Vissza a tartalomjegyzékhez

10. évfolyam 2. szám
A. D.
MMIX

Szigeti Jenő:
Emlékezés egy elfelejtett bibliafordítóra és Bibliájára
A tizennyolcadik század egyik legjelentősebb protestáns bibliafordítói vállalkozása soha nem került nyomdába

A tizennyolcadik század egyik legjelentősebb protestáns bibliafordítói vállalkozása soha nem került nyomdába. Bottyán János[1] bibliafordításaink „hamupipőkéjének” nevezi ezt a kéziratban ránk maradt munkát – jogosan. Alkotója Nagymegyeri Besnyei György református prédikátor, tudományokban és különösen a keleti nyelvekben járatos férfiú volt. Most róla és munkájáról emlékezünk.

Nagymegyeren (Vel’ké Ludince), Komárom megyében, 1675 táján született. A nagyszombati jezsuita központ közelségének köszönhetően hamar megtanulta a katolikus ellenreformáció megpróbáltatásait. A debreceni kollégium diákja lett, ahol 1698. augusztus 20.-án lépett a felsőbb osztályú hallgatók sorába. Ekkor már huszonhárom élves lehetett.[2] A Debreceni Kollégium ekkor élte virágkorát. A város az ország egyik legnépesebb, társadalmilag a legfejlettebb helysége volt. A kollégium volt a város ékköve. Amikor Besnyei a tógátus diákok sorába lépett, Szilágyi Tönkő Márton (1642-1700) volt az ősi iskola híressége, aki elsőként tett lépéseket a természettudományos gondolkodás felé. Descartes követője volt.[3] Amikor Nagymegyeri Besnyei György a kollégium diákja volt, még élt a kollégium falai között Komáromi Csipkés György emléke, aki önálló nyelvészeti munkáéra akarta előkészíteni diákjait. Ebből a célból állította össze a Schola hebraica című nyelvkönyvét, amit Besnyei idejében is tankönyvként használtak a kollégiumban.[4]

Köleséri Sámuel az Idvesség sarka című könyvének (Sárospatak, 1666) előszavában arról ír, hogy a héber és a görög nyelv oktatása olyan jól halad Debrecenben, hogy a tanulók ezeken a nyelveken leveleznek egymással. Besnyei György külföldi tanulmányairól nem tudunk. Ő itthon lett dicséretes tudású férfiú, a keleti nyelvek tudósa. Ennek alapja Komáromi Csipkés tankönyve, szellemi öröksége volt. Az ő példája vezette Besnyei bibliafordítói ambícióját is.

Tanulmányainak elvégzése után Besnyei visszatért szülőföldjére lelkipásztornak. Előtte néhány hónapig Gyöngyösön szolgált, 1707-ben már nem volt itt, mert a gyöngyösi gyülekezet új lelkipásztort, Komáromi Lászlót hívott ekkor a megürült szószékre.[5] Zoványi Jenő[6] úgy tudja, hogy Besnyei 1707-ben, vagy 1708-ban lett lelkipásztor a Nyitra megyei Vágfarkason (Vlany). Ez egy sok vihart látott református gyülekezet volt. A protestáns rendeknek az 1662-es országgyűlés elé beterjesztett panaszaiból tudjuk, hogy a falu református templomát, iskoláját és minden vagyonát Szelepcsényi György (1595-1685) esztergomi érsek elkoboztatta, és a falu papját börtönbe záratta.[7]

A protestáns sérelmek orvoslására, csak a Rákóczi-szabadságharc alatt, a Szécsényi országgyűlés után kerülhetett sor.[8] Itt Rákóczi Ferenc mindent elkövetett, hogy a protestáns-katolikus megbékéléshez irányelveket adjon. Az országgyűlés ennek érdekében elhatározta, hogy a templomok visszaadásának ügyét úgy rendezi, hogy helységenként azé a vallásfelekezeté lesz a templom – jövedelmével együtt –, amelynek az adott helyen több híve van. Vegyes vallású megyei biztosokat nevezett ki, akik pontos utasítást kaptak munkájukhoz. A Nyitra megyei bizottság Norotha István római katolikus, Losonczi Szijjártó István református és Gosztonyi Miklós evangélikus tagokból állt. Vágfarkasdon 1706. január 29.-én ítélték a templomot és a hozzá tartozó jövedelmet a gyülekezetnek. Ennek nyomán került Besnyei György a faluba lelkésznek. Jövedelméről a Dunántúli Református egyházkerület régi jegyzőkönyvében fennmaradt Matrix Ecclesiasticorum Proverbium ad hírt, amely Magyari Péter püspök megbízásából 1712-ben Tatai János nemescsói lelkész gyűjtött össze. Eszerint Besnyei járandósága a következő volt:

„1.Pénz 60 forintot.

Búza…

2. Fát elegendőt

3. Egy darab rétet betakarítanak

4. Faggyút 12 fontot

5. Copulatiotul dénár 50

6. Halotti prédikátiotul dénár 50

7. Keresztelőtül dénár 25

8. Introductiotul is dénár 25

9. Egy kertett és az ecclesia bekerít és kétszer felét megszánttya.”[9]

Nem tartott sokáig a szabadság. A szabadságharc elfojtása után, valószínűleg 1715-ben a vágfarkasdi prédikátort elűzték a faluból. Ezután csak lévitát tarthatott a falu, aki a vasárnapi istentiszteleteket megtarthatta, de nem keresztelhetett, és az úrvacsorát sem szolgáltathatta ki. Ezt sem gyakorolhatta sokáig, hiszen 1724-ben gróf Kaunitz, a vármegye és a plébános segítségével, még az addig meghagyott iskolamestert is elűzte.[10]

Besnyei ekkor már nem tartózkodott Vágfarkasdon. 1712. február 2.-án a vágfarkasdi püspöki látogatás alkalmával Besnyeit a komjáti egyházmegye esperesévé választották.[11] Az egyházmegye Nyitra vármegye déli részét és Komárom megye északkeleti csücskét foglalta magába. Virágzása idején mintegy harminc anyaegyházból állott. A Rákóczi szabadságharc után ez a terület volt a legjobban kitéve az ellenreformáció erőszakos hódításának. Hamarosan az egyházmegye minden gyülekezetéből sikerült elüldözni a prédikátorokat. Egyedül a kamocsai (Komoa) gyülekezet állt ellen az erőszakos térítésnek. Itt volt Nagymegyeri Besnyei György lelkipásztor. Ő volt a hajdan virágzó egyházmegye utolsó esperese.[12]

A kamocsai gyülekezet a reformáció idején alakult, amit 1550-ből való harangja is igazol.[13] Ez nem mentette meg a község reformátusait az ellenreformáció túlkapásaitól. A korábban idézett 1662-es panaszlista szerint, bár nem volt katolikus pap a községben, mégis arra kényszerítették a reformátusokat, hogy a katolikus papot fizessék.[14] Nagymegyeri Besnyei elődje Giczei Jakab volt, akinek az 1712-es díjlista szerint kevesebb volt a jövedelme, mint amit Besnyei Vágfarkason kapott. Sövényfalú templomuk volt.[15] Ezért valószínűleg csak rövid ideig maradt itt esperes lelkipásztor Besnyei. Hamarosan a komáromi egyházmegyében Madaron vállalt hivatalt, de úgy, hogy haláláig megtartotta a szomszéd egyházmegye esperesi hivatalát. Vele szűnt meg a komjáti vagy örményi esperesség. Helyette az 1714-ben tartott zsinaton Giczei Józsefet avatták fel, és küldték el lelkipásztornak Kamocsára.[16]

A Komárom megyei Madar (Modrany) Besnyei életének következő állomása. Ez erős, gazdag gyülekezet lehetett.[17] Kiskó István személyében gályarab prédikátora is volt a gyülekezetnek.[18] Nem tudjuk, hogy Besnyei mikor érkezett a gyülekezetbe, de azt igen, hogy Valesius esperesnek 1727. február 20-án kibocsátott Currense szerint Megyeri György néven ő a gyülekezet lelkésze.[19] A végképp elárvult komjáti vagy más néven örményesi egyházmegye esperesének a szomszéd komáromi egyházmegye adott menedéket. Madari lelkipásztorsága idején, személyes sorsán keresztül is átélte az ellenreformáció üldözéseit. Családi hagyományokból – valószínűleg Karacs Teréz (1808-1892) feljegyzéseiből[20] – tudjuk, hogy Besnyei, mint madari lelkész a tilalom ellenére Komáromban, papi öltözetben az utcára ment, amiért elfogták, és azzal vádolták, hogy a protestantizmust a törvények ellenére terjeszti. Várfogságra ítélték, és valamelyik határszéli várban raboskodott. Felesége hosszas közbenjárására bocsátották szabadon. Visszakerült Madarra prédikátornak, és ezután a kaland után, minden idejét a Biblia új ruhába öltöztetésére fordította. 1737-re készült el a nagy munkával. A gondos, pontos, gyönyörűen leírt kéziratot a következő évben bőrbe köttette, és megindult a harc azért, hogy a nagy munka célba érjen, vagyis odakerüljön az igére éhes emberek asztalára, a kinyomtatott Biblia. A Biblia kiadását a cenzúra akadályozta.[21] Besnyeinek nem voltak főúri pártfogói, még külföldi támogatói sem. 1740-ben megpróbálkozott a munka egyik részletének kiadásával. A zsoltárok könyve hamis impresszummal jelent meg.[22] A kiadás helyéül a sehol sincs Miapolis-t – talán a győri nyomdászok – tüntették fel.[23]

Besnyei újabb és újabb utakon próbálta az elkészített munkát kiadatni. Többször is lemásolta kézzel a Bibliát. A Ráday Gyűjtemény kézirattára őriz egy Madaron, 1748-ben készült, Besnyei által lemásolt Újszövetséget.[24] Ilyen a 19. század végén, a kecskeméti városi könyvtárból előkerült Besnyei kézirat is, mely szintén az Újszövetséget tartalmazza. Díszes, templomablakszerű keretben ez a híradás olvasható a címlapján a kézirat keletkezéséről: „mellyeket a görög nyelv szerint magyarul leirt Nagymegyeri Besnyei György mátyusföldi senior 4-edszer életének 73-dik, szent tisztének 41-dik esztendejében Madaron 1749 esztd.”[25] A 256 lapos kézirat végén ez áll:

 

„Elkezdtem írni Pünkösd havában die 8-va Máji, elvégeztem Szent Mihály havában die 18-va 7tembris 135 napon”.

 

Ez a 135 nap nagyon rövid idő ehhez a hatalmas munkához. Csak olyan ember tudja ezt megtenni, akinek szívügye Isten Igéje. További életét a Biblia ügye töltötte be. Munkájáról, életéről hírt ad egy 1744. február 29-én írt levele, amit Valesius János Antal (1662-1758) prédikátor-társához, a komáromi egyházmegye espereséhez írt.[26] Minden próbálkozása, szorgalma ellenére a nagy munkával készített Bibliája kéziratban maradt.

Sikerült viszont két imádságos könyvet is útra bocsátania. A Keresztyéni közönséges könyörgések hely és időpont megjelölése nélkül jelent meg. Ennek Besnyeitől származó, 1740-ben Madaron elkészült, eléggé megrongálódott kézirata a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában, Debrecenben ránk maradt. Ide a Nyírségi Református Egyházmegye irattárából, 1969-ben került.[27] Az imádságos könyvről 1775-ben Horányi Elek, majd néhány évtizeddel később Katona István is megemlékezett.[28]

Másik imádságos könyve 1745-ben, hely megjelölése nélkül Háborúi könyörgések címen jelent meg. Ez a Habsburg-örökösödési háború éve, a bajorok feletti győzelemé és a protestáns poroszoktól elszenvedett vereségé. Csak egy későbbi szövegvizsgálat döntheti el, hogy ennek az imádságos könyvnek milyen kapcsolatai vannak a népies porosz-váradalommal. A protestánsok a poroszok győzelmétől várták a vallásszabadságot.[29] Sajnos, ez a kis példányszámban megjelent könyv, könyvtárainkban is nehezen lelhető fel.

Nagymegyei Besnyei György 1749. április 9-én, tisztes öregségben elhunyt, és vele az utolsó komjáti, másként ürményi vagy mátyusföldi esperes. Halála után 1749. május 7-én tartott kerületi gyűlésen így határoztak az atyák:

 

„Néhai Tiszteletes Megyeri György uram, ki az ürményi Traktus seniora vala, az Úrban kimúlván Madaron, az őkegyelme inspectioja alatt lévő gyülekezetek az árva ecclesiákkal együtt csallóközi Traktus seniora Tiszteletes Valesius János uram hűséges gondviselése alá bízatott.”[30]

 

Nagymegyeri Besnyei György alakjához hamarosan legendák fűződtek. Szinnyei József – valószínűleg félreértett családi anekdoták alapján – úgy tudta, hogy „1763-ban a komáromi nagy földrengéskor még élt, mert ő mentette ki a kis Cseh-Szombatyt, a későbbi híres orvost, a romok alól”.[31] Szinnyei téved, hiszen ekkor Besnyei régen halott volt, de ha élt volna, kilencven felé járva erre a hőstettre nem lett volna ereje. Inkább fia, ifjabb Nagymegyeri Besnyei György lehetett az életmentő hős, akinek tulajdonából került a „Keresztyéni közönséges könyörgések” kézirata a debreceni kollégium könyvtárába. A bibliafordító Besnyei alakját lassan beborította a feledés homálya. Horányi Elek, Katona József életrajzi gyűjteménye őrizte ugyan emlékét, de a nyomukban járó Dánielik József (1821-1886) már születésének és halálának idejét sem tudja pontosan.[32] Besnyei elfelejtett bibliafordító, egyházi író lett.

Besnyei alma materére, a debreceni kollégiumra hagyta féltve őrzött, javítgatott bibliakéziratát. Halála után nem sokkal, még 1749-ben Weszprémi István[33] – aki akkor még a legendás hírű Hatvani István famulusa volt – beírta a jeles ajándékot a Nagykönyvtár katalógusába. A könyvborító belső oldalára odajegyezte:

 

„Admodum Reverendus D. Bibliorum horum translator Scholae Ref. Debreciensis testamento legavit, Stephanus Vero Weszpremi in catalogum librorum retolit A. MDCCXLIX. V kal. Novembris.”[34]

 

A ma is jó állapotban lévő 170x215 mm. nagyságú Biblia, ószövetségi része 1006 oldalas, míg az Újszövetség 344 oldalt foglal el. A vaskos, bőrbe kötött könyv címlapjára az „N.M.B.Gy” betűket és az „MDCCXXXVIII” évszámot préselték.[35] A kézirat gyönyörű írással, minimális javításokkal és a nyomtatást utánzó betűkkel készült. A lapok kétfelé osztottak, negyedrét alakúak, az ívek, valamint a lapok meg vannak jelölve. Az első táblán a tartalomjegyzéket találjuk, amely a könyvek egymásutánját és a könyvben található fejezetek számát látjuk. Az Ószövetség 39 könyve 929 részből áll, amit 1006 oldalra, 63 ívre írt le Besnyei, míg az Újszövetség 27 könyvet, 260 fejezetet tartalmaz 21 és fél íven, 344 oldalon. A könyvek végén, egy számozatlan oldalon a következő érdekes megjegyzés áll:

 

„A teremtésnek napjai így rekesztetnek bé: ’lőn estve és lőn reggel 1,2,3,4,5,6-ik nap’. 1/ Így kellene mondanunk: ’lőn reggel és lőn estve’ mert előbb a reggel az estvénél; de a Sidóban elől tétetik, a mit Magyarul útól teszünk, és útól tétetik, a mit mi elől teszünk, mint Solt. 47,4 (olv 42,4) könnyhullatásom ennékem kenyerem ’éjjel nappal’, itt a Sido elől teszi a nappalt, utána az éjjelt; azért a mit a Sidó ige elől tészen, azzal nem vétkezünk, ha utóbb tesszük, és a mit utóbb tészen, ha mi elől tesszük, azzal nem vétkezünk.”

 

Ez után a Mi Atyánk és az Apostoli Hitvallás héber fordítása következik a kéziratban latin betűkkel leírva, majd pedig 1Kor 10,31 parafrázisa.[36]

A becses bibliakézirat eddig egyetlen ismertetője Bárány József (1856-1916) rabbi[37] úgy sejtette, hogy „Besnyei ezen héber fordítást olaszból vagy spanyolból vehette. Ezt bizonyítja az y betűk ng-vel való transzceribálása. Ezen átírás még azt is bizonyítja, hogy Besnyei latin, nem pedig héber betűkel írt fordításból vette át szóról szóra.”[38] A kézirat utolsó lapján is találunk egy érdekes megjegyzést, ami Besnyei fordítási törekvéseiről tájékoztat:

 

A szent írásnak tudása megkívántatik a népeknél annak tulajdon nyelvekre való fordítása és magyarázattya, de mivel a magyarázatnak sarka és fundamentuma, annak fordítása; szükség azért, hogy minden szó az ő erejében és értelmében vétessék és semmi elfordítás vagy értetlen és illetlen kimondása a szónak ne essék, mely eltévelyítené (vagy meg nem értetnék) vagy megbotránkoztatná az olvasókat és hallgatókat, melly megesik kiváltképpen a Sidóban a különböző initialis betűknek meg nem választásokért és némelly szóknak szeméremnek való ki nem mondásokért a Magyarban pedig a szokatlan szókkal való élésért, melyeket észbe venni és megjobbítani az Isten beszédét olvasóknak és hallgatóknak épületükért, jobb és inkább méltóbb, mint követni és vélek élni, úgy hogy a szeretet az emberekben ezekben való vétkeket elfedezze ugyan, de az Isten beszédének dicsőségét mind azok felett megőrizze, mert azt kell tselekedni s azt sem kell elmulatni, hogy valami azokhoz ne adassék, hogy minden abban és akörül munkálkodók által az Isten és beszéde ditsőítessék az Anyaszentegyház pedig építtessék és eképen minden szent munka az Isten beszéde körül nem lészen hiába való munka.”

 

Ezután javításainak példatárát adja. Kijavítja a számára érthetetlennek tűnő szavakat, melyek közül számos régi szó, kifejezés található. Ezeket említi: „1. Értetlen szók: bietrom,[39] ketzele;[40] Ezaj.3:21,24; Jós, jósló Zach 10:2; korszovátya:[41] Act 19:12; Collegium: Prédik. 12:13; Sanctuarium: Ezek. 44:5; verfelye:[42] Exod. 28:39; imegmás:[43] Exod 28:42; kösöntyű:[44] Ezaj 3: 19; Filacterium: Matth. 23:5; Széttzel:[45] II.Reg 4:10; eszterág:[46] Lev. 11:19; Futározó: Gal 2:4; Divattya: Hós 2,8” Talál a bibliában illetlen szavakat is. Ezek közül a „romlott tökű” kifejezést (Lev 21,20) és a „megmagzik” szót (Lev 12:2) említi példaként.

A kézirat utolsó lapján az általa hibásnak tartott fordításokról írta a következőket.

 

„Vétkes szók: Chet és Caf különböző initialis Sidó betűknek confusioja miatt esett vétkes szók: megnyergelni a királyné asszonyt Eszth. 7:8; megnyergelni a mi álnokságunkat Mich. 7:19 (másutt is); hív ditsőség (olvasd: hiábavaló ditsőség); kiváltképpen való magyarázat II.Pét 1:20.(olvasd: tulajdonképpen való magyarázat); igézett Gal. 3: 1 (olvasd: csábított el); Futkározó: Gal. 2,4 (olvasd: alattomba bejött); Divattya Hós 2:8 (olvasd: rendelt ideje).”

 

Végül a napok neveit sorolja fel magyarul és latinul.

A kézirat 1749 óta a debreceni kollégium Nagykönyvtárának féltve őrzött kincse. Pontos, modern filológiai felmérése a kutatókra vár. Bárány József szerint „Besnyei fordítása sem jobb, sem nem rosszabb akár a megelőző, akár a rákövetkező fordításoknál”.[47] Azt kifogásolja, hogy Besnyei szövege függ a Károli-fordítástól, de ez minden protestáns fordításnál kimutatható. Besnyei nem önálló szöveget adott, és nem is szabad műfordítást akart készíteni. Az addigi fordítások kitaposott útján jár, és csupán az a célja, hogy egy korának megfelelő, hiteles Bibliát adjon remélt protestáns olvasói kezébe. Aki ebben a nehéz, ellenreformációtól terhelt időben szolgálni, segíteni, hitet menteni akart, nem tehetett másként. A szöveg értékelését csak a kortörténeti vizsgálatok eredményeivel együtt lehet a valósághoz hűen elvégezni. Ennek a sokáig váró kéziratnak a kiadása tisztelgés lenne egy csodálatra méltó erőfeszítés előtt. Ezzel elfoglalhatná ez a kézirat a méltó helyét a magyar bibliafordítások több évszázados történetében.

 

Jegyzetek



[1] Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Bp., 1982. (továbbiakban: Bottyán, 1982.) 81. p.

[2] Iskolatörténeti Adattár, II. köt. Pápa, 1908. 178. p. Szövege a matrikulában: „Ego Georgius Nagy Megyeri subscripsi legibus scholae Debrecinae 1698. die 20. Augusti”.

[3] Makkai László: Debrecen iskolájából az ország iskolája (1660-1703). In. A Debreceni Református Kollégium története. Szerk.: Barcza József. Bp., 1988. 59-61. p.; Zoványi Jenő: A coccejanizmus története. Tanulmány a protestáns theologia múltjából. Bp., 1890.; Tóth Béla: Szilágyi Tönkő Márton Philosophiája megjelenésének körülményei. In: Magyar Könyvszemle, 1977. 313-324. p.

[4] RMK. III. 1904. Utrecht, 1654.; Fekete Csaba: Komáromi Csipkés György, a nyelvész. Észrevételek és adalékok a nyelvészként való megítéléséhez. In: Theologiai Szemle, 1978. 357-368. p.

[5] Monok István: A gyöngyösi református gyülekezet lelkipásztorai és tanítói, 1557-1718. Bp., 1986. 28-29. p.

[6] Zoványi Jenő: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Bp., 1977. (2. kiadás) (továbbiakban: Zoványi, 1977.) 73. p.

[7] Kúr Géza: A Komáromi Református Egyházmegye. Pozsony, 1993. (továbbiakban: Kúr, 1993.) 120. p.; Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Észak-Magyarország rekatolizálása, 1671-1675. Bp., 1935.

[8] Ráday Pál iratai. I. köt. A szécsényi országgyűlés iratai. Bp., 1955.

[9] Kúr, 1993. 206., 260. p.

[10] Kúr, 1993. 261. p.; Az „Árva ecclesiák” lajstroma. Pápa, 1774. – A Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára.

[11] Thury Etele: A Dunántúli Református egyházkerület története. 2. köt. Pozsony, 1998. (továbbiakban: Thury, 1998.) 304-305. p.

[12] Zoványi, 1977. 934. p.; Thury, 1998. 322-346. p.; Kúr, 1993. 91-92. p.

[13] Kúr, 1993. 57. p. Idézi Kiss János 1776. évi feljegyzését a harangról.

[14] Kúr, 1993. 114. p.

[15] Kúr, 1993. 205. p.

[16] Thury, 1998. 319. p.

[17] Szomódi János díjlevele ezt mutatja 1654-ből. Kúr, 1993. 261-262. p.

[18] Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai. Sárospatak, 1874.; Kúr, 1993. 232. p.

[19] A Komáromi Egyházmegye iktatókönyve, 1725-1750. Idézi: Kúr, 1993. 261-262. p.

[20] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891. (továbbiakban: Szinnyei, 1891.) I. köt. 995-996. p. Karacs Teréz szépapja volt Besnyei. Takács Ádám (1797) aki a 18. század végének jeles református egyházi írója volt, unokája volt Besnyei Györgynek és nagyapja Karacs Teréznek. Szinnyei József Karacs Teréznek, nagyapja elbeszélése nyomán leírt feljegyzéseiből merítette ezt az adatot. Takács Ádámról: Zoványi, 1977. 619. p.

[21] Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig. Bp., 1928.; Sashegyi Oszkár: Az állami könyvcenzúra állandósulása Magyarországon (1706-1725). In: Magyar Könyvszemle, 1969. 321-335. p.

[22] Kis Biblia, az az a Szent Dávid százötven zsoltárának könyve. Miapolis, 1740.

[23] Szelestei N. László: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon. I-II. In: Magyar Könyvszemle, 1983. 292-304. p., 1991. 343-351. p.; V. Ecsedy Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek, 1539-1800. Bp., 1996.; Kovács Géza: Egy győri nyomda rejtett kiadványai. In: Lelkipásztor, 1999. 7-8. sz. 153-256. p.

[24] A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye, K-1.39.; L. Kozma Borbála – Ladányi Sándor: A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének (Budapest) kéziratkatalógusa – 1850 előtti kéziratok. Bp., 1982. 53. p.

[25] Bottyán, 1982. 80. p.

[26] Szinnyei, 1891. 995. p. Hivatkozik: az „Egyházi Alamank” (!) Pest, 1820. c. kiadványra.

[27] A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának Kézirattára (továbbiakban: TRNKK.) R 3570. Possessori bejegyzése szerint 1743-ban ifj. Besnyei György tulajdonába került, majd Oláh Béla tulajdonából a Nyírségi Ref. Egyházmegye tulajdonába. 92 lapos, 165x110 mm nagyságú, gyönyörű írással írt kézirat. Fekete Csaba – Szabó Botond: A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Debrecen) kéziratkatalógusa. Bp., 1979. (továbbiakban: Fekete-Szabó, 1979.) 267. sz.

[28] Horányi Elek: Memoria Hungarorum et provincialium scriptis edits notorum. Vol 1. Viennae-Posonii, 1775. 454-455. p. Eszerint a könyv címe: „Keresztyéni közönséges könyörgések, melylyek Nagy-megyeri Besnyei György Mátyusföldi Senior által írattak Madaron MDCCLIII. Esztendőben”. Katona István: Historia Critica Regnum Hungariae. Pest, 1779-1817. Tomus XX. ordine XXXIX. 941. p. Szerinte 1743-ban jelent meg ez az imádságos könyv, a kézirat datálása is ezt erősíti.

[29] Molnár Ambrus – Szigeti Jenő: Református népi látomásirodalom a XVIII. században. Bp., 1984. 50-54. p.

[30] Kúr, 1993. 273. p.

[31] Szinnyei, 1891. 995. p. Cseh-Szombaty József 1748. június 8-án született. Orvosi tanulmányait Németországban, Hollandiában, Franciaországban folytatta, majd Amsterdamban fejezte be. Pesten telepedett le, és 1784-ben országos főorvos lett. 1815. február 2-án halt meg.

[32] Danielik József: Magyar írók. Pest, 1856-1858. I-II. köt.

[33] Sükösd Mihály: Tudós Weszprémi István. Bp., 1958.

[34] TRNKK. R 579.; Fekete-Szabó, 1979. 107. p.

[35] A betűk a szerző névmonogramja: „Nagymegyeri Besnyei György”, az évszám (1738) pedig azt jelenti, hogy az előző évben elkészült munkát ekkor kötette be a szerző.

[36] Bárány József: Nagy-Megyeri Besnyei György kézirati bibliafordítása. Adalék a magyar bibliafordítás történetéhez. Bp., 1885. (Klny: Magyar Zsidó Szemle, 1885. május.) (továbbiakban: Bárány, 1885.) 13-14. p.

[37] Bárány József 1856. december 11-én Nádudvaron született, 1877-1885 között a budapesti rabbiképző hallgatója volt. 1885-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Disszertációja Gabriol bölcseletéről szólt. 1886-ban rabbivá avatták. 1887-ben Debrecenben rabbi, 1888-1891 között a Budapesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője volt. 1891-től Kecskeméten rabbi, 1916. április 15-én hunyt el. Friedman Péter: Bárány József. In: Magyar Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Bp., 1929. 86. p.

[38] Bárány, 1885. 14. p., 2. sz. jegyz.

[39] A ’bietrom’ a latin baretum-ból föveget, fejdíszt, szögletes papi sapkát jelentett.

[40] ’ketzele’ vagy kötzöle = fejdísz, némely tájszólásban ruha, kötő

[41] korszovátya = öv

[42] verfelye = kocka

[43] imegmás = gatya

[44] kösöntyű = karperec, csat

[45] széttzel =szék

[46] eszterág = gólya

[47] Bárány, 1885. 16. p. Bárány részletesen összevetette a bibliafordítást Komáromi Csipkés György Bibliájával, és arra az eredményre jutott, hogy az „egész fordítás nem más, mint Komáromi Bibliájának új recenziója”.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,