2024-1.1.1-KKV_FÓKUSZ-2024-00054

Rövid projekt összefoglaló

A talajszennyezésre, víztestek tisztítására irányúló hagyományos kármentesítési technológiák kiemelt területe az in situ talajcsere, illetve a szennyezett talaj mozgatása/talajvíz kitermelése nélküli beavatkozás. Ezek során az alkalmazott hatóanyagot általában a felszín alatti közegbe juttatjuk el a szennyezéshez, a felszínről beszivárgó, illetve a talajvíz szintje feletti, a telítetlen zónában található szennyezések azonban nem kezelhetőek ezen a módon.

A projekt témáját megfogalmazó kutató-fejlesztő konzorcium olyan eljárás kifejlesztését tűzte ki célul, amely a hagyományos módszerekkel nem kezelhető — a telített zónában és a talajvíz feletti rétegekben elhelyezkedő — szennyezőanyagok elhatárolását végzi utólagos szigetelési technológiával. A technológiai hipotézis, hogy a felszíni infrastruktúra megzavarása nélkül a felszín alatt úgy avatkozunk be, hogy az a felszíni létesítmények kialakítását, működését nem zavarja, akadályozza. Mindez egy speciális horizontális réselőgép kifejlesztésével és alkalmazásával tehető meg. A célkitűzés a gyakorlatban úgy oldható meg, hogy olyan horizontális beavatkozási technológia kerül alkalmazásra specifikus módosításokkal, mely az adott terület paramétereihez alkalmazkodik, így a módszer illesztése helyzetspecifikusan valósulhat meg. A megoldás jelentős tudományos és műszaki újdonságtartalommal bír, vagyis a piacon még nem alkalmazott technológiákra alapozott, és egyidejűleg üzleti hasznosítási potenciállal rendelkező technológia és szolgáltatás kifejlesztését eredményezi.

Az utólagos horizontális szigetelésképző technológia újdonságtartalma abból ered, hogy eltérő mélységben kiépítve úgy tud elhatárolni hidraulikailag térrészeket, hogy elválasztja a szennyezett zónát a környezetétől így megakadályozva a további szennyezést. Hidrogeológiailag védendő területeken különböző víztestek is elhatárolhatóak egymástól, amikor szükség van a víztestek terelésére.

A projekt eredményének részeként felmérjük a horizontális réselés elvégezhetőségének talajmechanikai és hidrogeológiai hátterét, meghatározzuk a beinjektálásra alkalmas szigetelő anyag helyszínre és területre jellemző kiválasztási paramétereit. A réselő rendszer műszaki tervezése során fejlesztésre kerülnek a talajmechanikai ellenállás meghatározására alkalmas módszerek, kritikus méretezési kérdések kerülnek megválaszolásra. A megtervezett alkatrészek beszerzése, legyártása és a prototípus kialakítása éppúgy a projekt eredményét képezi, mint a terepi tesztek elvégzése és eredményeinek kiértékelése.

A módszer alkalmazható lehet minden olyan ipari ágazatban hazai és nemzetközi szinten is, ahol a természeti környezetbe szándékoltan – vagy ipari baleset, helytelen kezelés miatt – szennyező anyag került ki, melyet a kármentesítés részeként szükséges környezetétől elszigetelni, a környezetvédelmi jogszabályi háttérnek megfelelően tárolni. Célcsoport lehet az építőipar is (agresszív talajvizekkel érintett területen elhelyezkedő épületek bizonyos korlátok közötti vízmentesítése), így akár a műemlékvédelemben érintett műemlék jellegű épületek állagmegóvásában is aktív szerepet kaphat. Társadalmi hasznossága jelentős, hiszen a szennyezett területek körülhatárolásával elkerülhető a további környezetszennyezés, így megvédhető az ivóvízbázis.