A tervezéstől a megvalósításig – indul az építőmérnök szak!

Az új szak nem pusztán egy újabb mérnökképzés a palettán: a régió ipari szereplőinek konkrét megkeresése hívta életre, és több mint harminc vállalat támogató nyilatkozata áll mögötte. A dékánnal az induló építőmérnöki alapszak sajátosságairól, a fenntarthatóság szerepéről, a mérnökképzés jövőjéről és személyes pályaválasztásáról beszélgettünk.

Mi adott inspirációt az építőmérnöki képzés elindítására?

Tulajdonképpen az ipar. Komoly munkaerőhiány alakult ki a régióban ezen a területen. A képzés elindításához harmincnégy cég adott támogató nyilatkozatot, részükről ez egy egyértelmű megkeresés volt, ezért is mondhatjuk: iparvezérelt képzésről beszélünk. 

Nemcsak klasszikus építőipari cégekről van szó, hanem nagyvállalatokról is, ahol az üzemeltetéshez, működtetéshez van szükség jól képzett építőmérnökökre. Emellett házon belül is régóta érlelődött a gondolat, hiszen számos olyan kompetenciával rendelkezünk – geotechnika, mérnökgeológia, talajmechanika, geodézia, földtan, geoinformatika –, amelyek az építőmérnöki tudás fontos részét képezik.

További inspirációt adott, hogy a régióban tartsuk a szakembereket. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ha egy fiatal 18 évesen egy másik városba, vagy országba megy el tanulni, csupán 10–15 százalékuk tér vissza a szülővárosába dolgozni.

Miben lesz más a miskolci építőmérnök-képzés?

A képzés „tiszta lappal” indul, ezért a saját erősségeinkre tudtuk építeni. A miskolci építőmérnök egyik arcéle a földtudományi és geotechnikai szemlélet lesz, különös tekintettel a talajvízre, környezetvédelemre és a mérnökgeológiára. 

Egy építkezés az alapokkal kezdődik. Mi abban vagyunk erősek, hogy a felszín alatti folyamatokat, a talaj és a kőzet viselkedését mélyen értjük. Erre a tudásra építjük a képzést.

Emellett erős gyakorlati fókuszt kért az ipar: olyan mérnököket szeretnének, akik nemcsak számítógépen terveznek, hanem kimennek a terepre, és értik a valós körülményeket is.

Hogyan jelenik meg a fenntarthatóság a képzésben?

A fenntarthatóság nálunk nem egy külön fejezet, hanem átfogó szemlélet. Beépítettük a körforgásos gazdaság elveit, külön foglalkozunk a másodnyersanyagok hasznosításával, az építési-bontási hulladék újrafelhasználásával is.

Fontos különbséget tenni elsődleges és másodlagos nyersanyag között. Elsődleges például a mészkő vagy az andezit, amelyet a természetből termelünk ki felelős módon. Másodlagos nyersanyag pedig az, amikor egy bontási hulladékból – például betonból – újra felhasználható építőanyagot állítunk elő a megfelelő technológiákkal.

A fenntarthatóság azonban nemcsak környezeti kérdés. Az ESG-szemlélet – vagyis a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság – egyensúlya nélkül nem működik a rendszer. Ha nincs társadalmi elfogadottság és gazdasági realitás, a legjobb környezetvédelmi szándék is kudarcot vallhat.

Képzéseikben és kutatómunkáikban milyen szerepet kapnak a zöld technológiák és az energiatárolás?

A kar erős földtudományi és környezettudományi kompetenciáira építve olyan aktuális kérdésekkel is foglalkozunk, mint a hidrogén vagy a szén-dioxid felszín alatti tárolása. Az energiatárolás nemcsak akkumulátorokat jelent, hiszen a földtani közegekben történő tárolás hosszú távú, stratégiai lehetőség.

A világ energia- és nyersanyagigénye folyamatosan nő, miközben a fiatalok jelentős része klímaszorongással küzd. Éppen ezért olyan szakemberekre van szükség, akik reálisan, tudományos alapokon közelítik meg ezeket a kérdéseket. Ezt a szemléletet fontosnak tartjuk a műszaki földtudományi, a környezetmérnöki és a földrajz alapszakoknál is.

Milyen ipari kapcsolatokra épül a szak?

Hétről hétre jelentkeznek új partnerek kooperatív vagy duális képzésre. Olyan vállalatokkal dolgozunk együtt, mint az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt., a Weinberg ’93 Építő Kft., a PEKA BAU Kft., de más területeken együttműködünk a MOL Csoport vagy az MVM Csoport vállalataival is.

A hallgatók ipari projekteken, valós problémákon dolgozhatnak, sok esetben szakdolgozatuk vagy diplomamunkájuk is egy élő ipari kérdéshez kapcsolódik.

Milyen kompetenciákat tart a legfontosabbnak a szakmai tárgyak mellett?

A magabiztos szakmai tudás mellett a „soft skill”-ek is kulcsfontosságúak. A csapatmunka, a projektalapú gondolkodás és a prezentációs készség elengedhetetlen. Lehet valakinek kiváló mérnöki tudása, de ha nem tudja érthetően képviselni, az komoly hátrány lehet.

Hogyan látja a fiatalok viszonyát a természettudományokhoz?

A fiatalok egy része eltávolodott a természettől. A digitális világ sok mindent megmutat, de nem pótolja a személyes tapasztalatot. Ugyanakkor azt is látom, hogy egyre több diákot foglalkoztat komolyan a jövő, az energia és a nyersanyagok kérdése. Ez reménykeltő.

Önt mi indította el ezen a pályán?

Középiskolásként erősen érdekelt a hulladékok kérdése. Azt éreztem, hogy ezzel kezdeni kell valamit, nem lehet csak szemétként tekinteni rá. Amikor megtudtam, hogy a Miskolci Egyetemen van olyan terület, ahol környezeti- és hulladék eljárástechnikai kérdésekkel foglalkoznak, eldőlt az irány.

Mi az, amivel ma a legszívesebben foglalkozik?

Ha leveszem a dékáni „sapkát”, akkor a hulladék-újrahasznosítás kutatása áll hozzám a legközelebb. Szerencsére kiváló doktoranduszokkal és fiatal kutatókkal dolgozhatok együtt, így a kutatói lábamat is meg tudtam őrizni.

Milyen jövőt lát a műszaki és építőmérnöki pályák előtt?

A jövő a kombinációké. A mérnöki tudást érdemes gazdasági, társadalmi ismeretekkel összekapcsolni és „Vica versa”. A világ folyamatosan változik, de a természeti erőforrásokra mindig szükség lesz – csak egyre tudatosabban kell gazdálkodnunk velük.

Mit üzen azoknak, akik bizonytalanok?

Ha szeretik a kreativitást, a valós problémák megoldását, és nem riadnak vissza a tanulástól, akkor itt a helyük. A Miskolci Egyetem mérnökképzése elismert, végzett hallgatóink a világ számos pontján megállják a helyüket.

Március 7–8-án ismét megrendezik az Ásványfesztivált a Miskolci Egyetemen. Mit üzen az érdeklődőknek?  

Azt, hogy érdemes eljönni és rácsodálkozni arra, mennyire meghatározzák az ásványok az életünket. Nemcsak szépek – a pirit, az idei év ásványa kifejezetten látványos, nem véletlenül nevezték „bolondok aranyának” –, hanem a mindennapjaink alapjai is. A vízkészleteink, az energiahordozók, a modern technológiák mind kőzetekhez és ásványokhoz kötődnek. Ma a lítiumion-akkumulátorokról beszélünk, de könnyen lehet, hogy a jövő energiatárolásában új technológiák, például a vasalapú akkumulátor megoldások is komoly szerepet kapnak – így akár a pirithez hasonló ásványok is új megvilágításba kerülhetnek.

Számomra az ásványfesztivál személyes élmény is: gyerekként sokszor jártam itt, édesanyám az egyetemen dolgozott, és mindig elhozott a rendezvényre. Lehet, hogy ott dőlt el végleg, hogy ezt a pályát választom. Jó lenne, ha az idei fesztivál is hasonló élményt adna a mostani fiataloknak.