10. évfolyam 4.
szám |
Imre Mihály: A
Vizsolyi Biblia egyik forrása. Petrus Martyr. Debrecen, Tiszáninneni Református Egyházkerület, 2006. 156 old. |
Imre
Mihály a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában bukkant rá egy
16. századi kötetre, mely a magyar bibliakutatás számára rendkívüli
jelentőséggel bír, és kétséget kizáróan bizonyítja azt a tényt, hogy a Vizsolyi
Biblia egy – talán Károlyi Gáspár vezetése alatt dolgozó – fordító csoport
munkája. A kötet két művet tartalmazó kolligátum, melyek a
16. századi protestáns bibliai exegézis jelentős
munkái. 1565-ben került Magyarországra (Sámuel könyve 232. lapján a „Tokay ad ripam Tibisci Februario, A szerző részletes ismertetést ad a kötetről és
Magyarországra kerüléséről, a bibliafordítás történeti hátteréről és külföldi
kapcsolatairól. A kötet párhuzamosan közli Sámuel 1. könyve latin nyelvű
szövegét Petrus Martyr 1564-ben Zürichben megjelent
kommentárja nyomán, annak a könyv margójára kézírással bejegyzett fordítását,
és ugyanezt a szöveget a Vizsolyi Biblia alapján. A két utóbbi szinte szó
szerinti egyezése minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Petrus Martyr Sámuel 1. könyve 25 fejezetének latin szövege a
Vizsolyi Biblia meghatározó szövegforrása volt. A rendkívül gazdag
jegyzetanyag, a pontos és részletes forráskritikai elemzések a laikus olvasó
számára segítséget nyújtanak a korszakban és a szakirodalomban való
tájékozódáshoz, a történész számára pedig a további vizsgálatok folytatásához. Petrus Martyr Vermigli 1500-1562-ig élt ágostonrendi
szerzetes, a padovai egyetemen a filozófia professzora, reformátor volt.
Eretnekséggel vádolták, ezért 1542-ben Strassbourgba
menekült, ahol az Ószövetség professzora lett. 1547-ben Thomas Cranmer Oxfordba hívta, itt részt vett az anglikán egyház
alapelveinek kidolgozásában. 1553-ban visszatért Strassbourgba,
majd 1556-ban zürichi professzor lett. 1557-ben írta Sámuel két könyvéhez az exegetikai magyarázatokat. A reformáció lutheri és kálvini
iránya közti nézeteltérések békés rendezésére törekedett, igyekezett
visszaszorítani az antitrinitárius irányzatot. A reformáció és az anyanyelvűség kapcsolata, a
nemzeti nyelvű bibliafordítások és a reformáció igénye szoros összefonódása
közismert tények. Noha már korábban is készültek részletfordítások, s
valószínűsíthető, hogy reformátoraink mindegyike megpróbálkozott e feladattal,
teljes, nyomtatásban megjelent munka ismereteink szerint nem állt
rendelkezésre. A magyar nyelvű bibliafordítás elkészülte
előtt a lelkészek feltehetően valamely nem magyar nyelvű nyomtatott
művet használhattak, melyet külföldi tanulmányaik során szerezhettek be, és
ebből maguk készíthették a magyar fordítást saját használatra. A reformáció
prédikációs gyakorlata a Szentírás rendszeres tanulmányozását, gyülekezeti és
egyéni használatát ajánlotta, szükségessé téve ezzel a nemzeti nyelvű
bibliafordítás elkészítését, és ösztönözve annak létrejöttét. Továbbá a
reformátori teológia a Bibliát egységben látó és értelmező alapállásával a
teljes fordítás általánosan elérhetővé és ismerté válását is hangsúlyozta. Mindezek mellett a nemzeti nyelvű kiadások egyre
bővülő köre is sürgethette a magyar fordítás megjelenését. Sylvester János
szerint a többi népek gúnyoltak bennünket, a saját nyelvű evangélium hiánya
miatt. Azonban a fordítás hatalmas munkáját tovább nehezíthették a nyelvi
problémák, a magyar irodalmi nyelv hiánya, bizonyos szöveghelyeken a megfelelő
kifejezések hiánya. Ahhoz hogy minden társadalmi réteg rendszeresen olvashassa,
és útmutatást találjon benne az adott élethelyzetére, úgy kellett a fordítást
elkészíteni, hogy mindenki megértse, mindvégig szem előtt tartva azt a tényt,
hogy a Szentírás Isten igéje. Károli Gáspár ajánlásában így ír erről: „Éltünk,
amennyire lehetett, tiszta igaz magyar szóval, idegen szólásnak módját nem
követtük.” A kötet tovább bővíti a magyar nyelv- és kultúrtörténeti
dokumentumok körét, történet- és irodalomtudományi jelentősége vitathatatlan. A
magyar bibliakutatás számára nélkülözhetetlen adalék, rendkívüli felfedezés és
nagy előrelépés a bibliafordítások vizsgálata és a Vizsolyi Biblia
kultúrtörténeti hátterének megismerése terén. Átfogó, mélyreható és több szempontú, részletes
elemzésével a szerző választ ad a bibliafordítások és a bibliakutatás néhány,
eddig megválaszolatlan kérdésére, és a további vizsgálatokhoz megfelelő alapot
biztosít minden tudományág számára. (ism.: Sziráki Szilvia) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |