Selmec-Miskolc 290 – a hagyomány összeköt

Aki a Miskolci Egyetemen jár valamilyen módon biztosan találkozik a selmeci diákhagyományokkal. Azok, akik a Miskolci Egyetem üveg előcsarnokának galériáján látható kiállításon bemutatott tárgyakon és relikviákon keresztül ismerkednek meg ezzel a rendkívül szerteágazó hagyománykörrel, dióhéjban megismerhetik a hagyományok ma is élő aspektusait. 

A diákhagyományok kialakulása

A Miskolci Egyetemen ápolt diákhagyományok egyidősek az Alma Mater és az egyetem jogelődje, a Selmecbányai Bányászati és Kohászati Tanintézet (Berg Schola) 1735-ben történt megalapításával. A diákélet számos eleme egészen eddig a korszakig nyúlik vissza, és leginkább azokban a diáknótákban maradtak fenn, amelyeknek a gyökerei a korszak német egyetemeihez, valamint Selmecbánya környékének bányásztársadalmához kötődnek. A szokások nagy része mai formájában azonban a 19. század második, és a 20. század első felében alakultak ki. 

Selmecbányát (1919), majd Sopront (1952,1959) elhagyva, a diákhagyományok ápolása politikai okokból pár évre feledésbe merült, azonban az 1970-es évek óta újra virágkorukat élik. 

Szakestélyek

A diákélet jelentős elemét adják a szakestélyek. Ezek olyan összejövetelek, ahol a hallgatók szabályozott keretek között megvitathatják a komoly vagy komolytalan, szakmai vagy baráti jellegű kérdéseket, egyúttal kulturáltan szórakozhatnak. 

A szakestélyek egyik legjellegzetesebb kelléke a korsó. Ez egyrészt a hivatalos ital (sör vagy bor) fogyasztására szolgál, másrészt emlék, hiszen a legtöbb szakest tiszteletére hivatalos, egyedi korsó készül, amely az adott szakestélynek állít emléket.

Valétálás

A diákhagyományok talán egyik legszebb része a valétálás, avagy a végzős hallgatók búcsúja az egyetemtől. Ez egy több állomásból álló eseménysorozat. Kezdete a Szalagavató/Szalagtűző Szakestély, amelyen a hallgatók megkapják a végzésüket végig kísérő karszalagjukat, amit a ballagásukig hordanak.

Miután a hallgatók sikeres záróvizsgát tettek, a valétálás utolsó, egyben leglátványosabb mozzanata a Szalamander ünnepség következik, amikor a végzősök nem csak az egyetemtől, de a várostól is búcsúznak. Ünnepi menetük Miskolc belvárosán halad végig. A sort bányászlámpás hallgatók vezetik, akiket az egyetem és a karok vezetői és a ballagó diákok követnek fáklyával a kezükben. Selmeci dalokat énekelve vonulnak, hogy átadják a stafétát az utánuk következő fiatalabb generációnak.

A ballagás szokása, és ennek számos része bár selmeci eredetű, azonban mára országosan elterjedtté vált, akárcsak a szalagavatás, vagy a “Ballag már a vén diák” és a “Gaudeamus” kezdetű dalok éneklése.

Diákhagyományok az egyetem után

A Selmeci hagyományok olyan kapcsot képeznek az egyetemi polgárok között, amely túlmutat az egyetemen eltöltött éveken, így az iparban dolgozva is sokak vesznek részt aktívan a hagyományőrzésben.

Közösségük egyik legfontosabb fóruma az Országos Magyar Bányászati és

Kohászati Egyesület (OMBKE), amely érdekképviseleti tevékenysége mellett kiemelt figyelmet fordít a diákélet támogatására és a tradíciók tovább örökítésére.