Vissza a tartalomjegyzékhez

3. évfolyam 1. szám
A. D.
MMII

Fekete Csaba:
Tótfalusi Kis Miklós felmentése
Koszorúzott a Házsongárdi temetőben az Anyanyelvi Konferencia 2002

Koszorúzott a Házsongárdi temetőben az Anyanyelvi Konferencia 2002. április hó 27-én délután. Tótfalusi Kis Miklós síremlékénél ez nem ritkaság évfordulókon és ünnepi alkalmakon. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, amely elsősorban kulturális és pedagógiai tevékenységet folytat, kiadja a Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratot rendszeres tájékoztatásul, ismétlődő alkalma az Anyanyelvi Konferencia. A szervezet célja, hogy az öt világrész magyarságának segítsen anyanyelve ápolásában, kultúrája megtartásában, fejlesztésében és magyarságtudata megőrzésében. Székhelye Budapest, elnöke Pomogáts Béla. A mostani M. Tótfalusi Emléknapok 1702–2002 (Kolozsvár, április 26–28.) évfordulót – alapítványok támogatásával – több társrendezővel együtt szervezte meg.[1]

Az Aranyas Biblia végére illesztett imádság részletei is elhangzottak a sírnál. A koszorúzást másnap ritka alkalom követte. Az előzmények háromszáz esztendeje történtek, a folytatásra azóta kellett várnia azoknak, akik Hermányi Dienes Józseffel megsiratták ezt a csodálatos kezű és elszántságú embert, akinek bénán kellett meghalnia élete derekán. A nyomdász teológus szülőhelyének templomában Misztótfalun ünnepi istentisztelettel kezdődött egy rendkívüli zsinati ülés, amely így határozott 2002. április 28-án:

 

„1. Az Erdélyi Református Egyház »in synodo generali, in oppido Nagy Enyed, die 11 Junii 1698« határozatát, amelyben a megnevezett Misztfalusi Kis Miklóst ellenfelei megkövetésére, a Mentség visszavonására és a mű példányainak megsemmisítésére kötelezi, semmisnek nyilvánítja.

2. Nemes és nevezetes Misztótfalusi Kis Miklós teljes felmentését az őt ért igaztalan vádak alól határozatba iktatja.

3. Miszótfalusi Kis Miklós páratlan hitbeli és erkölcsi erejét bizonyítja az Aranyas Biblia önerőből való kinyomtatása. E művét Egyházunk a magyar protestáns vallási irodalom és az egész magyar könyvkultúra évszázadokra utat mutató alkotásaként, a korabeli európai nyomdászat remekműveként tartja számon.

4. Népe és Anyaszentegyháza iránt tanúsított hűsége, szolgálata, egész áldozatos élete, az ellene felhozott egykori vádak türelmes viselése Misztótfalusi Kis Miklóst méltóvá teszi arra, hogy hitünk és népünk hőseinek sorában emlegessük.

5. A Romániai Magyar Református Egyház a több mint három évszázaddal ezelőtt megsemmisítésre ítélt munkáját, a Mentség-et Anyaszentegyházunk és egész magyar népünk közös és drága örökségének nyilvánítja.”

 

Az eseményt vésse jobban emlékezetünkbe a megsemmisített zsinati végzés és a védekező iratainak visszavonására kényszerült Tótfalusi válasza. Mindkettőt felolvasták a rendkívüli zsinati ülésen. Az eredeti dokumentumok ma már nem léteznek, szerencsére gondos közreadók legalább a hiteles szöveget megőrizték:

 

A nagyenyedi zsinat végzése[2]

 

A kolozsvári reformatum ministerium és T. Tótfalusi Miklós atyánkfia között in syn. generali, in oppido N. Enyed, die 11. Junii 1698 celebrato, lett ilyen conditiokkal a complanatio. [= A kolozsvári református lelkészség és tiszteletes Tótfalusi Miklós atyánkfia  között a Nagyenyed városában megtartott közzsinaton 1698. július 11-én ilyen kötelezéssel történt meg a kiegyezés].

1. Mivel kinyomtatott könyvével Tótfalusi atyánkfia nem kicsiny mértékben megsértette becsületekben T. atyánkfiait, T. Némethi Sámuel[3] és Csepreghi Mihály[4] uramékat, azért elsőben itt az Szt. Generalis előtt kövesse meg ő Kegyelmeket.

2. A mely könyvnek kibocsátasával ő Kegyelmeket megsértette, azt őkegyelme annihilalja [= nyilvánítsa semmisnek], Apologiát [= mentséget] nyomtatván, melyben erőtelenségéből esett cselekedetiről attestáljon [= adjon bizonyságot] és tovább ő kegyelme ő maga munkájának soha ne ismerje.

3. Annak bizonyságára egy könyv in facie sedis [= a  zsinati űlés színe előtt] elszaggattassék.

4. Valamennyi exemplárok [= példányok] abban a könyvben kezében vannak vagy magának, vagy cselédinek, bona fide [= tisztességgel] szorgalmatosan összeszedvén, közkézhez adja. Sőt a kiknek bennek kiosztott, azokat is, valakiktől beszdheti, hiven beszedje és kézhez adja.

5. Consensus [= egyetértés] nélkül ő kegyelme könyveket ne nyomtasson; ha mikor nyomtat, semmit bennek, propria authoritate [= önhatalmulag], ne változtasson.

6. Ne újítsa többé se titkon, se nyilván az említett atyafiaknak becstelenségeket, sőt szorgalmatoson eltávoztassa.

Exhib[ita] in eadem Syn[odo] Gererali per Andream Bajtsi p[ro] t[empore] jur[atum] S[anctae] Syn[odus] Generali Notarium, in d[ie,] m[enseque] p[raenotatis]. [= Ugyanazon közzsinaton a föntebb megmondott hónapban és napon előadta Bajcsi András ezidőben esküdt, zsinati jegyző].

 

[Kivül:]

A tipografia felől való végezése a szent generalisnak és Tótfalusi uram mocskos Apologiájának retractatója.

 

Tótfalusi retractatioja[5]

 

Én Mi?zt. Tótfalúsi Kis Miklós, ?ok-féle bóldogtalanságaim, és hol egy, ’s hol más injuriáltatá?im [= méltánytalanságaim] között lévén, mind a’ termé?zetnek erötelensége, mind az Emberi indúlatoknak hatalma által véletlen [= akaratlanul] vitettem arra, hogy mind I?ten, ’s mind ti?zta igazságú Szent Vallásunkhoz való kötele?ségem és Kere?ztyén Felebarátomhoz való ?zeretetem ellen közönsége?sé tétetett írásommal, helytelenül vindicálván [= oltalmazván] magamat, nem tsak sok ti?zte?séges Embereket ; hanem az egész Orthodoxa Ekkle?iát [= igaz hitű egyházat] ke?erve?en meg-bántottam ’s meg-botránkoztattam; de már magamba térvén, mind I?ten, ’s mind az egé?z Világ elött, meg-esmérem [= elismerem] ebben-való vétségemket, és azt a’ munkámat, mely ilyen Titulus [= cím] alatt vagyon:

 

M. Totfalusi Kis Miklósnak maga Személyjének Életének és különös tselekedetének MENTSÉGE; mellyet az Irigyek ellen, kik a’ közönséges jónak ez iránt meg-gátolói, írni kén?zeritetett Kolo’sváratt 1698-dik E?ztendőben

 

Egé?zlen in omnibus Punctis et Partibus rectractálom, annihilálom [= valamennyi pontját és részét visszavonom, nemlétezőnek nyilvánítom] ; a’ mely ti?zte?séges Embereknek  nevek pedig azon munkában elő fordúl gyakrabban, ezen Retractatióm [= visszavonó nyilatkozatom] ?zerint az Erdélyi Orthodoxa Szent Generalis Synodus elött meg-követtem, ö Kegyelmek-is énnékem illyen vétségemet, I?tenért, és a’ szeretetbéli Atyafiságért condonálták [= megbocsátották]. Igérvén arra magamat, hogy mind az emlitett Könyvemnek minden Exemplárit bona Fide [= tisztességgel] elö-adom, hogy ?upprimálta?sanak [= megsemmisítsék azokat] a’ tavalyi Apologiának Exemplárival együtt ; mind pedig, hogy ilkyen ’s ehez ha?onló dolgot ?oha nem attentálok [= nem kísérelek meg], hanem az Igaz Réformata Ekklé?iának hitiben, és abban való ti?zte?séges Uraimnak ’s Atyámfiainak ?zeretetekben állhatato?on meg-maradok ; abban várván mind Világból való tsendes ki múlá?omat, mind Ditsöséges Örök Életre való Feltámadásomat, mellyröl-is akartam omni aetati praesentis et futurae [= mind a jelen kornak mind a jövendőnek] ezen Retractatiómat Nyomtatásban ki-botsátani.

 

Anno 1698. 13-dik Junii.

 

* * *

 

Jóllehet a most hatálytalanított zsinati döntést háromszáz esztendeje nem cikkelyezte be református egyházunk egésze, úgy gondolom, örvendetes volna, ha a Magyarországi Református Egyház is csatlakozna a rehabilitáláshoz. Az Aranyas Biblia (1685) a magyar protestantizmus, a magyar kultúra- és vallástörténet közös kincse, például a Károli Gáspár-féle bibliafordítás tekintélyét is ez szilárdította meg.[6]

A rehabilitáció kapcsán megjegyzem továbbá, hogy jó lenne, ha a református egyháztörténet egy másik, majd’ négyszáz esztendős „szégyenfoltja” ügyében is történne végre valami intézkedés: a Magyarországi Református Egyház Zsinata kimondhatná Szilvás-Újfalvi Imre rehabilitálását, és az őt ért szégyenletes elbánás semmissé nyilvánítását.

 

 

Jegyzetek

 



[1] Ezek: a Romániai Magyar Református Egyház Zsinata, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, az Erdélyi Múzeum–Egyesület, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja (Kolozsvár)

[2] Eredetije egykor a Kolozsvárott, a Református Kollégium levéltárában volt K. 8. jegy alatt, ma már nem található meg. Közreadta Török István az Erdélyi Múzeum-ban: 1907. (XXIV, új folyam II.), 398. p. Betű szerint ezt a közlést veszem át.

[3] Szatmárnémeti Sámuel (1658–1717) református professzor, bibliai nyelveket és bölcsészetet tanított Kolozsvárott, a korabeli szellemi mozgalmakban mint az egyik meghatározó coccejánus és karteziánus volt ismeretes.

[4] Csepregi Turkovics Mihály (1663–1704) református professzor, filozófiát és keleti nyelveket tanított Kolozsvárott, majd 1695-től városi lelkész volt.

[5] Egy példány sem maradt fenn ebből a nyomtatványból. Bod Péter még látta. Megőrizte: Erdélyi Féniks Tótfalusi Kis Miklós Avagy Profes. Pápai P. Ferentznek a’ Könyv-nyomtatás’ Mesterségének Találásáról, és Folytatásáról, a’ Tótfalusi Kis Miklós’ Emlékezetére irott Versei. Mellyeket Mind az Magyar-Országi és Erdélyi Könyv-nyomtató Műhelyjekre, és Könyv-nyomtatókra, mind nevezetesen a’ Tótfalusi Kis Miklós’ életére ’s jó emlékezetére tartozó szükséges és emlékezetes Dolgokkal bövitvén Világ eleibe újabban ki-botsátai kívánt F. Tsernátoni Bod Péter. [Nagyszeben?] Nyomtattatott M DCC LXVII-dik Esztendöb. C3a levelén a 36. jegyzetben. Betű szerint ezt veszem át.

[6] A rehabilitáció kapcsán engedtessék meg egy személyes megjegyzés: Március elején egy magán feljegyzésben a következő gondolatoknak adtam hangot: „Keserű kötelességünk, hogy az utókor képviseletében megkövessük a Correcta Biblia sajtó alá rendezőinek emlékét, valamint hogy csatlakozzunk Pápai Páriz Ferenchez meg Bod Péterhez, és igazat szolgáltassunk az Aranyas Bibliáért az erdélyi fénix emlékének.” 2002. április 26-án Kolozsvárott ezzel kezdtem, majd ezzel is zártam egy előadásomat: „Javaslom, hogy az Anyanyelvi Konferencia forduljon a mai Református Egyház erdélyországi és magyarországi vezetőségéhez, és indítványozza, hogy a Zsinat (a mai lelkésztestület teológia képviseletében) ünnepélyes formában ismerje el az Aranyas Bibliát korrigáló és kiadó Tótfalusi Kis Miklós érdemeit; egyben fejezze ki sajnálatát a Tótfalusi Kis Miklóst ért méltatlanságokért, főként pedig érvénytelenítse azt az intézkedést, amely Tótfalusi Kis Miklóst eklézsiakövetésre valamint Mentsége visszavonására és megsemmisítésére kényszerítette.” Később értesültem arról, hogy ezt a gondolatot a Romániai Magyar Református Egyház zsinata korábban már elfogadta. A történelmi pillanatot két nap múlva e sorok írója is megérhette.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,