„Csilletolás”
Miskolc (Egyetem) - Selmecbánya (Szlovákia), 2006. augusztus 1-11.
SAJTÓINFORMÁCIÓ



A „csilletolás”:
Miskolci Egyetem hallgatói egy bányacsillét (gumikerekekkel felszerelve) közúton tolnak el a szlovákiai Selmecbányára (Banska Stiavnica). (A részletes útvonalterv mellékelve). A soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem hallgatói egy faragott farönköt tolnak el szintén közúton Selmecbányára. A két testvéri egyetem hallgatói Parassapusztánál találkoznak, és a határátlépést követõen együtt teszik meg a hátralévõ utat Selmecbányáig.     

A csille és rönktolás indokai:
A miskolci és soproni hallgatók ezzel az eseménnyel kívánnak tisztelegni mindkét egyetem jogelõdjének számító – az 1735-ben Selmecbányán alapított, a világ elsõ felsõoktatási intézményének tekintett - Alma Mater, és nagyhírû professzorainak emléke, valamint a 271 éves közös múlt és a diákság összetartozása elõtt. (a fentiekkel kapcsolatos rövid történeti áttekintést alább olvashatják)
A csilletolással a hallgatók a természettudományi és mûszaki felsõfokú képzés fontosságára kívánják a közvélemény figyelmét felhívni.
A nagyhírû selmeci Alma Mater szellemi örökségének közös ápolására a miskolci, soproni egyetemek jogutód karai, valamint a kassai, zólyomi, osztravai és leobeni egyetemek szellemi örökséget vállaló karai által kötött együttmûködés – Deklaráció – aláírásának ötödik évfordulójára való megemlékezés.
A csille és rönktolással kapcsolatban 2006. október 20-án a selmecbányai polgármester úr vezetésével ünnepségre kerül sor Selmecbányán.

Szervezõk, résztvevõk:
A Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi - korábban Bányamérnöki - (jogutód) Kar hallgatói. (Fõszervezõ: Kertész Botond, geobotond@freemail.hu +36-70-6235235)
A Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki (jogutód) Kar hallgatói
A csille és rönktolásban a fenti két egyetem valamennyi karának hallgatói részt vesznek. 

Elõzmények:
1989-ben a bányamérnök hallgatók – az ország figyelmétõl kísérve – egy bányacsillét toltak el közúton Sopronba, amelyet a soproni egyetem rektora és a város polgármestere ünnepélyesen fogadott. A csille azóta is az egyetem botanikus kertjében áll.
2002-ben az erdõmérnök hallgatók – az ország figyelmétõl kísérve – egy díszesen faragott farönköt toltak el Miskolcra, amelyet az egyetem vezetõi mellett Miskolc város polgármestere fogadott. Ezt a farönköt Miskolci Egyetem parkjában az E/5 kollégiummal szemben tekinthetik meg az érdeklõdõk..      

Történeti háttér:

1735-ben Selmecbányán a bécsi udvari kamara bányászati-kohászati iskolát létesített azzal a céllal, hogy a kincstár - európai viszonylatban is jelentõs szerepet játszó - magyarországi nemesfém- és réztermelésének föllendítéséhez, a kibontakozó ipari forradalom követelményeinek megfelelõ szakembereket képezzen ki.
1762. október 22.-én-ben Mária Terézia elrendeli az akadémiává való fejlesztést és az elsõ tanszék alapítását
1770-tõl akadémiai rangot kap és Bányászati-Kohászati Akadémia lesz a neve, ahol a Habsburg Birodalom számára képeznek szakembereket
1808-ban Erdészeti Tanintézet alakul, majd 1846-tõl az intézmény neve Bányászati-Erdészeti Akadémia miután az Erdészeti Intézetet az Akadémiához csatolják.
1849-ben a szabadságharcot követõen a Selmecbányáról eltávozott német ajkú hallgatók részére az ausztriai Leobenben, a cseh-morvaországi hallgatók részére pedig a csehországi Pribramban szerveztek tanintézetet, amelyek késõbb akadémiai, majd egyetemi rangra emelkedtek.
1867-tõl Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia az intézmény neve, ahol a német oktatási nyelvet felváltja a magyar.
1919-után - mivel Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került - a fõiskola Sopronba települt át. Döntõen a hallgatók fegyveres ellenállásának köszönhetõ, hogy Sopront a békeszerzõdéssel nem csatolták el Magyarországtól.
1922-tõl Bányamérnöki és Erdõmérnöki Fõiskola az alma mater neve. Az oktatás négy - bányamérnöki, fémkohómérnöki, vaskohómérnöki és erdõmérnöki - osztályban (karon) folyik.
1949-ben megalakul a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem három karral: a Bányamérnöki- a Kohómérnöki és Gépészmérnöki karokkal. 1955-tõl a Földmérõ mérnöki kar is az NME szervezeti keretébe kerül. A Kohómérnöki Karkét elõbbi 1952-ig, a Bányamérnöki Kar és 1959-ben között folyamatosan költözik át Miskolcra. Az egyetem további karokkal kibõvülve ma a Miskolci Egyetem nevet viseli.
Az egykori akadémia alaptárgyi és erdészeti tanszékeibõl kifejlõdött az Erdészeti és Faipari Egyetem, amelynek további karokkal való bõvülés után a mai neve Nyugat-Magyarországi Egyetem.
Mind a soproni, mind a miskolci egyetemek az alma mater jogutódjának tekintik magukat.
A majd 200 éves közös múlt után (1949-ben) szétszakított erdész illetve bányász-kohász diákság megtartotta és külön-külön ápolta azonos õsi diákszokásait egészen 1972-ig, amikor lehetõvé vált a soproni és miskolci diákélet újraegyesítése.
(forrás)