Gyakori kulcsszavak
Gyakran felkeresett oldalak
A mentorálás több mint ösztöndíj, és több mint jócselekedet. Ezt talán semmi sem mutatja jobban, mint a program résztvevőinek személyes véleményei.
„Amikor az egyetemre kerültem, vágytam valami egyedire, egy közösségre. Az első TM-órán a motiváció szót kaptam; akkor eldöntöttem, hogy ez fogja meghatározni az egyetemi éveimet. Voltak nehézségek, de rengeteget nevettem, és semmiért nem adnám ezt a három évet. A gyerekek megváltoztatták az életemet és a hozzáállásomat. Köztetek éreztem igazán, hogy megérkeztem.”
Nehéz sorok ❤️💔💙
Búcsú a Tanítsunk Magyarországért programtól, életem egyik legnehezebb döntése. El sem hiszem hogy ezeket a sorokat írom most, annyi minden kavarog bennem az elmúlt három évből.
Amikor az egyetemre kerültem, nem sok embert ismertem, és bár attól nem tartottam, hogy nem fogom feltalálni magam, hiszen nem jellemző rám, de vágytam valami egyedire, valami különlegesre, egy közösségre. (…) Aznap elkezdtem olvasgatni a programról, és éreztem, ez én vagyok. Nem volt kérdés, felvettem a kurzust, és még óraütközéssel is mindig megoldottam hogy ott legyek. Az első órán mindenki kapott egy szót, amit el kellett helyezni a táblán, az enyém a motiváció volt. Akkor, ott eldöntöttem, hogy történjen bármi, az én elkövetkező éveim ez fogja meghatározni.
Hogy nehéz évek voltak-e? Voltak nehézségek bőven, volt, hogy sírtam, üvöltöttem, de rengeteget nevettem, és soha semmiért cserébe nem adnám ezt a három évet. A gyerekek elképesztő módon változtatták meg az életem, a hozzáállásom és járultak hozzá, hogy kitűnő átlaggal és diplomával abszolváljam az egyetemet, és ez nélkülük nem ment volna, nem lenne ugyanilyen. Életemben nem állt még hozzám valami olyan közel, mint ez. (…)
Mérhetetlen hála, amit érzek, mert köztetek tényleg tudtam, hogy megérkeztem oda, ahol lennem kell❤️
„Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindig hittetek bennem, és a nehezebb időszakokban is biztattatok. A sok közös munka nagy szerepet játszott abban, hogy ma már érettségim, dajka- és pedagógiai asszisztens végzettségem van, jelenleg pedig szociális ápoló és gondozó képzésben tanulok. Veletek döbbentem rá, hogy a szociális és pedagógiai terület áll hozzám a legközelebb. Remélem, egyszer én is olyan pozitív hatással lehetek másokra, mint ti voltatok az én életemre.”
Kedves Petra!
Kristóf vagyok, remélem emlékszel még rám. Bár mostanában többször is találkoztunk a buszon, szerettem volna külön is megköszönni neked és a kollégáidnak azt a sok segítséget, támogatást és biztatást, amit az évek során kaptam tőletek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindig hittetek bennem, és motiváltatok akkor is, amikor nehezebb időszakokon mentem keresztül. A sok közös munka és a rengeteg bátorító szó nagy szerepet játszott abban, hogy ma már rendelkezem érettségivel, dajka végzettséggel és pedagógiai asszisztens végzettséggel. Jelenleg pedig a szociális ápoló és gondozó képzést végzem.
A veletek töltött idő alatt döbbentem rá igazán arra, hogy a szociális és a pedagógiai terület áll hozzám a legközelebb. Ti mutattátok meg nekem, milyen fontos az emberek támogatása, segítése és a velük való törődés. Nagyon jó érzés számomra, hogy olyan hivatást választhatok, amelyben másoknak segíthetek, és remélem, hogy a jövőben én is olyan pozitív hatással lehetek mások életére, mint amilyenek ti voltatok az enyémre. A mai napig szívesen gondolok vissza a közös emlékekre. Arra is mindig emlékszem, amikor együtt szerepeltünk az újságban – számomra ez egy különleges és meghatározó élmény volt, amelyre ma is büszkén gondolok vissza. Ezek az emlékek mindig eszembe juttatják, mennyi támogatást és biztatást kaptam tőletek.
Szeretném még egyszer megköszönni mindazt, amit értem tettetek. Nélkületek valószínűleg nem tartanék ott, ahol most vagyok. Nagyon sokat jelentett számomra a támogatásotok, és ezt soha nem fogom elfelejteni. Kívánok neked sok sikert, jó egészséget, kitartást és még nagyon sok örömteli pillanatot a munkádban!
Hálás köszönettel: Kristóf
