az erővel bizalommal nézek jövőre az Evanstonban sorra kerülő világbajnoki mérkőzés elé.[24] Ami Rétit illeti, durván támadott, és ki kellett állítani.

(Kelt Bodroghalomban, 1953. dec. 15.)

 

(Közli: Benke György)

 

 

JEGYZETEK

 



[1] A korszak egyházpolitikájának és következményeinek bemutatása, elemzése Gombos Gyula: Szűk esztendők. A magyar kálvinizmus válsága. In: A történelem balján. Bp., 1992. 1-105. p.; Barcza József – Dienes Dénes (szerk.): A Magyarországi Református Egyház története, 1918-1990. Sárospatak, 1999.; Szabó István: Egyházvezetés és teológia a Magyarországi Református Egyházban 1948 és 1989 között. Debrecen, 1995.; Igen tanulságos olvasmány lehet még: Balla Árpád: Péntekhegyi levelek, Debrecen-Sárospatak, 2000.

[2] A Konvent a református egyház vezető szerve volt, 1948 után az egyház „központi bizottságaként” működött. A Sajtóosztály vezetője, vagyis a „propagandista” Kádár Imre volt.

[3] A zsinat a református egyház törvényalkotó testülete, 1948-at követően puszta szavazógép.

[4] Bereczky Albert Rákosi Mátyás személyes kívánságára lett püspök, teológiailag igazolta a bolsevizmust.

[5] Szenes László lelkészt 1953 nyarán, mint politikailag megbízhatatlant eltávolították Debrecenből, Kosdra került lelkésznek. Gál István esperes, Pákozdy László Márton debreceni teológia tanár, Erdei Ferenc tiszántúli főgondnok, Farkas Pál debreceni esperes, Illyés Endre debreceni teológia tanár, Ferenczy Károly tiszántúli egyházkerületi főjegyző, Orgoványi György lelkipásztor, Bartha Tibor egyházkerületi missziói előadó, Péter János debreceni püspök, Békefi Benő nyírségi esperes, Török debreceni teológia tanár.

[6] Enyedy Andor tiszáninneni püspököt lemondásra kényszerítették és Vácra internálták. Janka Péter zempléni esperes, Novonty Gyula hernádnémeti lelkipásztor, Réti Gyula cigándi lelkipásztor, Szabó Zoltán sárospataki teológia tanár, Faragó György szerencsi lelkipásztor, Nagy Sándor Béla sátoraljaújhelyi lelkipásztor, egyházkerületi sajtóelőadó, Bede Gyula tiszakarádi lelkipásztor, Benke Kálmán zempléni esperes, Fiedler István egyházmegyei főjegyző, Bárány István békeügyi előadó, Rózsai Tivadar bodroghalmi lelkipásztor.

[7] Célzás a diktatórikus egyházvezetésre.

[8] A pataki teológia megszűnése után Nagy Barnát Budapesten foglalkoztatták, rövidesen ott is teológia tanár lett. Koncz Sándor nem volt hajlandó nyilatkozatot adni arról, hogy a sárospataki lokálpatriotizmus a „titoizmussal” rokon, ezért helyzete még bizonytalannak számított.

[9] Utalás a „politikai széljárásra”, melybe beállt a debreceni „csapat”.

[10] Bárány István közismerten baloldali, úgynevezett „békepap” volt. Péter János és Bartha Tibor után a „szocialista állam” harmadik kitüntetettje a református lelkészi karban.

[11] Utalás a Nyírségi Egyházmegyére, melyből Békefi esperes minta-egyházmegyét kívánt faragni, ahol a lelkészek „engedelmesen járnak az ige időszerű üzenete felismerésének útján”.

[12] A debreceni lelkipásztorok sok temetési munkájára utalás.

[13] Szabó Zoltánnak gyülekezetbe kellett kimennie a Teológia megszűnése után. Tiszáninnen szeretett volna maradni, de nem volt lehetőség az „alkudozásra”, a Békefi Benő esperes egyházmegyéjében (a kortársak „Fegyházmegye” néven emlegették) levő Ófehértóra kellett mennie.

[14] Benke Kálmán esperes igyekezett lojális lenni. Agglegény maradt!

[15] Építésügyi előadó volt.

[16] Réti Gyula cigándi lelkészt először a nagy cigándi gyülekezetből a kis Csenyétébe mozdították el büntetésből, „reakciós” magatartása miatt, majd fegyelmivel megfosztották lelkészi állásától.

[17] Bede Gyula tiszakarádi lelkipásztort Dunapatajra helyezték át.

[18] Utalás arra, hogy Tiszáninnen megszüntetésében Bereczky Albert és Péter János azonos álláspontot képviseltek.

[19] Utalás egyházmegyei tisztségek változtatására.

[20] Nem egészen érthető. 1954-ben Bárány István kapta jutalmul a tokaji gyülekezetet, talán 1952-ben is politikai célok kötődtek a jelentős egyházközséghez.

[21] Rózsai Tivadarnak is mennie kellett Bodroghalomból politikai okok miatt. Békefivel tárgyalva szakolyi elhelyezése felől ezt mondta Békefi esperesnek: „Szakoly, Szakoly  ne erőszakolj!” Hazaérve pedig így számolt be feleségének a tárgyalás eredményéről: „Asszony, pakolj, irány Szakoly!”

[22] Győry Elemér dunántúli püspök; a pápai teológia is ugyanarra a sorsra jutott, mint a pataki, s tervben volt a kerület megszüntetése is.

[23] Utalás a Testvéri Izenetre, melyet a kollaboráns egyházvezetés 1950-ben adott ki, s az addig széles körben folytatott misszió munkát szorította szűk és ellenőrzött keretek közé.

[24] Nagy előkészületek előzték meg az Egyházak Világtanácsának az USA-beli Evanstonban tartott nagygyűlését. A református egyház vezetősége bizonyítani kívánta itt a szocialista országokban „maradéktalanul működő” vallásszabadságot.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,