„Csilletolás”
Miskolc (Egyetem) - Selmecbánya (Szlovákia), 2006. augusztus 1-11.
SAJTÓINFORMÁCIÓ
A „csilletolás”:
Miskolci Egyetem hallgatói egy bányacsillét
(gumikerekekkel felszerelve) közúton tolnak el a
szlovákiai Selmecbányára (Banska Stiavnica). (A
részletes útvonalterv mellékelve). A soproni
Nyugat-Magyarországi Egyetem hallgatói egy faragott
farönköt tolnak el szintén közúton
Selmecbányára. A két testvéri egyetem
hallgatói Parassapusztánál találkoznak,
és a határátlépést követõen
együtt teszik meg a hátralévõ utat
Selmecbányáig.
A csille és rönktolás indokai:
A miskolci és soproni hallgatók ezzel az
eseménnyel kívánnak tisztelegni mindkét
egyetem jogelõdjének számító – az
1735-ben Selmecbányán alapított, a világ
elsõ felsõoktatási intézményének tekintett
- Alma Mater, és nagyhírû professzorainak emléke,
valamint a 271 éves közös múlt és a
diákság összetartozása elõtt. (a fentiekkel
kapcsolatos rövid történeti áttekintést
alább olvashatják)
A csilletolással a hallgatók a
természettudományi és mûszaki felsõfokú
képzés fontosságára
kívánják a közvélemény
figyelmét felhívni.
A nagyhírû selmeci Alma Mater szellemi
örökségének közös
ápolására a miskolci, soproni egyetemek
jogutód karai, valamint a kassai, zólyomi, osztravai
és leobeni egyetemek szellemi örökséget
vállaló karai által kötött
együttmûködés – Deklaráció –
aláírásának ötödik
évfordulójára való
megemlékezés.
A csille és rönktolással kapcsolatban 2006.
október 20-án a selmecbányai polgármester
úr vezetésével ünnepségre kerül
sor Selmecbányán.
Szervezõk, résztvevõk:
A Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi - korábban
Bányamérnöki - (jogutód) Kar
hallgatói. (Fõszervezõ: Kertész Botond,
geobotond@freemail.hu +36-70-6235235)
A Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki (jogutód) Kar hallgatói
A csille és rönktolásban a fenti két egyetem
valamennyi karának hallgatói részt vesznek.
Elõzmények:
1989-ben a bányamérnök hallgatók – az
ország figyelmétõl kísérve – egy
bányacsillét toltak el közúton Sopronba,
amelyet a soproni egyetem rektora és a város
polgármestere ünnepélyesen fogadott. A csille
azóta is az egyetem botanikus kertjében áll.
2002-ben az erdõmérnök hallgatók – az
ország figyelmétõl kísérve – egy
díszesen faragott farönköt toltak el Miskolcra,
amelyet az egyetem vezetõi mellett Miskolc város
polgármestere fogadott. Ezt a farönköt Miskolci
Egyetem parkjában az E/5 kollégiummal szemben tekinthetik
meg az érdeklõdõk..
Történeti háttér:
1735-ben Selmecbányán a bécsi udvari kamara
bányászati-kohászati iskolát
létesített azzal a céllal, hogy a kincstár
- európai viszonylatban is jelentõs szerepet
játszó - magyarországi nemesfém- és
réztermelésének
föllendítéséhez, a kibontakozó ipari
forradalom követelményeinek megfelelõ szakembereket
képezzen ki.
1762. október 22.-én-ben Mária Terézia
elrendeli az akadémiává való
fejlesztést és az elsõ tanszék
alapítását
1770-tõl akadémiai rangot kap és
Bányászati-Kohászati Akadémia lesz a neve,
ahol a Habsburg Birodalom számára képeznek
szakembereket
1808-ban Erdészeti Tanintézet alakul, majd 1846-tõl az
intézmény neve Bányászati-Erdészeti
Akadémia miután az Erdészeti Intézetet az
Akadémiához csatolják.
1849-ben a szabadságharcot követõen a
Selmecbányáról eltávozott német
ajkú hallgatók részére az ausztriai
Leobenben, a cseh-morvaországi hallgatók
részére pedig a csehországi Pribramban szerveztek
tanintézetet, amelyek késõbb akadémiai, majd
egyetemi rangra emelkedtek.
1867-tõl Magyar Királyi Bányászati és
Erdészeti Akadémia az intézmény neve, ahol
a német oktatási nyelvet felváltja a magyar.
1919-után - mivel Selmecbánya a megalakuló
Csehszlovákiához került - a fõiskola Sopronba
települt át. Döntõen a hallgatók fegyveres
ellenállásának köszönhetõ, hogy Sopront
a békeszerzõdéssel nem csatolták el
Magyarországtól.
1922-tõl Bányamérnöki és
Erdõmérnöki Fõiskola az alma mater neve. Az oktatás
négy - bányamérnöki,
fémkohómérnöki,
vaskohómérnöki és erdõmérnöki -
osztályban (karon) folyik.
1949-ben megalakul a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem
három karral: a Bányamérnöki- a
Kohómérnöki és
Gépészmérnöki karokkal. 1955-tõl a
Földmérõ mérnöki kar is az NME szervezeti
keretébe kerül. A Kohómérnöki
Karkét elõbbi 1952-ig, a Bányamérnöki Kar
és 1959-ben között folyamatosan költözik
át Miskolcra. Az egyetem további karokkal kibõvülve
ma a Miskolci Egyetem nevet viseli.
Az egykori akadémia alaptárgyi és erdészeti
tanszékeibõl kifejlõdött az Erdészeti és
Faipari Egyetem, amelynek további karokkal való
bõvülés után a mai neve Nyugat-Magyarországi
Egyetem.
Mind a soproni, mind a miskolci egyetemek az alma mater jogutódjának tekintik magukat.
A majd 200 éves közös múlt után
(1949-ben) szétszakított erdész illetve
bányász-kohász diákság megtartotta
és külön-külön ápolta azonos õsi
diákszokásait egészen 1972-ig, amikor
lehetõvé vált a soproni és miskolci
diákélet újraegyesítése.
(forrás)