3. évfolyam 1.
szám |
Fekete
Csaba: Tótfalusi Kis Miklós felmentése |
Koszorúzott
a Házsongárdi temetőben az Anyanyelvi Konferencia 2002. április hó 27-én
délután. Tótfalusi Kis Miklós síremlékénél ez nem ritkaság évfordulókon és
ünnepi alkalmakon. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, amely
elsősorban kulturális és pedagógiai tevékenységet folytat, kiadja a Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratot
rendszeres tájékoztatásul, ismétlődő alkalma az Anyanyelvi Konferencia. A
szervezet célja, hogy az öt világrész magyarságának segítsen anyanyelve
ápolásában, kultúrája megtartásában, fejlesztésében és magyarságtudata
megőrzésében. Székhelye Budapest, elnöke Pomogáts Béla. A mostani M. Tótfalusi Emléknapok 1702–2002
(Kolozsvár, április 26–28.) évfordulót – alapítványok támogatásával – több
társrendezővel együtt szervezte meg.[1] Az Aranyas Biblia végére illesztett imádság részletei is elhangzottak a
sírnál. A koszorúzást másnap ritka alkalom követte. Az előzmények háromszáz
esztendeje történtek, a folytatásra azóta kellett várnia azoknak, akik Hermányi
Dienes Józseffel megsiratták ezt a csodálatos kezű és elszántságú embert,
akinek bénán kellett meghalnia élete derekán. A nyomdász teológus szülőhelyének
templomában Misztótfalun ünnepi istentisztelettel kezdődött egy rendkívüli
zsinati ülés, amely így határozott 2002. április 28-án: „1. Az Erdélyi Református Egyház »in
synodo generali, in oppido Nagy Enyed, die 11 Junii 1698« határozatát, amelyben
a megnevezett Misztfalusi Kis Miklóst ellenfelei megkövetésére, a Mentség visszavonására és a mű
példányainak megsemmisítésére kötelezi, semmisnek nyilvánítja. 2. Nemes és nevezetes Misztótfalusi Kis Miklós teljes
felmentését az őt ért igaztalan vádak alól határozatba iktatja. 3. Miszótfalusi Kis Miklós páratlan
hitbeli és erkölcsi erejét bizonyítja az Aranyas
Biblia önerőből való kinyomtatása. E művét Egyházunk a magyar protestáns
vallási irodalom és az egész magyar könyvkultúra évszázadokra utat mutató
alkotásaként, a korabeli európai nyomdászat remekműveként tartja számon. 4. Népe és Anyaszentegyháza iránt
tanúsított hűsége, szolgálata, egész áldozatos élete, az ellene felhozott
egykori vádak türelmes viselése Misztótfalusi Kis Miklóst méltóvá teszi arra,
hogy hitünk és népünk hőseinek sorában emlegessük. Az eseményt vésse jobban emlékezetünkbe a megsemmisített zsinati végzés és a védekező iratainak visszavonására kényszerült Tótfalusi válasza. Mindkettőt felolvasták a rendkívüli zsinati ülésen. Az eredeti dokumentumok ma már nem léteznek, szerencsére gondos közreadók legalább a hiteles szöveget megőrizték: A nagyenyedi zsinat végzése[2] A kolozsvári reformatum ministerium és T. Tótfalusi Miklós atyánkfia között in syn. generali, in oppido N. Enyed, die 11. Junii 1698 celebrato, lett ilyen conditiokkal a complanatio. [= A kolozsvári református lelkészség és tiszteletes Tótfalusi Miklós atyánkfia között a Nagyenyed városában megtartott közzsinaton 1698. július 11-én ilyen kötelezéssel történt meg a kiegyezés]. 1. Mivel kinyomtatott
könyvével Tótfalusi atyánkfia nem kicsiny mértékben megsértette becsületekben
T. atyánkfiait, T. Némethi Sámuel[3]
és Csepreghi Mihály[4]
uramékat, azért elsőben itt az Szt. Generalis előtt kövesse meg ő Kegyelmeket. 3. Annak bizonyságára egy
könyv in facie sedis [= a zsinati űlés
színe előtt] elszaggattassék. 4. Valamennyi exemplárok
[= példányok] abban a könyvben kezében vannak vagy magának, vagy cselédinek,
bona fide [= tisztességgel] szorgalmatosan összeszedvén, közkézhez adja. Sőt a
kiknek bennek kiosztott, azokat is, valakiktől beszdheti, hiven beszedje és
kézhez adja. 5. Consensus [= egyetértés] nélkül ő kegyelme könyveket ne nyomtasson; ha mikor nyomtat, semmit bennek, propria authoritate [= önhatalmulag], ne változtasson. 6. Ne újítsa többé se titkon, se nyilván az említett
atyafiaknak becstelenségeket, sőt szorgalmatoson eltávoztassa. Exhib[ita] in eadem Syn[odo] Gererali per Andream Bajtsi p[ro] t[empore] jur[atum] S[anctae] Syn[odus] Generali Notarium, in d[ie,] m[enseque] p[raenotatis]. [= Ugyanazon közzsinaton a föntebb megmondott hónapban és napon előadta Bajcsi András ezidőben esküdt, zsinati jegyző]. [Kivül:] A tipografia felől való
végezése a szent generalisnak és Tótfalusi uram mocskos Apologiájának
retractatója. Tótfalusi
retractatioja[5]
Én Mi?zt. Tótfalúsi Kis Miklós, ?ok-féle
bóldogtalanságaim, és hol egy, ’s hol más injuriáltatá?im [= méltánytalanságaim]
között lévén, mind a’ termé?zetnek erötelensége, mind az Emberi indúlatoknak
hatalma által véletlen [= akaratlanul] vitettem arra, hogy mind I?ten, ’s mind
ti?zta igazságú Szent Vallásunkhoz való kötele?ségem és Kere?ztyén
Felebarátomhoz való ?zeretetem ellen közönsége?sé tétetett írásommal,
helytelenül vindicálván [= oltalmazván] magamat, nem tsak sok ti?zte?séges
Embereket ; hanem az egész Orthodoxa
Ekkle?iát [= igaz hitű egyházat] ke?erve?en meg-bántottam ’s
meg-botránkoztattam; de már magamba térvén, mind I?ten, ’s mind az egé?z Világ
elött, meg-esmérem [= elismerem] ebben-való vétségemket, és azt a’ munkámat,
mely ilyen Titulus [= cím] alatt
vagyon: M.
Totfalusi Kis Miklósnak maga Személyjének Életének és különös tselekedetének
MENTSÉGE; mellyet az Irigyek ellen, kik a’ közönséges jónak ez iránt
meg-gátolói, írni kén?zeritetett
Kolo’sváratt 1698-dik E?ztendőben Egé?zlen in omnibus Punctis et Partibus rectractálom, annihilálom [= valamennyi pontját és részét visszavonom,
nemlétezőnek nyilvánítom] ; a’ mely ti?zte?séges Embereknek nevek pedig azon munkában elő fordúl
gyakrabban, ezen Retractatióm [=
visszavonó nyilatkozatom] ?zerint az Erdélyi Orthodoxa Szent Generalis Synodus elött meg-követtem, ö
Kegyelmek-is énnékem illyen vétségemet, I?tenért, és a’ szeretetbéli
Atyafiságért condonálták [=
megbocsátották]. Igérvén arra magamat, hogy mind az emlitett Könyvemnek minden Exemplárit bona Fide [= tisztességgel] elö-adom, hogy ?upprimálta?sanak [= megsemmisítsék azokat] a’ tavalyi Apologiának Exemplárival együtt ; mind pedig, hogy
ilkyen ’s ehez ha?onló dolgot ?oha nem attentálok [= nem kísérelek meg], hanem
az Igaz Réformata Ekklé?iának hitiben, és abban való ti?zte?séges Uraimnak ’s
Atyámfiainak ?zeretetekben állhatato?on meg-maradok ; abban várván mind
Világból való tsendes ki múlá?omat, mind Ditsöséges Örök Életre való
Feltámadásomat, mellyröl-is akartam omni
aetati praesentis et futurae [= mind a jelen kornak mind a jövendőnek] ezen
Retractatiómat Nyomtatásban
ki-botsátani. Anno 1698.
13-dik Junii. * * * Jóllehet a most hatálytalanított zsinati döntést háromszáz esztendeje nem cikkelyezte be református egyházunk egésze, úgy gondolom, örvendetes volna, ha a Magyarországi Református Egyház is csatlakozna a rehabilitáláshoz. Az Aranyas Biblia (1685) a magyar protestantizmus, a magyar kultúra- és vallástörténet közös kincse, például a Károli Gáspár-féle bibliafordítás tekintélyét is ez szilárdította meg.[6] A rehabilitáció kapcsán megjegyzem továbbá, hogy jó lenne, ha a református egyháztörténet egy másik, majd’ négyszáz esztendős „szégyenfoltja” ügyében is történne végre valami intézkedés: a Magyarországi Református Egyház Zsinata kimondhatná Szilvás-Újfalvi Imre rehabilitálását, és az őt ért szégyenletes elbánás semmissé nyilvánítását. Jegyzetek [1] Ezek: a Romániai Magyar Református Egyház Zsinata, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, az Erdélyi Múzeum–Egyesület, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja (Kolozsvár) [2] Eredetije egykor a Kolozsvárott, a Református Kollégium levéltárában volt K. 8. jegy alatt, ma már nem található meg. Közreadta Török István az Erdélyi Múzeum-ban: 1907. (XXIV, új folyam II.), 398. p. Betű szerint ezt a közlést veszem át. [3] Szatmárnémeti Sámuel (1658–1717) református professzor, bibliai nyelveket és bölcsészetet tanított Kolozsvárott, a korabeli szellemi mozgalmakban mint az egyik meghatározó coccejánus és karteziánus volt ismeretes. [4] Csepregi Turkovics Mihály (1663–1704) református professzor, filozófiát és keleti nyelveket tanított Kolozsvárott, majd 1695-től városi lelkész volt. [5] Egy példány sem maradt fenn ebből a nyomtatványból. Bod Péter még látta. Megőrizte: Erdélyi Féniks Tótfalusi Kis Miklós Avagy Profes. Pápai P. Ferentznek a’ Könyv-nyomtatás’ Mesterségének Találásáról, és Folytatásáról, a’ Tótfalusi Kis Miklós’ Emlékezetére irott Versei. Mellyeket Mind az Magyar-Országi és Erdélyi Könyv-nyomtató Műhelyjekre, és Könyv-nyomtatókra, mind nevezetesen a’ Tótfalusi Kis Miklós’ életére ’s jó emlékezetére tartozó szükséges és emlékezetes Dolgokkal bövitvén Világ eleibe újabban ki-botsátai kívánt F. Tsernátoni Bod Péter. [Nagyszeben?] Nyomtattatott M DCC LXVII-dik Esztendöb. C3a levelén a 36. jegyzetben. Betű szerint ezt veszem át. [6] A rehabilitáció kapcsán engedtessék meg egy személyes
megjegyzés: Március elején egy magán feljegyzésben a következő gondolatoknak
adtam hangot: „Keserű kötelességünk, hogy az utókor képviseletében megkövessük
a Correcta Biblia sajtó alá
rendezőinek emlékét, valamint hogy csatlakozzunk Pápai Páriz Ferenchez meg Bod
Péterhez, és igazat szolgáltassunk az Aranyas
Bibliáért az erdélyi fénix
emlékének.” 2002. április 26-án Kolozsvárott ezzel kezdtem, majd ezzel is
zártam egy előadásomat: „Javaslom, hogy az Anyanyelvi Konferencia forduljon a | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |