Gyakori kulcsszavak
Gyakran felkeresett oldalak
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. jubileumi évét rendezvénysorozattal idézte meg a Miskolci Egyetem azzal az időtálló üzenettel, hogy a szabadság, az emberi méltóság és a közösség iránti felelősség örök érték.
Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc története elválaszthatatlan az egyetemi ifjúság bátorságától, a Miskolci Egyetem pedig joggal őrzi azoknak a hallgatóknak és oktatóknak az emlékét, akik a változás élére álltak. Helytállásuk ma is olyan tiszteletre méltó tett, amely érdemes arra, hogy nemzedékről nemzedékre felidézzék. Ennek jegyében zajlott az universitas megemlékezése az ’56-os forradalom kitörésének 70. évében, amelynek ünnepi műsorában Fandl Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház művésze az egyetemi hallgatók közreműködésével idézte fel a hetven évvel ezelőtt, október 22-én megalakult miskolci Diákparlament történetéből kiindulva az egyetemvárosi eseményeket a szovjet csapatok november 4-i bevonulásáig és a megtorlás időszakának kezdetéig.
A múltidéző előadást követő megemlékezésen a Miskolci Egyetem rektora, prof. dr. Horváth Zita arról beszélt, hogy a nemzet történetében vannak olyan pillanatok, amelyek az idő múlásával sem halványulnak el. Meglátása szerint 1848 márciusához hasonlóan 1956 is olyan történelmi fordulópont volt, amikor a magyar társadalom a szabadság, az emberi méltóság és a nemzeti függetlenség érdekében emelte fel a hangját. Külön kitért az egyetemi ifjúság szerepére, hiszen a forradalom kibontakozásában meghatározó jelentősége volt a miskolci egyetemisták bátorságának és kezdeményezőkészségének is, hiszen nem csupán saját érdekeiket képviselték, hanem a szabad sajtóért, a nemzeti függetlenségért, a demokratikus átalakulásért és az alapvető szabadságjogokért is síkra szálltak. Hangsúlyozta, hogy minderre tekintettel
az 1956-os forradalom és szabadságharc nem csupán történelmi esemény, hanem máig ható erkölcsi örökség, amely bizonyítja, hogy az igazság és a szabadság iránti vágy a legnehezebb körülmények között sem hallgattatható el.”
Az egyetem így ma sem pusztán a tudás megszerzésének helyszíne, hanem olyan szellemi közeg, ahol felelős gondolkodásra, közéleti szerepvállalásra és értékalapú cselekvésre igyekeznek nevelni a fiatalokat. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadság megőrzése ma is közös felelősség.
„Az egyetem feladata olyan környezetet teremteni, ahol a szabad gondolkodás, a kérdezés és a vélemények nyílt ütköztetése természetes érték. A tudás felelősséggel jár, és a szakmai kiválóság mellett az emberi tartás, a közösség iránti elkötelezettség és a bátorság is nélkülözhetetlen érték” – fogalmazott prof. dr. Horváth Zita.
Az ünnepi megemlékezésen az egyetemvárosi események kiindulópontjáról dr. Fazekas Csaba történész szólt, aki felidézte, hogy a Miskolci (Nehézipari Műszaki) Egyetem történetében különleges helyet foglal el az 1956-os miskolci diákparlament. Emlékeztetett az 1956. szeptemberi tanévnyitóra, Sályi István rektor beszédére, amelyben az akkor még mindössze hétéves egyetemet olyan facsemetéhez hasonlította, amely idővel hatalmas, terebélyes fává növekedhet. Rámutatott ugyanakkor, hogy azok a hallgatók, akiket a tanévnyitón még egyszerű diákokként szólítottak meg, néhány héttel később már a forradalom meghatározó szereplőivé váltak. A diákparlamentjükben megfogalmazott 11 pontos követelés jóval túlmutatott az egyetemi élet problémáin: egy új, szabadabb és igazságosabb Magyarország megteremtésének igényét fogalmazták meg.
Különösen figyelemre méltónak nevezte, hogy a mérnökhallgatók a mezőgazdaság helyzetével és a parasztság sorsával is foglalkoztak, bizonyítva, hogy nemcsak önmagukért, hanem az egész nemzetért emelték fel szavukat.
A történelmi helyzet a hallgatókból rövid idő alatt felelős közéleti szereplőket formált, akik az 1956-os események egyik legfontosabb motorjai voltak”
– hangsúlyozta. Beszéde zárásában dr. Fazekas Csaba ismét a fa hasonlatához tért vissza, és mint fogalmazott: a ma már hetvenéves, erős és tekintélyes intézmény gyökerei között az egyik legerősebb ág az 1956-os miskolci diákparlament öröksége.
A megemlékezés végén a résztvevők tiszteletüket fejezték ki a forradalom hősei előtt, akiknek emléke ma is meghatározó része az egyetem közösségének – ennek kifejezésére a rektor emlékplaketteket adott át azoknak az ’56-os diákoknak, akik eljöttek a jubileumi ünnepségre.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. jubileumi évét rendezvénysorozattal idézte meg a Miskolci Egyetem. Az egykori 1956-os diákok visszaemlékezéseiből Novobáczky Sándor rendezésében 2006-ban készült Óriások voltunk című dokumentumfilmet a Miskolci Egyetemi Könyvtár és Levéltárban vetítették le október 19-én.
Ugyanitt nyílt meg másnap, október 20-án az Egyetemváros 1956-os eseményeit októbertől novemberig, a szovjet csapatok bevonulásáig nyomon követő, relikviákból és dokumentumokból összeállított, „Mert egy nép azt mondta: Elég volt!” című időszaki kiállítás.
A megnyitót megelőzően ’56 Miskolcon és környékén” összefoglaló címen két előadás hangzott el. Ungváry Rudolf író, a Miskolci Egyetem egykori hallgatója az akkori egyetemisták törekvéseiről beszélt, míg dr. Kis József történész, a Magyar Nemzeti Levéltár B.-A.-Z. Megyei Levéltárának igazgatója a borsodi vidéknek a forradalomhoz köthető eseményeit elevenítette fel.
„Az ötödik megszakított szabaddá válás” címmel tartott előadásában Ungváry Rudolf az 1956-os forradalomról szólva személyes emlékei révén nem csupán a mérföldkőnek számító történelmi eseményeket idézte fel, hanem azt a különleges szellemi és erkölcsi közeget is, amelyben az akkori nevén Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói szerepet vállaltak a forradalom napjaiban. Előadása középpontjában az a felismerés állt, hogy az egyetemi fiatalok nem a rombolás, a felelősségre vonás vagy a hatalom megszerzése, hanem a rend, a felelősség és a közösség védelme érdekében cselekedtek. A forradalom előestéjén létrejött
diákszervezetük már a munkástanácsokkal együttműködve 1956. október 25-én kulcsszerepet vállalt abban, hogy a feszültségekkel teli helyzetben a tömegek ne az erőszak útját válasszák.
Ungváry értelmezésében az általuk szorgalmazott politikai fordulat egy új, polgári alapokon nyugvó közélet megszületését célozta. Hangsúlyozta: az egyetemi fiatalság számára a forradalom lényege a nyugat-európai értelemben vett polgári rend, a közbiztonság és a felelős önszerveződés megteremtése volt. A létfontosságú szolgáltatások működésének biztosítása, a gazdaság fenntartása és az emberi méltóság védelme ugyanolyan fontos feladatnak számított, mint a politikai szabadság kivívása. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a történelem hiteles megértéséhez a fájdalmas és ellentmondásos jelenségekről sem szabad hallgatni. A forradalom nemes céljai mellett ugyanis megjelentek olyan erőszakos cselekmények és indulatok is, amelyek nem azonosíthatók a szabadságharc eszméivel. E múltbeli tapasztalatok felidézése szerinte nem a forradalom értékének csökkentését, hanem a történelmi igazság feltárását szolgálja.
A személyes emlékekből kirajzolódó kép szerint 1956 a miskolci egyetemisták számára mindenekelőtt a felelősségvállalás, a közösségi összefogás és a szabadság iránti elkötelezettség története volt. Az előadás legfontosabb üzenete, hogy a forradalom öröksége ma is akkor válhat élővé, ha nem pusztán emlékezünk rá, hanem megértjük annak emberi, erkölcsi és közösségi tanulságait is.
