Játék és tudomány

A program nem csupán pályaorientációs esemény: olyan ismert és karizmatikus előadók érkeznek, akik képesek lebontani a természettudományokat övező sztereotípiákat, és megmutatni, hogy a képletek mögött kreativitás, alkotás és jövőformáló gondolkodás rejlik. Az interjúban szó esik mérnöki hivatásról, fenntarthatóságról, inspiráló tanárokról és arról is, miért elsősorban gondolkodni tanít a matematika.

Mi inspirálta a természettudományos előadássorozat elindítását? 

Alapvetően beiskolázási célú kezdeményezésről van szó. Azt látjuk, hogy a gimnáziumokban – néhány szakgimnáziumtól eltekintve – a természettudományos tantárgyak népszerűsége és óraszáma is csökken. Ezt észre kell vennünk, és reagálnunk kell rá. Olyan előadásokat szeretnénk tartani, amelyek kifejezetten érdekesek, élményszerűek, és közelebb hozzák a fiatalokhoz a matematikát és a fizikát.

Miért kulcskérdés ma, hogy a fiatalok megszeressék a matematikát, fizikát vagy kémiát?

Mérnökökre mindig szükség van a társadalomban, és mérnökök csak azokból lesznek, akik nem idegenkednek a természettudományoktól. Jó mérnök pedig különösen nem lehet az, aki nem érti és nem szereti a matematika vagy a fizika alapjait. Ezért fontos, hogy olyan előadásokat szervezzünk, amelyek segítenek megszerettetni ezeket a tantárgyakat – különösen azokkal, akik még bizonytalanok, hogy valóban az ő világuk-e.

Milyen jövőképet lát a természettudományos és mérnöki pályák előtt a következő 10–20 évben?

A mérnökök alapvetően azon dolgoznak, hogy kényelmesebb, élhetőbb és fenntarthatóbb legyen az életünk. Egy igazi mérnök alkotó alkat: akkor van elemében, amikor létrehozhat valamit – legyen szó egy gyártási folyamatról, egy belsőégésű motorról vagy bármilyen műszaki megoldásról. A jövő kihívásai – energia, fenntarthatóság, technológiai fejlődés – mind olyan területek, ahol nagy szükség lesz a kreatív mérnöki gondolkodásra.

Miben jelent többet ez a kezdeményezés, mint egy „nyílt nap” vagy pályaorientációs esemény?

Abban különbözik a hagyományos nyílt napoktól, hogy kifejezetten különleges előadókat hívtunk meg. Ilyen például Härtlein Károly, aki rendkívül népszerű tudományos ismeretterjesztő előadásokat tart. Debrecenben egy 500 fős előadótermet is megtöltött, sőt meg kellett ismételnie az előadását az érdeklődés miatt. Látványos kísérletekkel, közérthetően mutatja be a tudomány érdekességeit.

Hogyan szeretnék lebontani azt a sztereotípiát, hogy a természettudomány „nehéz” vagy „száraz”?

Pontosan ezzel az előadássorozattal. A nyitó előadáson, március 13-án például Bessenyei Mihály professzor tart előadást, aki szintén azt szeretné megmutatni, hogy a matematika nemcsak nehéz, hanem szép és izgalmas is. A cél, hogy a diákok ne száraz képleteket lássanak, hanem gondolkodási kalandot.

Mennyire lesz interaktív az előadássorozat?

Ez részben az előadóktól függ, de például az egyik program kifejezetten beszélgetős formátumú lesz (Obádovics J. Gyula előadása), ahol a közönség is kérdezhet. De minden találkozón számítunk a közönség aktivitására.

A klímaváltozás, az energiaválság vagy a fenntarthatóság mind mérnöki válaszokat igényelnek. Hogyan járul hozzá a kar ezekhez a kihívásokhoz?

Több ilyen kutatásunk is van. Az egyik például a Wienerberger Tiszavasvári Téglagyárának átállítása földgázról hidrogénre. De dolgozunk például egy új, energiahatékonyabb zöld ammónia-előállítási eljáráson is. Az ammónia- és salétromsav-gyártás rendkívül energiaigényes, világszinten az energiafelhasználás jelentős részét teszi ki, és komoly szén-dioxid-kibocsátással jár. Mi egy plazmatechnológián alapuló módszeren dolgozunk, amely a levegő nitrogéntartalmát hasznosítaná hatékonyabb módon. Ez még fejlesztés alatt áll, de hosszú távon lényegesen energiatakarékosabb megoldást jelenthet. Emellett műanyaghulladékból is tudunk benzint előállítani egy kísérleti berendezés segítségével – olyat, amely hagyományos benzinmotorban is felhasználható. A diákokat ezekbe a projektekbe is bevonjuk, ha érdeklődnek és van affinitásuk a kutatómunkához.

Lát generációs különbséget abban, ahogyan ma a fiatalok a tudományhoz viszonyulnak?

Összességében nem gondolom, hogy a fiatalok kevésbé érdeklődnek a reáltudományok iránt. Inkább az oktatási környezet változott. Ha valaki jó élményeket kap, akkor ma is ugyanúgy megszeretheti ezeket a területeket.

Volt olyan tanára vagy élménye, amely meghatározta a pályaválasztását?

Igen. A gimnáziumban Kosztolányi László volt a matematikatanárom, aki nagyon sokat tett azért, hogy még jobban megszeressem azt a tantárgyat, amit már általános iskolában is kedveltem, ott is matematika szakos osztályfőnököm volt.

Az egyetemen több meghatározó professzorom is volt – például Döbröczöni Ádám és Roósz András –, akik szakmailag és emberileg is inspirálóak voltak. Fontos volt számomra, hogy kérdezni lehetett, bele lehetett szólni az előadásba. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezen a pályán maradjak.

Mit üzen azoknak a diákoknak, akik érdeklődnek a természettudományok iránt, de bizonytalanok a saját képességeikben?

A matematika elsősorban gondolkodni tanít. Nem azért fontos, mert valaki majd egyszer visszakérdez egy képletet, hanem mert edzi az elmét. Ha valaki érdekesnek találja, és hajlandó időt szánni rá, akkor előbb-utóbb megtalálja benne a szépséget és sikerélménye is lesz benne. A legtöbb esetben nem a tehetség hiányzik, hanem a bátorság és a kitartás.

Ha egyetlen gondolatot kellene kiemelnie az előadássorozat üzeneteként, mi lenne az?

Az, hogy a természettudomány szerethető és a jövő záloga. Nem kell mindenkinek matematikusnak vagy fizikusnak lennie, de ha lesznek jó természettudományos tanárok és lelkes diákok, akkor a mérnöki utánpótlás is biztosított lesz. Ha viszont ezek a területek gyengülnek, az más tudományágakra is kihat.

Mi az a terület, amellyel a legszívesebben foglalkozik?

Elsősorban az energetika, én leginkább tüzeléstechnikával foglalkozom – azzal, hogyan lehet hőt előállítani és hatékonyan továbbítani. Ez alapvető kérdés az energiatermelésben.

Milyen az ideális nap az Ön számára?

Előbb a játék, aztán a szórakozás. Ezt szoktam mondani. Egy kis kutatás, egy kis kísérletezés a műhelyben. Ha eltűnök, a kollégáim tudják, hogy valószínűleg valamin ott dolgozom.

Szeretem a diákokat is bevonni, „elbolondítani” egy-egy kísérlettel. Ezért van annyi különféle eszköz az irodámban is – a tudomány játék is, és ezt jó megmutatni.