Szakestély

Pénteken 6 felé megérkeztek a csille- és rönktolók és 8-kor már kezdetét is vette a szakestély.

Kicsit szokatlan volt nekem. Szokatlan volt mert teljesen szûk körû volt. Késõbb megértettem, hogy
így volt jó. Magunk között voltunk. Olyan volt mintha egy pincegádor elõtt összegyûlt volna egy
borozgató baráti társaság, hogy felelevenítsék az elmúlt napokat. Érdekes, sörrel valahogy nem tudom ezt
érzékeltetni talán azért mert a sörözés térben mindig nagyobb lélegzetû dolog, mint egy borozgatás. :)
Pedig sör volt az ital, mint rendesen.  Meghát rövid italok, a vendégek ajándékai.

A résztvevõk voltak a csilletolók, korábbi és leendõ valétaelnökök és pénztárosok, Dr.Bõhm József dékán, Dr.Ormos Tamás dékánhelyettes, a kohász dékán képviseletében Dr.Kékesi Tamás dékánhelyettes.
Ott voltunk még mi ketten Virág Zolival aki az Anczug tanszék-et, a gépész diákszervezetet képviselte.

Nekem külön öröm volt, hogy megismerhettem azokat a fiatalokat akikkel a csilletolás alatt leveleztünk,
akik segítettek éngem abban, hogy az érdeklõdõk minél többb információval rendelkezhessenek a
csilletolókról. Mert mint ott is elmondtam csapatmunka volt. Közhelynek tûnik de tényleg az volt.
Jó hangulatú szakestély volt a péntek esti, éngem is magával  ragadott az esemény nagyszerûsége, egy kicsit
sokat beszéltem, kérem nézzék el nekem igy utólag a résztvevõk. Másnap már röstelltem.

A nagy örömben sem feledkeztünk el a támogatóinkról akik anyagilag támogatták a csilletolást,
azokról sem akik idõt és pénzt nem kímélve meglátogatták a fiatalokat, buzdították õket, készleteiket
felújították, és a beszerzéseket végezték. Nélkülük ez a csille- illetve rönktolás nem lett volna ilyen jó hangulatú
tisztegés Selmec, a selmeci múlt elõtt mint amilyen volt.

Nem tudok elég hálás lenni nekik, hiszen  én voltam az aki kérte a támogatásokat és az én szavamra mozdult meg
kis túlzással a fél ország. Ma már nem írok bányászokat, kohászokat, gépészeket. Támogatónk volt az az ismeretlen
hölgy is aki az elsõ nap délelõttjén - most már leírom - 20 000 forintot ajándékozott Nekik, hogy vacsorázzanak
meg belõle mert õt meghatotta ez az elkötelezettség. De támogatóink voltak olyanok is akik olvastak a csilletolásról és ez hatotta meg õket, holott idáig jóformán nem is hallottak a hagyományainkról. És hát támogattatok bennünket Ti akik az egykori Alma Mater udód intézményeiben szívtátok magatokba a számunkra oly kedves hagyományokat és jegyeztétek el örök életre Magatokat a selmeci szellemmel.

Köszönjük Nektek is a támogatást. Ismét bebizonyosodott, hogy jó célért össze tudunk fogni. Ettõl vagyunk mi olyan erõsek még ha szakmáink átmeneti válságban is voltak vagy vannak. Sok pénzt adtatok össze, luxusra nem telt, de garasoskodni sem kellett. Sok támogatást kaptak a hallgatók azoktól a falvaktól és városoktól is ahol áthaladtak. Nem sorolnám fel õket mert a végén kimaradna valaki. De még ma is emlegetik a gazdagon terített asztalokat, a jó hangulatú vendéglátást. Éreztük szeretetüket, támogatásukat.

Mégegyszer köszönom a csille- és rönktolók nevében mind az erkölcsi mind pedig az anyagi  támogatásokat. :)

Miskolc, 2006. augusztus 13, vasárnap.

Jó szerencsét!
Üdv az erdésznek!
Legyen fényes sikere a Kohásznak!

Morvai Tibor
a.Csocsoszán.