„A marketing sokszor egy jó ötlet, nem pedig pénz kérdése” 

Gyerekként állatorvos szeretett volna lenni – végül mégis a marketing lett az útja. Mikor és hogyan történt ez a váltás?

Értelmiségi családból származom, nálunk a tanulás mindig nagyon fontos volt. Anyukám fizika–kémia tanár, a nagymamám pedig első osztályosokat tanított írni-olvasni, így ez a közeg természetes volt számomra. Az állatok szeretete viszont szintén gyerekkoromtól meghatározó – a mai napig úgy gondolom, nagyon sokat lehet tanulni tőlük: a jelenben élnek, őszinték, és feltétel nélkül szeretnek.

Sokáig nem lehetett eldönteni, hogy reál vagy humán irányba menjek. A Földes Ferenc Gimnáziumba jártam fizika tagozatra, de közben a nyelvek is nagyon jól mentek. Végül ez az érdeklődés vitt tovább.

És volt egy nagyon személyes kötődés is: négyévesen itt, az egyetemen tanultam teniszezni, és már akkor megszerettem ezt a közeget. Lehet, hogy ott alakult ki bennem az a „márkahűség”, ami végül ide hozott.

Végül közgazdaságtant tanult. Hogyan találkozott a marketinggel?

Az ötéves képzés során három évig közös tárgyaink voltak, és amikor szakirányt kellett választani, már látszott, hogy a kommunikáció és az angol nyelv az erősségeim. Ehhez jött egy alap marketing kurzus, amit nagyon megszerettem.

A marketingben az fogott meg, hogy egyszerre kreatív és logikus. Lehet benne alkotni, gondolkodni, rendszerezni – ez a kettősség nagyon közel áll hozzám.

A nyelvek és a szakfordítás hogyan épültek be ebbe a pályába?

Nagyon szervesen. A marketing szaknyelve alapvetően angol, ezért fontos volt számomra, hogy ezt mélyebben is értsem. A szakfordítói képzés ebben sokat segített – nemcsak a nyelvhasználatban, hanem abban is, hogyan építünk fel egy szöveget, hogyan fogalmazunk pontosan.

Volt egy könyvfordításom is, egy Kazincbarcikáról szóló PR-kiadvány, ami különösen érdekes feladat volt: itt egyszerre kellett pontosnak és „eladhatónak” lenni, ami nagyon jól mutatja, hogyan találkozik a nyelv és a marketing.

Ma már a digitális marketing az egyik fő területe. Mi teszi ezt ennyire izgalmassá?

Az, hogy minden mérhető. A digitális térben minden kattintás lenyomatot hagy, és ezekből nagyon pontosan lehet következtetni a fogyasztói viselkedésre. Ez egy elképesztően gyorsan változó világ – a tananyagot gyakorlatilag minden évben újra kell építeni.

A mesterséges intelligencia pedig teljesen új szintre emelte ezt: olyan mennyiségű adatot lehet elemezni, amit korábban nem. Ez egyszerre lenyűgöző és egy kicsit ijesztő is, mert már sokszor előbb „tudja” a rendszer, mit szeretnénk, mint mi magunk.

Rengeteget utazott ösztöndíjakkal. Mely élmények voltak a legmeghatározóbbak?

Nagyon sok ilyen volt. Nemrég Athénban jártunk egy konferencián, ahol a szerzőtársaimmal egy „Excellent Paper” díjat nyertünk – ez egy nagyon fontos szakmai visszajelzés volt számomra.

Korábban a Konfuciusz Intézet ösztöndíjával tanultam kínaiul, és ennek részeként egy kéthetes nyelvtanfolyamon vettem részt Pekingben. Bár ez rövid idő volt, mégis teljesen új perspektívát adott, és egy másik kultúra működésébe engedett betekintést.

De Örményország is különösen emlékezetes: egy korábbi hallgatóm mesélt róla, és ez annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy végül eljutottam oda.

Kolozsvárhoz is fontos szakmai kapcsolat köt: Erasmus ösztöndíj révén kerültem kapcsolatba a Babeș–Bolyai Tudományegyetem marketinges kollégáival. Az együttműködés azóta is élő, rendszeresen hívnak vendégoktatónak, én pedig fontosnak tartom, hogy a tudásomból visszaadjak az erdélyi diákoknak is.

Ezek az utak nemcsak szakmailag fontosak, hanem segítenek megérteni, mennyire különbözőek a kulturális kódok – és ez a marketingben kulcskérdés.

A MAB klubban tartott előadásának témája a színmarketing volt. Mitől lett ez az egyik fókuszterülete?

Gyerekkorom óta nagyon szeretem a színeket – rajzoltam, festettem, mindig ez vonzott. A marketingben pedig elkezdtem figyelni a márkák vizuális világát, és azt, hogy milyen színeket használnak.

Innen jutottam el a színpszichológiához, ami egy nagyon komoly tudományterület. Elkezdtem tudatosan elemezni a logókat, márkákat, és egyre több összefüggést láttam.

Mit „üzennek” a színek a fogyasztóknak?

Nagyon sokat. A kék és a zöld bizalmat sugall – ezért használják bankok, biztosítók, technológiai cégek. A piros és a sárga növeli az étvágyat, ezért jelenik meg sok gyorsétterem arculatában. A rózsaszín édesebbnek láttatja a termékeket, a lila pedig a luxushoz, presztízshez kapcsolódik.

A színválasztás a brandeknél nem ösztönös döntés, hanem tudatos stratégiai elem.

A digitális térben másképp működnek a színek?

Igen, mert ott nagyon rövid idő alatt kell hatni. Amikor valaki görget a telefonján, a szín és a vizuális megjelenés az, ami megállítja. Itt az erősebb, kontrasztosabb színek működnek jobban.

Az oktatás és a kutatás mellett referensként is dolgozik az egyetemen. Mit jelent ez a szerep?

2022 óta dolgozom referensként Szűcs Péter rektorhelyettes úr mellett. Ez egy nagyon komplex feladatkör: a nemzetközi kommunikációban veszek részt, segítek előadások előkészítésében, valamint a nemzetközi egyetemi rangsorokhoz szükséges adatok összegyűjtésében, elemzésében és az eredmények értelmezésében.

Emellett részt vállalok a tudománymetriai és tudománymarketing kérdéseinek elemzésében is, ami különösen izgalmas számomra, mert így nemcsak egy szakterületet látok, hanem az egész egyetem működésére rálátásom van.

Ez a munka nagyon sokat ad a gondolkodásomhoz is – segít összekapcsolni a különböző területeket, és még jobban megérteni, hogyan lehet kommunikációval és stratégiával támogatni egy intézmény működését.

Mindezek mellett fontos Önnek a vállalkozások támogatása is.

Ez az egyik legnagyobb szenvedélyem. Az Ipartestületek Országos Szövetségével dolgozom együtt, ahol a magyar kisvállalkozásokat segítjük abban, hogy piacra lépjenek és ott is maradjanak.

A legfontosabb üzenet, amit szeretnék átadni: a marketing nem feltétlenül pénzkérdés. Sokszor egy jó ötlet, egy apró változtatás is óriási eredményt hozhat – és ezt a gyakorlatban is látni.

Részt vesz a Tanítsunk Magyarországért programban is. Mit jelent ez Önnek?

Ez a program nagyon közel áll hozzám. Amikor először találkoztam vele, még nem ismertem, de amikor megláttam, hogy milyen hatással lehet hátrányos helyzetű gyerekek életére, teljesen magával ragadott.

Én az egyetemistákat mentorálom, akik kijárnak a környező kistelepülésekre. Velük együtt gondolkodunk, segítem a munkájukat, és amikor a gyerekek bejönnek az egyetemre, személyesen is találkozunk.

Ami igazán fontos felismerés volt számomra: nem mindenki ugyanonnan indul. Amit mi természetesnek veszünk – nyugodt tanulási környezet, támogatás –, az sok gyereknek nem adott. Ha ebben egy kicsit is tudunk segíteni, már megérte.

És ami különleges: ez a program nem elvesz, hanem ad. Feltölt, energiát ad, és egy nagyon erős közösséget jelent.

A munkája mellett az állatok is fontos szerepet játszanak az életében.

Igen, ez gyerekkoromtól így van. Egy puli családunk van, és ők tényleg a mindennapjaink részei. Rendkívül intelligens, szerethető kutyák, és rengeteg örömet adnak.

Emellett cicáink is vannak, madarakat etetünk, és az állatmentés is jelen van az életünkben.

Mit szeret legjobban a tanításban?

Az „aha” élményt. Amikor látom, hogy a hallgatók megértik, amit mondok, és elkezdenek másképp gondolkodni. Amikor felcsillan a szemük – ez a legjobb érzés.

Ha egyetlen színnel kellene jellemeznie magát?

Türkiz. Ez a kommunikáció színe, ami számomra nagyon sokat jelent.

És a Miskolci Egyetem?

Sötétkék. A tradíció, a hagyomány, a megbízhatóság és a tudás színe.