11. évfolyam 1.
szám |
Somodi Imre: A pécsi Jézus Társasági Pius Kollégium alapítása |
Gróf zichi és vásonkeői Zichy
Gyula pécsi püspök (1905–1926) kezdettől dédelgetett terve volt, hogy
székvárosában internátust hozzon létre szegény középiskolás diákok számára:
„Azok az állandó veszélyek, melyek
a középiskolai tanuló-ifjúság vallás-erkölcsi életét minden nagyobb városban és
így Pécsett is körülveszik, s amelyek az iskola falai között nyert
vallás-erkölcsös tanítás és nevelés magvait – amint azt szomorú tapasztalatok bizonyítják
– igen sokszor teljesen kiölik, azt az elhatározást érlelték meg bennem, hogy
Pécsett a rk. középiskolai tanulóifjúság részére internátust létesítsek.”[1] Első elképzelése az volt, hogy a
püspöki Tápintézetet, ahol nyolcvan tanuló kapott ebédet és vacsorát, bentlakásos
intézetté fejlesztené, ahol az étkezés mellett a diákok szállást és
felügyeletet is nyernének. Ehhez a tervezett internátushoz csatolta volna a
székesegyházi árvaházat, melynek jelentékeny alapítványi tőkéje segíthette
volna a leendő intézmény működését. Először egy 100 majd 150 fős internátus
alapítása lebegett a püspök szeme előtt, ahol a különböző pécsi középiskolákba
járó diákok nyernének szállást és ellátást.[2] 1908. november 10-én körlevelet[3]
bocsátott ki egyházmegyéjének papsága számára, amelyben hosszasan értekezett a
keresztény nevelés és oktatás gyümölcsözőségéről, fontosságáról és
szükségességéről. Levele záró részében tudatta egyházmegyés papságával, hogy
püspöki székhelyén katolikus internátust szándékozik alapítani, melyet X. Pius
pápa tiszteletére – akinek Zichy személyi kamarása volt, s aki őt 1905.
december 21-én püspökké szentelte – Őszentsége ötvenéves papi jubileumának
évében (1908) Pius Internátusnak
nevez el. Tudatta továbbá, hogy az internátus céljára magánvagyonából
100 000 koronát helyezett el a Pécsegyházmegyei Hivatalnál.[4] A
papság üdvözölte a püspök tervét és nagylelkűségét, s maga is adakozásba
kezdett. Támogatást nyújtottak a világi hívek is. Hozzájárulásuknak
köszönhetően az alapítvány tőkéje hamar 160 000 koronára szaporodott.[5] A
püspök terve az volt, hogy visszahívja a jezsuitákat Pécsre, számukra rendházat
alapít, s az internátus vezetését rájuk bízza. Zichy püspököt a jezsuiták
melletti választásában egyrészt az motiválta, hogy tanulóéveit maga is a jezsuiták
kollégiumában töltötte Kalksburgban, s hálával emlékezett meg az alapos
nevelésről, melyet a Jézus Társasága iskolájában kapott. Másrészt pedig, hogy
püspöki székvárosának hitéletében és művelődésében egykor igen jelentős
szerepet játszottak a jezsuiták.[6] 1909 elején meg is kereste az
osztrák–magyar provinciálist, P. Schwaerzlert, aki azonban visszautasította,
mivel a jezsuitáknak szerinte nem lenne elég emberük az intézet működtetésére.
Ezenkívül a provinciális nem is kívánt magyarországi alapításokban részt venni,
mivel az osztrák–magyar rendtartomány szétválasztása akkor már küszöbön állott.
Annyit ígért, hogy a 1909 tavaszára tervezett utazása alkalmával, melynek során
tartománya déli részeit látogatta volna meg, Pécsett felkeresi a püspököt a
tervek alaposabb megbeszélése végett. Ez az utazás azonban elmaradt.[7] A püspök kezdetben csak egy
internátus és egy jezsuita rezidencia alapítását tervezte. A kollégium, vagyis
olyan intézmény, mely gimnáziumot, internátust és rendházat is magában foglal,
alapításának ötlete egy karlsbadi pihenés alkalmával merült fel. Zichy Gyula P.
Pámer László és Mosonyi Dénes pécsi kanonok társaságában szabadságát töltötte
Karlsbadban. A püspök azon szándékáról beszélt, hogy jezsuita rendházat és a
rend kezelésében lévő internátust kíván alapítani Pécsett. Mosonyi kanonok más
véleményen volt: „Ne rezidenciát alapítson, méltóságos úr, hanem egy egész
kollégiumot a kalksburgi mintájára, melyet annyira szeret.” A püspök véleménye
szerint azonban ez igen nagy nehézségekbe ütközne. Mosonyi és Pámer azonban
igyekezett elhárítani a püspök aggályait, és meggyőzni őt. A püspök és Pámer[8] a
későbbiekben már a kollégium alapításának tervein kezdtek munkálkodni.[9] A
püspököt terve módosítására késztette az is, hogy időközben olyan információkat
nyert, miszerint a Jézus Társasága nem vállalja olyan internátusok
működtetését, melynek növendékei különböző középiskolákban tanulnak, mivel így
nincs biztosítva a növendékek vallásos nevelése, ezért is jutott arra az
elhatározásra, hogy gimnáziumot is alapít, s az internátusban csak ennek a
gimnáziumnak a növendékei kapnak helyet.[10] 1926-ban az alapító neve napján a
Piusban rendezett ünnepségen az akkor már kalocsai érsek Zichy Gyula így
beszélt egykori szándékairól: „Kedves fiuk. Mikor fiatalon
idejöttem, első éveimben megfogamzott bennem az intézet terve, mikor később –
minden erőt összegyűjtve – a munkához
láttam […] mindig egy cél lebegett előttem. –
Várat építeni a keresztény magyar ifjúságnak. Várat, melyben üde, ózondús
levegőt, fényes napsugarat, egészséget, tudást, éneket és zenét, kézi
ügyességet és finom elmeélt kaptak, szerezhettek. Szóval minden szépet és jót,
amit a kultura nyujthat az embereknek. – De ezeken kívül és mindenek felett:
hitet, szeretetet, tiszta erkölcsöket, vagyis ama legdrágább kincseket kivántam
azoknak, akik ide jutnak, melyek az ő lelküket mentik meg és biztosítják az
örök életre. Ezért biztam ezt az intézetet a Jézus társaság atyáinak szerető
gondjaira s ezért mondok ma is nekik forró köszönetet eddig végzett nemes
munkájukért. […] Ez volt az én célom. Ezért tettem és áldoztam mindent.”[11] Ugyancsak 1926-ban mondta a következőt: „A Pius-intézet az én papi lelkem
első terve, hogy ugy mondjam elsőszülötte volt. Innét a szeretet. Húsz éven át
élt ez az intézet szivemben, lelkemben. Püspökségem legelső napjától hosszú
nyolc éven át mint kedves remény szunnyadozott bennem. Tizenkét év óta pedig,
mikor a most meglévő épület Isten irgalmából kinőtt a talajból, mint egy üde és
kedves csecsemőt dajkáltam, ápoltam, melengettem. Örömmel tettem ezt…”[12] 1937-ben a Pius fennállásának huszonöt éves jubileumán
pedig így emlékezett vissza motivációira: „Ezzel az intézettel a magyar,
keresztény ifjúság boldogítására egy minden viharral bátran szembenéző, erős
fellegvárat kívántam alkotni, melyben az ifjúság a lelki fejlődés, a komoly
tudomány s a szükséges fizikai edzés minden kívánatos kellékét megkapja, hogy
így a belőle kikerülő ifjú Egyházunk öntudatos tagja, megtépett hazánknak
alaposan képzett, lánglelkű polgára s vérző nemzetünknek bátor, edzett s olyan
fia legyen, akire a sors minden változata, jó vagy kedvezőtlen fordulata között
számíthat, s akire éppen ezért – annyi vész és annyi csalódás után – a kívánt
jobb jövőt fel kell építeni és rá lehet bízni.”[13] P. Franz Wernz generális 1909.
szeptember 7-i dekrétuma önállósította a magyar rendtartományt, első tartományfőnöknek
pedig P. Bús Jakabot nevezte ki. Ezt követően kereste meg Zichy levélben P.
Búst 1910. március 31-én.[14]
Levelében beszámolt alapítási szándékáról, annak motivációiról, és arról, hogy
addig milyen akadályokba ütközött terve, majd a tervezett intézmény
felállítását biztosító anyagi alapokról informálta a pátert. A püspök úgy
vélte, hogy az internátus felépítésére és berendezésére 200 000 korona
elégséges, amelyből 160 000 máris rendelkezésre áll. A hiányzó
40 000-t – ha adakozás során nem gyűlne össze – a püspök hajlandó volna
saját vagyonából pótolni. Az intézmény fenntartására a székesegyházi árvaház
alapítványának 319 400 koronás, és a püspöki Tápintézet közel 100 000
koronás tőkéje, illetve az internátus költségtérítéses helyei után fizetendő
díjak szolgálnának. A püspök úgy vélte, hogy az első
és legfontosabb dolog az internátus épületének felépítése, mert a gimnázium az
első években még úgysem fog teljes létszámmal működni, s addig az internátus
épülte a tanítás és a bentlakás céljára egyaránt elégséges lesz, s ezen idő
alatt a gimnázium épülete is felépíthető. A gimnázium építésének költségeit a
püspök 500 000 koronára becsülte. Ebből 300 000 korona államsegély
lenne, a többi gyűjtésből és a püspök adományaiból származna. Az internátus
nevelő pátereiről az internátus fenntartására szolgáló alapítványi összegekből
gondoskodnának, a főgimnázium tanító pátereiről pedig a püspök külön kívánt
gondoskodni.[15] A püspök javaslatot tett a
provinciálisnak a felállítandó intézménynek helyet biztosító telekre
vonatkozóan is. Négy lehetséges területet ajánlott fel: A szeminárium szomszédságában
lévő 4464 m²-es telket, melynek előnye a belvárosi fekvés és a papnevelő
intézethez való közelség, hátránya viszont a kis terület. A második javasolt
terület a székesegyházi árvaház 5144 m²-es telke, amely a város csendes
részén feküdt, viszont nem volt a közelében templom. A harmadik lehetséges
terület az Ispitaalján volt. Ennek előnye a tágasság, és a vasútállomáshoz való
közelség, hátránya viszont a városközponttól való nagyobb távolság. A negyedik
lehetséges terület az ún. csoronikai püspöki szőlő a Makár utcában, a város
nyugati részén, a hadapródiskolától északra. A 9 holdas telek előnye a jó
levegő, a csend, és a tágasság. A telek további bővítését – a szomszédos telkek
felvásárlásával – is lehetségesnek tartotta a püspök. Maga a püspök ezt a
telket tartotta a legelőnyösebbnek, annak ellenére, hogy a közelben nem volt
templom, és a városközponttól is messze feküdt.[16] A püspök azzal érvelt a kollégium
szükségessége mellett a provinciálisnak, hogy az nemcsak Pécs és a pécsi egyházmegye,
hanem az egész Dunántúl hitéletének hasznára válik, és a frissen megalakult magyar
jezsuita provincia fejlődését is segítené, presztízsét növelné. A gimnázium
alapításával együtt a püspök egy kisebb papnevelő intézet (kisszeminárium)
vezetését is a jezsuita atyákra kívánta bízni. Sőt nagyobb szabású tervei is
voltak: egy Pécsett felállítandó katolikus egyetem, melynek teológiai karát is
a jezsuiták vezetnék.[17] Május 4-én kelt válaszában a
provinciális támogatásáról biztosította a tervet, és a felajánlottak közül
kiválasztotta a telket, mégpedig a püspöki szőlő területét. A tartományfőnök
kifejezte azon óhaját is, hogy a püspöki szőlőbe beékelődő egyéb birtokokat és
szőlő feletti domboldalt is vásárolja meg a püspök a kollégium számára. A
püspök köszönetét fejezte ki a támogatásért, és ígéretet tett az igényelt
területek megvásárlására,[18]
ami a későbbiekben meg is történt.[19]
A A püspök a gimnázium alapítására
1911-ben megállapodást kötött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal (a
továbbiakban VKM). 1911. január 4-én írta alá a leendő gimnázium
államsegélyezéséről szóló szerződést Váradi Károly székesfehérvári tankerületi
kir. főigazgató mint a VKM és Zichy Gyula mint a Pius Alap[ítvány] képviselője.
Mivel a gimnázium jövedelmei az intézet fenntartására nem elegendőek, ezért az
intézmény az 1883. évi XXX. tc.[22]
47. §-a alapján államsegélyezésben részesült, melynek évi összege 45 000
korona. A szerződés értelmében a segélyt negyedéves részletekben folyósították.
A szerződés biztosította, hogy a gimnázium, mint egyházi intézmény, autonómiát
élvez, vagyona csakis az intézetet illeti meg, az intézet felett a püspök
rendelkezik, beleértve a tanszemélyzet kérdését is. A Pius Alapnak viszont
köteleznie kellett magát, hogy nyolcosztályos gimnáziumot működtet 11 tanárral,
akik közül helyettes tanár kettőnél több nem lehet. A VKM fenntartotta magának
a jogot, hogy négy tanárt ő nevez ki – a püspök jelölése alapján. A Pius Alap köteles
volt a gimnázium számára egy tanügyi és egészségügyi feltételeknek megfelelő
épületet emelni. E célra a VKM 350 000 korona államsegélyt nyújtott. Mivel
a Piust a püspök a jezsuitáknak engedte át, ezért a szerződés úgy módosult,
hogy az intézet felett nem a püspök, hanem a rend elöljárója rendelkezett. A
szerződés értelmében a felvétel és a tandíj ügye az iskolafenntartó hatáskörébe
tartozott. Az intézmény éves költségeit (tanárok fizetése, az épület
fenntartása) 94 460 koronában jelölték meg. Ebből a Pius Alap támogatása
és a majdani intézmény tandíjai[23]
49 400 koronát fedeznének, a fennmaradó 45 000 koronát biztosítaná a
VKM államsegély formájában.[24] A Pius mint szerzetesrend által
fenntartott középiskola az 1883. évi középiskolai törvény nyomán kialakult
joggyakorlat szerint a VKM vezetése alatt álló középiskolának számított, ami
azt jelenti, hogy a nem volt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek közvetlen
rendelkezése az intézmény felett, viszont nem maradt egészen állami beleszólás
nélkül sem. Az ilyen középiskoláknak magukévá kellett tenni az állami tantervet
és iskolai rendtartást. Csakis államilag elfogadott tankönyvet használhattak.
Miniszteri jóváhagyás kellett az iskolaépítéshez és fejlesztéshez is.
Igazgatóik és tanáraik megválasztásában és kinevezésében viszont a fenntartók
széles autonómiát élveztek, csak utólag kellett őket bejelenteni a
minisztériumnak. Fegyelmi ügyeik pedig a fenntartók hatáskörébe tartoztak. A
szerzetesrendi középiskolák abban is kivételes helyzetet élveztek, hogy bár alapításukhoz
a püspök jóváhagyása szükségeltetett, nem tartoztak a megyéspüspök joghatósága
alá, hanem a rendi elöljáróságot illette meg a jog az iskola felett
rendelkezni, ügyeiben eljárni, belső életét ellenőrizni, tanárait kinevezni és
felügyelni.[25] A gimnázium fenntartója a Pius
Alap volt, melynek jogi képviselője Zichy Gyula volt. Az iskola fenntartását
biztosító jövedelmi források a következők voltak: egyrészt a Pius Alap lekötött
összegei. Másrészt a fentiekben már említett államsegély, melynek értelmében a
minisztérium az első évben 2000 koronával segélyezi az iskolát, utána évenként
2000 koronával emeli az összeget, amíg a 45 000 koronát el nem éri.[26]
Az állam ezenfelül tanári személyi pótlékot is fizetett: minden okleveles
jezsuita tanár után évi 700, civil tanár után évi 1000 koronát. További
jövedelemforrás volt a tandíj, a felvételi díj, az internátusi tartásdíj és a
telken lévő kert és szőlő jövedelme.[27]
A szükséges összegek jelentős részét alapítványokon keresztül, nagylelkű
adományozók bevonásával, és nem utolsósorban takarékos gazdálkodással
teremtették elő.[28] A pécsi városi közgyűlés 1911
elején tárgyalta a püspök által kezdeményezett második gimnázium ügyét. A város
már régóta szorgalmazta újabb gimnázium létesítését Pécsett, s 1908-ban kérték
is az akkori vallás- és közoktatásügyi minisztert, Apponyi Albertet, hogy a
minisztérium létesítsen állami gimnáziumot a városban. 1911. április 24–26-án
arról tanácskoztak tehát a városatyák, hogy továbbra is kérjék állami gimnázium
alapítását a minisztériumtól, vagy támogassák a püspök katolikus gimnázium
alapítására vonatkozó terveit. A közgyűlés egy szabadelvű, antiklerikális
csoportja beadványt nyújtott be, melyben tiltakoztak egy katolikus gimnázium
alapítása ellen, és állami gimnázium megnyitását szorgalmazták. A beadvány
körüli vitában ezen csoport dühödten síkra szállt a katolikus gimnázium ellen,
olyan „érveket” felhozva, hogy egy jezsuita iskola nem szolgálja az
„állameszmét”; „bigottságot” és „klerikalizmust”, felekezetek közötti viszályt
terjeszt, és hátrányosan megkülönbözteti a más felekezetűeket; Pécsett elég egy
egyházi főgimnázium;[29]
az oktatás állami monopólium kellene, hogy legyen; az állam ne támogasson az
adófizetők pénzéből felekezeti iskolát; egy katolikus gimnázium nyitása nem
érdeke sem a helyi, sem az országos művelődésnek (!) stb. Sőt, utcai tiltakozó
demonstrációval is fenyegetőztek, és a vitában személyeskedni sem átallottak. A
többség azonban támogatta a püspök elképzelését, s a vitában tényekkel és higgadt
érveléssel szállt szembe az ellenzőkkel. A katolikus iskolaalapítás hívei
értetlenül álltak afelett, hogy miért tiltakoznak hevesen egyesek az ellen, ha
„Pécs ölébe hull a püspök jóvoltából egy szellemi kincs”. A közgyűlés hét
ellenszavazattal a püspök kezdeményezésének támogatása mellett döntött. A
közgyűlés a következő határozatot mondta ki: „A megyéspüspök úr Ő Méltóságának
átiratilag kifejezi hálateljes köszönetét azon áldozatkészségért, mellyel
Pécsett egy második főgimnáziumnak létesülését biztosítja, ami által a város
közönségének régi óhaja annak minden megterheltetése nélkül teljesedésbe megy.”
Kifejezték viszont azon kívánalmukat, hogy a majdani gimnáziumba ne csak katolikus
diákokat vegyenek fel. Zichy válaszában tudatta, hogy a leendő új gimnázium nem
zárja ki a más vallásúakat, sőt örömmel fogadja őket.[30] 1912. március 4-én, amikor a
gimnázium megnyitása csak hónapok kérdése volt, P. Bús megdöbbentő levelet
küldött Zichynek. Arról informálta a püspököt, hogy a generális levélben arra
utasította, hogy a pécsi kollégium alapításában való részvételtől „interim” (=
egyelőre, most) lépjenek vissza. A generális a következők miatt adta ezt az
utasítást: nincs elegendő magyar rendtag; a pécsi kollégium túl közel esik a
jezsuiták kalocsai kollégiumához; Pécs helyett célszerűbb lenne Budapesten
létrehozni jezsuita kollégiumot; a ciszterciek nem örülnének a konkurenciának.
Bús nem rejtette véka alá saját meglepettségét sem, hisz 1910. május 1-én kelt
levelében a generális még „meleg érdeklődéssel fogadta a pécsi Kollégium
eszméjét”, s Búst megbízta az alapítás körüli teendők intézésével. Maga Bús nem
értett egyet a generálissal, és annak aggályait túlzottnak tartotta. Saját
véleménye szerint a pécsi kollégium nem vonná el a diákokat Kalocsától, és
felesleges a pécsi intézet tervét amiatt veszni hagyni, mert a Társaság egy
budapesti kollégiumot jobban preferálna, mert a budapesti intézmény anyagiak hiányában
belátható időn belül nem fog felállani. Hogy a cisztercieket vagy a világi
papságot sértené a jezsuiták pécsi megtelepedése, ezt Bús elképzelhetetlennek
tartja. Ám ha mégis így lenne, abban az esetben – a vallási béke érdekében –
Bús sem támogatná a pécsi jezsuita kollégium tervét. Bús a generális
véleménytől eltérően továbbra is szimpatizált a tervvel, bízott abban, hogy a
generális véleménye megváltozik, annál is inkább, mivel ha más szerzetesrend
kezdi el működtetni az intézményt, a jezsuiták később nehezebben vehetnék át
azt. De a realitások talaján maradva, azt javasolta a püspöknek, hogy ne adja
fel tervét, s ha másként nem megy, inkább kérjen fel annak vezetésére más
szerzetesrendet.[31] Zichy Gyula erre határozott hangú
válaszlevelet írt, melyben tántoríthatatlanul kiállt elképzelése mellett. A
levél jól példázza, hogy a püspök mennyire szívügyének tartotta a kollégiumot,
amiért bátran vállalta az áldozatokat és konfliktusokat, ezért tartom
indokoltnak a levelet teljes terjedelmében közölni: „Kedves jó Pater Provincialis! –
Mint minden nagyobb dolognak, ami Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére van
készülőben, épen akkor akadnak látszólag
nagy akadályai, midőn majdnem már a megvalósulás stádiumába jutott; így van ez
a mi ügyünkkel is. – A legkevésbé sem tántorítanak meg ezek a nehézségek, amelyeket
a jó Pater Generalis felhozott, mert ezeket nagyon
könnyen el lehet az útból gördíteni. Én feltétlenül
megmaradok azon álláspontom mellett, hogy az intézet átvétele interim nem elhalasztassék, hanem igenis
interim az általam még a nyárig felépítendő
épületben átvétessék, míg az intézet kívánt nagyságban felépíthető lesz. – Ha
tehát nehezen is mégis feltétlenül
szükségesnek tartom áldozat árán is az intézetnek az idei évben váló átvételét.
Én kész vagyok a tőlem telhető legmesszebbmenő
áldozatot is meghozni, kérem tehát a Fő Urakat is, tegyék meg a jó ügy érdekében.
– Ami most a jó P. Generalis többi aggályait illeti, hát azok épen nem
indokoltak és csak a helyzet nem teljes ismeretén alapulhatnak. – Ha jónak
látja a jó P. Provincialis, magam is kifejtem ez álláspontomat a P. Generalis
előtt, mert én ebben a dologban, amit Isten
dicsőségére oly szükségesnek és felette hasznosnak tartok a jó ügy érdekeinek
emelésére, semmiféle nehézségtől sem
riadok vissza, hanem meg fogom állani helyemet mindenképen. – Azt hiszem, hogy
ebben a kérdésben teljesen egy véleményen vagyunk és kérem a Főtisztelendő
Provincialist, kegyeskedjék a jó P. Generalissal az ügyet tovább tárgyalni. –
Hogy mit mondanak a ciszterciták vagy a világi papok, az nemigen alterál, mert
okos ember csak a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel kell, hogy fogadja a
dolgot, ha pedig üres fejű ember szólna valamit, afelett napirendre térünk. – A
budapesti kollégium átvétele most épen nem actualis még, 10–20 év mulva pedig
ki tudja mi lesz, tehát jobb most biztosított dolgot átvenni, mint későbbi
bizonytalant. A Kalocsához való közelség pedig nem jöhet számba, mert az
Budapesthez közelebb van, mint Pécshez. Csak rajta. Fortes fortuna adjuvat. In
nomine Domini. – Krisztusban szeretetteljes testvére – Zichy Gyula püspök. –
Pécs 1912. III/5”[32] A püspök ezután római
zarándokútján tárgyalt a generálissal.[33]
A pápa, X. Pius segítségét is kérte. Gróf Zichy Gyula korábban három évig volt
X. Pius személyi kamarása, s ugyancsak X. Pius volt, aki őt 1905. december
21-én püspökké szentelte. A püspököt tehát szívélyes viszony fűzte a pápához. A
támogatás nem maradt el: a pápa nyomatékosan kérte a generálist, hogy vállalják
el a pécsi intézet vezetését.[34]
Franz Wernz generális végül megadta az engedélyt az iskola jezsuiták általi
működtetésére.[35]
X. Pius előzetesen már hozzájárult, hogy az alapítandó intézmény az ő nevét
viselje, s megígérte, hogy az intézet leendő Jézus Szíve templomának ő
ajándékozza Jézus Szíve szobrát.[36] A VKM 1912. május 7-én 59873/1912. sz. rendeletével a gimnázium megnyitását
szeptember 1-jével engedélyezte és az első osztálynak megadta a nyilvánossági
jogot az 1912–1913-as tanévre. A Pius lett a negyedik középiskola[37]
és a második főgimnázium Pécsett. A püspök rendes tanárokként P. Thalhammer Jánost
és P. Jablonkay Gábort mutatta be a VKM-nak,[38]
akiket előzőleg a rend generálisa nevezett ki a gimnázium tanáraivá.[39]
A generális a pécsi kollégium vicerektorává[40]
Jablonkay Gábort nevezte ki, aki addig a jezsuiták kalocsai kollégiumának
tanára volt. Június 26-án P. Bús provinciális leutazott Kalocsára és közölte
Jablonkayval, hogy a generális vicerektorrá nevezte ki, aki a megbízatást
meghatottsággal fogadta.[41]
1912. június 29-én érkezett Pécsre Jablonkay, hogy nekifogjon a szervezés
munkájának. Az újdonsült igazgató megbeszélte a püspökkel a felvételi eljárást
és az internátus rendtartását, amelyet a kalocsaihoz hasonló elvek mentén
képzelt el.[42] Nem mellékes körülmény, mert
minden bizonnyal az iskolaalapítás sikerét is előmozdította, hogy ebben az időben
– egészen pontosan 1910. március 1-jétől 1913. február 26-ig – a püspök bátyja,
gróf Zichy János volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter.[43] A kollégium alapítása nem talált
egyöntetű helyeslésre. Leginkább a pécsi ciszterciek és a zirci apát
elégedetlenkedett, mivel attól tartottak, hogy az új iskola konkurenciát
támaszt a ciszterciek pécsi gimnáziumával szemben. A püspök azzal érvelt az új
intézmény szükségessége mellett, hogy a nagyszámú diákot a ciszterek már nem
képesek befogadni, s ha nem hozták volna létre a jezsuita tanintézményt, akkor
előbb-utóbb a kormány nyitott volna állami gimnáziumot. A kalocsai érsek is
kifejezésre juttatta nemtetszését, mivel a pécsi kollégiumban az 1860 óta
működő kalocsai jezsuita kollégium vetélytársát látta.[44]
Pécs város vezetősége pedig a város felekezeti békéjét féltette a jezsuiták
visszatérésétől.[45] A gimnázium első osztályának
megnyitását őszre tervezték. A jelentkezés július 1-jén vette kezdetét a
papnevelő intézetben. A szeptembertől kezdődő tanítás ideiglenes színhelyéül a
József utca 19. szám alatt épülő bérházat jelölték ki. Jablonkay
szemrevételezte az épületet. Az épület állapota aggodalomra adott okot: a tető
és a nyílászárók még hiányoztak, a falak vakolatlanok voltak. Július 31-én
ezért Jablonkay felkérte a város egészségügyi bizottságát, mérje fel az épülő
házat, s vizsgálja meg, van-e kilátás arra, hogy az épületben szeptembertől tanítás
kezdődhessék. A bizottság a vizsgálat nyomán nemleges választ adott. Az
építésvezető azonban augusztus 12-én ellennyilatkozatot nyújtott be, s egy másik
bizottsági vizsgálat azt állapította meg, hogy az épület augusztus 31-ére
elkészül. Jablonkay aggodalmai nem voltak alaptalanok, a második bizottság
felmérése pedig túlzóan optimista volt, mert augusztus 27-én csupán az első és
második emeletre adták ki a lakhatási engedélyt, az épületen számos hiányosság
volt még tapasztalható s a munkálatok még szeptemberben is folytak. Ezen
állapotok miatt Jablonkay engedélyt kért, hogy a majdani bentlakók hadd lehessenek
ideiglenesen a püspöki szemináriumban elszállásolva.[46] Ilyen körülmények között kezdődött
meg az első iskolaév. Augusztus 28-án volt az alakuló tanári értekezlet. Szeptember
2. és 4. között zajlott a beíratás. Az első évfolyamon 51 diák kezdte meg a
tanulmányait, közülük 20 bentlakó (konviktor). A konviktorok a püspöki szemináriumban
nyertek ideiglenes elhelyezést. Sok jelentkezőt azért kellett visszautasítani,
mert a József utcai épület befogadóképessége nem bizonyult elégségesnek.
Szeptember 5-én volt a Veni Sancte a József utcai épületben egyházi és világi vendégek
jelenlétében. A püspök üdvözölte az intézmény létrejöttét, és ünnepi beszédében
szólt arról, hogy régi vágya volt, hogy Pécsett az ifjúság nevelését az
iskoláztatásban oly érdemes Jézus Társaságára bízza. Jablonkay beszédében
megköszönte a püspöknek a Társaság meghívását, és a rend nevében kifejezte azon
szándékát, hogy az ifjakat komoly munkára és vallásos életre nevelje. Ezután az
igazgató az újdonsült diákokat egyenként mutatta be az alapító püspöknek,
akinek mindegyikükhöz volt egy-egy kedves szava. A Veni Sancte után Jablonkay
ismertette a diákokkal az új iskola szabályait. A tanítás szeptember 6-án vette
kezdetét. Október
15-én tartotta hivatalos látogatását a
székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató, Kárpáti Kelemen premontrei kanonok.[47]
Kezdetben a tanári kart Jablonkay és Thalhammer János, a neves rovarkutató
alkotta. Jablonkay tanította a hittant, a magyar és a latin nyelvet, Thalhammer
a földrajzot, természetrajzot, matematikát, geometriát, szépírást. Óraadó tanár
volt az intézetben Báter János testnevelő.[48]
Az internátus felügyelője Resch Ferenc felügyelőtanár volt. A diákság
kiszolgálását segítőtestvérek látták el.[49]
1912-ben tehát a Jézus Társasága visszatért Pécs városába. A rend ekkor hat
fővel képviseltette itt magát.[50] Az ideiglenes József utcai épület[51]
sok kellemetlenség oka volt. Esős időben kényelmetlen volt a konviktoroknak a
szemináriumból a József utcai épületbe átvonulni. A bentlakók egyébként sem
lehettek sokáig a szeminárium terhére, ezért októberben annak ellenére történt
meg a konviktorok átköltöztetése a József utcai épületbe, hogy annak falai még
nedvesek voltak. Az épület udvara sem volt elég tágas a diákok számára
játékhoz, mozgáshoz.[52]
Ráadásul kövezett, ezért balesetveszélyes volt, s a szomszédok is panaszkodtak
a növendékek zajos voltára, ezért a tanulókat mindennap sétára vitték, gyakran
a Pius új, Makár utcában készülő épületének megtekintésére. A mostoha körülmények
ellenére az oktatás színvonalára és hatékonyságára nem lehetett panasz: az első
év végén rendezett ún. díszakadémián a diákok már latinul beszélgettek.[53]
A növendékeknek nem csak a tanulmányi előmenetele, hanem magatartása és lelki
épülése is példamutató volt.[54] A második tanév kezdetén, 1913
őszén tett Zichy Gyula püspök hivatalos látogatást X. Pius pápánál. A püspök beszámolt
a Szentatyának az újonnan alapított kollégiumról, és egy fényképet is
bemutatott Őszentségének a kollégium tanárairól és diákjairól, melyet a pápa
így dedikált: „Kedves fiainknak, a X. Pius-Kollégium vezetőinek, tanárainak és
növendékeinek Pécs városában minden jót kérve az Úrtól nagy szeretettel adunk
apostoli áldást. 1913. október 5-én. X. Pius pápa.” A pápa a nevét viselő
kollégium számára ajándékként küldte saját mellszobrát.[55] Mindeközben megkezdődtek a
kollégium végleges épületének munkálatai. Az épület megtervezésével Pilch Andor
építészt[56]
bízták meg, aki elkészítve a terveket,[57]
1912. március 2-án a kollégium épületének várható költségeit a templom építése
nélkül 1 470 402,20 koronában jelölte meg. A templom építésére
vonatkozóan – bonyolult épület lévén – nem végzett becsléseket, de véleménye
szerint minimum 150 000 korona szükséges a felépítéséhez, mely összeg a
díszítettség és minőség magasabb foka szerint emelkedhet. A gimnázium berendezését
80 000 koronára, az internátus berendezését 70 000 koronára becsülte.
A rendház és a templom berendezésére vonatkozóan azért nem bocsátkozott
becslésekbe, mert azok berendezésének költségei a páterek igényeitől függnek.[58] A terveket Rómában kellett
jóváhagyás végett bemutatni. 1912. május 27-én Kofler János a generális nevében
levelet küldött a provinciálisnak Rómából, amelyben a kollégium terveit
véleményezte, és módosításokat javasolt rajta.[59]
Pilch jelentette, hogy az építkezés várható költségei a Rómában elfogadott
tervek szerint 1 millió koronával fogják meghaladni a korábban prognosztizált összeget.
Anyagi okok miatt a terv ily módon nem volt megvalósítható. A terveket
egyszerűsíteni kellett: ezzel Jablonkayt bízták meg. Felmerült az az elképzelés
is, hogy az épületegyüttest ne egyszerre építsék fel, hanem szakaszosan.
Jablonkay szükségesnek találta, hogy néhány nagyobb jezsuita kollégiumot megvizsgáljon
építészet, berendezés szempontjából. 1912 decemberében el is látogatott
Kalksburgba, Innsbruckba és Feldkirchbe. Alaposan tanulmányozta az épületek
szerkezetét, a térkihasználást, a közműveket, a berendezést stb., s mindezek
költségeit. Ismereteket szerzett az intézmények szervezeti felépítésével és
vezetésével kapcsolatosan is. A Bécs közelében fekvő Kalksburg jezsuita
kollégiuma a Pius mintájának is tekinthető. Kalksburg példája gróf Zichy Gyula
kalksburgi tanulóéveinek köszönhetően is erős volt.[60]
Jablonkay hazatérve tárgyalt az építésszel, aki 1913 januárjában elkészítette a
módosított tervet.[61] Az építkezés költségeinek
fedezéséhez Zichy Gyula államsegélyt kért a VKM-tól. A minisztérium meg is adta
az igényelt államsegélyt: a gimnázium építéséhez 350 000, az internátus
építéséhez 200 000 koronával járult hozzá. Az összesen 550 000 korona
államsegély folyósításának módja az volt, hogy a püspök 550 000 korona
hitelt vesz fel, amelyet a VKM törleszt. A legkedvezőbb hitelajánlatot a pécsi
székeskáptalan tette, ezért a püspök vele kötött szerződést az államsegélyen
alapuló hitel felvételére.[62]
A építkezési segély feltételeként a VKM bekérette a leendő épület terveit.
Ekkor derült fény egy olyan körülményre, amely eddig Pilch és Jablonkay
figyelmét is elkerülte: az épület sík terepre volt tervezve, míg a Makár utcai
telek emelkedett. Erre 1913. február 11-én Boncz Ödön miniszteri tanácsos hívta
fel a figyelmet. Mind az első, mind a második, módosított terv ezt figyelmen
kívül hagyta. A terep észak felé olyan erősen emelkedett, hogy a tervezett
épület északi részénél már 8–12 méterrel magasabb az utca szintjénél. Ha
vízszintes síkban épült volna a kollégium, északi része 10 méterrel került
volna a föld alá. A domboldal lefaragása amellett, hogy építészeti szempontból
káros és rendkívül költséges lett volna, gyakorlatilag kivitelezhetetlen is
volt, ugyanis a felszín alatt több helyen kősziklára bukkantak, melyet csak
robbantással lehetett volna átalakítani.[63] A rektor kérésére Fábián Gáspár
építész[64]
– akit még Kalocsán ismert meg Jablonkay – felülvizsgálta a terveket, s a
szintkülönbség és egyéb kifogások miatt elfogadhatatlannak tartotta. Emellett
véleménye szerint Pilch a várható költségeket is könnyelműen mérte fel, s az
építkezés jóval többe fog kerülni a vártnál.[65] A kivitelezés tehát az eddigi
tervek szerint lehetetlenségnek bizonyult, s gyökeres áttervezésre volt
szükség.[66]
Pilch márciusra készítette el az új terveket és a várható költségvetést.[67]
Az építkezés várható, mintegy két
és fél millió koronás költségét többen túl magasnak találták. Maga a püspök is
egyszerűsítést javasolt. Jablonkay erről értesítette a tartományfőnököt, P.
Speiser Ferencet, majd a provinciális álláspontját képviselve közölte a
püspökkel, hogy a Társaság inkább hajlandó visszalépni, semhogy az építkezéssel
erőn felüli kiadásokra kényszerítse a püspököt. Az iskolaépülettel szemben
viszont lényeges kérdésekben nem engedhetnek, mert olyan épületet nem vehetnek
át, amely iskola és rendház céljára maradéktalanul nem felel meg. Viszont, hogy
a költségeket lehetőség szerint leszorítsák, maguk kezdeményezik a lényegtelen
elemek elhagyását. Jablonkaynak tehát egyszerre kellett alkalmazkodnia a Társaság
elvárásaihoz és a püspök által megszabott anyagi kerethez. Egyszerre kellett
tekintettel lennie arra, hogy az épület rendeltetésének megfelelő, ugyanakkor olcsó
kivitelű is legyen. Mindez nem volt könnyű feladat. Ennek érdekében Jablonkay
beleszólást kért a püspöktől a tervezés munkájába,[68]
rendszeresen átnézte a terveket és a költségvetést, és észrevételeket tett
olyan részletekről, amely véleménye szerint feleslegesen növelik a költségeket.
Ezeket írásba foglalta, s közölte a püspökkel és Pilchhel.[69] A püspök Fábián Gáspárt megbízta
az építkezés ellenőrzésével.[70]
Megállapodás született az épületrészek felépítési sorrendjéről: a templom és a
rendház délnyugati szárnyának kivételével a befejezési határidőt 1914.
augusztus 1-jében jelölték meg. 1913. április 14-én kiírták az építési
munkálatokra a pályázatot, a versenytárgyalásra május 14-én került sor.[71]
Az ajánlatok közül Dávid János budapesti vállalkozó és a Reiszer–Fónagy
társulás ajánlata volt a legkedvezőbb. A püspök Reiszer és Fónagy javára
döntött,[72]
az építkezés művezetője Pilch Andor lett.[73] A munkálatok június 10-én vették
kezdetüket. Az építkezés gyorsan haladt, de nem volt problémamentes, ugyanis
Pilch – gyakran költséges – elképzeléseiből nehezen engedett, s a költségek
lefaragására és az ésszerűbb megoldásokra törekvő Jablonkay gyakran
konfliktusba került vele.[74]
Október 25-ére az épület egyes részei tető alá kerültek. Ekkor került sor az
ún. bokrétaünnepélyre, amelyen a püspök beszédében örömét fejezte ki
iskolaalapításra vonatkozó terveinek sikere felett.[75] Az iskolaalapítás és az építkezés
élvezte a hívek támogatását. Nem csupán Zichy Gyula áldozta vagyonát az iskola
céljaira, hanem magánszemélyek hosszú sora járult hozzá kisebb-nagyobb
összegekkel. Jelentékeny támogatást nyújtott a pécsi székeskáptalan is. A
székesegyházi uradalom pedig építőanyagot biztosított. Pécs városa is hozzájárult
az építkezéshez, mivel az oktatásügy fejlesztéséért a város vezetősége hálás
volt. Saját költségvetésükből fedezték a vízvezetéknek a Makár utcai
kollégiumig való kiépítését, és az épület előtti járda aszfaltozását. Ennek
értéke 17 341,50 korona volt. Ezenfelül a város vállalta, hogy az iskola
működéséhez napi Az építkezés 1914 júniusában olyan
előrehaladott állapotban volt, hogy Jablonkay a rendház helyiségeire a lakhatási
engedély megadását kérte, melyet meg is kapott. Július 3-án kezdődött az
átköltözés a József utcai épületből a Makár utcai épületbe. Július 9-én már az
új épületben töltötte az éjszakát Jablonkay, P. Thalhammer János, P. Kerling
János és P. Schaefer Jakab tanárok, Resch felügyelőtanár és négy segítőtestvér.[77]
Az épület még félkész volt, de szeptemberben a piusi diákság már új otthonában
kezdhette meg a tanévet.[78] 1914 nyarán kitört az első
világháború. A mozgósítás miatt a tanév ekkor csak szeptember 15-én vette
kezdetét.[79]
A bevonulók elhelyezésére elsősorban iskolák tantermeit vették igénybe. Az
üressé vált József utcai épületet is felhasználták e célra, a Makár utcai
épületet a még folyó építkezés miatt viszont egyelőre nem. Augusztus 14-én
arról írtak az újságok, hogy a Pius Makár utcai épületét hadikórháznak jelölték
ki ragályos betegek számára. Jablonkay mindent elkövetett ennek megakadályozására,
mert ez évekre elriasztotta volna a szülőket attól, hogy a Piusba írassák
gyerekeiket.[80]
A Pius rektora és tanárai memorandumot írtak, melyben kifejtették, hogy a haza
háborús szükségleteire való tekintettel készséggel átadják a használaton kívüli
termeket, de az internátus, a rendház, a konyha és a könyvtár helyiségeit semmi
szín alatt át nem bocsáthatják, mert ezek átengedése nem csupán a normális
iskolai munkát, hanem a rendtagok konstitúció szerinti életét is lehetetlenné
tenné. Kifejezésre juttatták azt is, hogy a katonák elhelyezése miatt
megnövekedő közműköltségre az iskolának nincs fedezete, ezért azok nem
terhelhetik az iskolát, hanem a hadsereg kell, hogy fizesse. Ugyanígy az
okozott károk megtérítése is a hadsereg feladata. Viszont amennyiben ezek a
feltételek teljesülnek, az iskolavezetés átadja helyiségei egy részét.[81]
A rektor Zichy püspök támogatását is kérte, aki ígértet adott, hogy minden
erejét latba veti, hogy a Piust csak elodázhatatlan esetben és az iskola
érdekeinek sérelme nélkül használhassák fel katonai kórház céljára.[82]
Szeptemberben lefoglalták a tornatermet a bevonulók elszállásolására,
novemberben pedig megkezdődtek a tárgyalások az iskolaépület hadikórházként
való felhasználásáról. December 5-én egy Galíciából evakuált hadikórház a
kollégium 32 termében 400 fekvőbeteg részére rendezkedett be. 21-én megérkeztek
az első sebesültek a szerbiai frontról. Járványos betegeket az iskolavezetés
szempontjait figyelembe véve nem helyeztek itt el. A gimnázium három osztálya
három teremben zsúfolódott össze.[83]
A Pius diákjai gyűjtésekkel, páterei pedig a sebesültek pasztorálásával és
hadikölcsön jegyzésével vették ki részüket a haza háborús erőfeszítéseiből.[84]
A Pius tanárai közül Halmos János lett a háború áldozata. Halmost a Pius
újdonsült testnevelőjének nevezték ki,[85]
de munkáját a bevonulás miatt sosem kezdte meg. 1915-ben szolgálat közben
balesetben elhunyt.[86]
1915 nyarán a sebesülteket más kórházakban helyezték el, az épületet restaurálták,
a kiadásokat megtérítették. A sebesült katonák helyett azonban a szintén
katonai kórház céljára lefoglalt Szigeti külvárosi elemi iskola osztályai
kerültek a Pius épületébe egészen 1919-ig.[87]
A háborús szükséghelyzet után a Pius csak ekkor foglalhatta el épületének
egészét. A háborús évek a rosszabb közellátás, a magas élelmiszerárak és a gabonarekvirálás
miatt gazdaságilag is igen rossz helyzetbe hozták az iskolát. Nehezítette a
tanárok munkáját az is, hogy a háború idején a tanévek rendszerint rövidebbek
voltak. Esetenként maga az iskolavezetés kérte az iskolaév lerövidítését, mert
az internátusi diákok ellátására nem maradt fedezet.[88] Az építkezés első szakasza
időközben befejeződött. Állt a keleti szárny, amely a gimnáziumot foglalta
magában, a nyugati szárny fele, amely rendházként funkcionált, mögöttük pedig
az internátusnak otthont adó épületrész. Az épület mintegy Az építkezés befejeztével a
vállalkozó által benyújtott számlák ellenőrzésével Fábián Gáspárt bízták meg.[92]
Fábián az általa végzett költségvetési felülvizsgálat során azt állapította
meg, hogy Fónagy Béla építési vállalkozó követelései és az elvégzett munka
valós értéke között 203 688 korona különbség van.[93]
Az ügy évekig elhúzódott, de ezzel a tettével Fábián jelentős kifizetésektől
mentette meg a püspököt, akit anyagilag amúgy is nehéz helyzetbe hozott a Pius
alapítása. Becsületes munkájával Fábián a Társaság bizalmát is elnyerte.[94]
Ennek is köszönhető, hogy Jablonkay őt bízta meg a kollégium templomának megtervezésével.
A terv 1917-ben készült el. A kollégium Pilch-féle terveiben eredetileg egy
egytornyos templom szerepelt. Fábián ehelyett egy kéttornyos neoromán stílusú
templomot tervezett. A régi – Pilch-féle – és az új tervet Rómába küldték, Róma
az újat fogadta el.[95]
Bár a Pilch-féle templom külsőre impozánsabbnak bizonyult magas tornyával, a
Fábián-féle templom nagyobb befogadóképességű volt, s ez a pasztoráció
szempontjából fontosabb lett, mint a külcsín. A terv megvalósítására azonban a
háborús évek nehéz anyagi körülményei között gondolni sem lehetett, annak
ellenére sem, hogy a székeskáptalan pénztárából 300 000 koronát különített
el a templom építésére, s a VKM is kilátásba helyezett támogatást a Vallás
Alapból e célra.[96]
A templom felépítéséig (1930) a misék a kis befogadóképességű kápolnában, az
ünnepi misék pedig a díszteremben voltak.[97]
A templomot az alapító püspök kezdettől fogva Jézus Szívének kívánta szentelni.[98] Mivel 1915 nyaráig az épület
főként katonai célokat szolgált, illetve miután a hadsereg azt visszaadta,
renoválásra szorult, ezért csak 1915. december 22-én, Zichy Gyula tízéves
püspöki jubileumán rendezték meg a házszentelést és a felavatási ünnepséget.
Ezen a jeles eseményen város vezető személyei és a piusi növendékek szülei is
megjelentek. A püspök beszédében hitet tett amellett, hogy az igazi kultúrát
ápolni, fejleszteni apostoli és hazafias kötelesség. Amikor X. Pius pápa püspökké
szentelte és Pécsre küldte, úgy vélte, úgy tehet legtöbbet a haza javára, ha
egyéb teendői mellett az ifjúság nevelését is felkarolja – mondta a püspök. Ez
a vágy sarkallta kollégium alapítására, s örömét fejezte ki, hogy a vágy immár
valósággá vált. Köszönetet mondott a VKM-nak, a székeskáptalannak, és a város
vezetőségének a segítségért és támogatásért. Beszédét így zárta: „Virágozzék
tehát az intézet s legyen vára a
szentek hitének, a tiszta erkölcsnek és […] a hazaszeretetnek […]; legyen iskolája az alapos tudománynak, a
lelkeket nemesítő igaz művészetnek […]; legyen meleg és kedves otthona az új nemzedéknek.”[99]
Gróf Zichy Gyula álma tehát megvalósult. A püspök azonban nem csak alapítója,
hanem a Pius Alap képviselőjeként az iskola fenntartója is volt, s továbbra is
tevékenykedett az intézmény javára. Közbenjárt a Piusért, anyagilag támogatta
az intézetet, illetve tanulóit, gyakran tett látogatást az iskolában,
rendszeresen részt vett a Pius rendezvényein. „Mindig mélyen megindított a
Piusnak minden ünnepélye. Olyan öröm hatott át ilyenkor, aminő az édes szülők
szerető szivében szokott eláradni, midőn gyermekeik életét, erejét fejlődését
látják” – nyilatkozta.[100]
Zichy Gyula akkor is figyelemmel kísérte a számára oly kedves intézet életét,
amikor kalocsai érsekként Pécstől távol tartózkodott. Hogy milyen is volt az elkészült
kollégium, arról álljon itt dr. Vass Bertalan székesfehérvári tankerületi kir.
főigazgató beszámolója, amelyet Piusbeli hivatalos látogatása után tett: „Az elnök nem hallgathatja el
elragadtatását, melyet e remek koncepciójú épületen és annak célszerű kivitelén
érzett. Bár az épület lejtős területen épült, a lehajlások és emelkedések alig
érezhetőek. Az épületszárnyak a gimnázium, internátus, kollégium, s a majdani
templom részére a legjobb égtáji fekvésben vannak elhelyezve. Az épület minden
részén a nagy arányok uralkodnak, a tantermek a legjobb alakúak és méretűek,
világosak, nagy ablakokkal, a folyosók tágasak, a falak tiszta fehérsége
mindenütt világosságot terjeszt szét. Külön fizikai, természetrajzi előadók,
rajzterem, tornaterem, színielőadásokra alkalmas díszterem, kápolna, nagy és
célszerűen berendezett könyvtár helyiségek vannak. Az internátusi rész
mintaszerű, a nappali szobák is éppúgy, mint a háló-, játék- és zenetermek, és
hozzátartozó gazdasági és konyhahelyiségek. Mindenütt ragyogó tisztaság. Az
épület 12 kat. h. területen áll több udvarral, melynek szintezését a háború
megszakította az építkezések befejezésével együtt. Az épület körül és a
háttérben kertek, szőlőterületek, 3 nagyobb torna- és játéktér fekszenek és az
egészet szilárd falkerítés veszi körül. A bútorzatot mindenütt a célszerűség,
szolidság, tisztaság jellemzi.”[101] Mindezen túl a Piusban létesült Pécs első és sokáig
egyetlen fedett uszodája, mely a gimnázium mélyföldszintjén került
kialakításra. A 25x5 méter nagyságú medencében télen-nyáron kellemes hőfokú vízben
lehetett fürödni és úszni.[102]
A Pius épületének berendezése és felszerelése a kor színvonalának legjavát
képviselte. A vezetékes víz és a villanyvilágítás megléte természetes volt. Az
épület fűtését központi gőzfűtéssel oldották meg. Hat kazán üzemelt a rendház
alatt: négy az épületet fűtötte, egy az úszómedencét, egy pedig a konyha
gőzüstjeit látta el. A konyhában elektromos gépeket alkalmaztak. Az intézetnek
saját gépi mosodája volt.[103]
Korniss Mihály helyettes kultuszminiszteri államtitkár Pécs iskoláit
meglátogatva, elégedetlenségét fejezte ki az iskolaépületekkel kapcsolatban,
hozzáfűzve: „E sötét képpel szemben valóban felemelő a jezsuita atyák gimnáziuma
és konviktusa, mely a legelső e téren az országban.”[104] Jablonkay Gábor belefáradva a Pius
alapítása körüli rengeteg munkába és küzdelembe, 1916-ban felmentését kérte a
rektori tisztségből. Rendkívüli munkát végzett, hisz egyszerre volt házfőnök,
iskolaigazgató, nevelőintézeti tanár, latin–magyar szakos tanár, lelkipásztor,
beszerző, tervező, ellenőr. Nagy küzdelmet kellett folytatnia azért is, hogy az
építkezés ne sodorja csődbe a püspököt, ugyanakkor az épület a célnak megfelelő
legyen. Tanártársa, P. Kerling így nyilatkozott róla: „nem tudtam, mit
csodáljak jobban, fáradságot nem ismerő fizikumát vagy akaratának erejét,
mellyel a sok felmerült nehézségek fölé emelkedett, és a helyes, elismert
elveiből soha nem engedett. Ma is szilárd meggyőződésem, hogy a Pius alapvető
munkájában a magyar provinciában más őkívüle nem lett volna képes helyét úgy
megállni, mint éppen ő.” A rend generálisa végül csak 1917-ben engedélyezte
Jablonkay számára a távozást a rektori tisztségből. „Azzal a kiérdemelt
tudattal” távozhatott rektori székéből, „hogy a Pius kollégiumot túlsegítette a
kezdetek legnagyobb nehézségein.”[105]
Utóda P. Riegl Sándor lett, aki 1922-ig töltötte be ezt a tisztséget.[106] Az 1919–1920. volt az a tanév,
amikor először volt együtt a gimnáziumban nyolc osztály. 1920-ban végzett az
első piusista évfolyam, amely tanulmányait 1912 szeptemberében kezdte, s ekkor
tartottak először érettségi vizsgát a Piusban. Ugyancsak ez volt az a tanév, amikor
a háborús szükséghelyzet után a Pius végre birtokba vehette épületének egészét.
Mindezek miatt joggal állíthatjuk, hogy a Pius ekkor teljesedett ki, ekkortól
számíthatjuk az alapítás éveinek lezárultát. (A következő évben a generális az
addigi „kezdő kollégiumot” [collegium inchoatum] „rendes kollégium” rangra
emelte. Ettől kezdve élén nem vicerektor, hanem rektor állt.)[107]
1920. május 13. volt az utolsó tanítási nap az 1912-ben kezdő évfolyamnak.
Írásbeli érettségi vizsgáikra május 17–19-én, a szóbelikre június 8–10-én
került sor.[108]
1920. június 11-én, Jézus Szíve napján az egész iskola közösen ünnepelve
fejezte be az évet. Szabadtéri oltárt állítottak fel. Zöld ágakből diadalkaput
készített a diákság, melynek virágokból kirakott felirata a következő volt: „Éljen
Jézus Szíve!”. A játszótereket feldíszítették. A diákok azonban nem csak
külsőségekkel, hanem lelkileg is készültek a nagy ünnepre, például közös novéna
(= kilenced), gyónás stb. A konviktorok díszszázadot alkotva fogadták a tábori
mise celebrálására érkező Zichy püspököt. A zenét az intézet zenekara
szolgáltatta. A mise keretében a püspök a Pius Kollégiumot Jézus Szívének
pártfogásába ajánlotta, s beszédében Jézus Szíve tiszteletére buzdította az
ifjúságot. Ezután körmenetben vitték Jézus Szíve képét a gimnázium épületébe,
ahol a kép előtt a püspök az intézményért imádkozott, s példáját a jelenlévők
is követték. A tábori mise és a körmenet után a gimnázium dísztermében
ünnepélyt rendeztek, ahol ének-, zeneszámok, szavalatok, felolvasások és ünnepi
beszédek követték egymást az iskola növendékeinek, ének- és zenekarának
közreműködésével. A napot a délután folyamán szentségimádás zárta. Utolsóként
az érettségizett évfolyam végzett szentségimádást.[109]
Meghatározó élmény lehetett, hogy az első piusista évfolyam nyolc, az
intézetben töltött év után az Oltáriszentség előtt való imádság végeztével
lépett ki a Pius kapuján, lépett ki az életbe. Jegyzetek: [1] Pécsi Püspöki Levéltár
(továbbiakban: PPL.), Acta fundationis Collegii Quinqueecclesinesis Societatis
Jesu (továbbiakban: Acta fundationis.) 1/fund. (Az idézetek esetében megtartottam
az eredeti helyesírást, központozást és kiemeléseket.) [2] PPL. Acta fundationis. 1/fund. [3] PPL., Rationes et Inventaria. [4] PPL. Pius internátus számadásai.
(Elismervény, 1908. november 14.) [5] PPL. Acta fundationis. 1/fund. Az
adományozó levelek és az adományokról szóló átvételi elismervények olvashatók:
PPL. Pius internátus számadásai. [6] Hegedűs
László: A „Pius”. Kollégium a Mecsek alján. Pécs, 1991. (továbbiakban: Hegedűs, 1991.) 5. p. Pécsett a rend
először 1615-ben telepedett meg, s 1687-től iskolát is tartottak fenn.
Gimnáziumuk a [7] PPL. Acta fundationis. 1/fund. [8] Pámer azért tudott hasznos
szakértő tanácsaival a püspök segítségére lenni, mert ő maga a kalksburgi
kollégium tanára volt a magyar növendékek vezetőjeként. Mecsek Alján. (A pécsi Pius-Kollégium lapja), 1935. február 1. 11.
p. [9] Petruch
Antal SJ.: Száz év a magyar
jezsuiták múltjából. (1853–1950) II. rész. Az önálló magyar rendtartomány.
(1909–1950) Kecskemét, 1994. (továbbiakban: Petruch,
1994.) 54–55. p. [10] PPL. Acta fundationis. 1/fund. [11] Mecsek Alján, 1926. július. 2–3. p. [12] A Jézus-társasága vezetése alatt
álló pécsi Pius-alapítványi kath. főgimnázium értesítője (továbbiakban: Értesítő) az 1925–1926-iki iskolai
évről. Pécs, 1926. 3. p. [13] Mecsek Alján, 1938. március 1. 9. p. [14] PPL. Acta fundationis. 1/fund. [15] PPL. Acta fundationis. 1/fund. [16] PPL. Acta fundationis. 1/fund. A
püspök a provinciálisnak küldött leveléhez csatolta ezen telkek térvázlatait. [17] PPL. Acta fundationis. 1/fund. [18] PPL. Acta fundationis. 2/fund. [19] PPL. Pius internátus számadásai.
(Adásvételi szerződések, fizetési meghagyások.) [20] A terület térvázlata megtalálható:
PPL. Pius internátus számadásai. [21] PPL. Pius internátus számadásai.
(A székeskáptalan levele Zichy Gyulának, 1911. január 16.; Vaszary Kolos
hercegprímás levele Zichy Gyulának, 1911. január 28.; Ajándékozási szerződés,
1911. június 4.) [22] Magyar Törvénytár. 1882–1883. évi
törvényczikkek. Bp., 1883. 265–284. p. [23] Előreláthatólag 400 tanulóval
számoltak, akik közül 300 fizetne 40 koronás tandíjat, illetve mindenki fizetne
10 koronás felvételi díjat. [24] PPL. Acta fundationis. 7/fund. [25] Mészáros
István: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Bp., 2000. 210., 223–224. p. [26] PPL. Pius internátus számadásai.
(Zichy Gyula püspök levele Zichy János miniszternek, 1912. szeptember 19.) [27] Petruch,
1994. 75. p. [28] Bánkuti
Gábor: A pécsi Jézus Társasági
Pius Kollégium államosítása. [Kézirat. Szakdolgozat: PTE BTK, 2002.]
(továbbiakban: Bánkuti, 2002.)
28. p. [29] Ti. a Ciszterci Rend Nagy Lajos
Gimnáziuma. [30] Pécsi Napló, 1911. április 25. 1–4. p.; PPL. Pius internátus számadásai.
(Nendtvich Andor polgármester levele Zichy Gyulának, 1911. április 26.) Nagy Imre Gábor: Pécs város közgyűlése
és Zichy Gyula püspök kapcsolata. In: Emlékkötet Zichy Gyula tiszteletére.
Szerk.: Horváth István – Kikindai András.
Bp.–Pécs, 2007. (továbbiakban: Nagy,
2007.) 15. p. [31] PPL. Acta fundationis. 4/fund. [32] PPL. Acta fundationis. 5/fund. [33] P.
Kerling János SJ.: Piusi emlékeim, 1912–1948. In: Arany–Ezüst, 1993. 2. sz. Melléklet. (továbbiakban: Kerling, 1993.) 2. p. [34] Hegedűs,
1991. 6. p. [35] PPL. Pius internátus számadásai.
(Franz Wernz generális levele Zichy Gyulának, 1912. március 22.; Bús Jakab
provinciális levele Zichy Gyulának, 1912. március 26.; Riegl Sándor kalocsai
rektor levele Zichy Gyulának, 1912. március 28.) [36] Petruch,
1994. 55. p. Mivel az intézet temploma csak 1930-ra készült el, a Jézus
Szíve-szobrot XI. Pius küldte. [37] A másik három: az állami főreál, a
Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és a Miasszonyunk Női Kanonokrend Szent
Erzsébet Leánygimnáziuma. [38] PPL. Acta fundationis. 6/fund.
PPL. Pius internátus számadásai. (Zichy János miniszter levele Zichy Gyula
püspöknek, 1912. május 7.) [39] Bánkuti,
2002. 20. p.; PPL. Pius internátus számadásai. (Riegl Sándor levele
Zichy Gyulának, 1912. április 8.) [40] A Pius 1921-ig ún. „kezdő
kollégium”, s csak azt követően „rendes kollégium”, ezért igazgatójának címe
1921-ig vicerektor, s azután rektor. [41] PPL. Pius internátus számadásai.
(Bús Jakab levele Zichy Gyulának, 1912. június 26.; Jablonkay Gábor levele
Zichy Gyulának, 1912. június 27.) [42] Kerling,
1993. 17. p.; Hegedűs, 1991. 7. p. [43] Nagy,
2007. 13. p. [44] Petruch,
1994. 56–57. p. [45] A városatyák egy részének
aggályait hűen elénk tárja a Pécsi Napló
1911. április 25-i számának vezércikke. [46] Petruch,
1994. 58–59. p. [47] Értesítő. 1912–1913. 3–4. p. [48] Értesítő. 1912–1913. 5. p. [49] Mecsek Alján, 1920. július. 9–10. p. [50] PPL. Pius internátus számadásai.
(Jablonkay levele Zichy Gyulához, 1913. július 2.) [51] Az épület alaprajzát lásd: PPL.
Pius internátus számadásai. Az ideiglenes iskolaépület berendezése és
felszerelése 38 794,15 koronába került. PPL. Pius internátus számadásai.
(A berendezés költségeinek kimutatása az 1912–13. évről, 1913. március 8.) [52] Petruch,
1994. 59–60. p. [53] Mecsek Alján, 1920. július. 9–10. p.; Értesítő. 1912–1913. 8. p. [54] Petruch,
1994. 60. p. [55] Értesítő. 1913–1914. Tábla. Az eredeti, latin nyelvű sorok a következők:
„Dilectis filiis, Moderatoribus, Professoribus, et Alumnis Collegii Pii X. in
civitate Pécs fausta quaeque in Domino adprecantes Apostolicam Benedictionem
per a manter impertimus. Die 5. Octobris 1913. Pius pp X.”; Petruch, 1994. 64. p. A szobor ma a
pécsi Jézus Szíve plébániatemplomban látható. [56] Egyéb pécsi alkotásai: a francia
emlékmű, a Pécsi Jótékony Nőegylet épülete (ma Bóbita Bábszínház) és a
Zsolnay-kút. [57] A terveket lásd: PPL. III/4.
Pius-internátus iratai. [58] PPL. Acta fundationis. 3/fund. [59] PPL. Acta fundationis. 6b/fund. [60] Mecsek Alján, 1935. február 1. 11. p. Kalksburgban mindig sok
magyar növendék tanult, ezért a magyar irodalmat és történelmet magyar páter
tanította. Itt volt a magyar diákok vezetője a fentebb már említett Pámer
László, aki a Pius kezdeti tervezésénél Zichy Gyula segítségére volt. Említésre
méltó, hogy Kalksburgban nevelkedett gróf Apponyi Albert is. [61] Petruch,
1994. 61. p. [62] Az államsegéllyel,
hitelfelvétellel kapcsolatos iratok, szerződések olvashatók: PPL. Pius
internátus számadásai. [63] Petruch,
1994. 61. p. [64] Fábián Gáspár (1885–1953) korának
egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze volt. Egyebek mellett harmincegy
egyházi iskolát és több, mint negyven templomot tervezett. Épületei az ország
huszonhat településén állnak. Alkotásain tudatosan alkalmazta a történelmi
stílusokat. Pécsi alkotásai a Pius-templom és a Szent Mór Kollégium.
Kongregánistaként ismerte meg P. Bús Jakab provinciálist. Ő kapott megbízást a
kalocsai kollégium rekonstrukciós tervének elkészítésére 1910-ben. Kalocsán
ismerkedett meg Jablonkayval, aki Pécsre kerülve nehéz helyzetében Fábiánhoz
fordult segítségért. Később pedig – amint látni fogjuk – rá bízta az építkezés
ellenőrzését. Hegedűs, 1991. 27.,
30. p.; Horváth Ágnes: A pécsi Jézus Szíve (Pius)
templom építésének története és építészeti leírása. In:
Párbeszéd – Magyar Jezsuita Portál. Online:
http://www.parbeszed.com – 2008. augusztus 11. [65] Hegedűs,
1991. 12. p. [66] A Pius Kollégium tervei (az
eredeti és a módosított tervek egyaránt) megtalálhatóak: PPL. III/4.
Pius-internátus iratai. [67] PPL. Pius internátus számadásai.
(Pilch Andor levele Mosonyi Dénes püspöki titkárhoz, 1913. március 19.) [68] PPL. Pius internátus számadásai.
(Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1913. április 28.) [69] Kerling,
1993. 12–13. p.; Hegedűs, 1991. 16.
p.; PPL. III/A 06/6. PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Pilch
Andornak, 1913. május.; Jablonkay levele, 1913. augusztus 22.; Jablonkay levele
Zichy Gyulának, 1913. november 7.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1913.
december 24.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. november 11.; Pilch Andor
levele Zichy Gyulának, 1915. január 17.) [70] PPL. Pius internátus számadásai.
(Szerződés Zichy Gyula és Fábián Gáspár között, 1913. július 2.) [71] A különböző vállalkozók ajánlatait
lásd: PPL. Pius internátus számadásai. [72] A pályázatra több cég is
jelentkezett. Ezek közül Dávid János budapesti vállalkozó, illetve Reiszer Ádám
pécsi és Fónagy Béla budapesti vállalkozók ajánlata volt a legkedvezőbb. Dávid
Jánost szívesebben látták volna építési vállalkozóként, mert árajánlata
alacsonyabb volt, mint a másik cégé, s vallását tekintve keresztény volt, míg
Fónagy Béla izraelita. Viszont a város vezetősége erőteljes nyomást fejtett ki
a Reiszer–Fónagy társulás érdekében, lévén Reiszer pécsi vállalkozó. A Fónagy
Béla vallása miatt aggodalmaskodó-kat azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy
cégtársa, Reiszer keresztény. Mindezen befolyásoló körülmények hatására esett a
választás a Reiszer–Fónagy társulásra. Végül a tényleges munkát egyedül Fónagy
Béla végezte, Reiszer gyakorlatilag csupán a nevét adta a vállalkozáshoz. Mint
arról még szó lesz, Fónagy Béla cége nem bizonyult jó választásnak, mert az
építkezés végeztével a záró számadásokban százezres nagyságrendű különbözetre
bukkantak, s ez évekig tartó bonyodalmakat okozott az építtetőknek. Bővebben:
PPL. Pius internátus számadásai.; Petruch,
1994. 63. p.; illetve: Hegedűs,
1991. 15–16. p. [73] PPL. Pius internátus számadásai.
(Szerződés Zichy Gyula és Pilch Andor között, 1913. július 2.) [74] Hegedűs,
1991. 16. p.; PPL. III/A 06/6. PPL. Pius internátus számadásai.
(Jablonkay levele Pilch Andornak, 1913. május.; Jablonkay levele, 1913. augusztus
22.; Jablonkay levele Zichy Gyulának 1913. december 24.; Jablonkay levele Zichy
Gyulának, 1914. november 11.; Pilch Andor levele Zichy Gyulának, 1915. január
17.) [75] Petruch,
1994. 63–64. p. [76] PPL. Pius internátus számadásai.
(Zichy Gyula levele Pécs város tanácsának, 1914. április 18.; Zichy Gyula
levele Pécs város tanácsának, 1914. november 2.; Pécs város határozata, 1914.
november 8.); Nagy, 2007. 15. p. [77] Petruch,
1994. 64. p.; Hegedűs, 1991. 16–17.
p. [78] Értesítő. 1914–1915. 31. p.; PPL. Acta fundationis. 10/fund. [79] Értesítő. 1914–1915. 32. p. [80] Petruch,
1994. 67. p. [81] PPL. Pius internátus számadásai.
(Memorandum a Pius gimnázium tartalékkórházul való átadása tárgyában, 1914.
szeptember 13.) [82] PPL. Pius internátus számadásai.
(Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. szeptember 14.; Zichy levele
Jablonkaynak, 1914. szeptember 15.) [83] Értesítő. 1914–1915. 32. p. [84] Értesítő. 1914–1915. 34. p. [85] PPL. Pius internátus számadásai.
(Halmos pályázata tornatanári állásra, 1914.; Jablonkay levele Zichy Gyulának,
1914. július 1.) [86] A Pius Kollégium első világháború
alatti történetéről bővebben: Iskoláink és a háboru. In: Értesítő. 1915–1916. [87] PPL. Pius internátus számadásai.
(Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1914. október 31.) [88] Értesítő. 1915–1916. 7. p.; Értesítő.
1931–1932. 8. p.; PPL. Pius internátus számadásai. (Jablonkay levele Zichy
Gyulának, 1915. július 6.; Zichy Gyula levele Jankovich Béla miniszternek,
1916. április 25.; Jablonkay levele Zichy Gyulának, 1917. június 20.) [89] Értesítő. 1914–1915. 5–6. p. [90] PPL. Pius internátus számadásai.
(Elszámolás a Pius Kollégium 1914–1915. évi berendezéséről.) [91] Petruch,
1994. 69. p.; Kerling, 1993. 2.
p. [92] A pénzügyi felülvizsgálat
dokumentumai olvashatók: PPL. Pius internátus számadásai. Ugyanitt találhatóak
az építkezéssel kapcsolatos számlák, kiutalások. Az elvégzett munkáról szóló,
Fónagy Béla cége által kiállított igen részletes – az elvégzett munkák típusát,
a felhasznált anyagok mennyiségét és költségét, az alkalmazott munkaerő
nagyságát, az igénybe vett munkaórák számát és díjazását is tartalmazó –
számadások olvashatók: Baranya Megyei Levéltár, XII. 9. (= A Pécsi Jezsuita
Rendház iratai.) [93] PPL. Pius internátus számadásai.
(Fábián Gáspár levele Zichy Gyulának, 1918. január 15.) [94] Hegedűs,
1991. 18. p. [95] Keresztény
Jolán: Egy jezsuita gimnázium a Mecsek alján, avagy a Pius Gimnázium
története. [Kézirat. Szakdolgozat: PTE BTK, 2000.] (továbbiakban: Keresztény, 2000.) 35. p. [96] PPL. Pius internátus számadásai.
(Szeifricz István nagyprépost levele Zichy Gyulának, 1913. április 25.;
Szeifricz István levele Zichy Gyulának, 1914. május 16.; Zichy János miniszter
levele Zichy Gyula püspöknek, 1911. november 9.; A VKM levele Zichy Gyulának,
1917. április 17.; A VKM levele Zichy Gyulának, 1918. február 8.) [97] Keresztény,
2000. 34. p. [98] Petruch,
1994. 55. p. [99] Értesítő. 1915–1916. 3–7. p. [100] Értesítő. 1915–1916. 5. p. [101] Hegedűs,
1991. 18–19. p. [102] Petruch,
1994. 66. p. [103] Értesítő. 1914–1915. 21. p. [104] Hegedűs,
1991. 19. p. [105] Kerling,
1993. 12–13. p. [106] Hegedűs,
1991. 53. p. [107] Bánkuti,
2002. 23. p. [108] Értesítő. 1919–1920. 10. p.; Mecsek
Alján, 1920. július. 44–45. p. [109] Értesítő. 1919–1920. 7–8. p.; Mecsek
Alján, 1920. július. 6–7. p.; Kerling,
1993. 4–5. p. | ||||||||||||||||||||||||||||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |