8. évfolyam 2.
szám |
"Vállal magasb
mindenkinél..." Tudományos konferencia Szent László királyról és a Lovagkirály tiszteletéről. Győr, 2007. június 25-27. |
A
2007-es esztendőben több jeles évfordulót ünnepelünk Szent László királlyal és
a Lovagkirály ereklyetartó Hermájával kapcsolatban. Szent László király 930 esztendővel
ezelőtt lépett trónra, Hermája mintegy 600 évvel ezelőtt készült el Váradon,
ahonnan pontosan 400 esztendővel ezelőtt menekítette el Náprági
Demeter püspök Győr városába, ahol a Bazilika ranggal bíró Székesegyház gótikus
kápolnájában azóta is őrzik. A jubileum alkalmából a budapesti székhelyű, a
határainkon túl élő magyar katolikusok szellemi és lelki gondozása céljából
1861-ben alapított Szent László Társulat Nagy
László irodalomtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Bölcsészettudományi Karának (Piliscsaba) dékánja
elnökletével tudományos szimpóziumot szervezett. A konferenciának a győri Xantus János Múzeum barokk Díszterme adott otthont 2007. június 25–27-e között. A tanácskozás tudományos titkára, Medgyesy-Schmikli Norbert úgy állította össze a
konferencia programját, hogy mind Szent László király életével és korával, mind pedig a Szentkirály tiszteletével kapcsolatos legújabb
kutatások napfényre kerüljenek. Az interdiszciplináris megközelítésnek
köszönhetően a politika-, had-, irodalom-, művészet-, liturgia- és
zenetörténet, valamint a szakrális népélet kutatói is tartottak előadást a
három nap alatt, egy szekcióban – összesen harmincan. A történeti témájú előadások közül Szent László és
Salamon küzdelmének hadtörténeti vonatkozásaival Veszprémy László, a Lovagkirály törvényeinek társadalomtörténeti
tanulságaival Zsoldos Attila, az
elbeszélő források Szent László-képével pedig Szovák Kornél foglalkozott. Bertényi Iván az Anjou-dinasztia
László-tiszteletéről, a kivételes szépségű és szerkezetű
Arany János-versben („Szent László”) is megörökített 1345. évi csata történeti
körülményeiről, a litvánok térítésével való összefüggéseiről értekezett. Kerny Terézia újabb összefüggéseket vázolt
fel Habsburg V. László király Szent László-tiszteletéről. Kiss Gábor és Zágorhidi Czigány Balázs referátuma Szent
László és Szent Vencel Árpád-kori, nyugat-dunántúli kultuszát vizsgálta új
kutatási módszerekkel: régészeti és írott források egybevetésével. Madas Edit előadása Bécsbe kalauzolta a
nagyszámú hallgatóságot, mivel Szent László tiszteletét a bécsi egyetem magyar
nációjának patrónusaként vizsgálta, számos eredeti forrással illusztrálta
előadását. R. Várkonyi
Ágnes a Császárvárosnál maradva a törökellenes harcok
összefüggésében elemezte a költő-hadvezér Zrínyi Miklós ifjúkori bécsi
beszédét, amely a Lovagkirály tiszteletére hangzott el 1634. június 27-én. Puskely Mária bizánci synaxarionok
alapján mutatta be László király lánya, Szent Piroska (Eiréné)
életútját. A művészettörténeti diszciplína körébe tartozó előadások
ugyancsak színes képet nyújtottak. A Magyar Anjou-legendárium Szent
László-képeiről Wehli Tünde tárt fel újabb eredményeket, a
14. századi nápolyi királyi udvar László-kultuszát Prokopp Mária nagyívű referátuma
illusztrálta és bizonyította. A Szentkirálynak a kunnal való küzdelmét ábrázoló
Szent László-freskóciklusok közül a nemrég feltárt homoródkarácsonyfalvi
freskót Lángi József elemezte
saját felvételei alapján, Szalontay Judit pedig a
türjei festményt mutatta be az ottani premontrei
prépostság történetének tükrében. Jernyei Kiss János
a későbarokk László-ábrázolásokról, Bizzer István a 20. század első felében
keletkezett Szent László-ikonográfiáról értekezett. A Szent László-herma
történetéről, és a Hermát Győrbe hozó Náprági
kapcsolatáról Szentmártoni Szabó Géza vázolt fel újabb
részleteket a humanista főpap egyik levele alapján. A Hermát a közelmúltban
restauráló Varga Péter szintén
több adalékkal járult hozzá a míves fejereklyetartó történetéhez. Az irodalomtörténeti előadások közül Maczák Ibolya a Szent László- és más szentek ünnepeire szóló
prédikációk kapcsolatát, kompilációs technikáját elemezte. Kilián István a latin nyelvű piarista
László-drámák közül Szlavkovszky Benedek darabját
értelmezte stilisztikai és barokk kabbalisztikai
érdekességekkel kiegészítve. Czibula Katalin
előadása a magyar nyelvű iskolai és a korai hivatásos színjátszás Szent
László-drámáinak király-portréját rajzolta meg. Ezekhez az előadásokhoz
kapcsolódva a konferencia nyitónapján a PPKE BTK hallgatóiból álló Boldog Özséb
Színtársulat bemutatta Benyák Bernát A megszégyenült irigység. Azaz Salamon magyar
király című három felvonásos drámáját, mely eredetileg a nyitrai piarista gimnázium színpadán szólalt meg 1772-ben.
Az 1074-ben, a mogyoródi csata előtt játszódó, erősen kiszínezett, és
nagysikerű színpadi történetet Pintér Márta
Zsuzsanna vezette be, ismertetve a drámaíró Benyák
Bernát pályáját is. A darabot Godena Albert rendezte,
a jelmezeket – részben a Vasvári Múzeum állományából – Kiss Borbála tervezte a diákszereplőkre. A színdarab végén Fejes Ildikó egyetemi hallgató (Piliscsaba) énekelte székely népi gyűjtésből származó
dallamon a Dőri énekeskönyvből
(1763–74) a Gyönyörködhetünk nyilván
magyar népek… kezdetű
historikus népéneket a Szent Korona égi eredetéről és a váci szarvasjelenésről. Kovács Andrea előadása középkori magyarországi
kódexek alapján nyújtott teljes képet Szent László király liturgikus
tiszteletéről. Az előadó saját énekével illusztrálta az esztergomi rítushoz
tartozó, a Lovagkirály tiszteletére komponált, nemrég felfedezett magyarországi
gregorián liturgikus tételeket. A konferencia jelentős liturgia- és
művelődéstörténeti eredményéhez tartozott, hogy június 26-án este 10 órakor,
Szent László ünnepének vigíliáján a Győri Bazilika szentélyében, a Herma
jelenlétében a Földváry Miklós István által vezetett Szent
Mihály Laikus Káptalan teljes formájában elénekelte a középkori verses Szent
László-zsolozsma matutinumát és laudesét.
Az 1630-ban hatályon kívül helyezett esztergomi rítus e remekműve – a pálos
rend és a zágrábi egyházmegye jozefinizmusig tartó, esztergomi gyökerű
liturgikus gyakorlatát leszámítva – minden bizonnyal itt és ekkor hangzott el
először, jó 350 év után. A 12. század végén íródott verses officium
az Isztambuli Antifonále (1360 k.), a Pálos
Antifonále (15. sz.), a Budai Psalterium (15. sz.) és a Breviarium
Strigoniense (1484) dallamai szerint hangzott el
nagyszámú érdeklődő jelenlétében. Szent László királynak a 17-20. századi egyházi népénekben
ábrázolt történeti és allegorikus alakját, a László-énekek textológiai
összefüggéseit kéziratos és nyomtatott források alapján Medgyesy S. Norbert (17-18. századi énekek), Erdélyi Zsuzsanna (19-20. századi költemények) és Hetény János (vallásos ponyvanyomtatványok)
vizsgálta. A szekció munkáját Fejes Ildikó
népéneke tette élményszerűbbé. Szent László király népi tiszteletével, a népmondákban és
a népmesékben kitüntetett helyen lévő szerepével, Palócföld adatait sorjázva Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor, a vízfakasztás csodája kapcsán Magyar Zoltán, az „Egész-Világi-Vitéz”
címért folytatott küzdelmet elemezve B. Kovács
István foglalkozott. A váradi püspök leányáról
Juhász Gyula verse alapján Móser Zoltán vázolt fel újabb
összefüggéseket. Szent Lászlónak kifejezetten Győr városához kapcsolódó
tiszteletét Horváth József és Bana József dokumentálta, Farkas Annamária pedig
a szimpóziumot rendező Szent László Társulat történetét mutatta be
referátumában. A folyamatosan nagy érdeklődést és sok építő jellegű hozzászólást
vonzó konferencia keretén belül nyílt meg Kiss
Tamás rendezésében a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár 400
négyzetméteres Szent László-kiállítása, amely a Herma történetét és a
Szentkirály kárpát-medencei kultuszának főbb vonásait mutatta be, Móser Zoltán A Szent László-legenda falképei című kiállításával kiegészítve. A
kiállítás megnyitóján hangzott el a Győri Bazilikában a Hartvik-féle
Agenda Pontificalis győri szertartáskönyvben
(11. század vége) fennmaradt, tehát Szent László-kori Tractus stellae – Csillagjáték. A vízkereszti
liturgikus drámát a Győri Bazilika Palestrina Kórusa
énekelte Katona Tibor vezényletével.
A szimpózium sűrű programját a Szent László Borlovagrend borkóstolóval és
népdalénekléssel egybekötött műsora tette könnyebbé, ahol a PPKE BTK Kájoni János Schola és a
résztvevők által énekelt népdalokat hegedűn Kovács
Mihály, tekerőlanton Legeza Márton kísérte. A konferencia záróakkordja a hagyományos Szent
László-napi püspöki szentmise és az 1763-as győri földrengés óta fogadalomból a
Belváros utcáin a Hermával megtartott körmenet, majd pedig Liszt Ferenc Esztergomi
miséje (1856) zárta. (Medgyesy-Schmikli Norbert) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |