„A koreai és a magyar emberek több dologban hasonlítanak, mint gondolnánk”

Mit jelent a Koreai Kulturális Központ számára, hogy a Koreai Kulturális Fesztivált a Miskolci Egyetemen rendezték meg?

A Koreai Kulturális Központ elkötelezett amellett, hogy ne csak Budapesten, hanem Magyarország más régióiban is bemutassa a koreai kultúrát. Ezért különösen fontos számunkra, hogy a fesztiválnak a Miskolci Egyetem adott otthont.

Tavaly itt jött létre a Sejong Király Intézet, amelynek megnyitását kulturális programokkal is támogattuk. Úgy gondolom, hogy a nyelv a másik kultúra megértésének egyik legfontosabb kapuja. Az, hogy a Miskolc és Korea közötti kapcsolat a nyelvoktatáson keresztül erősödik, jól mutatja, hogyan vezethet a nyelvtanulás mélyebb kulturális és emberi kapcsolatokhoz.

Ön szerint mi áll annak a hátterében, hogy az elmúlt években egyre növekszik a koreai kultúra iránti érdeklődés Magyarországon?

Úgy vélem, Korea és Magyarország között számos kulturális hasonlóság van. Mindkét ország történelme során külföldi inváziókat élt át, ami megerősítette nemzeti identitásukat. A családi értékek is fontos szerepet játszanak mindkét társadalomban.

Ezeknek a közös tapasztalatoknak és értékeknek köszönhetően a magyar közönség gyakran talál magára jellemző vonásokat a koreai történetekben és szereplőkben. Ugyanakkor a koreai kulturális iparágak súlyt helyeznek arra, hogy ezeket a történeteket kreatív és kifinomult módon mutassák be. A globális médiaplatformok gyors fejlődésével együtt ez jelentősen felgyorsította a koreai kultúra népszerűségét világszerte, így Magyarországon is.

A fesztivál programjai a hagyományos és a modern koreai kultúrát egyaránt bemutatják. Miért tartja fontosnak, hogy a látogatók megismerjék Korea mindkét oldalát?

Korea széles körben ismert a K-popról, a drámákról, a filmekről és a kortárs popkultúra egyéb formáiról. A hagyományos kultúra azonban még mindig nagyon is él a mindennapi életünkben.

Az a szenvedély, kreativitás és energia, amelyet manapság a koreaiakkal társítanak, nem egyik napról a másikra alakult ki. Ezek mélyen gyökereznek történelmünkben, és megtalálhatók a hagyományos zenében, táncban és népi előadásokban is. Ahhoz, hogy valóban megértsük Koreát, véleményem szerint fontos, hogy megismerjük mind a modern, mind a hagyományos kulturális kifejezési formákat, és meglássuk, hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz.

Milyen szerepet játszhat egy egyetem abban, hogy a fiatalok nyitottabbá váljanak más kultúrák iránt, és hogy valódi nemzetközi kapcsolatok épüljenek ki?

A fiatalok természetüknél fogva kíváncsiak és nyitottak az új élményekre. Az egyetemek pedig olyan közeget teremthetnek számukra, ahol különböző kultúrákkal és nézőpontokkal találkozhatnak.

A Miskolci Egyetem az elmúlt években sokat tett a nemzetköziesítésért, ennek köszönhetően ma már élénk nemzetközi közösséggel rendelkezik. Azok a hallgatók, akik már fiatalon megtanulnak együttműködni különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, a későbbi pályájuk során is nagy előnyt élvezhetnek.

Ha a koreai fesztivállal egyetlen üzenetet közvetíthetne a koreai kultúráról, mi lenne az?

Bár a fesztivál programjai nagyon különbözőek voltak egymástól, mindegyik a koreai nép szellemét, energiáját, kreativitását és bölcsességét tükrözte.

Üzenetem a látogatóknak egyszerű: fedezzék fel a koreai kultúrát a saját érdeklődésüknek megfelelő módon, és élvezzék az élményt. Minél több örömöt találunk egy másik kultúrában, annál nyitottabbá válunk annak megismerésére. Arra biztatom az embereket, hogy fedezzék fel a szórakozást és az inspirációt, amely a kultúrák különbségeiben rejlik.

Melyik koreai kulturális értéket vagy gondolkodásmódot szeretné leginkább bemutatni a fiatal magyaroknak?

A koreaiak egyik olyan tulajdonsága, amelyet nagyra becsülök, az a rugalmasságuk és az eltökéltségük, amellyel még nehéz körülmények között is megoldásokat keresnek. Ez a szellem segített sok koreainak leküzdeni a kihívásokat és figyelemre méltó eredményeket elérni az intenzív verseny és a gyors társadalmi változások ellenére is. Ugyanakkor a koreaiaknak erős hagyománya van abban is, hogy felemelik a hangjukat a társadalmi és politikai igazságtalanságok ellen, és a társadalom javításán dolgoznak.

Úgy gondolom, hogy a kitartás, az alkalmazkodóképesség és a polgári elkötelezettség ezen kombinációja fontos szerepet játszott az ország fejlődésében, és ezek olyan értékek, amelyek mindenhol inspirálhatják a fiatalokat.

Ha egy koreai és egy magyar egyetemista először találkozik, mit gondol, miben hasonlítanának leginkább egymásra?

Azt mondanám, hogy a fiatalos energiájukban, kreativitásukban és lelkesedésükben.

Nemrég alkalmam nyílt megfigyelni egy közös projektet koreai és magyar egyetemisták között. Bár különböző nyelvi és kulturális háttérrel rendelkeztek, kreativitásuk, kíváncsiságuk és pozitív hozzáállásuk révén természetesen működtek együtt. Ami a leginkább megragadott, az az volt, mennyire hasonló volt a mosolyuk és a csapatszellemük.

Remélem, hogy még sok alkalom nyílik majd a koreai és magyar fiatalok számára, hogy találkozzanak, tanuljanak egymástól, és tartós barátságokat építsenek ki.

Több mint egy éve vezeti a budapesti Koreai Kulturális Központot. Melyik magyarországi élmény lepte meg vagy hatotta meg leginkább?

Mély benyomást tett rám a magyar emberek nyitottsága más kultúrák megismerése és befogadása iránt.

Találkoztam olyanokkal, akik számtalan órát szentelnek a koreai kalligráfia gyakorlásának, annak ellenére, hogy nem beszélnek folyékonyan koreaiul. Láttam kórusokat is koreai dalokat előadni, és rajongókat, akik hónapokig tartó felkészülés után léptek színpadra fesztiválokon. Elkötelezettségük és szenvedélyük igazán megható.

Az a tény, hogy a Magyarországon élők – akik földrajzilag olyan messze vannak Koreától – úgy döntenek, hogy értékelik és ünneplik a koreai kultúrát, hálával tölt el, és emlékeztet a kulturális csere erejére.

Van-e olyan magyar kulturális hagyomány vagy szokás, amely az itt töltött idő alatt különösen közel állt a szívéhez?

Egyszer meghívtak egy magyar családi összejövetelre az újév idején. Az étkezés során almát ettünk, amely a családi összetartást szimbolizálja, lencsét, amely a jólétet jelképezi, és sertéshúst, amelyről úgy tartják, hogy szerencsét hoz.

Ahogy hallgattam ezeknek az ételeknek a jelentését, rájöttem, hogy – hasonlóan Koreához – Magyarországon is szimbolikus jelentést tulajdonítanak az ételeknek a család, a szerencse és a jólét kapcsán. Koreában például újév napján tteokgukot (rizstésztalevest) eszünk, ami azt szimbolizálja, hogy egy évvel idősebbek leszünk, és új kezdetet kívánunk. Különleges alkalmakkor hosszú tésztát is megosztunk egymással, ami a hosszú életet és az egészséget jelképezi.

Ezeket a hasonlóságokat lenyűgözőnek találtam. Bár maguk az ételek különbözőek, mind a koreaiak, mind a magyarok az étkezéseket arra használják, hogy kifejezzék a boldogság, a jólét és az összetartozás iránti reményüket. Ez emlékeztetett arra, hogy bár a hagyományok különböző formákat ölthetnek, a vágy, hogy szeretteinkkel együtt legyünk és jelentőségteljes pillanatokat osszunk meg egymással, mindenhol közös az emberekben.