“A zene a színpadon születik meg” – interjú Papp Sándor dékánnal a Tavaszi Fesztivál előtt

Mikor dőlt el az életében, hogy a zene lesz az útja?

Tulajdonképpen elég hamar. Gimnazista koromban kezdtem el elektromos gitározni, inkább rockzenei irányban. Aztán találkoztam a klasszikus zenével, és egy olyan tanárhoz kerültem, aki teljesen beszippantott ebbe a világba. Onnantól nem is volt kérdés – a zene egyszerűen az életem részévé vált.

Zeneművészként és vezetőként is dolgozik. Hogyan fér meg egymás mellett ez a két szerep?

Nagyon jól kiegészítik egymást. Ha az irodai munka után ki akarok kapcsolni, ott van a hangszerem. A zenélés és a tanítás számomra feltöltődés, ez az, ami igazán egyensúlyban tart.

Mit jelent az Ön számára a kar vezetése?

Hatalmas megtiszteltetés! Egy nagyon erős oktatói közösséget képviselhetek, ráadásul egy olyan épületben, mint a Zenepalota  a mai formájában már valóban méltó környezet a munkához. 

Az elmúlt években sikerült újraindítani olyan képzéseket, amelyek korábban hiányoztak, és folyamatosan dolgozunk a fejlesztéseken. Van még egy nagy álmunk is: egy korszerű koncertterem és stúdió kialakítása az épületben, ami új lehetőségeket nyitna meg a hallgatók előtt.

Miben különleges a miskolci zeneművészeti képzés?

Egyrészt maga a környezet: a Zenepalota egyedülálló, másrészt a közeg: nálunk nagyon erős a családias hangulat. A hallgatók és az oktatók között szoros kapcsolat alakul ki, ami ebben a szakmában különösen fontos.

Emellett van egy erős könnyűzenei képzésünk is, budapesti helyszínnel, ahol elismert zenészek tanítanak, ez is egyfajta különlegességünk.

A zenei pálya sokak szerint nehéz. Hogyan készítik fel erre a hallgatókat?

Ez valóban egy kihívásokkal teli pálya. Itt nincs „szünet”: a hangszerrel nap mint nap foglalkozni kell. De aki ezt szereti, annak ez nem teher.

A képzésünk eleve erre épül: folyamatos munka, fellépések, vizsgák, közös zenélés. A hallgatók már az első pillanattól színpadi helyzetekben vannak, és megtanulják kezelni ezt a közeget, közben pedig egy nagyon erős közösség részévé válnak.

Mit jelent ma Bartók Béla szellemisége a kar életében?

Bartók öröksége megkerülhetetlen. Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte ismert és játszott zeneszerző. Az a szemlélet, amit képvisel – a hagyomány és az újítás összekapcsolása –, ma is meghatározó számunkra.

Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik zenei pályára készülnek?

Ha valaki idáig eljut, már tudja, mit választ. Egy zenész mögött általában 10–12 év tanulás áll, mire a felsőoktatásba kerül. A legfontosabb, hogy aki ezt érzi a saját útjának, az ne habozzon – válassza ezt a hivatást!

Hamarosan indul az ötödik Tavaszi Fesztivál. Hogyan született meg az ötlet?

Ha jól emlékszem, az ötlet tőlem indult, és az egyetem azonnal partner volt benne. Egyrészt ez egy kiváló lehetőség arra, hogy megmutassuk magunkat, másrészt a hallgatók számára is nagyon fontos fellépési tér.

Az évek során olyan művészek is megfordultak nálunk, akikkel a diákok egyébként talán csak jóval később találkoznának. Ezek az élmények rengeteget adnak a növendékeknek.

Mitől különleges ez a fesztivál a közönség számára?

Attól, hogy itt valódi találkozások történnek. Hallgatók lépnek fel neves művészekkel, akár nemzetközi vendégekkel is. Ez óriási élmény és inspiráció. A zene ott, a színpadon születik meg – és minden koncert megismételhetetlen.

Milyen programokra számíthatunk idén?

A fesztivál a hagyományos húsvéti koncerttel indul, és május végéig tart. A legtöbb esemény a Zenepalotában lesz, de több helyszínen is megjelenünk a városban.

Idén is lesznek különleges programok, például egy nemzetközi gitárverseny, és természetesen számos koncert különböző műfajokban.

Milyen szerepet kapnak a hallgatók?

Nagyon aktívan jelen lesznek: szólóban, kamarazenében, zenekarban is fellépnek. Ez számukra nemcsak gyakorlat, hanem valódi lehetőség is a bemutatkozásra.

Miért érdemes ellátogatni a fesztiválra annak is, aki még nem járt ilyen koncerten?

Azt, hogy jöjjön el, és tapasztalja meg. A zene ott, előtte születik meg, ami egy egészen különleges élmény. Egy kicsit lelassít, kikapcsol, és közben valami olyat ad, amit nem lehet visszajátszani. Valami egyszeri dolog történik. Egy koncert nem ismételhető meg ugyanúgy, az mindig az adott pillanat lenyomata. Ez egyszerre kikapcsolódás, élmény és közösségi program is.

Önnek a klasszikus gitár a hangszere. Vannak kedvenc zeneszerzői, akiket különösen szívesen játszik?

Nagyon sok ilyen van, és sokszor hangulatfüggő is, hogy éppen mi kerül elő. A klasszikus gitárirodalomból különösen közel állnak hozzám a spanyol és dél-amerikai szerzők: például Heitor Villa-Lobos, Francisco Tárrega vagy Emilio Pujol művei. Emellett szívesen játszom olyan zeneszerzők darabjainak átiratait is, akik eredetileg nem gitárra írtak, mint például Isaac Albéniz vagy Enrique Granados. A spanyol zene karaktere különleges számomra.

Milyen egy ideális nap az Ön számára?

A zene és a tanítás nálam teljesen összefonódik. Az ember akkor tud hiteles lenni, ha maga is zenél, és szerencsére én mindkettőt művelhetem.