A selmeci hagyományokhoz hűen Szalamanderrel búcsúztak a Miskolci Egyetem végzős hallgatói az egyetemtől és a várostól.
A Miskolci Egyetem végzős diákjai a diplomaátadó ünnepségek kezdete előtti nap, június 24. estéjén tartották hagyományos valétálási ünnepségüket, a Szalamandert, amely a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánított „Selmeci diákhagyományok” egyik leglátványosabb része: a hallgatók fáklyás felvonulással búcsúztak az egyetemtől és az annak otthont adó várostól.
A Miskolci Egyetem Hallgatói Önkormányzata által szervezett látványos esemény idén is a campuson indult és a belvárosban folytatódott, ahol a hallgatók fáklyákkal és bányászlámpásokkal a kezükben, „Bursch-nótákat” énekelve, „szalamander” alakzatban járták be a búcsúünnep szokásos útvonalát: a Városház térről indulva, a Széchenyi utcán át a Petőfi térig.
A Selmeci diákhagyományok eredete az 1735ben Selmecbányán alapított Bányászati Tanintézet, a későbbi Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatóihoz kötődik. A nemzedékről nemzedékre öröklődött szokások az intézmény Sopronba, majd Miskolcra költözése után is fennmaradtak és a mai napig élnek.
Bursch-nóták
„Amely diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Wittenbergből ép bőrrel, Selmecről pedig a Bursch-nóták nélkül kerül vissza a szülőföldjére, a legszánalomra méltóbb teremtménye az Istennek!” – tartja ez a Selmecbányáról származó mondás.
A nótáknak sokféle típusa létezik, vannak közöttük himnuszok, temetési dalok és mulatós nóták is. A dalokat a szakestélyeken közösen éneklik. A hagyományok része az egyenruhaviselet, amelyeknek napjainkban karonként eltérő elemei vannak.
Szalamander
A végzős diákok a tanév végén fáklyás felvonulással, az úgynevezett szalmanderrel búcsúznak a várostól, ahol diákéveiket töltötték.
Miskolcon minden év júniusában a belváros ad helyet a látványos fáklyás menetnek. Ez a hagyomány nemcsak a magyarországi utódintézményeknél él a mai napig, hanem Selmecbányán, a ma már szlovákiai Banská Štiavnica intézményénél is.