Parajdi bányakatasztrófa hidrogeológus szakértői szemmel

Természeti katasztrófa helyszíne a székelyföldi Parajd, ahol a megáradt Korond-patak elárasztotta a híres sóbányát, amely egyszerre volt termelő egység és turisztikai látványosság. A múlt hét csütörtökére kiderült, hogy fel kellett adni a föld alatti védekezést, miután nem sikerült megóvni a beáramló víztől a létesítmény legújabb részlegét, a Telegdy-bányát. Ez volt a sóbánya azon része, amelynek víz előli megmentésére reményt láttak a szakemberek. Miután a víz utat talált a tárnákba, a föld alatti mentésben dolgozóknak ki kellett jönni a bányából, mivel veszélyes lett a benntartózkodás, az ott tárolt kitermelt sót és munkagépeket, eszközöket sem sikerült kimenteni.

„Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő sótömzséről van szó, amelynek a mélysége kilométeres nagyságrendű, és egészen feljön a felszínig. Ebben a középkortól kezdve egy többszintes bányarendszert hoztak létre, amelynek egy része ma már turisztikai módon is üzemel” – mondta az InfoRádióban Szűcs Péter professzor. Arra is emlékeztetett, hogy mivel egy sóbánya számára a víz különösen veszélyes lehet.

A bányában a kamrákat, vágatokat, tereket elárasztotta a patak vize, és elkezdte a sót oldani. Ez gyors folyamat, egy köbméter víz körülbelül 300 gramm sót képes oldani, ezért most addig oldódik a só a bányában, amíg a víz telítettsége el nem éri ezt a szintet, utána beáll az egyensúlyi állapot. „A probléma az, hogy az oldás hatására azok a pillérek, támasztékok, amelyek eddig a bánya állékonyságát biztosították, szintén károsodhatnak, és prognosztizálhatatlan, hogy mi az, ami esetleg nem menthető, beszakad, vagy veszélyes lesz” – sorolta a problémákat a szakember. Azt is felvetette, hogy segíthetne, ha minél gyorsabban kiszivattyúznák a vizet, ám lehet, hogy most éppen az óvja meg a bányát a teljes beomlástól, hogy az egészet kitöltötte a víz. Úgy vélekedett, hogy szerencsés esetben a bánya nem omlik össze, mert ez egy elég nagy kiterjedésű, többszintes bánya, de bizonyos részekben lehetnek olyan katasztrofális oldódási folyamatok, amely egyes bányatérségek beomlását okozhatják.

„Ha sikerül megállítani a további víz bejutását, az már eleve jó dolog ebben a rossz helyzetben, és utána nyilván a következő lépés a víz eltávolítása: nincs más lehetőség, szivattyúzással ki kell a bányából a vizet juttatni” – magyarázta. Azt is kifejtette, hogy a bányászati víztelenítésnek nevezett folyamatra a technológia rendelkezésre áll, akár több száz méter mélységből is ki lehet emelni jelentős mennyiségű vizet. A gondot inkább az jelenti, hogy a kiszivattyúzott víznek olyan magas a sótartalma, hogy az a környező élővilágban okozna komoly károkat. Felvetődhet a kiemelt víz hígítása is, de akkor is nagy kérdés, hogy egy élő vízfolyásba be szabad-e engedni a bányából kinyert vizet.

„A bányának lesznek olyan részei, amelyek komolyan károsodnak, és esetleg végleg be kell zárni. Nyilván a víz eltávolítása után szakemberek tudják majd felmérni azt, hogy mi az, ami mechanikailag megfelelően állékony” – mondta Szűcs Péter, de hozzátette, a legrosszabb forgatókönyv az lehet, ha olyan jellegű a beázás és az oldódás, hogy a bánya fölötti térrész teljes mértékben beszakad és összeroppan az egész bánya, mert akkor nincs esély a helyreállításra.