„Lényeges, hogy az egészség értékké váljon”

Miért választotta ezt a pályát? Volt egy meghatározó pillanat az életében?

Igen, volt egy egészen konkrét mondat, ami tulajdonképpen elindított ezen az úton. Amikor Szegeden tanultam, az egyik professzorom egyszer csak egy fél mondattal megjegyezte: „miért ne lehetne Miskolcon is egészségtudományi képzést indítani?” Ez akkor bennem nagyon mélyen megragadt. Abban az időben már tudtam, hogy Miskolchoz fog kötődni az életem, és hirtelen összeállt bennem a kép: valóban, miért ne lehetne? Miért kellene mindenkinek Budapestre vagy más nagy egyetemi központokba mennie, ha helyben is lehetne szakembereket képezni? Onnantól kezdve ez már nem csak egy szakmai irány volt, hanem egyfajta küldetés. Erős belső késztetést éreztem, hogy ezt meg kell valósítani – és tulajdonképpen azóta is ezen dolgozom.

Mit tart a legfontosabb küldetésének a kar élén?

Azt, hogy megerősítsük ennek a képzésnek a létjogosultságát, és ezt folyamatosan bizonyítsuk is. Magyarországon még mindig különlegesnek számít, hogy egy egészségtudományi kar orvostudományi kar nélkül működik. Amikor 2001-ben a Miskolci Egyetem befogadott minket, ez egy bátor döntés volt. Azóta viszont sikerült bebizonyítani, hogy ez működik – sőt, jól működik. A célom az, hogy egy stabil, meghatározó tudásközpont legyünk a régióban, de közben legyen egy sajátos karakterünk is. Ez az interdiszciplinaritásból fakad: abból, hogy együtt dolgozunk a műszaki, informatikai, gazdasági területekkel. És persze van egy következő lépcső is: szeretném, ha létrejönne a doktori képzés. Az tenné teljessé a képzési struktúrát.

Milyen szerepet tölt be ma a kar a régióban?

A legfontosabb szerepünk a diplomás egészségügyi szakemberek képzése. A régióban ezt a feladatot mi látjuk el. A másik fontos szerepünk az egyetemen belüli együttműködés. Nagyon sok karhoz kapcsolódunk – oktatásban és kutatásban is. Ez nem csak papíron létezik, hanem a mindennapokban is működik.

Miben látja a kar legnagyobb erősségét?

Egyrészt a nagyon erős gyakorlati háttérben. A megyei kórház biztosítja azt a klinikai bázist, ahol a hallgatóink valós környezetben tanulhatnak. Másrészt abban, hogy a legnevesebb szakemberek tanítanak nálunk. Olyan orvosok, akik a mindennapi gyakorlatból hozzák a tudást. De van még egy fontos tényező: az egyetemi környezet. Az, hogy egy universitas keretei között működünk, rengeteg lehetőséget ad.

Hogyan alakul az érdeklődés a képzések iránt?

Folyamatosan nő, és ez még minket is meglepett. A nulláról indultunk, ma már több mint 1500 hallgatónk van, és ami külön érdekes: egyre többen választanak minket első helyen. Ez azt jelzi, hogy nem csak „alternatíva” vagyunk, hanem tudatos döntés.

Mi lehet ennek az oka?

Az, hogy mindig a valós igényekből indulunk ki. Nem öncélúan indítunk szakokat, hanem arra reagálunk, amire az egészségügynek szüksége van. Már ott tartunk, hogy válogatni is tudunk a jelentkezők között – ami a minőséget is emeli.

A karon több különleges képzés is elérhető. Van olyan terület, amire most különösen büszke?

Több is van, de ha egyet-kettőt ki kell emelnem, akkor mindenképpen a szonográfus mesterképzést említeném elsőként. Ez egy viszonylag új képzésünk, amely a radiográfia alapképzésre épül, és egy nagyon konkrét egészségügyi problémára ad választ. Ma Magyarországon komoly gond, hogy hosszúak a várólisták például az ultrahangvizsgálatok esetében, részben azért, mert kevés a radiológus szakorvos. Ezen a kurzuson olyan magasan képzett szakembereket képzünk, akik bizonyos feladatokat át tudnak venni a radiológusoktól – például a képalkotás és az előkészítő képelemzés területén. A diagnózis természetesen továbbra is az orvos feladata marad, de a folyamat hatékonyabbá válik, és ezzel a betegellátás is gyorsulhat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt a képzést mi indítottuk el, és már az első évben is országos érdeklődés kísérte. Ráadásul komoly eszközfejlesztést is végrehajtottunk hozzá: korszerű ultrahangkészülékeket szereztünk be, így a hallgatók valóban magas színvonalú gyakorlati képzésben részesülnek.

A gyógynövény-tanácsadó szakirányú továbbképzésünket is szívesen említem, mert ez egy egészen más típusú, de szintén nagyon sikeres terület. Itt a hagyományos tudás és a modern egészségtudatosság találkozik. A képzéshez saját gyógynövénykertet hoztunk létre, ahol a hallgatók a gyakorlatban is dolgoznak, sőt van illóolaj-lepárlónk is, és egy feldolgozó kialakítása is folyamatban van.

Ez a két példa jól mutatja, hogy egyszerre próbálunk reagálni a legégetőbb egészségügyi kihívásokra és közben olyan egyedi, élményalapú képzéseket is kínálni, amelyek valódi értéket adnak a hallgatóknak.

A Miskolci Egyetem 2025-ben elnyerte az “Év Karitatív Egyeteme” elismerést. Mit jelent ez a kar számára?

A díj egy nagyon komoly visszaigazolás számunkra. Természetesen az egész egyetem közös érdeme, de úgy érzem, az Egészségtudományi Kar is jelentősen hozzájárult ehhez.

Nálunk nagyon erős a pro bono, azaz önkéntes és segítő szemlélet. A Covid-időszakban például hallgatóink aktívan részt vettek a szűrésekben és a tesztelésekben, és nemcsak az egyetemen, hanem a teljes megyében. Emellett rendszeresen szervezünk adománygyűjtéseket és egészségügyi akciókat is. Ez a díj számomra azt jelenti, hogy az a szemlélet, amit képviselünk – az odafigyelés, a társadalmi felelősségvállalás és a segítségnyújtás – valóban beépült az egyetem mindennapjaiba.

Miért különösen fontos ma a prevenció?

Azért, mert még mindig inkább a „tűzoltásra” koncentrálunk. Amikor már baj van, akkor gyorsan megoldjuk – de a megelőzésre kevesebb figyelem jut. Pedig hosszú távon a prevenció lenne az igazán hatékony és fenntartható út. Nem csak gazdaságilag, hanem emberileg is. A probléma az, hogy a prevenció nem látványos. Nem ad azonnali eredményt, ezért nehéz „eladni”. De ettől még ez lenne a legfontosabb.

Mit tehet az egyetem ezen a téren?

Az edukációban mindenképpen fontos szerepe lehet. Az egyetem az utolsó olyan szervezett közeg egy fiatal életében, ahol még tudatosan lehet formálni a szemléletet. Ezért dolgoztuk ki a Miskolci Egyetem egészségfejlesztési stratégiáját is. Nem csak szakembereket akarunk képezni, hanem gondolkodásmódot is átadni. Ez megjelenik tantárgyakban, programokban, akciókban – de a lényeg az, hogy az egészség értékké váljon.

Az egyetem egészségfejlesztési stratégiája mit jelent a gyakorlatban?

A Miskolci Egyetem egészségfejlesztési stratégiájának kidolgozásával a célunk az volt, hogy az egészséget ne csak egy szűk szakterületként kezeljük, hanem az egyetemi élet minden szintjén jelen legyen. Egy olyan egyetemi környezet kialakításán dolgozunk, ahol a testi, lelki és szociális jóllét egyaránt fontos. Ez nem csak képzésekben jelenik meg, hanem konkrét szolgáltatásokban is: például az egyetemi Egészségügyi Központ működésében, ahol háziorvosi ellátás, szakrendelések, fogászat és szűrések is elérhetők helyben. Emellett számos egészségfejlesztési programot szervezünk, előadásokat, kampányokat, és igyekszünk az egészségtudatos szemléletet az egész egyetemi közösségben erősíteni. Számomra az az igazi siker, ha az egészség nem külön programként jelenik meg, hanem a mindennapok természetes részévé válik.

Hogyan látja az egészségügyi szakemberek szerepének változását?

A technológia egyre nagyobb szerepet kap – mesterséges intelligencia, robotizáció –, de az ember szerepe nem csökken. Sőt, talán még fel is értékelődik. Az empátia, a jelenlét, az emberi kapcsolat nem helyettesíthető. A Covid idején ezt nagyon erősen meg lehetett tapasztalni: akkor vált igazán láthatóvá, mennyire fontos az egészségügyi dolgozók munkája.

Mennyire alakítja át a technológia a képzéseket?

Nagyon. Mi nem próbálunk elugrani előle, hanem tudatosan beépítjük. Ezért hoztuk létre az orvostechnológiai kutatóintézetet is, ahol például telemedicinával vagy robotizált ápolással foglalkozunk. És ezeket az elemeket az oktatásba is átvisszük, mert a jövő szakembereinek erre szükségük lesz.

Ha már itt tartunk: milyen készségekre lesz szükségük a jövő szakembereinek?

A klasszikus értékekre mindenképpen: empátia, segítőkészség, emberség. De emellett technológiai nyitottságra és folyamatos tanulásra. Ez egy olyan szakma, ahol nem lehet „készen lenni”.

Van olyan szakterület, ami különösen közel áll Önhöz?

A védőnőképzés mindenképpen ilyen. Ezzel indult a miskolci egészségtudományi képzés, és ez a mai napig a „szívügye” a karnak. A védőnői hivatás szerintem az egyik legszebb női hivatás. A szakemberek a családok életének legfontosabb, legérzékenyebb időszakában vannak jelen: a várandósság alatt, majd a gyermek születése után. Nemcsak szakmai segítséget adnak, hanem biztonságot, támogatást, sokszor lelki támaszt is. Ez a fajta közelség, ez az emberi kapcsolódás számomra nagyon értékes, és talán ez az a terület, ahol leginkább „otthon érzem magam”.

Milyen egy ideális nap az Ön számára?

Egy kicsit olyan, mintha zsonglőr lennék – egyszerre sok mindent kell a levegőben tartani. Ritkán van olyan nap, amikor egy ügy teljesen lezárul, inkább folyamatosan előre mozdítok több dolgot párhuzamosan. A napjaim arról szólnak, hogy mindig újraértékelem a prioritásokat: hol van a legnagyobb szükség beavatkozásra, hova kell energiát tenni. Ez folyamatos újratervezést igényel, és bár sokszor kihívás, én kifejezetten élvezem. Ami igazán motivál, az az új dolgok kitalálása, az innováció, az, amikor különböző területeket vagy embereket össze tudok kapcsolni, és abból valami új születik – egy képzés, egy kutatás vagy egy program. Ez az a rész, amiben igazán „lubickolok”. Engem visz a feladat, nem én cipelem.