Beszédzavarral a munkaerőpiacon – kerekasztal-beszélgetés

A találkozón a humánerőforrás-szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy csak Miskolcon és környékén mintegy 60 ezer betöltetlen álláshely van. Magyar anyanyelvű dadogó emberből legalább 120 ezer, sokuknak van munkája, hiszen értelmes, tehetséges emberek, csak szóban egy kicsit lassabban, nehezebben tudják kifejezni magukat. Pazarlás lenne csak a beszédhibájuk miatt mellőzni, kihagyni őket a munkaerőpiacról.

Ezen a területen speciális szemléletformálásra volna szükség. „Mítosz”, hogy dadogó emberek csak olyan munkakörökbe illenek, ahol nem kell beszélni. Ilyen munkakör azonban nincs, hiszen egy informatikusnak, egy grafikusnak is kell ügyfelekkel egyeztetni, munkahelyi megbeszélésekre járnia, adott esetben akár prezentációt tartania. Hinni kell abban, hogy a dadogó emberek is képesek fejlődni, alkalmazkodni – e tekintetben pedig a társadalom is lehet türelmesebb, befogadóbb.

Hojdák Gergely, a Beszélj! Egyesület elnöke szólt arról, hogy külföldön mennyi egészségügyben, pszichológusként, szociális munkakörben dolgozó dadogó emberrel találkozott, ezzel szemben Magyarországon mennyi kizárással éppen ezeken a területeken. Meglátása szerint a pszichológia, gyógypedagógiai, sőt akár a logopédia dadogásra szakosodott ága ideális terep lehet a dadogó emberek számára.

A szakemberek felvetették, hogy a hazánkban kiadott SNI (speciális nevelési igény) diagnózisok száma olyan mértékben nő, hogy 2050-re akár a tanulók fele is érintett lehet Magyarországon, aminek nyilván komoly munkaerőpiaci hatása is lesz. Az inkluzív szemlélet tehát nem gazdasági hátrány, hanem akár versenyelőny is lehet, persze ehhez megfelelő iskolai és munkahelyi struktúrák, gyakorlatok kellenek. A közoktatásban is szükség lenne a (neuro)diverzitásról, befogadásról, empátiáról, alap pszichológiai ismeretekről szóló tantárgyakra, ami akár a meglévő kereteken (etika, hittan) belül is megoldható lenne.

(via. Hojdák Gergely, a Beszélj! Egyesület elnökének beszámolója)