Vissza a tartalomjegyzékhez

8. évfolyam 2. szám
A. D.
MMVII

"Vállal magasb mindenkinél..."
Tudományos konferencia Szent László királyról és a Lovagkirály tiszteletéről. Győr, 2007. június 25-27.
A 2007-es esztendőben több jeles évfordulót ünnepelünk Szent László királlyal és a Lovagkirály ereklyetartó Hermájával kapcsol

A 2007-es esztendőben több jeles évfordulót ünnepelünk Szent László királlyal és a Lovagkirály ereklyetartó Hermájával kapcsolatban. Szent László király 930 esztendővel ezelőtt lépett trónra, Hermája mintegy 600 évvel ezelőtt készült el Váradon, ahonnan pontosan 400 esztendővel ezelőtt menekítette el Náprági Demeter püspök Győr városába, ahol a Bazilika ranggal bíró Székesegyház gótikus kápolnájában azóta is őrzik.

A jubileum alkalmából a budapesti székhelyű, a határainkon túl élő magyar katolikusok szellemi és lelki gondozása céljából 1861-ben alapított Szent László Társulat Nagy László irodalomtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának (Piliscsaba) dékánja elnökletével tudományos szimpóziumot szervezett. A konferenciának a győri Xantus János Múzeum barokk Díszterme adott otthont 2007. június 25–27-e között. A tanácskozás tudományos titkára, Medgyesy-Schmikli Norbert úgy állította össze a konferencia programját, hogy mind Szent László király életével és korával, mind pedig a Szentkirály tiszteletével kapcsolatos legújabb kutatások napfényre kerüljenek. Az interdiszciplináris megközelítésnek köszönhetően a politika-, had-, irodalom-, művészet-, liturgia- és zenetörténet, valamint a szakrális népélet kutatói is tartottak előadást a három nap alatt, egy szekcióban – összesen harmincan.

A történeti témájú előadások közül Szent László és Salamon küzdelmének hadtörténeti vonatkozásaival Veszprémy László, a Lovagkirály törvényeinek társadalomtörténeti tanulságaival Zsoldos Attila, az elbeszélő források Szent László-képével pedig Szovák Kornél foglalkozott. Bertényi Iván az Anjou-dinasztia László-tiszteletéről, a kivételes szépségű és szerkezetű Arany János-versben („Szent László”) is megörökített 1345. évi csata történeti körülményeiről, a litvánok térítésével való összefüggéseiről értekezett. Kerny Terézia újabb összefüggéseket vázolt fel Habsburg V. László király Szent László-tiszteletéről. Kiss Gábor és Zágorhidi Czigány Balázs referátuma Szent László és Szent Vencel Árpád-kori, nyugat-dunántúli kultuszát vizsgálta új kutatási módszerekkel: régészeti és írott források egybevetésével. Madas Edit előadása Bécsbe kalauzolta a nagyszámú hallgatóságot, mivel Szent László tiszteletét a bécsi egyetem magyar nációjának patrónusaként vizsgálta, számos eredeti forrással illusztrálta előadását. R. Várkonyi Ágnes a Császárvárosnál maradva a törökellenes harcok összefüggésében elemezte a költő-hadvezér Zrínyi Miklós ifjúkori bécsi beszédét, amely a Lovagkirály tiszteletére hangzott el 1634. június 27-én. Puskely Mária bizánci synaxarionok alapján mutatta be László király lánya, Szent Piroska (Eiréné) életútját.

A művészettörténeti diszciplína körébe tartozó előadások ugyancsak színes képet nyújtottak. A Magyar Anjou-legendárium Szent László-képeiről Wehli Tünde tárt fel újabb eredményeket, a 14. századi nápolyi királyi udvar László-kultuszát Prokopp Mária nagyívű referátuma illusztrálta és bizonyította. A Szentkirálynak a kunnal való küzdelmét ábrázoló Szent László-freskóciklusok közül a nemrég feltárt homoródkarácsonyfalvi freskót Lángi József elemezte saját felvételei alapján, Szalontay Judit pedig a türjei festményt mutatta be az ottani premontrei prépostság történetének tükrében. Jernyei Kiss János a későbarokk László-ábrázolásokról, Bizzer István a 20. század első felében keletkezett Szent László-ikonográfiáról értekezett. A Szent László-herma történetéről, és a Hermát Győrbe hozó Náprági kapcsolatáról Szentmártoni Szabó Géza vázolt fel újabb részleteket a humanista főpap egyik levele alapján. A Hermát a közelmúltban restauráló Varga Péter szintén több adalékkal járult hozzá a míves fejereklyetartó történetéhez.

Az irodalomtörténeti előadások közül Maczák Ibolya a Szent László- és más szentek ünnepeire szóló prédikációk kapcsolatát, kompilációs technikáját elemezte. Kilián István a latin nyelvű piarista László-drámák közül Szlavkovszky Benedek darabját értelmezte stilisztikai és barokk kabbalisztikai érdekességekkel kiegészítve. Czibula Katalin előadása a magyar nyelvű iskolai és a korai hivatásos színjátszás Szent László-drámáinak király-portréját rajzolta meg. Ezekhez az előadásokhoz kapcsolódva a konferencia nyitónapján a PPKE BTK hallgatóiból álló Boldog Özséb Színtársulat bemutatta Benyák Bernát A megszégyenült irigység. Azaz Salamon magyar király című három felvonásos drámáját, mely eredetileg a nyitrai piarista gimnázium színpadán szólalt meg 1772-ben. Az 1074-ben, a mogyoródi csata előtt játszódó, erősen kiszínezett, és nagysikerű színpadi történetet Pintér Márta Zsuzsanna vezette be, ismertetve a drámaíró Benyák Bernát pályáját is. A darabot Godena Albert rendezte, a jelmezeket – részben a Vasvári Múzeum állományából – Kiss Borbála tervezte a diákszereplőkre. A színdarab végén Fejes Ildikó egyetemi hallgató (Piliscsaba) énekelte székely népi gyűjtésből származó dallamon a Dőri énekeskönyvből (1763–74) a Gyönyörködhetünk nyilván magyar népekkezdetű historikus népéneket a Szent Korona égi eredetéről és a váci szarvasjelenésről.

Kovács Andrea előadása középkori magyarországi kódexek alapján nyújtott teljes képet Szent László király liturgikus tiszteletéről. Az előadó saját énekével illusztrálta az esztergomi rítushoz tartozó, a Lovagkirály tiszteletére komponált, nemrég felfedezett magyarországi gregorián liturgikus tételeket. A konferencia jelentős liturgia- és művelődéstörténeti eredményéhez tartozott, hogy június 26-án este 10 órakor, Szent László ünnepének vigíliáján a Győri Bazilika szentélyében, a Herma jelenlétében a Földváry Miklós István által vezetett Szent Mihály Laikus Káptalan teljes formájában elénekelte a középkori verses Szent László-zsolozsma matutinumát és laudesét. Az 1630-ban hatályon kívül helyezett esztergomi rítus e remekműve – a pálos rend és a zágrábi egyházmegye jozefinizmusig tartó, esztergomi gyökerű liturgikus gyakorlatát leszámítva – minden bizonnyal itt és ekkor hangzott el először, jó 350 év után. A 12. század végén íródott verses officium az Isztambuli Antifonále (1360 k.), a Pálos Antifonále (15. sz.), a Budai Psalterium (15. sz.) és a Breviarium Strigoniense (1484) dallamai szerint hangzott el nagyszámú érdeklődő jelenlétében.

Szent László királynak a 17-20. századi egyházi népénekben ábrázolt történeti és allegorikus alakját, a László-énekek textológiai összefüggéseit kéziratos és nyomtatott források alapján Medgyesy S. Norbert (17-18. századi énekek), Erdélyi Zsuzsanna (19-20. századi költemények) és Hetény János (vallásos ponyvanyomtatványok) vizsgálta. A szekció munkáját Fejes Ildikó népéneke tette élményszerűbbé.

Szent László király népi tiszteletével, a népmondákban és a népmesékben kitüntetett helyen lévő szerepével, Palócföld adatait sorjázva Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor, a vízfakasztás csodája kapcsán Magyar Zoltán, az „Egész-Világi-Vitéz” címért folytatott küzdelmet elemezve B. Kovács István foglalkozott. A váradi püspök leányáról Juhász Gyula verse alapján Móser Zoltán vázolt fel újabb összefüggéseket. Szent Lászlónak kifejezetten Győr városához kapcsolódó tiszteletét Horváth József és Bana József dokumentálta, Farkas Annamária pedig a szimpóziumot rendező Szent László Társulat történetét mutatta be referátumában.

A folyamatosan nagy érdeklődést és sok építő jellegű hozzászólást vonzó konferencia keretén belül nyílt meg Kiss Tamás rendezésében a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár 400 négyzetméteres Szent László-kiállítása, amely a Herma történetét és a Szentkirály kárpát-medencei kultuszának főbb vonásait mutatta be, Móser Zoltán A Szent László-legenda falképei című kiállításával kiegészítve. A kiállítás megnyitóján hangzott el a Győri Bazilikában a Hartvik-féle Agenda Pontificalis győri szertartáskönyvben (11. század vége) fennmaradt, tehát Szent László-kori Tractus stellae – Csillagjáték. A vízkereszti liturgikus drámát a Győri Bazilika Palestrina Kórusa énekelte Katona Tibor vezényletével. A szimpózium sűrű programját a Szent László Borlovagrend borkóstolóval és népdalénekléssel egybekötött műsora tette könnyebbé, ahol a PPKE BTK Kájoni János Schola és a résztvevők által énekelt népdalokat hegedűn Kovács Mihály, tekerőlanton Legeza Márton kísérte.

A konferencia záróakkordja a hagyományos Szent László-napi püspöki szentmise és az 1763-as győri földrengés óta fogadalomból a Belváros utcáin a Hermával megtartott körmenet, majd pedig Liszt Ferenc Esztergomi miséje (1856) zárta.

(Medgyesy-Schmikli Norbert)


 

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,