Gyakori kulcsszavak
Gyakran felkeresett oldalak
Sokan még mindig úgy gondolnak a levéltárra, mint egy csendes, poros raktárra. Pedig a valóság egészen más: emberi sorsok, drámai történetek és váratlan felfedezések helye. Dr. Kis József, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárának igazgatója szerint a levéltár sokkal inkább egyfajta időutazás, mint poros iratok őrzőhelye. A Miskolci Egyetem campusán működő intézményben arról beszélgettünk vele, hogyan lett levéltáros, mit csinál valójában egy levéltár, és mit tud mindez adni az egyetemistáknak.
Hogyan lett levéltáros? Volt egy pont, amikor ez eldőlt?
A történetem nem egy klasszikus, egyenes pályaválasztási ív. A történelem és a zene már fiatalon fontos szerepet játszott az életemben, de végül politológus hallgatóként kezdtem meg tanulmányaimat a Miskolci Egyetemen. Egy ideig ez az irány is érdekesnek tűnt, később azonban egyre inkább a politikatörténet felé fordult az érdeklődésem, különösen az 1956-os események iránt.
Egy évfolyamtársammal és egy egykori ’56-os elítélt segítségével kezdtem egy kutatásba, és ez a folyamat fokozatosan átalakította a mindennapjaimat: az egyetemi órák helyett egyre több időt töltöttem a levéltárban. Az öt éves képzésből végül három év szinte teljes egészében ott telt, ami egyértelművé tette számomra, hogy nem politológusként, hanem levéltárosként szeretnék tovább haladni.
De emellett a személyes történetek is erősen hatottak rám. Gyerekkoromban számos rémtörténetet hallottam a Rákosi-korszakról, s később az egyiket sikerült beazonosítanom: az egyik közvetlen szomszédunkat a Rajk-per egyik mellékperében vitték el, és később a börtönben halt meg. Az ilyen történetek később kutatási kérdésekké váltak: mi történt valójában, és hogyan lehet ezt feltárni?
Mit csinál egy levéltár? Hogyan lehet ezt röviden megfogalmazni?
A levéltár működése elsőre kevésbé kézzelfogható, mint egy könyvtáré vagy múzeumé, mert egyszerre több funkciót lát el. Egyrészt történeti értékű és jogbiztosító iratokat őriz, amelyekből adatot szolgáltat – ez a közigazgatási szerepe. Emellett tudományos kutatások zajlanak benne, és közművelődési feladata is van: kiállításoknak, előadásoknak és ismeretterjesztő programoknak ad helyet.
Mindez azt is jelenti, hogy a levéltárosnak egyszerre kell ismernie a jelenlegi ügyintézési rendszereket és több évszázaddal korábbi iratkezelési gyakorlatokat is.
Mekkora „világot” jelent egy levéltár? Tudunk erről konkrét számokat?
A levéltár mérete sokszor elképzelhetetlen annak, aki még nem járt ilyen intézményben. Az itt őrzött iratanyag mennyisége akkora, hogy ha egymás mellé helyeznénk, több mint tíz kilométer hosszan lehetne végigsétálni rajta.
Ez nemcsak látványos adat, hanem jól mutatja a feldolgozás és digitalizálás kihívását is. A becslések szerint több mint százmilliós nagyságrendű dokumentum található a gyűjteményben, különböző méretben és formában – a néhány soros iratoktól egészen a hatalmas térképekig.
Egy ekkora mennyiség feldolgozása és digitalizálása hosszú, folyamatos munka, amely speciális eszközöket és komoly szakértelmet igényel.
Milyen dokumentumokat őriz a levéltár, és mi az, ami meglepi az embereket?
A legtöbb látogatót az lepi meg, hogy mennyire személyes információk is fellelhetők a levéltárban. Például visszakereshető, hogy egy száz évvel ezelőtt élt felmenő milyen tanuló volt.
A gyűjtemény azonban ennél jóval szélesebb: közigazgatási iratok, bírósági és ügyészségi anyagok, iskolai dokumentumok, vállalati iratok, valamint családi levéltárak is megtalálhatók. Egy-egy nemesi család iratanyaga például egy egész település múltját is feltárhatja.
Vannak tévhitek a levéltárakkal kapcsolatban?
Igen, és néha egészen meglepőek.
Időről időre előfordul, hogy valaki szó szerint értelmezi a „levéltár” kifejezést, és azt gondolja, hogy itt a postai leveleket tárolják. Volt példa arra is, hogy valaki telefonon érdeklődött egy el nem kézbesített levél sorsa felől.
Ez jól mutatja, mennyire kevéssé ismert a levéltár valódi szerepe, pedig egy rendkívül összetett és sokrétű intézményről van szó.
Volt olyan történet vagy irat, ami különösen emlékezetes Önnek?
Számos ilyen van, és nem mindegyik könnyen feldolgozható. Előfordult például, hogy egy nyomozáshoz kapcsolódóan egy brutális gyilkossági ügy iratait kellett elővenni, beleértve a helyszíni fotókat is.
Kutatási területeim is sokszor a 20. század legsötétebb időszakaihoz kapcsolódnak: a nyilas uralomhoz, a Rákosi- és Kádár-korszakhoz, az 1956 utáni megtorlásokhoz. Ezek feldolgozása nemcsak szakmai, hanem érzelmi kihívás is.
Mennyire élő hely ma a levéltár?
A levéltár ma is aktív, folyamatosan működő intézmény. Naponta érkeznek megkeresések, ma már főként online csatornákon keresztül.
A kutatási szokások azonban átalakultak: egyre többen az interneten keresnek információt, és hajlamosak azt feltételezni, hogy ami ott nem található meg, az nem is létezik.
Hogyan változtatta meg a digitalizáció a levéltárak szerepét?
A digitalizáció jelentősen megkönnyítette a hozzáférést, ugyanakkor új problémákat is hozott.
Egyrészt csak a levéltári anyagok egy része érhető el online, másrészt a digitális adatok sérülékenyek: technikai hibák, adatvesztés vagy akár külső támadások következtében is eltűnhetnek.
Ezért a fizikai dokumentumok megőrzése továbbra is kulcsfontosságú. A digitalizáció célja nem az, hogy kiváltsa az eredetit, hanem hogy védje azt.
Mit tud adni a levéltár egy egyetemistának?
A levéltár nemcsak forrásanyagokat kínál, hanem készségeket is fejleszt: kritikus gondolkodást, forráskritikát, türelmet és lényeglátást.
Nemcsak történészek számára hasznos: más szakok hallgatói is tudják használni a levéltári anyagokat kutatásaikhoz. Például a jogtörténeti kutatások egy része levéltár nélkül elképzelhetetlen, de gyakran járnak hozzánk építészmérnök hallgatók is, akik akár száz éves tervrajzokat használnak fel diplomamunkájuk elkészítéséhez.
Mit jelentett a levéltár számára az egyetemre költözés?
A Miskolci Egyetem campusára költözés nemcsak egy fizikai helyszínváltást jelentett, hanem szemléletbeli változást is.
Az új épület minden szempontból más lehetőségeket kínál: egy nagy kapacitású, korszerű raktár áll rendelkezésre, amely hosszú távon biztosítja az iratanyag biztonságos elhelyezését. Ez azért is kulcsfontosságú, mert egy levéltárat mindig úgy kell tervezni, hogy ne csak a jelenlegi anyagot tudja befogadni, hanem a következő évtizedek gyarapodását is.
A változás azonban nemcsak a háttérben érzékelhető. Korábban például nem volt igazán lehetőség nagyobb rendezvények, konferenciák vagy kiállítások szervezésére. Az új térben viszont már rendszeresen láthatók időszaki kiállítások, és megnyílt az út a szakmai események előtt is.
Különösen fontos az oktatási kapcsolódás: egyre több egyetemi csoport érkezik, nemcsak történész hallgatók, hanem például jogászok is. Emellett középiskolai és általános iskolai csoportokat is tudunk fogadni, ami a levéltárpedagógia szempontjából jelent nagy előrelépést.
Az egyetem közelsége ráadásul új együttműködéseket is elindított. A levéltári anyag és a szakmai tudás egyre inkább beépül az oktatásba és kutatásba, ami mindkét fél számára új perspektívákat nyit.
Mit jelent ma levéltárosnak lenni?
A levéltárosi pálya ma is elsősorban hivatásként működik. Ez egy olyan szakma, ahol a motiváció nem kizárólag külső tényezőkből fakad, hanem abból a belső igényből, hogy az ember megértse és megőrizze a múltat.
A mindennapi munka rendkívül sokrétű: egyszerre jelent adminisztratív feladatokat, kutatást, ügyfélszolgálatot és tudományos tevékenységet. Egy levéltárosnak nemcsak a dokumentumokat kell ismernie, hanem az azok mögött álló rendszereket, korszakokat és összefüggéseket is.
Ehhez speciális készségek szükségesek: türelem, precizitás, nyelvi érzék – hiszen a források között gyakran találhatók latin, német vagy akár cirill betűs szövegek is –, valamint egyfajta „anyagismeret”, ami azt jelenti, hogy az ember tudja, mit hol érdemes keresni.
A szakma sajátossága az is, hogy a levéltárosok többsége kutatóként is dolgozik: publikálnak, előadásokat tartanak, és saját kutatási területük van. Ez a kettősség – a háttérmunka és az aktív tudományos jelenlét – különösen izgalmassá teszi ezt a pályát.
Mi adja a legnagyobb örömet a munkában?
A levéltári munka egyik legnagyobb értéke az, hogy gyakorlatilag kimeríthetetlen forrásanyaggal dolgozunk.
Minden egyes irat egy történet lehet, és gyakran egészen váratlan összefüggések tárulnak fel. Előfordul, hogy egy komoly kutatás közben egészen apró, akár humoros részletek bukkannak fel – olyan történetek, amelyek nem feltétlenül kerülnek be a tudományos publikációkba, mégis hozzátartoznak a korszak mindennapjaihoz.
Ugyanakkor a munka komolyabb oldala is folyamatosan jelen van: olyan sorsok, események és történelmi helyzetek rajzolódnak ki az iratokból, amelyek segítenek jobban megérteni a múltat.
Ez a kettősség – a felfedezés öröme és a történelmi felelősség – adja a levéltári munka igazi erejét. Egy olyan folyamat, amelyben az ember nemcsak adatokat kezel, hanem történeteket tár fel, és ezek által egyre mélyebben érti meg a múlt működését.
Sok szempontból valóban egy folyamatos időutazásról van szó: minden nap új korszakok, új sorsok és új kérdések nyílnak meg.
Miért érdemes belépni a levéltárba?
Azért, mert a múlt valódi megértéséhez nem elegendő az internet. A levéltár az a hely, ahol az adatok történetekké állnak össze – és ahol a múlt valóban megelevenedik.
