Jubileumi diplomák átadásával ünnepelte egykori diákjait a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara július 4-én. Az ötven, hatvan, hatvanöt és hetven évvel ezelőtt oklevelet szerzett mérnökök szakmai életútját arany-, gyémánt-, vas- és rubinoklevéllel ismerte el az Alma Mater, kifejezve ezzel tiszteletét és munkájuk iránt érzett nagyrabecsülését.
A Miskolci Egyetem szenátusa az egykori diákok kérelmére 4 rubin-, 17 vas- és 76 gyémánt, és 133 aranyoklevelet adományozott a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1956-ban, 1961-ben, 1966-ban, illetve 1976-ban végzettek számára. A kazincbarcikai Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumban 1966-ban mérés- és szabályozástechnikai szaktechnikusok közül gyémántoklevelet 4 egykori hallgató kapott, a későbbi Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karon 1976-ban végzettek közülük aranyoklevelet 37-en vettek át.
A jubileumi diplomások azok közé tartoznak, akik munkásságukkal megalapozták a Miskolcon végzett gépészmérnökök jó hírnevét, példát mutattak a folyamatos szakmai fejlődésre és az összetartozásra. Méltó példaképei a jelenlegi hallgatóknak – emelte ki ünnepi beszédében prof. dr. Siménfalvi Zoltán, a Gépészmérnöki- és Informatikai Kar dékánja a jubileumi szenátusülésen.
„A régi mesterek jól tudták: házat nem lehet homokra építeni, erős alap kell hozzá. Ugyanez igaz egy szakmára, egy egyetemre, egy közösségre is.
Az önök nemzedéke olyan alapokat rakott le, amelyekre későbbi nemzedéket építhettek, és amelyek ma is tartást adnak a miskolci mérnöki gondolkodásnak.
Ezért ma nem csak okleveleket, életutakat, helytállást, hűséget, munkát, szolgálatot és példát ünneplünk, hanem hálát adunk azokért a tanárokért és mesterekért, akik önöket elindították. A kollégákért, akikkel együtt dolgoztak, a családtagokért, akik biztos hátteret adtak, és hálát adunk önökért, akik tudásukkal és szakmai becsületükkel gazdagították Alma Matert” – fogalmazott a dékán.
A gyémántokleveles mérnökök nevében Szabó Ottó emlékezett meg a szakmai életüket meghatározó egykori professzorokról. Az aranyoklevelesek nevében dr. Rácz Pál az életre szóló közösségről, a miskolci mérnökök legendás összetartásáról beszélt. A kazincbarcikai vegyipari gépész aranyokleveles üzemmérnökök nevében Hankrat-Hangrád Béla Herman arról a bajtársiasságról, összefogásról, testvériségről és egymás tiszteletéről szólt, amit útravalóként kaptak.
Záróbeszédében prof. dr. Horváth Zita a selmecbányai akadémia, Európa első műszaki felsőoktatási intézményének örökségére emlékeztetett, amelynek hagyományai arra tanítanak, hogy a tudás mellett milyen nagy értéket jelent a közösség. „Az egyetem nem csak ismereteket ad át, hanem hivatástudatot, felelősséget és összetartozást”, aminek példái a jubiláló mérnökök, akik megtanultak alkotni, felelősséget vállalni, alkalmazkodni a változó világhoz, tudásukat mások szolgálatába állították az elmúlt évtizedekben.
„Az ipar digitalizáció és mesterséges intelligencia korában is vannak értékek, amelyek nem változnak.
A szakmai tudás, a kíváncsiság, a becsület és a felelősség azok az alapok, amelyre a mai hallgatóknak is szükségük van, amikor a jövő technológiáját tanulják.
Az önök példája azt üzeni a fiataloknak, hogy a szakmai kiválóság és az emberi tisztesség együtt teremtenek maradandó értékeket” – fogalmazott a rektor.
A jubileumi ünnepséghez kapcsolódva a Gépészmérnöki és Informatikai Kar hagyományaihoz hűen megkoszorúzták a kar egy kori professzorainak a Miskolci Egyetemen álló szobrait. Az évfolyamok képviselői a tisztelet virágait helyezték el Zorkóczy Béla, Bálint Lajos, Sályi István, Terplán Zénó, Borbély Samu, Lancsarics Alajos, Petrich Géza, Lévai Imre, Tisza Miklós és Czibere Tibor mellszobránál.
A jubileumi oklvélátadó szenátusülésen a Gépészmérnöki és Informatikai Kar Tanácsa a kar logisztikai oktatásának és kutatásának – különösen a veszélyesáru-logisztika területének – kialakításához és fejlesztéséhez nyújtott kiemelkedő szakmai hozzájárulása elismeréseként a „Pro Facultate” Artium Mechanicarum et Rerum Informaticarum Universitatis Miskolciensis kitüntetést adományozta dr. Sárosi György részére.
Kari Érem kitüntetést adományoztak