Gyakori kulcsszavak
Gyakran felkeresett oldalak
„Stratégiai szempontból gondoljuk végig az oktatást, kutatást, szolgáltatásokat, sporttevékenységet. Mindez változást igényelt a gondolkodásban.” Interjú a Miskolci Egyetem rektorával, prof. dr. Horváth Zitával.
A modellváltás, az alapítványi működési forma meghozta az eredményét, piaci szemléletű lett a Miskolci Egyetem vezetése is. „Stratégiai szempontból gondoljuk végig az oktatást, kutatást, szolgáltatásokat, sporttevékenységet. Mindez változást igényelt a gondolkodásban” – húzta alá a boon.hu-nak adott interjúban prof. dr. Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora. A modellváltással új finanszírozási rendszer is érkezett, az állami támogatás mértéke pedig a két- és félszereresére nőtt. Megtudtuk, hogy látványosan nőtt a hallgatók száma. Mutatjuk, hogyan tud bármelyik hallgató sikeres lenni az egyetemen, mi kell az eredménye vizsgákhoz. A portálon közölt beszélgetésből megtudhatják mit gondol a rektor a Z generációról.
– A szenátus ellenszavazat nélkül választotta meg, így február 1-től ismét ön lett a Miskolci Egyetem (ME) rektora. Nem is volt más jelölt. Ennyire profi, hogy nem mert más indulni, vagy ennyire „hálátlan”, kevésbé vonzó feladat az ME rektorának lenni?
– Elgondolkodtam én is azon, vajon miért nem volt más jelölt. A pozíció nagy felelősség, a bér természetesen nem rossz, de nem biztos, hogy arányban áll a felelősség és a befektetett munka mennyiségével. Mondhatnám úgy is: a szabadidő fogalma jelentősen újraértelmeződik. Néha úgy érzem magam, mint egy készenléti ügyeletes orvos: teljesen mindegy, milyen nap van, milyen napszak, valahogy mindig rendelkezésre kell állni. Ha más nem, akkor telefonon, vagy azon a három e-mail címen, amit párhuzamosan követek. De viccen kívül – optimistán – azt remélem, hogy az egyetem közössége a mögöttünk lévő eredmények miatt gondolhatta úgy: érdemes esélyt adni a folytatásra, hogy a megkezdett munkák befejeződhessenek és folytatódhassanak.
– Nőként mennyire nehéz ez a pálya? Ne vegye személyeskedésnek, de most is nadrágot visel…
– Ez inkább beosztás, mint szakma – a szakmám, hivatásom a történész. A rektori pozícióban viszonylag kevés nő van. Az elmúlt 10 évben dékáni, dékánhelyettesi, rektorhelyettesi szinten már szép számban vannak női kollégák, rektorok között is megjelent 1–2, de továbbra is a férfiak vannak többségben. Ennek sok oka lehet. Ha valaki komolyan veszi azt, amit csinál – én pedig komolyan veszem –, akkor család, magánélet, hobbi, kutatói-oktatói lét mellett szerintem ezt tisztességesen csinálni nagyon nehéz. A nők zömének gyakran több „hivatása” is van, ezért nemcsak arról van szó, hogy „engedik-e” őket, hanem arról is, mi fér bele. A saját pályám során – akár történészként, akár oktatóként, akár vezetőként – soha nem éreztem, hogy hátrány lett volna számomra, hogy nő vagyok. Némi cinizmussal hozzáteszem: előnyt sem kovácsoltam ebből. Remélem, érthető, amit mondok.
– Tekintsünk vissza: mire a legbüszkébb az elmúlt évekből, és mi az, ami nem sikerült?
– Amikor 2020-ban rektor lettem, a rektori ciklusom párhuzamosan indult az egyetem jogi-gazdasági átállásával: állami egyetemből államilag támogatott modellváltó, alapítványi fenntartású egyetem lettünk. Egy „normál” induló rektori ciklus sem könnyű, de mindezt egy intézményi átállással együtt megcsinálni számtalan kihívást jelentett. Az, hogy ez békésen, botrányok nélkül, a kezdeti félelmek ellenére le tudott zajlani, az egyik legfontosabb eredmény. Ráadásul mindez a Covid kellős közepén történt. Eredménynek tartom azt is, hogy a szomszédunkban kitört, sajnálatos módon ma is zajló háború olyan rezsiválságot idézett elő, amire nem voltunk felkészülve. A rezsiköltség egyik pillanatról a másikra a háromszorosára nőtt. Óriási kihívás volt, de ezt is különösebb megrázkódtatás nélkül tudtuk kezelni. Fontos eredménynek gondolom a stratégiai gondolkodás intézményi megerősítését is.
– Korábban is készültek stratégiai dokumentumok, többnyire külső elvárás miatt (minisztérium, akkreditáció stb.).
– Igen, most viszont természetessé vált, hogy stratégiai szempontból gondoljuk végig az oktatást, kutatást, szolgáltatásokat, sporttevékenységet. Mindez változást igényelt a gondolkodásban: gyakran a vezetők „kilépnek a mókuskerékből”, és arról beszélünk, hogy mit hogyan kellene jobbá tenni, s milyen legyen az egyetem 2030-ban és utána.
– A sok kritikát (legtöbbször politikai okokból) kapott új finanszírozási modell hogyan alakította át a működést?
– A modellváltással új finanszírozási rendszer érkezett. Nem éves költségvetésünk van, hanem a fenntartó alapítvány 2021-ben hosszú távú, 25 éves keretszerződést kötött, és ezt szolgálja a hatéves közfeladat-finanszírozási szerződés, amelynek a jelenlegi ciklusa az év végén lejár.
– Állami pénzekkel milyen mértékben kalkulálhatnak?
– Az állami támogatásunk körülbelül 2,5-szerese a modellváltás előtti szintnek.
– Normatív alapon?
– Csak a fele normatív, hallgatói létszámon alapuló. A többi teljesítményindikátorokhoz kötött. Ez önmagában teljesen normális felsőoktatási működést feltételez, de sokkal tudatosabb, stratégiai odafigyelést igényel.
– Mennyire érdekeltek abban, hogy a hallgató befejezze a képzést?
– Fontos, hogy a felvett hallgató ne csak bekerüljön, hanem megfelelő minőségben és idő alatt diplomát is szerezzen. A kreditelőrehaladás és a lemorzsolódás csökkentése ilyen indikátorok.
– Mit tettek a cél elérése érdekében?
– Létrehoztunk egy komplex hallgatótámogató rendszert: bemeneti mérést, kompetenciaelemzést, felzárkóztató kurzusokat, felsőbb éves tutorprogramot (akár heti rendszerességgel, egyénre szabott, igény szerint személyes vagy online formában lehet konzultációt és korrepetálást igényelni), oktatói mentorálást, szakkollégiumi és ösztöndíjakat.
– Mi teljesül ezekből?
– Az első évben sok indikátort teljesítettünk, de a kreditelőrehaladás és a lemorzsolódás terén nem sikerült. Tudatos építkezéssel eljutottunk oda, hogy a következő évben már cca. 70 százalékos teljesítést értünk el, és ezt azóta is javítjuk, 2025-ben már a lemorzsolódási és kreditelőrehaladási indikátorokat 100%-ban hoztuk.
– Az ME 2020 előtt egyetlen meghatározó nemzetközi rangsorban sem szerepelt, ma már több fontos rangsorban jelen vannak. Elégedett?
– Soha nem lehetünk elégedettek. A túlzott elégedettség elkényelmesít.
– Miért van az, hogy az egyikben jól, másikban kevésbő jól szerepelnek?
– A különböző rangsorok indikátorai eltérnek, ezért van, ahol jobban, van, ahol gyengébben szerepelünk. Vannak szakterületi rangsorok is. Például az olajmérnök-képzésünk a Times Higher Education szakterületi rangsorában a top 150-ben szerepelt. A lényeg: rajta vagyunk a nemzetközi térképen — és ez tudatos munka eredménye.
– Hogy alakult a hallgatói létszám?
– A rektori pályázatomban 2020-ban célként tűztem ki a hallgatói létszámcsökkenés megállítását. Hallgató koromban 14 ezer hallgatója volt az egyetemnek, 2020-ban 8900, ebben 350–400 külföldi. Most – passzív hallgatókkal – együtt közel 15 ezren vannak, 680 külföldi.
– Mivel sikerült elérni a növekedést?
– Tisztában voltam a demográfiai mutatókkal, köztük a térségi elvándorlással, illetve azzal is, hogy szakpolitikai döntések is hatnak a létszámra. Tudatos pályaorientációs és beiskolázási stratégiát kezdtünk, és a képzési kínálatot igyekszünk úgy fejleszteni, hogy valós érdeklődés és munkaerőpiaci igény is legyen mögötte. Ideális esetben találkozik a hallgatói érdeklődés, a munkaerőpiaci kereslet és a finanszírozási preferencia — de ez nem mindig van így.
– Miért válassza bárki is a Miskolci Egyetemet?
– Ez a legfontosabb kérdés! Szerintem a legfontosabb az őszinteség és hitelesség: nem lehet divathullámokra felülni úgy, hogy nem értünk hozzá, mert abból hallgatói csalódás és lemorzsolódás lesz.
– Mi az erőssége az egyetemnek?
– A széles képzési paletta (mérnök, informatikus, természettudomány, társadalomtudomány, bölcsész, gazdász, jogász, egészségtudomány, zene stb.), közel 300 szak, és az a képesség, hogy a régió munkaerőpiacát monitorozva piacképes diplomát adjunk annak, aki itt képzeli el a jövőjét. Emellett támogató, családiasabb intézmény vagyunk.
– Fejlesztéseiknek mi a stratégiai célja?
– A campusjellegre építünk, a 90 hektáros, zöld környezetben egy helyen elérhető a tanulás infrastruktúrája, kollégiumok, könyvtár, szolgáltatások, sport, orvosi ellátás (utóbbi különösen fontos a külföldi hallgatóknak), közösségi programok és ösztöndíjak.
– Mit ér a Miskolci Egyetemen szerzett diploma, hol helyezkednek el a végzettek?
– Az Oktatási Hivatal működteti a Diplomás Pályakövetési Rendszert, amely NAV-adatokhoz kapcsolva pontosan mutatja, mennyi idő alatt, milyen bérért és mely szektorban, illetve hol helyezkednek el a végzettek. A mi adataink országosan az egyik legjobbak közé tartoznak, Pécshez hasonlíthatók. Képzési területenként eltérés van, de a végzettek több mint 70 százaléka a térségben marad és itt dolgozik — sokan a szakmájukban. Természetesen vannak példák az elvándorlásra is: például a MOL budapesti központjában sok miskolci mérnök dolgozik.
– Mindenki arról beszél, mennyire fontos, hogy a piac igényeinek megfelelő tudású fiatalok kerüljenek ki az egyetemekről. Az ME esetében, hogy zajlik a duális képzés, az egyetem mennyire felkészült rá?
– A Miskolci Egyetem hagyományosan gyakorlatorientált. A duális képzést előíró jogszabály 2015-ben jelent meg, és mi elsők között csatlakoztunk, előnyeit a végzett hallgatók és a gazdaság élvezik. Duális hallgatói létszámban országosan a 4–5. hely körül vagyunk.
– Ugyanakkor a duális képzés szabályozása viszonylag merev: fele idő az egyetemen, fele a vállalatoknál, nem gondolja?
– Csak részben igaz, mert emellett vannak más formák is: gyakornoki programok, kooperatív képzés, hosszabb szakmai gyakorlatok. A cél az, hogy a hallgató haladjon, ne morzsolódjon le, elfogadható bért kapjon, és a vállalat is azt kapja, amire szüksége van.
– De a világ gyorsan változik, egy fiatal, aki ma bekerül önökhöz, csak évek múltán kerül ki a munkaerőpiacra. Hogyan lehet így tervezni az oktatás tematikáját?
– Egy képzésbe nem lehet naponta belenyúlni. Viszont bevezettünk moduláris, munkaerőpiaci kompetenciafejlesztő képzéseket: egy „étlapból” választhatnak a hallgatók karoktól függetlenül, és erről diplomamellékletet kapnak.
– Az egészségtudományi képzést rohamléptekben fejlesztik, viszont nincs orvosképzésük. Miért?
– Amikor indult az egészségtudományi képzés 60 hallgatója volt, ma több mint 1000. A térség egészségügyi ellátását szolgáljuk ki többek között ápolókkal, védőnőkkel, képalkotó diagnosztákkal, gyógytornászokkal. Magyarországon nálunk indult el először a képalkotó mesterszakos kimenet, a szonográfus képzés. A gyógytornász-képzésünk pedig olyan jó hírű, hogy például idén mi rendezhetjük az országos gyógytornász kongresszust. Orvosképzésünk valóban nincs, ehhez jelenleg túl kevés a megfelelő számú, tudományos fokozattal rendelkező professzor, illetve túl közel van Debrecen, ahol kiváló minőségben folyik az orvosképzés.
– Ezt el kell engedni?
– Igen.
– Az Európia Bizottság politikai alapon a modellváltó egyetemeket évek óta bünteti, azok hallgatóit évek óta nem vehetnek részt az Erasmus+ és a Horizon programokban. Mit szólnak, mit tesznek ez ellen?
– Ez valóban komoly hátrány, különösen úgy, hogy éppen egy ambiciózus nemzetköziesítési stratégiába kezdtünk. Mi is azon hat egyetem között vagyunk, amelyek perlik az Európai Bizottságot az igazságtalan, leginkább a hallgatókat sújtó döntés ellen.
– Fontos, hogy minél több kiválóan képzett külföldi és hazai oktató legyen az egyetemeken. Ebben, hogyan állnak?
– Az oktató-kutatók főállású létszáma 650 körül van a nyolc karon. A nemzetközi képzéseknél előre léptünk: amikor rektor lettem, 16 angol nyelvű szakunk volt, most 40. Kiépítettük az ügynöki toborzórendszert, toborzóirodát nyitottunk külföldön (például Üzbegisztánban, Kenyában), Kínában pedig folyamatban van. Indítottunk double degree és joint degree képzéseket is.
– Volt keret a bérek fejlesztésére?
– Igen, bár még mindig nem nyugat-európaiak, de 2020-hoz képest markáns emelés történt: összességében több mint megduplázódtak a bérek.
– A Z generáció sok kritikát kap a munkaerőpiacról, ezek jogosak?
– A generációs különbségek örökké megvannak, akár egészen a spártai államig vissza lehet menni. Ma a fiatalok sok ingerből kapnak impulzust, a digitális világ ezt felerősítette, és a mesterséges intelligencia tovább gyorsítja. Oktatóként azt látom, hogy hosszabb ideig egy dologra nehezebben koncentrálnak, így a klasszikus oktatási módszerek kevésbé működnek. Két lehetőség van: vagy megváltoztatjuk a generációt, aminek kevés esélyét látom, vagy az oktatás alkalmazkodik. Meg kell őket érteni, és „szerető, támogató” módon kell segíteni. Nem butábbak, nem kevesebbek — mások. Ez pedagógiai módszertani felkészülést igényel az oktatóktól is.
– Ön gyakorló oktató is: mennyire kell „vagánynak” lenni, hogy elfogadják? Elnézést, hogy „kiadom”, de ahogy felcsúszott a nadrágja szára, formabontó módon a zoknija piros-fehér-kék kockás. Ez része annak, hogy milyen benyomást tesz a fiatalokra, hogy azt mondhassák: de jó fej az oktatóm?
– Nem, ez nem stratégia, én ilyen vagyok. Inkább a kommunikációban kell megértőbbnek lenni — különben nem értjük egymást, és nem tudunk segíteni.
– Említette a mesterséges intelligenciát (MI): hogyan alakítja át az oktatást? Mi az előnye, mi a hátránya?
– Sok a hátulütő, de én inkább az előnyét próbálom kihasználni. Hasznos oldala, hogy gyorsan hozzáférünk információkhoz. Az oktatásban szükség volt szabályozásra is: keretszabályzatot alkottunk, törvényi előírás alapján.
– Nyilván az MI alkalmas lehet akár csalásra is: a hallgató megad néhány vezérszót, és például dolgozatot írat vele.
– De ha a szöveget kiindulópontnak vesszük, és beszélgetünk vele a témáról, úgyis kiderül, mi van a fejében. Amúgy pedig ahogy a plágiumkereső rendszerek fejlődtek, úgy előbb-utóbb az MI-használat felismerésére is kialakulnak eszközök. Szerintem minden korszakban vannak paradigmaváltások: könyvnyomtatás, ipari forradalom, telefon, GPS — a MI is ilyen. Nem kerülhető meg, foglalkozni kell vele.
– Hogyan tud valaki sikeres lenni az egyetemen, mi kell a sikeres vizsgákhoz?
– Következetes, hallgatóbarát oktatók. A hallgató pedig legyen információra éhes, tudásra szomjas és szorgalmas. Ha ezt hozza, elvégzi az egyetemet és sikeres lesz a munkaerőpiacon is.
– Mi a terve a következő 5 évre?
– Szeretném befejezni az infrastrukturális fejlesztéseket, elérni a 15 ezres hallgatói létszámot, benne közel 1000 külföldi hallgatóval. A rangsorokban nemcsak „fent maradni”, hanem javítani, esetleg új rangsorban is megjelenni. És stabil intézményt szeretnék átadni majd az utódomnak: ne az legyen, hogy „utánam az özönvíz”, hanem látszódjon egy fejlődési ív. Szeretnék nyugodtan aludni: a Miskolci Egyetemnek szép múltja van, azt remélem szép lesz a jövője is. Ezért dolgozunk, dolgozom.
(Forrás: boon.hu , Csákó Attila; fotók: Vajda János)
