„Gyakorlatilag már a science fiction-ben élünk” – űrmérnökképzés Miskolcon

– A HUNOR roadshownak köszönhetően az AX4-es űrmisszióban részt vett magyar űrhajósok egy egész napot töltöttek a Miskolci Egyetemen. Volt alkalmatok arra, hogy az űrmérnökképzésről beszélgessetek?

– A kötött program miatt sok mindenre nem volt elegendő idő. Leginkább arról váltottunk szót, hogyan lehetne az űrutazás élményét felhasználni a természettudományos tárgyak népszerűsítésére a gyerekek körében. Másrészt arról, hogy az űrhajóskiképzésen mit jelentett az a mérnöki tudás, amit ők a magyar egyetemeken megszereztek: Kapu Tibor gépészmérnökként, Cserényi Gyula villamosmérnökként végzett.

– Bizonyára nem volt akkoriban speciális űrmérnökképzés Magyarországon…

– Az űrtechnikával, űrtechnológiával kapcsolatos mérnöki tudományágak rendkívül gyorsan fejlődtek az utóbbi időben, és az előrejelzések szerint egyre gyorsabban fognak a közeljövőben. Amióta Magyarország 2015-től teljes jogú tagja az Európai Űrügynökségnek (European Space Agency – ESA), azóta a hazai cégek előtt is ott áll a lehetőség, hogy ebbe az iparágba becsatlakozzanak. Igény van űrmérnökökre, illetve az űriparban tevékenykedő anyagtudománnyal foglalkozó szakemberek tudására.

– Mi különbözteti meg az ehhez szükséges tudást a mindennapi gépészmérnöki, villamosmérnöki, vagy éppen vegyészmérnöki tudástól?

– Gyakorlatilag valamennyi mérnökképzés tematikájára indítani lehetne egy-egy speciális űrmérnökképzést. A képzés lényege minden esetben annak felismertetéséről szól, hogy egy-egy eszköznek az űrben ugyanúgy kell működnie, mint itt a Földön, csak sokszorosan megbízhatóbban. Egy Marsra tervezett járműnek is tudni kell gurulni, kell hozzá meghajtás, működtetési és irányítási elektronika. Máshol egyes eszközöknek olyan extrém körülményeket is el kell viselniük, mint például a földinek hétszázszorosát kitevő UV-sugárzás, a szélsőséges hőmérsékleti különbségek, vagy a mikrogravitációs tér. A Miskolci Egyetem űrmérnökképzésében az anyagmérnöki oldalon van a fókusz, ezen a területen van hagyománya az űrtudománnyal kapcsolatos tevékenységeknek. Már az 1980-ban a világűrben járt első magyar űrhajós, Farkas Bertalan is végzett a Miskolci Egyetem számára kísérletet. Emlékezetes fejlesztés a miskolci űrkemence, ami itt született az egyetemen, ebből nőtte ki magát az ország egyik meghatározó űripari cége, az Admatis Kft.

– Mást jelent az anyagtudomány a Földön és az űrben?

– Az űriparban sokkal szigorúbb szabványokat alkalmaznak, mint mondjuk az autóiparban vagy az elektronikai iparban, erre pedig fel kell készülni. Egy teljesen más szemlélettel kell hozzáállni, és más problémákat kell kreatívan megoldani.

– Mire kell gondolni?

– A Földön például egyszerű az eszközök hűtésének a megoldása: ott van hozzá a levegő, elég hozzá akár kinyitni az ablakot. Az űrben viszont nincs levegő, ezért másként kell a problémát megoldani. Egy másik példa: ha Föld körüli pályára állítanak egy műholdat, annak az egész élettartama alatt megbízhatóan kell működnie szerviz és karbantartás nélkül. Nincs lehetőség arra, hogy kicseréld. Ha valami nem működik, akkor kidobtál az ablakon néhány millió eurót vagy dollárt. Egy űrmérnöknek meg kell szoknia azt az alaposságot, precízséget, hogy mindenre kiterjedően százszázalékosnak kell lenni. Büszkék lehetünk arra, hogy űrmisszió magyar eszköz hibája miatt nem hiúsult meg, így eddig százszázalékosan teljesít a magyar űripar.

– Földi körülmények között hogyan lehet gyakorlatot szerezniük a hallgatóknak az űrbeli viszonyokról?

– Viszonylag jól tudjuk modellezni például a sugárzást, a vákuumot, az űrhajó indításakor fellépő rázkódást. A mikrogravitációt és a súlytalanságot kevésbé. De az iparági kapcsolataink révén a diákoknak gyakorlati helyet tudunk biztosítani olyan űrtechnológiai gyártóközpontokban, ahol rendelkezésre állnak gyakorlatilag a teljes űripari modellezésre alkalmas eszközök.

– Milyen módon lehet lépést tartania az űrmérnökképzésnek azzal a fejlesztési tempóval, amit ez az iparág diktál?

– Az ipari munkák kínálják a legjobb lehetőséget arra, hogy naprakészek legyünk. Ha valamit meg kell oldanunk, akkor első lépésben áttúrjuk a szabványokat, megnézzük a vonatkozó szakirodalmat, aminek a végeredményét át tudjuk ültetni az oktatásba is. Az űripari cégek segítenek abban, hogy minél szélesebb körben szerezzünk ismereteket. Érdekük fűződik hozzá, hogy ne maguknak kelljen a nulláról kiképezni a szakembereket.

– Milyen előképzettséggel kell rendelkezniük azoknak, akik a Miskolci Egyetem űrmérnök mesterképzésére jelentkeznek?

– Az angol nyelven folytatott felvételi elbeszélgetésen a mérnöki tudásukra vagyunk kíváncsiak, illetve arra, hogy van-e űripari előzményük, hiszen vannak országok, ahol ezt a szakterületet már alapképzésben is oktatják. A természettudományos ismeretek kiemelten fontosak. A Miskolci Egyetem országosan komoly bázisa az anyagtudománynak, így az űrmérnökképzést is elsősorban anyagtudományi oldalról közelítjük meg, azaz: milyen anyagokból készülnek az űreszközöknek a különböző alkatrészei, részelemei, és hogyan tudjuk ezeket megfelelő mechanikai, fizikai tulajdonságokkal ellátni. A harmadik vetülete maga az űriparban való tevékenység, vagyis egy-egy űrprojektnek a menedzselése, az űrkutatásra vonatkozó közgazdaságtani témák és az űrjogi kérdések. Megjegyzem: a Földdel ellentétben az űrben nem teljesen tisztázottak a „területi” viszonyok, ami azért nehezíti a helyzetet.

– Mire tudják felkészíteni a hallgatókat?

– Az űripar jelenleg a mérnöki tudományok csúcsa. Ez egy tudásintenzív pálya, ahol jó műszaki alapokra kell építeni és folyamatosan karban kell tartani a tudást. Ma a második űrverseny korszakát éljük. Rengeteg kísérletet kell elvégezni például annak a tervnek a megvalósításához, hogy ember által lakható bázis épüljön egy távoli bolygón. Az az igazság, hogy e tekintetben gyakorlatilag már science fictionban élünk. Az Admatis révén éppen egy olyan kísérletsorozatban veszünk részt, amelyben holdkőzet anyagvizsgálatot végzünk egy jövőbeli holdbázis építéséhez. Arra keressük a választ, hogy milyen helyben található anyagokból lehet építkezni, hogy ne a Földről kelljen hozzá építőanyagot vinni.

– Hány űrmérnököt adhat Magyarország az űriparnak?

– Miskolcon most kilenc elsőéves űrmérnökünk van, a BME-n körülbelül tizenöt. Vannak, akik szerint ennyi az országnak elég is lehet, csakhogy a tapasztalat azt mutatja, hogy a jók közül a legjobbak valószínűleg nem fognak itt maradni. Amióta Elon Musk vállalata a visszatérő és újra az űrbe küldhető rakétákat fejleszti, az űripar a magánszektornak az egyik legjobban prosperáló üzletága lett. Folyamatos az agyelszívás, különösen a Szilicium-völgy irányából, ahol a fizetés akár a kétszerese is lehet a németországinak. Az elvándorlást nem győzik szakember-utánpótlással, ezért számunkra egyértelmű, hogy az űrmérnökként végzetteknek könnyű lesz elhelyezkedniük a világ bármely pontján. Magyar egyetemként természetesen az az elsődleges célunk, hogy a hazai ipart erősítsük, annak fejlődéséhez tudjunk hatékonyan hozzájárulni.

– Milyen lehetőségek állnak egy űrmérnök előtt?

– Sokan talán nem is tudják, hogy a mindennapi életünket mennyire átszövi az űripar, pedig elég lenne csak a műholdak közvetítette telekommunikációra, a televíziózásra, a helymeghatározásra, vagy az autókban és a telefonokban használt navigációra gondolni. Az űriparnak köszönhetően tudhatunk nagyon sokat az időjárásról, a földrengések előrejezéséről, vagy figyeljük meg a tőlünk távoli galaxisokat, csillagokat. A technológiai fejlesztésekre az elmúlt évtizedekben egy szerteágazó, profitorientált iparág épült, amely diktálja a tempót, az innovációs irányokat, és valósítja meg azt, amiről a tudományos fantasztikus irodalomban évtizedekkel ezelőtt csak képzelődtek. Mi olyan szakembereket képzünk, akik tudásukkal hozzá tudnak járulni a legmagasabb technológiai elvárásoknak megfelelő eszközök létrehozásában, akiket az ezen a területen tevékenykedő cégek, kutatócsoportok vagy kutatóhelyek foglalkoztatni tudnak.