„A technológia változik, a mérnöki tudás azonban továbbra is nélkülözhetetlen”

75 év egy tanszék életében már önmagában is komoly történet. Mi az, ami ennyi idő után is ugyanaz maradt az Olajmérnöki Tanszékben, és mi az, ami szinte teljesen megváltozott?

Számos olyan technológia került be a gyakorlatba, amely a digitalizációhoz és az informatikához kapcsolódik, így a mai mérnökök sok időt töltenek például számítógépes modellek készítésével és elemzésével. Ugyanakkor azok a mérnöki gyakorlatok, amelyeket a hallgatók megszereznek, továbbra is nagyon fontosak. Egy mérnök akkor mérnök, ha kint az iparban, a terepen is megállja a helyét, nem csak az íróasztal mögött.

Változott tehát a világ, nagyon sok digitális segítség áll már rendelkezésünkre az iparban is, de alapvetően továbbra is igaz, hogy egy mérnöknek a terepen is vannak feladatai.

Ha egy laikusnak kellene elmagyarázni: pontosan mivel foglalkozik ma egy olajmérnök, és mennyire más ez a munka, mint amit az „olajmérnök” szó alapján elképzelünk?

A legtöbb embernek az „olajmérnök” szó önmagában nem sokat mond. Legfeljebb a benzinkúthoz, az autózáshoz vagy a fűtéshez kapcsolódóan jut eszébe a kőolaj és a földgáz. Mindkettővel foglalkozunk, de az olajipar jelentősége messze túlmutat az üzemanyagokon. A kőolaj és a földgáz nagyon sok termék alapanyaga: a kozmetikumoktól és a gyógyszeripari alapanyagoktól kezdve a műanyagokig számos területen jelen van. A földgáz szintén a mindennapjaink része, hiszen minden ősszel és télen előkerül a kérdés, hogy megfelelőek-e a készleteink, honnan kapjuk a gázt, illetve hogyan biztosítható az ország ellátása.

Az olaj- és gázipari mérnöki munka ráadásul a teljes folyamatot lefedi. Valahol a föld alatt található egy geológiai formáció, amelyben feltételezhető, hogy kőolaj vagy földgáz van. Először ezt kell felkutatni. Ebben a geológus és geofizikus kollégák vesznek részt, akik megvizsgálják, hogy a területen előfordulhat-e szénhidrogént tartalmazó formáció a föld alatt, akár több ezer méter mélységben. Ha igen, akkor következik a fúrás megtervezése és a próbafúrás. Amennyiben megfelelő mennyiségű olajat vagy gázt találnak, megkezdődhet a mező kitermelésének megtervezése és kialakítása.

A fúrómérnök megtervezi és irányítja a fúrást, majd a kút kiképzését követően a termelési mérnök feladata, hogy a kitermelés hosszú éveken vagy akár évtizedeken keresztül folyamatosan működjön. A kitermelt olajat és gázt ezután el kell szállítani, feldolgozni, illetve a megfelelő infrastruktúrán keresztül eljuttatni a felhasználókhoz.

És a Miskolci Egyetemen ezeket a területeket mind meg is lehet tanulni?

Pontosan. Nálunk meglehetősen speciális képzés működik, hiszen Európában sem sok helyen oktatják ilyen formában külön az olaj- és a gázmérnöki ismereteket. Az olajmérnöki képzésünk a világban is elfogadott sztenderdeket követi, többek között a rezervoármérnöki, a fúrómérnöki és a termelési mérnöki területek jelennek meg. A rezervoármérnök a földtani képződmény és a benne található folyékony vagy gáz halmazállapotú anyag, szakszóval fluidum mennyiségét, kitermelhetőségének körülményeit vizsgálja, a fúrómérnök a kutak lemélyítésével foglalkozik, a termelési mérnök pedig a folyamatos kitermelést biztosítja.

Magyarországon emellett nagy földgáz mezőket is találtak a hatvanas években, ezért szükségessé vált a gázmérnöki képzés kialakítása is az olajmérnöki képzés alapjain. Ez a terület a földgáz szállítását, tárolását, a fogyasztókhoz történő eljuttatását és a felhasználást is magában foglalja. Tulajdonképpen egy komplett rendszerről beszélünk.

Ma, amikor egyre többet beszélünk a megújuló energiáról és a fosszilis energiahordozóktól való átmenetről, mit jelent 2026-ban olaj- és gázmérnöknek tanulni?

Az olaj- és gázipar teljes mértékben szembesült ezekkel a kihívásokkal, és elindult egy fenntarthatóbb irányba. Egyrészt olyan technológiákat vezetnek be, amelyek gazdaságosabbak, hatékonyabbak, kevésbé terhelik a környezetet, és nagyobb kihozatalt tesznek lehetővé. Másrészt új területek felé is nyit az iparág.

A kőolajbányászatból például a geotermikus energia kitermelésének és hasznosításának technológiája is kifejlődött. A földgáziparban pedig olyan irányok jelentek meg, mint a biogáz vagy a hidrogén. A hidrogén például az energiatárolásban is fontos szerepet kaphat: ha megújuló forrásból származó villamos energiával állítjuk elő vízből, akkor egy tárolható energiahordozót kapunk, amelyből szükség esetén ismét energiát tudunk előállítani.

Az intézet életében is folyamatosan jelen vannak ezek az új kutatási területek. Ipari partnerekkel, valamint hazai és nemzetközi pályázatok keretében dolgozunk rajtuk, az eredmények pedig folyamatosan bekerülnek az oktatási anyagokba is. Egy ma végzett olaj- és gázmérnök ezért már nem feltétlenül ugyanazt a tudást és hangsúlyokat kapja, mint aki harminc évvel ezelőtt végzett. Nekünk is követnünk kell azokat az irányokat, amelyek az iparág fenntarthatóságát helyezik előtérbe.

A hallgatók számára mennyire fontos, hogy ne csak a jelenlegi iparágra, hanem az energetikai átalakulásra is felkészüljenek?

Nagyon fontos, hiszen az ő jövőjük szempontjából az energetika következő irányvonalait is látniuk kell. Az európai uniós törekvések országos, majd vállalati szinten is megjelennek, ezért a hallgatóknak tudniuk kell, hogy merre tartanak az iparági szereplők, és milyen perspektívák állnak előttük.

Mi is abba az irányba haladunk az iparral együtt, hogy fenntarthatóbb kőolaj- és földgázkitermelést, illetve -felhasználást valósítsunk meg. Jelenleg a világ és Magyarország energiaigényében is meghatározó szerepük van a fosszilis energiahordozóknak. A megújulók irányába történő átmenet zajlik, de ez nem egyik napról a másikra történik, hanem hosszú folyamat.

A hallgatóinknak ezért azt is meg kell mutatnunk, hogy milyen alternatívák léteznek. Ilyen például a komprimált földgáz, a CNG, amelyet tömegközlekedési járművekben is használnak. A földgáz cseppfolyósított formában pedig a nehéz-tehergépjárművek üzemanyagaként is alkalmazható, így nagy távolságok megtételére is alkalmas. 1 m3 folyékony LNG kb. 600 m3 gáz halmazállapotú földgázzal egyenértékű. Azaz egy hatszázad térfogaton szállítható. Persze ehhez le kell hűteni mínusz 161 fok Celsiusra.

Mennyire alakítja át az olaj- és gázipart a digitalizáció, az automatizálás és most már a mesterséges intelligencia? 

Ezek a technológiák természetes módon megjelennek az iparban is, és a hallgatók is egyre inkább igénylik, hogy foglalkozzunk velük. Fontos, hogy tudják használni ezeket az eszközöket, de megfelelő kritikával kell hozzájuk viszonyulni. Bizonyos adatelemzési vagy információkeresési feladatoknál például hosszú napok munkáját lehet nagyon gyorsan lerövidíteni.

Ugyanakkor bizonyos mérnöki feladatokat, a mérnöki gondolkodást és logikát ezek a technológiák nem tudják helyettesíteni. Az olaj- és gáziparban is egyre több területen vizsgálják, hogy mire lehet használni a mesterséges intelligenciát, a mesterséges tanulást és a digitalizációt. Sok mindenre alkalmas lesz, de jelenleg még számos olyan terület van, ahol fejleszteni kell a technológiát, és az eredményeket minden esetben kritikusan kell értelmezni.

Az olajmérnöki képzés egyik nagy értéke mindig is az iparral való szoros kapcsolat volt. Ma hogyan néz ki ez az együttműködés, és mit kap ebből egy hallgató a gyakorlatban?

Nagyon szoros együttműködésünk van az iparral. Olyan kutatásokban veszünk részt közösen, amelyek tényleg a jövőbe mutatnak, és az új technológiákat hozzák be. Ezek az eredmények az oktatásba is bekerülnek.

A hallgatóknak emellett lehetőségük van arra, hogy az iparban teljesítsék a kötelező nyári szakmai gyakorlatot, ott írják a szakdolgozatukat vagy diplomamunkájukat, sőt doktori képzésben is gyakran érkeznek hozzánk olyan kollégák, akik az iparból hoznak magukkal egy problémát, amelyre tudományos megoldást keresnek.

Nagyon sok vállalattal van kooperatív és duális képzési kapcsolatunk is. Ennek az a nagy előnye, hogy a hallgatók a tanulmányaik mellett jelentős szakmai gyakorlatot szereznek. Mire végeznek, akár egy-másfél évnyi ipari tapasztalatuk is lehet, és sok esetben az ipari partner már a diploma megszerzése előtt munkaszerződést kínál nekik.

Van olyan tudás vagy tapasztalat, amit egyszerűen nem lehet tankönyvből megtanulni?

Igen. Éppen ezért próbálunk olyan szakembereket is bevonni az oktatásba, akik napi szinten az iparban dolgoznak, és a gyakorlati tapasztalataikat a tanteremben is meg tudják osztani. A hallgatók sokkal könnyebben értik meg az elméletet, ha azt olyan szakember magyarázza el, aki maga is alkalmazza a gyakorlatban.

Nagyon fontosak a szakmai tanulmányutak is. Ha egy hallgató ki tud menni egy fúráshoz, megnézhet egy működő kompresszorállomást vagy egy szállítóvezetéki tisztítását, úgynevezett görényezését, olyan tapasztalatra tesz szert, amit az iskolapadban egyszerűen nem lehet megszerezni. Látja és megtapasztalja, hogyan működik mindaz, amiről korábban tanult.

Mit jelent az Olajmérnöki Tanszék 75 éves története a Miskolci Egyetem számára? Miért lett ez a képzés az intézmény egyik meghatározó szakmai öröksége?

Az olajmérnökképzés gyakorlatilag a kezdetektől jelen van. Sopronból érkeztünk Miskolcra abban az időszakban, amikor Magyarországon jelentős kőolaj-előfordulásokat tártak fel, és nem állt rendelkezésre megfelelő számú szakember. Nemcsak a fúrásnál vagy a vezetéképítésnél dolgozó szakemberekre volt szükség, hanem mérnöki tudásra is.

Az elődeink nagyon jól felismerték ezt a helyzetet, és elkezdték fejleszteni a képzést, minden esetben szoros együttműködésben az iparral. Tulajdonképpen az olajmérnökképzés annak idején az ipar és az egyetem közös gondolatából, az ipar támogatásával született meg, és ezt az együttműködést a mai napig tapasztaljuk.

Ahogy egyre több mezőt tártak fel, egyre több kőolaj és földgáz került a felszínre, és Magyarországnak az újjáépítés időszakában nagy szüksége volt energiára. A földgáz kitermelése, szállítása és felhasználása szintén egyre fontosabbá vált. Így az olaj- és gázipar meghatározó energetikai területté vált, az ehhez szükséges mérnöki tudás így az egyetemen is stratégiai jelentőségű lett.

Azóta is Miskolcon érhető el Magyarországon ez a képzés?

Igen, ezekhez a képzésekhez azóta is Miskolcon, a Miskolci Egyetemen lehet hozzájutni. Ez egy speciális képzési terület, mely egyedülálló módon csak a Miskolci Egyetemen hallgatható manapság is. A hazai olaj- és gázipar története és a Miskolci Egyetem olajmérnöki képzése szorosan összeforrott egymással. A mesterszintű olajmérnökképzésünk a világ QS felsőoktatási rangsorán is látható. Ez kizárólag angol nyelven érhető el, ezért sok külföldi hallgatónk van. A képzések nemzetközi sztenderdekre épülnek, és olyan technológiákat mutatnak be, amelyeket a világ különböző olajipari vállalatai alkalmaznak. Az itt végzett hallgatók így akár az Északi-tengeren, akár a sivatag közepén is találkozhatnak olyan rendszerekkel, amelyek működését már ismerik.

Mit mondana annak a középiskolásnak, aki most még csak keresi, milyen mérnöki pálya illene hozzá?

Elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlom ezt a területet, akiknek van műszaki vagy természettudományos érdeklődésük, és szeretik a változatos munkakörülményeket. Egy olajmérnöknek meg kell állnia a helyét terepen, akár néha izgalmas de viszontagságos helyeken is, de a laborban és az íróasztal mögött is egyaránt.

Azért is érdemes ezt a pályát választani, mert a kőolaj- és földgáziparnak a jelenlegi előrejelzések alapján még közel sincs vége. Ezekre az energiahordozókra szükségünk van, miközben az iparág jelentős kutatásokat folytat annak érdekében, hogy a fosszilis energiahordozókat részben vagy egészben megújuló energiaforrásokkal váltsa ki, illetve a meglévő infrastruktúrákat az új energiahordozók számára is alkalmassá tegye.

Ezen a területen az intézetünkben is komoly kutatások folynak ipari partnerekkel, és számos együttműködésünk van a társkarokkal, például a műszaki, a gazdaságtudományi és a jogi területen.

A tanszék története is azt mutatja, hogy folyamatosan alkalmazkodtunk a változásokhoz. Hetvenöt éve Olajtermelési Tanszékként alakultunk meg a bányászati vonalból kiválva, később létrejött a Kőolaj és Földgáz Intézet Gázmérnöki és Olajmérnöki Tanszékkel, majd 2023-tól a Bányászat és Energia Intézet részeként működtünk tovább. Folyamatosan alakultunk és követtük azokat a tendenciákat, amelyeket az ipar és az oktatás támasztott velünk szemben.

Ön szerint mi az, amit az Olajmérnöki Tanszék 75 évéből mindenképpen tovább kell vinni a következő 25–75 évre?

Elengedhetetlen, hogy megőrizzük a szakmai igényességünket. Ez alapvető. Emellett tovább kell ápolni az iparral való szoros kapcsolatot, hiszen az iparág nincs meg az oktatás nélkül, és fordítva, mi sem vagyunk meg nélkülük.

Nagyon fontos az is, hogy mind az ipar, mind az oktatás a folyamatos megújulást helyezze előtérbe. A technológia változik, de ez nem azt jelenti, hogy ki fog halni a szakma. Azt jelenti, hogy ez a szakma is el tud menni egy olyan irányba, amely egy fenntartható, jövőbe mutató energiapolitika és energiastratégia megvalósítását támogatni tudja.

Ez ma egyáltalán nem egyszerű feladat. Ha megnézzük a jelenlegi energetikai rendszereket, a háztartások és a közlekedés energiaigénye sokszorosa annak, mint ami ötven évvel ezelőtt volt. A meglévő olaj- és földgázinfrastruktúrát ezért fenn kell tartani, folyamatosan figyelni kell az állapotát, és közben meg kell keresni azokat az új lehetőségeket is, amelyekkel a meglévő rendszerek a megújuló energiák szolgálatába állíthatók.

Ha ma egyetlen mondatban kellene elmondania valakinek, miért van még mindig szükség olaj- és gázmérnökökre, mit mondana?

Kőolaj és földgáz nélkül a mai globális energetikai rendszer nem működik.

A hosszabb válasz pedig az, hogy ezekre az infrastruktúrákra, valamint ezeknek az energiahordozóknak a megújuló energiákkal való kombinációjára már egy előttünk álló, folyamatban lévő feladatként kell tekintenünk. Ebbe az irányba kell továbbhaladnunk.