Elhunyt az egyetemi gyűjtemények őrzője – Szendi Attila (1965–2025)

„Megrendüléssel fogadtuk a szomorú hírt, hogy kollégánk, a Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeumának korábbi főigazgatója, Szendi Attila elhúzódó, súlyos betegség következtében 2025.10.23-án, életének 59. évében örökre itt hagyott bennünket.

Szendi Attila Zircen született egy kétgyermekes értelmiségi család kisebbik gyermekeként. Balatonfüreden érettségizett 1984-ben, a Lóczy Lajos Gimnáziumban, majd néhány évnyi tanulmányi kitérővel, 1990-ben iratkozott be a Miskolci Bölcsész Egyesület történelem szakára. 1992-ben, több diáktársával együtt a Miskolci Egyetemen újonnan megalakult Bölcsészettudományi Intézet történelem szakára vették át a városban tovább működő egyesülettől, majd történelem szakos bölcsész és középiskolai tanárként diplomázott 1996-ban. Ebben az évben kezdett dolgozni a Miskolci Egyetem Központi Könyvtárának Történeti Gyűjtemények Osztályán, levéltárosként. 1998-ban iratkozott be az Állam- és Jogtudományi Kar PhD képzésére, ahol 2002-ben abszolutóriumot szerzett.

Folyamatosan dolgozott az egyetemi könyvtárban, ahol levéltárosi, múzeumi és régikönyvtárosi ismereteket szerzett. 2001-ben már főlevéltárosként, a Történeti Gyűjtemények Osztályának vezetőjeként szervezte mindhárom gyűjtemény munkáját. Elméleti és gyakorlati ismereteinek további fejlesztése mellett leginkább a pályázatírásban és informatikai tudásának bővítésében teljesített kiválóan. 2012-től a Könyvtár, Levéltár, Múzeum főigazgatóhelyetteseként a történeti gyűjteményeken túl az intézmény informatikai tevékenységéért és az épületének üzemeltetéséért is felelős volt. 2015-től az Egyetemi Kiadót, a Sokszorosító Üzemet és az eLearning Centrumot is irányította. 2016-ban a Könyvtár, Levéltár, Múzeum főigazgatója lett. Bevezetett újításai racionalizálták az intézmény működését, megkönnyítették az információáramlást és a munkafolyamatokat.

Informatikai ismeretei segítségével, szakmai vezetése alatt valósult meg 2011-ben a könyvtár és a Selmeci Műemlékkönyvtár legfontosabb szakkönyvei bővített metaadatainak digitális feldolgozása, majd a Digitális Tanulmányi Terminálok szolgáltatás, mely a tanórák kötelező szakirodalmát szolgáltatta másolásvédett üzemmódban. Számos publikációja jelent meg egyetemtörténeti, társadalom- és jogtörténeti témakörökben. Több kötetet szerkesztett, ilyen volt az egyetem és Miskolc 1956-os történetéről szóló kötet, a 275 éves jubileumi intézménytörténet, vagy a selmeci akadémia beiratkozott hallgatói névjegyzékének forráskiadása. Főszervezője és aktív résztvevője volt több kiállításnak is, a legemlékezetesebb az 1956-os miskolci és egyetemvárosi forradalmi események 50. évfordulójára rendezett kiállítás.

Tevékenyen részt vett a szakmai szervezetek, egyesületek munkájában is a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség, a Magyar Elektronikus Könyvtár Egyesület tagjaként. Az akadémiai szervezetek közül az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság, a Bányászati Szakbizottság, a Bányászati Történeti Munkabizottság, az egyetemi bizottságok közül 2005-től a Miskolci Egyetem Egyetemtörténeti Bizottságának tagja, valamint az Egyetem 56-os Emlékbizottságának elnöke volt. Gyakran kérték fel az Állam- és Jogtudományi Kar államvizsga bizottságába külsős tagnak. A Bölcsészettudományi Kar Történelem szakán több tanévben, óraadóként bibliográfiai ismereteket oktatott. A munkája elismeréseként 2010-ben elnyerte az egyetem Signum Aureum Universitatis kitüntetését, 2017-ben pedig megkapta a Miskolci Egyetemért érdemérmet.

Már a 90-es években elmélyült az informatika világában, először csak érdeklődési szinten, majd ezt a tudást folyamatosan felhasználta a történeti, könyvtári gyűjtemények feldolgozása, ismeretanyaguk terjesztése, valamint az oktatás segítésének terén a modern kor követelményeit figyelembe véve. Elhivatottsága és újító gondolatai, ötletei még azok számára is inspirációként szolgáltak, akik korábban nem érdeklődtek az informatika világa iránt. Az ő szellemi ötletéből indulhatott meg a Tudományos Adatelemző Módszertani Központ és Levéltári Nyílt Kutatási Adatforrástár megvalósítása, amely egyedülálló módon egy felsőfokú oktatási intézmény és egy közgyűjtemény intézményi szintű szövetsége és együttműködése az oktatás és a tudományos kutatás területén.  Az együttműködésen belül a közgyűjteményi információszolgáltatás és az oktatás-kutatás számára a 21. századi korszerű módszerek és technológiák alkalmazását, a mesterséges intelligencia alapú adatelemzést szerette volna bevezetni, megfelelő, tudományos szakismereti korpusz kiépítésével. Mindezek teljes megvalósítását azonban betegsége sajnos megakadályozta.

A tudományos és szakmai munkásságának elismerése mellett kollégái, barátai és ismerősei nyitott, segítőkész és korrekt emberként ismerték. Igazságérzetére, becsületességére és kitartására mindig példaként tekinthetünk, kedvességét, szeretetreméltó egyéniségét szívünkbe zárva megőrizzük.”